Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-30 / 22. szám
52*ik színi KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKÚTI Nagy sóink ut, VII. évfolyam. 1909. május 30. JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET'* HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: l.aész évre •— — — 8 K Negyed évre — — — 2 K Kel évre — — - = 4 K Egy szám ára — — 20 fillér. Főszerkesztő; Or. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő : Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tär^SBä. se. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Pünkösdre. Fagyban, kárban, gazda szomorúságában bővelkedő tavasz előzte meg ezt a mi pünkösdi ünnepünket és szegény magyarok szivünkben csalódva, lelkűnkben megbántva járulunk az Ur oltára elé. Csak nem akar felvirradni a szegény magyar népnek. Egymásután érik a bajok és százados reménységgel, a jó kedv, a bőség csak nem akarnak teljesedésbe ipenni. Amikor azt hisszük, hogy no most közeledik a jó szerencse, egyszerre leszáll a dér, a fagy a zöldelő nemzeti vetésre és megint csak kárba vész a mi tavaszunk s a homályos, messze jövendő közelébe vész jó kedv és bőség. Pünkösd van, örömünnepe vallásnak és természetnek egyaránt ! Örülünk is, de csak a magunk módja szerint, ahogy a szegény magyarnak megadatott. Nem lehet a mi örömünk teljes és őszinte, szép piros pünkösd dacára sem, mert nem ünnepnapokon, hanoin hétköznapokon dűl el a mi sorsunk és ezekben a hétköznapokban oly kevés a vigasztaló. Politikai és társadalmi életünk telistele van aggasztó szimptomákkal. Nemzetiségek, felforgató elemek törnek nyugalmunk s állami eszménk ellen s azokban a legfelsőbb körökben, ahol hazánk sorsát intézik, nincs meg az irántunk való jó indulat. Pár hová tekintünk künn és lenn egyaránt ellenfelek néznek egymással szemben, akik rontani kívánják egymást, tehát a hazát. Nem úgy, mint más boldogabb, kulturáltabb országokban, ahol a legmagasabb és legkisebb rangú tényezők egységesen dolgoznak azon, hogy minden népréteg boldoguljon. 8 ez aggasztó közviszonyok által okozott állapotot még súlyosbítja a természet, amely kedvezőtlen májust küldött szántó földre, szőlőre, kertre, gyümölcsre. Milliók vesztek oda a közvagyonból és nincs kilátás, nincs reménység, hogy ezek a mdlliók más utón megtérüljenek. Bánat és csüggedés közepette érte piros Pünkösd napja a népet, amely a Duna Tisza táján éi. Szóljatok hát ti közénk, a nagy istenségtől megihletett tüzes nyelvek és hirdessétek nekünk bajaink közepette biztatást és reménységet. Erősítsétek meg a magyar sziveket ezer esztendős hitükben, hogy velünk van még az égi hatalom, amely ezer esztendőn keresztül óvta a népet a végpusztulástól. Értessék meg a pünkösdi tüzes nyelvek e megpróbáltatásokban küzködő néppel, hogy nem lesz mindig igy, hogy higyjen és akarjon, úgy mint ennek előtte, a mainál is sanyarúbb viszonyok közt, HigyjeM egy jobb jövőben és akarjon alkotni, művelődni és hazát szerelni. Hirdessék a tüzes nyelvek a magyarok földjén, hogy amely nép meg akar állani szabadon és épen az európai népek forgatagában, annak szakítania kell a múlt gyarlóságaival és haladnia kell a nyugati nagy kultur népek nyomában. El keli tüntetni innen a maradi, nem törődöm Magyarországot s fel kell építeni helyébe a modern, a törekvő, a kultúra és gazdasági haladás utján szárnyaló modern Magyarországot. El sok hamis, kártékony tradícióval, el a bornirt előítéletekkel! (Jj formát és uj tartalmat kell önteni a magyar közéletbe, mert a forma és tartalom, amelyet most bir, már nem egyezik a kor szellemmel, üres ós meddő. Nem elég szeretni a hazát, dolgozni kell érte a modern kultúrának szerszámaival. Ezt hirdetik nekünk piros Pünkösd napján a tüzes nyelvek^ , 4 Utazás egy gyilkosság körül. A modern felfogású emberek, irók és jogászok kirohanásokat intéznek a szabadkai rendőr- kapitány ellen, a ki a gyilkos Jánossynak Dosztojevszkij Raszkolnikovját adta olvasni és ugyancsak mossák a fejét a vizsgálóbírónak is, a ki felkeltette a gyilkos féltékenységét, és arra támaszkodva sikerült neki az elvetemült embert vallomásra bírni. Mert jól tudta a vizsgálóbíró, hogy milyen szenvedélyesen, milyen isszonyu féltékenységgel szereti Jánossy a bestia asszonyt és ezen féltékenykedése csakis cinkostársa Vojtha Antal ellen nyilvánulhat még legjobban. És a biró helyesen gondolkodott. A mikor a gyilkosnak közömbösen kijelentette, hogy Mariskát meg Vojlát bizonyitékok hiányában szabadon fogja bocsátani, valami őrült féltékenység