Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-30 / 22. szám

2 KŐVÁRVIDÉK május 30. A gyilkos ezt nem birta ki. Vallott mint a parancsolat. Tény, hogy a vizsgálóbíró evvel a szabadon- bocsátással nem mondott igazat. Es ebbe meg a Raszkolnikovba kapaszkodnak az egészen mo­dern emberek. Nem tartják megengedhetőnek azt, hogy a vádlottat a lelki meggyötréssel, a lélekre való hatással hozzák olyan állapotba, a mikor az indulatok, az elkeseredés, a boszu- vágy, vagy a gyengeség úrrá lesznek a józan ész fölött és a mikor a vádlott egy bősz indu­lat hatása alatt vall. Ezek az urak arról beszél­nek, hogy az a bánásmód lealacsonyítja az em­beri méltóságot, a Raszkolnikovot olvastató rendőrkapitánynak és a vizsgálóbírónak ciniz­must, emberkinzást, lélektorturázást és nagyfokú kegyetlenséget vetnek a szemére. Ezeket a támadásokat és az ezekből leszűrt azon tanulságot, a mely a gonosztevőket túlon­túl nagyon figyelmes és kíméletes bánásmód­ban akarja részesíteni, — nem nehéz kivédeni. Ezek a modern „emberbarátok“ kitalálták azt a hazug elméletet, hogy a gonosztevők abnormis beteg lelküek, hogy ezek nem tehet­nek arról, a mit tettek és börtön helyett szanató­riumot, büntetés helyet kitűnő ápolást emlegetnek. Mi ezeket a hazug, álhumanista elveket nem tehetjük magunkévá. Végre is a vizsgálóbírónak az az egyetlen kötelessége van, hogy tisztázzon egyes bűn­ügyeket, találja meg a bűnöst és adja azt át az igazságszolgáltatásnak mindnyájunk megnyugtatására. Egy ártatlan vádlottnak adhatna olvasni, a világ akármelyik rendőrkapitánya bármily köny­vet, az nem volna lelki tortúra, ha ártatlannak tudja magát és olvashatnak előtte szerelmes leveleket vetélytársától, mégsem vállalna magára egy el nem követett gyilkosságot. A biró köte­lessége az igazságot kideríteni. Miért szidják tehát azt a bírót, ki egy hazugsággal és ravasz­sággal vértezett lelket külömböző fogásokkal puhít meg. A biró mikor biró, nem gentleman, hanem versenyre kel egy mindenféle eszközök­kel dolgozó emberrel. S hogy ugyanazon esz­közökkel győz, a mivel a másik menekülni pró­bál, az csak a dolog természetében van. Hogy ez talán egy kicsit inhumanus ? Nem. Sőt azt hisszük sokkal több szolgálatot tesz a biró az embereknek, ha megtalál egy gyilkost, mintha puszta humanizmus miatt szaladni em gedi azt. Persze szebb volna, ha a gyilkost nem kellene egy percig is lelki tortúra alá vinni. végre is csak azért ivott tejet, hogy a mamájának örö met okozzon vele. Akármilyen szelíd volt is, nagy tudásával ször­nyen imponált nekem. Tudományos és társadalmi kér­désekben egyaránt csalhatatlan tekintélynek tar­tottam. Tudományos kérdések nem háborgattak. De egy társadalmi kérdésen — hogy tudniillik bucsuzáskor mennyi borravalót adjak a Lacinak — mindennap tör­tem a fejemet. Volt némi zsebpénzem, amit elegen­dőnek véltem, amig az ezüst-tálca föl nem merült, de azzal szemben nagyon szegénjmek éreztem ma­gamat. Hanem hát azért van az embernek katona ba rátja, hogy tanácsot kérhessen tőle. A nagynénémet is megkérdezhettem volna, de ebben a nem mindennapi helyzetben olyan előkelő és gavalléros akartam lenni, mint egy katonatiszt. A Laci szolgálatai köztudomásúak voltak. Mégis röviden