Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-11 / 15. szám
VII. évfolyam. Magysomkut, 1909. ápril II. 15 ik szám KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGVSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Kgétíz évre Fel évre —■ Előfizetési ár: — — 8 K Negyed évié — --- 4 K Egy szám ára — 2 K 20 fillér. Főszerkesztő : Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő ; Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Telöki-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Húsvéti gondolatok. A természet nem ismer csalódást. Ama törvények, melyek életének folyását irányítják, vas következetességgel érvényesülnek benne. A hosszú, dermesztő telet vidám arcú tavasz váltja fel. Zúzmara és hó elolvadnak s a mit a halál jégpáncéllal ölelt át, uj életre kél, millió sejtben uj élet duzzad, uj energia feszül. Pattogó rügyek, feslő lombok, ezer dalos madár üdvözli minden évben a tavasz feltámadását! Ez az évenkinti feltámadás képezi a természetben pezsgő élet alapfeltételét ! Nélküle elpusztulna minden s mezőink telelt a pólusok néma, halálos csendje borulna cl. Tavasszal van lelki életünk legnagyobb ünnepe is : a Husvét. A feltámadás az ujra- születés ünnepe ! Az erkölcsi regenerálódás ép oly szükséges feltétele az emberi élet nyugodt, tökéletes fejlődésének, mint a tavaszi ébredés a természet életének. Az ember minden munkája, minden törekvése elposványosodik, ha erkölcsi tartalommal nem bir. Minden emberi alkotásnak konserváló savát, tovább fejlesztő kovászát az ethikai alkatrész adja meg. A diadalmas lépésekkel előre törtető kultúra mindinkább érzi, hogy a társadalmat a technikai fejlődés s a gazdasági termelés mechanismusán kívül más erők is hordozzák. Az erkölcsi nézőpontokat nélkülöző s csak a matériára szegzett szemű bölcselet gúnyolhatja ez erőket üres idealógiá- nak vagy nem létező agyrémeknek; a küzdő nagy tömegek homlokán mindinkább az a gondolat gyöngyözik ki, az az érzés kap erőre, hogy a mechanikai erőkön kívül más, soha le nem fokozható hatalmak is intézik az emberi nem haladását. Mi lenne az emberi társadalomból, ha kivetné magából azokat az ideális erőket, melyeket a testvériség, a szeretet, az odaadás, az áldozatkészség, a becsület nevei alatt ismerünk? Hiszen ezek azok a tényezők, melyek hivatása az ellentétek kiszögelléseit leköszörülni, az erő- különbözeteket kiegyenlíteni, a különböző irányzatokat a közös érdekek sarkcsillagja felé terelni s igy az egyes individuumokat a nagy emberi társadalmat képező egység hasznos alkatrészeivé olvasztani. Miféle más forrasztó erőket tudtok ezek helyébe állítani ? Talán az önzést, vagy a materiális érdekeket ? Ezek egyeseket talán közelebb hozhatnak, de annál inkább meglazítják a rétegeket. Carlyl, a mai társadalomnak nagy megfigyelője és ismerője, azt mondja : hogy a mai társadalom felső és alsó rétegei úgy néznek egymásra, mintha távol eső zónák szülöttei volnának s egymással szemben nincs érezhetőbb ingerük, mint eltávolodni még jobban ; temperamentumuk „das Pathos der Distanz.“ Ennek pedig nem lehet más következménye, mint az összeomlás. Még a legerősebb acélszerkezetű gép is összetörik, ha nincsen olaja. Ez az olaj a társadalmi életben az erkölcsi tartalom. Az igazi szociológiának nem az a hivatása, hogy az ellentéteket kiólesitse, hanem hogy közelebb hozza egymáshoz és elsimítsa, ezt pedig elérni erkölcsi erők közreműködése nélkül képtelenség. Űrt ember és ember között csak lélekkel és érzéssel lehel kitölteni ; szakadékot kultúra elvadultság között csak az hidal át, aki magával hozza szivét, lelkét, jóindulatát, részvétét, finom érzékét, türeliTiét, bizalmát, szeretetét. Minden szociális irányzat, mely ezeket az erkölcsi tényezőket megveti, kudarccal fog végződni. Bárminő robajjal és zajjal induljon meg szekere, kerekei szórhatják egy ideig a szikrákat, de előbb-utóbb darabokra törnek. Nincs-e tehát szükségünk az erkölcsi regenerálódásra? Nélkülözhetjük-e az erkölcsi ujra- születés Husvét ünnepét? Nem kell-e időközön- kint uj életre támasztanunk lelkünk ethikai tartalmát ? Az öntudat nélküli természetet a "benne lefektetett törvények kényszerítik a tavasz ujra- ébredésére. Az öntudatos embert a helyes gondolkodás