vett erőt a gyilkoson. Mint positivum tárult szemei elé, hogy a szép, a ledér Mariska Vojtháé lesz cinkostársa karjai ölelik majd a bűnös, szép asszonyt, ő meg itt fog senyvedni a börtönben. Egy Fényes borravaló. Egyetlen egy úri embert ismerek, aki elvből so hasem ad borravalót. Virilista, még pedig nem is az utolsó a vármegyében, amely körülményt sokan összefüggésbe hozzák a borravalók megtakarításával. De ez tévedés. Vagyonosságát sokkal inkább annak a bölcsességének köszönheti, hogy igen gondosan és szerencsésen válogatta meg az édesapját. A borravaló, — akármennyit is zúgolódnak ellene, — még senkit sem tett tönkre. Sokkal inkább a bor, meg a többi, a borravaló adását megelőzni szokta, de amik ellen egyáltalán nem szokás zúgolódni. Adhatunk és adunk is mindenütt borravalót Szálodákban gondoljunk szegény alkalmazottakra, akiknek ez a fizetése és magánházakban gondoljunk szegény háziasszonyokra, akiknek csupa kedvetlen, bosz- szus arcot kell látniok, ha bucsuzásunk nem elégíti ki a konyhatündérek várakozását. Am igaz, hogy ez a várakozás nagyon ruganyos; néha innen maradunk, néha túllépünk rajta, legritkább esetben sikerül a dolgot „közös megelégedésre“ elintézni. Egy ilyen legritkább esetet akarok elbeszélni, amely régen rövid ruhás kislány koromban történt. Igaz ennél is akadt egy harmadik, aki nem örült velünk, de hát teljes harmónia már akkor is ritkán akadt e földön. Garbonác fürdőn, a mostani Kővár Füreden voltunk. Egyik nagy nőnemnek kénes fürdőkre, meg obsokut pihenésre volt szüksége. A családi tanács yjy vélte, hogy kénesebb ként, mint Garbonácon és i absolutabb pihenést, mint ott, ahol a fürdőkád a szobában áll, sehol sem lehet találni, Az ember az ágyból egyenesen a fürdőkádba léphet és viszont No, ennyi mozgást a nőnemnek is szabad volt végeznie. Elindultunk hát Garbonáczra. Csekélységemnek sem kénre, sem pihenésre nem volt szükségem, de szívesen mentem. Sohasem für- dőztem még azelőtt és azt már akkor is tudtam, hogy akik viruló egészséggel indulnak el valamelyik fürdőre rendesen pompás színben érkeznek onnan vissza is. A ként már jó messziről megéreztern. Ettől ugyan nem lettem elragadtatva, de az már nagyon tetszett, hogy a fürdőtulajdonos, a költői gróf J. S. mindjárt megérkezésünkkor barátságosan üdvözölt bennünket. Meg voltam hatva és őszinte gyermekes áhítattal „felnéztem* reá. Azóta sem láttam, — más sem igen látott — szabadsághős — mágnás — urat egy személyben, olyat meg éppen nem, aki a Petőfi Sándor barátja volt. Barátságos jóindulattal foglalkozott a vendégekkel. Az ő társasága volt a fürdőzés fénypontja. Beara nyozott mindent és kárpótolt minden hiányosságért amiről pétiig lehetett volna egyszer — másszor beszélni. Volt fölösleg is Egerekben, amik a már említett fürdőkád mellett nagyszámú és zajos lakótársaink voltak. Mesés gyorsasággal elpusztították pogácsa- j Készletünket és engem már hajnaltájt kiüldöztek az ! ágyamból. A gróf koránkelő ember lehetett; 5 óratájt már ott sétáit a szobánk előtt és meglepődött, mikor látta, hogy én ilyen jókor, reggeli előtt is már Marlittot falom. Őszintén elmondtam, hogy az egerek reggeli gyűlésüket tartják és én mint meg nem hivott lány szerényen kivonultam a folyosóra. Mosolygott és megígérte, hogy majd küld egy néhány egérfogót. Küldött is, de mert azok elevenen fogták meg az egereket, Laci, az inas, mindennap lejött a „készletet“ eltávolítani. Ez volt a Laci reggeli mulatsága. Délutánonkint is lejött. Gyönyörű ezüst tálcán pompás gyümölcsöt hozott számunkra „a gróf ur tisztelt tével“. Micsoda finom gyümölcsöket! Máig is emlékezem az izükre és máig is emlékezem bánatomra, mikor egy dús levü kői te hámozás közben kicsúszott és a kénes Istenáldásába potytyant. A kádból ugyanis mindig kiszivárgott némi viz a padlóra (akkori időről szólok) amelyen egy talpalatnyi szőnyeg sem ékeskedett. igy hát a kádból egyenesen az ágyba lépni nemcsak lehetett, hanem kellett is. Hiába, mégis fényes fürdőzés volt. A grófi család öt tagjával szemben négyen voltunk polgáriak és azok közül is az egyik katonatiszt volt. Mutassanak még egy fürdőt, ahol a mágnások vannak túlnyomó számban. A katonával és különösen a mamájával erősen összebarátkoztunk. A katona éppenséggel nem volt katonás modorú. Nagymüveltségü, áldott jó fiú volt, külsőleg erősen emlékeztetett a német császárra, de egyáltalán nem voltak iniperátori hajlamai. Hogy bajusza alatt csöndesen mosolygott, mikor a tejivás üdvözítő voltát magyaráztuk neki. Szentül hiszem, hogy