összefoglalva azokat, megkérdeztem, mennyit adjak hát neki ? Az én nénémet egyre az ezüst tálca fénye kápráztatta. Adjon neki egy szivart, — mondta a katona némi gondolkodás után. Szebb volna, ha a vallatásnál a teljes ember­szeretet érvényesülne. Csakhogy gyakoroljanak emberszeretet elő­ször a gyilkos urak ! Ha a bírót ilyenkor emberszerető érzések melegítenének, ugyancsak napirenden volnának a gyilkosságok ! Pünkösdnapi elmélkedés. Alig használhatjuk fel jobban a pünkösdi magasztos ünnepi alkalmat, mint hogy néhány szóval az idealizmus zászlóhordozóihoz, a ma­gyar nőkhöz fordulunk. Tudja mindenki, hogy a férfi büszkén a teremtés koronájának mondja magát. Ám le- . gyen ő a korona, de annyi bizonyos, hogyeb- : ben a koronában a nő a gyémántot képviseli. Ékkő nélkül a korona puszta hatalom jel­képe és becset csak a drága kő nyújt neki. Körülbelül ilyen a viszony férfi és nő között. A férfit nagyobb testi ereje, kifejlettebb szellemi képessége uralkodásra képesítik, a nő pedig mint a gyöngédség jelképe, azért van melléje rendelve, hogy mérsékelje a nyers erő és hatalom túlkapásait és nemesebb irányba terelje gondolkodásmódját és összes tevékeny­ségét. Es ezzel jeleztük is a női hivatás egyik legszebb, legfontosabb és legmagasztosabb ol- | dalát. A nő igazán csak akkor drágakő a terem­tés koronájában, ha ezt a hivatását átérzi és azt tőle telhetőieg érvényesíteni is igyekszik. A tapasztalat igazolja, hogy társas életünk j csak oly mértékben indul fejlődésnek és halad a tökéletesedés utján, a mily mértékben igye­keznek a nők eleget tenni a hivatásukkal járó | kötelességeknek. Az okos, tapintatos, gyöngéd nő mindent kivihet. Sokszor egy nő is csodákat művelhet, hátha még többen is összeállanak. Elejét vehetik a férfiak eldurvulásának. Gyöngédségükkel az erősebb nem nyer­sességét mérsékelhetik. Lényük ellenállhatlan varázsával a házi tűzhelyhez bilincselhetik a férfit és leszoktat­hatják őt a korcsmázástól, kártyázástól és J egyéb veszedelmes szenvedélyektől. Hanem, hogy ezt tehessék, maguknak is birniok kell az ehez való erényekkel. Bensőmben határozottan keveslettem. Az egerek, a pompás gyümölcsök — ezüst tálcán — még egy szer felvonultak lelki szemeim előtt. De esek egy pil­lanatra. A hadnagy' leltétien tekintélye mindennél erő­sebb volt. Mindössze annyi bátorságom volt, hogy í megismételjem a kérdésemet. — Mennyit ? — Egy szivart, az épen elég lesz. Belenyugodtam. Talán ha egy dráma cigarettát ajánlott volna, azt sem merem hangosan keveselni. És milyen szivart ? — Az édesapám ötös szivart szív, (ő nem volt dohányos) majd veszünk tőle egyet. Szót fogadtam. Csak felnőtt korunkban szoktunk mástól tanácsot kérni és aztán a magunk esze szerint Szükséges, hogy ők se legyenek szeszélye­sek, gyöngédtelenek vagy fenhéjázók; Legyenek bár csinosak és hódítók, de ne piperészkedjenek túlságosan és inkább finom Ízléssel, nemes egyszerűséggel akarjanak hatni, mint fényűző pompával. Legyenek takarékosak és a férfi keresmé­nyét igyekezzenek úgy beosztani, hogy a házi szükségletek fedezésén felül valamit még meg is takaríthassanak. Legyenek háziasak, tartsák rendben a ru­haszekrényt, konyhát, éléstárt, idejüket szen­teljék a család ügyeinek és ne