vezérli erre. A tavaszi húsvéti ünnep figyelmezteti reá. Ha pedig ezt magától nem akarná, akkor nehéz keresztek és véres Golgoták fogják reákényszeriteni. Veszprémy Sándor. Községi közgyűlés. Nagysomkut nagyközség képviselőtestülete1 o hó 4-én tartotta a f. 1909. évi rendes tavasz közgyűlését, a melyen tekintve, hogy a község1 számadásokon kivül a községi inezőbirói (mezőőri) állásnak választás utjáni betöltése is kivolt tűzve, — a képviselő testületi tagok majdnem teljes számban jelentek meg. A gyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő : Elnöklő Buttyán János községi birő a megjelentek üdvözlése után a közgyűlést megnyitott- nak nyilvánította és a jegyzőkönyv hitelesítésére Veszprémy Sándor és Frankovits Mór képviselő- testületi tagokat kérte fel. Ezek után Barna Benő községi jegyző mint előadó előterjesztette közgyűlés tárgyául kitűzött ügyeket, és mint elsőket a községi és kórházi pénztár 1908. évi zárszámadását, azon bejelenVad rózsaszál virágzik a dombtetőn. Vad rózsaszál virágaik a dombtetőn... Valamikor nekem is volt szeretőin 1 Szerettem őt forrón, hévvel, Szivem minden szerelmével. Mikor ajka rám nevetett, Szép kék szeme rámtekintett, Annyi édes, kéjes érzés Járta át a szivemet! Kit szerettem kijátszotta szerelmem. Csalfasággal elgyötörte a lelkem. Pedig gyakran esküdözte: Csak az enyém lesz örökre. Holdsugaras csendes este Százszor is ült az ölembe, Pici ajkát megcsókoltam Ezerszer is epedve. Megbánod még, hogy elhagytál angyalom! Siratni fogsz te eugemet még — nagyon ! Siratni fogsz éjjel s nappal, Epedve vársz két karoddal. Siratni fogsz, — de hiába I Nem hallgatok sírásodra : Mert akkor én már nem vágyom Csókjaidra s karodba. Nagy Tamás. A meglepetés. — Német huuioreszk. — Mint a galamb a párjával élhetett volna Péter gazda a feleségével, a piros pozsgás arca Lizivel, ha a Liziuek nem lett volna olyan veszedelmes, veszekedő szája és ha Péter gazda olykor-olykor korábban tudott volna hazakerülni a kocsmából. így azonban minden héten néhányszor zivataros napok voltak Péter gazdáóknái, bár Péter nagyon türelmes, hidegvérű ember volt és szót sem válaszolt felesége hangos kifakadásairg, a melyek csaknem a szomszéd faluba clhallatszottak. Egyszer azonban a végsőig vitte az asszony és Pétert elhagyta türelme. A mint a szitkok egyre jobban hullottak fejére, Péter szép lassan az ágy alá nyúlt, kihúzott alóla egy szöges papucsot és azt az asszonyhoz vágta. Péter gazda épen nem volt gyakorlott a dobásban és egyes ablaktáblákon kivül életében még mit sem talált el, de most épen az orrát találta el feleségének. Lizinek ugyan meglehetős orra volt, de az egy szöges paraszt-papucs részére még sem veit berendezve. Lizi vérezni kezdett és torkaszakadtából kiabált segii.ségórt, majd pedig az utcára futott. Epen cseodörjám? haladt végig az utcán, mely a szomszéd községbe/, tartozott. Lizi sírva mondta el az esetet az őrsvezetőnek és követelte tőle, hogy férjét megkötözve és megbilincselve azonnal vigyék el, zárják tömlőébe, mert ő gyilkossal nem marad egy fedél alatt. Az asszony kérését ugyan nem teljesítette az őrsvezető, de megígérte, hogy az esetről azonnal jelentést fog tenni és férjét a bíróság majd megidézi. Tényleg, nem telt bele nagy idő és Péter gazda idézést 2apott a bíróságtól, mely a szomszéd városban volt. Péter fogta magát és vasárnap átgyalogolt a városba. Szerencsére nehány kocsma is útba esett, a hova Péter sorra bement, hogy egy kis bátorságot szedjen magába. így aztán mire a bíró elé jutott, teljesen elázott. A bíró alaposan leszidta Pétert, a ki kékült, zöldült, görcsösen kapaszkodott bele egy székbe és már előre fél, hogy milyen kemény büntetést fog a biró rásózni. Lizi asszonynak is rossz napja volt odahaza. Most már bánta, hogy urát ilyen meggondolatlanul feljelentette. Egész éjjel a szemét sem tudta lehunyni és aggódva figyelt, hogy mikor jön haza ura. Péter azonban csak harmadnap délben érkezett meg, szörnyűséges állapotban. Teljesen meg volt törve és szomorúan csüggesztette le főjét. Valóban szánaloruramél- tóau nézett ki. Péter lassú, szagatott, panaszos hangon beszélni kezdett. Őt, szerencsét!en embert, sötét, nyirkos böitönbe vetették, mely kígyókkal, patkányok-