futkossanak egyik kávétársaságból a másikba. Ügyeljenek a gyermeknevelésre, ne tűrjék, hogy a cseléd belekontárkodjék abba, ami vol- takép a szülők dolga. Ha ily értelemben felelnek meg női hiva­tásuknak, akkor igazán elmondhatjuk, hogy a teremtés koronájában a nő a legszebb drágakő. A korona csak akkor tökéletes, ha nem nélkülözi az ilyen drágakövet. A férfi is akkor válik igazán tökéletessé, ha tetteit és egész életmódját olyan hit stars szabályozza, ki komolyan veszi feladatát és maga is a női erények példaképe. Hírek. Lapunk tiszteli: olvasóinak és munkatársa­inak boldog ünnepet kívánunk. — Községi Gyűlés. Községünk képviselő testületé e hó 23-an rendkívüli gyűlést tartott, mely alkalommal a lapunk múlt számában közölt tárgysorozatban felvett ügyeket letár­gyalta. — Táncmulatság és műkedvelői előadás. „Kővárvidéki társaskör“ junius hó 12-én saját díszes helyiségeiben, saját pénztára javára mű­kedvelői előadással egybekötött táncmulatságot rendez. A részletes programot lapunk jövő szá­mában fogjuk közölni. Tüzeset. E hó 26 ón d. e. 10 — 11 óra kö­zött községünknek az úgynevezett „Mecseny“ részben tűz ütött ki. Az alig fél óráig tartott tűz éppen elég volt arra, hogy községünknek egy jó munkás szorgalmas polgárát Logyin Miklóst kis vagyonkájától teljesen megfossza, a mennyiben háza teljesen leégett, azonkívül odaégett körülbelül 10 kaptár méhe és még több ingósága. A kár körülbelül 500 — 600 koronára tehető. Biztosítva semmije sein volt. A tűz a sütő kemencéből eredt a mennyiben akkor éppen sütött a házi asszony. A károsult javára Szalay Ida állami tanítónő és Veress j Erzsiké még az nap délután gyűjtést ren­deztek. ; felelőnek véltem már Úgy éreztem, hogy az átadás | pillanata kissé ünnepélyes lesz és az ünnepélyes pil­lanatokhoz — máig is ugv vallom nem kell néző kő* ! zönség. Odaintettem Lacit a kert felőli ablakunkhoz és egy pár szóval megköszönve minden szolgálatát, át­nyújtottam a papirosba göngyölt szivart. — Köszönöm — mondotta Laci röviden. Az ügy el volt intézve; de én látni akartam, amikor rágyújt, vártam hát. — Laci szétbontja a papirost, meglátja a szivart föl­néz, összeüti a bokáját és azt mondja : — Bntánika ? Csókolom a kezét ! Rövid ruhám arányában valószínűleg csak egy i kurta szivart várt tőlem. cselekedni. Vasárnap kijött az öreg és a fia csakugyan el­kért egyet a szivarjaiból. De mert aznap véletlenül britanikák voltak a bácsinál, abból kaptam egyet. A katona mentegetőzött is kissé, amiért ilyen költségbe kever. Most már csak alkalmas pillanatra vártam ami­kor átadhattam Lacinak a szivart. Nem akartam kér- 1 kedni ajándékommal, amelyet időközben egészen meg­! Nagyon büszke voltam. Mint régebben Apponyi : a beszédei után, én is, ott nyomban, egy fejjel nőttem meg. Sucó.zó arcai siettem elbeszélni a tanácsadóm* i nak, hogy milyen örömöt és meglepetést okoztam I Lacinak. — Lássa, lássa, — mondta az ő csöndes mo- I sólyával, — ugyebár elég lett volna egy ötös szivar I is ? Kidobtunk 2 krajcárt. Láiár Józsa. gramaphonlemezek, gramuphontük a legelőnyösebben kap­hatók készpénzért, vagy rés/,let fizetésre Hirsch Samunál Szilágysomlyón. — Részletes árlapot kiváuatra bérmentve küld.

Next

/
Oldalképek
Tartalom