Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-07 / 10. szám
Nagysomkut, 1909. márc. 7 VII. év KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: t'.gósiz évre — — — 8 K Négy ad évre = — — 2 K Kél cvra — — — - 4 K Egy szára ára — — 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. I'elelős szerkesztő: Barna Benő. | Szerkesztőség ős kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Veszprémy Sándor r. kath. plébános ünneplése. Csendben és az ünnepelt szerénységéhez méltóan, de annál szívesebben, lelkesebben és igazi érzéssel ünnepelte meg február 28-án Nagysomkut és vidékének intelligens közönsége és híveinek teljes szarna Főtisztelendó Veszprémy Sándor nagysomkuti r. k. plébános itteni áldásos működésének tiz éves jubileumát. Ünneplő híveihez sokan és örömmel csatlakoztak más vallásu és nemzetiségi tisztelői is, a melyei becsülendő tanujelót adták annak, hogy az egyén kiválóságánál eltekintenek a vallási és nemzetiségi elkülönítéstől és örömünkre szolgált konstatálni azt, hogy az ünnepelt erősen katho- likus felfogását a más vallásuakat is tiszteletben tartva szívesen hajtották meg előtte lobogójukat. A szent misének végig hallgatása után, az ünneplő közönség a „Kővárvidéki Társaskör“ helyiségében gyűlt egybe, honnan gróf Teleki Sándorral az élén kocsikon az ünnepelt lakására mentek, a hol a parochiális lakás alig tudta befogadni a megjelenteket. A meglepetés lecsilapulta után Bocsánczy Márton egyházi főgondnok letette ünnepeltnek az asztalára híveinek, tisztelőinek és barátainak szives adakozásából megrendelt emléktárgyakat egy szép aranyozott kelyet, rajta 1899—Í909. óv ! számokkal és egy ezüst plagüettet gyönyörű | dombormű ezüst tárgyat, a melynek koronáját művészi kezek által alkotott igen szép mü a helybeli róni. kath. templomot képezi, rajta a következő felírással! „Nagysomkut 1899 1909. Veszprémy Sándornak szeretettel és becsüléssel, hívei, barátai és tisztelői.“ Erre dr. Olsavszky Viktor járási orvos és kórházi igazgató főorvos a következő könnyezó- sig megható beszédet intézte az iümepelthez :---------r::..:miBTit. ... l .■ t. Főtis ztelendő Ur! Szeretve tisztelt Plébánosunk. 0 ót utolsó estéjén egy megkapóan szép praedieatióbaira feletti örömödnek adtál kifejezést, hogy — úgy látod — nagysomkuti lelki pásztorkodásod tiz évi fáradozásait az Isten áldása kisérte, kegyelme gyámolította. E meggyőződésedet mélyebre vésni, ez örömnek lelkedben maradandó nyomot biztosítani jöttünk ma ide te- hozzád, s amidőn ez alkalommal most mi viszont a te papi kiválóságod, jellemzően hithü, Isten és híveidnek tetsző, papi magatartásod, papi működésed felett a legőszintóbb nagyrabecsülésünknek adtunk kifejezést: szeretettel kérünk fogadd el kővárvidéki híveidnek, barátaid és tisztelőidnek 10 éves nagysomkuti papi működésed emlékezetére szánt ajándékát, e kis dombormüvet, mely templomodat örökiti meg és ez arany kelyhet, a mely mint emléktárgy, a te beütő lelki világod Ízlésével oly szépen harmonizál s a mely hangtalan némasága dacára is ékesszólóan fogja hirdetni magasztos hivatásod iránti tiszteletünket mindenkor. Emlékeztessen e ké'uely ssokszor mireánk ! Mireánk, akik annyiszor hallgattunk téged hivő lélekkel, megindult szívvel, amint te meg ihletődve, buzgón, lelkesen, áramló és termékeny szavakkal oktattál arra, hogy fel tudjon emelkedni lelkünk az imádság fehér szárnyán a legmaga8sabb eszmény, a világ mindensóg végtelenét betöltő Isten eszménye felé. Emlékeztessen e kekeiy téged mireánk és kérésünkre, hogy légy ezután is, a mi lelki vezérünk, álj közzénk és az Isten közzé, amikor imádkozunk, hogy a keresztényi megalázkodás és Krisztus urunk szeretető egybeolvadásának e titokzatos pillanataiban a fohász, az imádkozás izzó, áhiíatos perceiben szavaink, gondolataink és érzelmeink könnyen biztosan járhassák meg a nagy utat a föld rögéről fel a menybe és onnét ismét le az imádkozó földre, elenyésztetve a menny és föld a tökély és tökéletlenség, az Isten és ember közötti mérhetetlen távolságot, melyben sejtett világok milliárdjai, csillagrendszerrel keringenek. Taníts meg buzgón imádkozni, szeress bennünket és emlékezz még sokszor mireánk. Isten sokáig éltessen. Mire Veszprémy Sándor nem kevésbé megható és a következő beszédben válaszolt: „Kedves Híveim! Kedves Barátaim! Valóban nem tudom megállapítani e^ptfe=~- untban: vájjon a meglepetés érzése nagyobb-e nálam, vagy pedig az örömé ? Csak annyit érzek, hogy mindkettő teljes erejével uralkodik lelkemen. Meg vagyok lepve. Mert bármennyire is meg voltam győződve híveimnek hozzám való jóindulatú ragaszkodásáról, a szeretetnek ily impozáns alakban, ily értékes tárgyak kíséretében való megnyilatkozására számítani egyáltalában jogom nem volt. 8 ha ez mégis bekövetkezett, természetes, hogy örömöm is határtalan. Uraim! Önök nekem, a 10 eve itt működő lelkipásztornak, a mint látom, egy értékes kelyhet és egy szép domborművet hoztak szeretetük jeléül ajándékba. Egy kelyhet, melyből a jövőben az isteni szeretet legnagyobb csodáját: Üdvözítőm áldozati vérét fogom magamhoz venni. És egy domborművet, mely homlokzatán annak a templomnak kópét hordozza, melynek falai között ón vagyok ennek az isteni szeretetnek 10 év óta gyarló szószólója. Valóban! Egy pap működését jobban karakterizálóbb tárgyakat nem adhattak volna nekem drága emlékül. Lám, a szeretet milyen találékony! Uraim! Az Önök illusztris szónoka, az ö rendkívüli tehetségét jellemző szónoki művészettel, úgy állított be engem az Önök érzelmi világába, Kővárvidók“ tárca a. Tóth Sándor. Sorozásra mennek Az ifjú legények. Siratják a lányok őket, ügy sirnak szegények. Sok szép legény áll ma Elő sorozásra. Be is veszik katonának Őket egyre—másra. Előállít végre Egy ifjú legényke, Aki még csak ma lépett be Tiaennyolcz évébe. Mert szép göndör fürtás fejét Keblére lehajtja. „Tóth Sándor a nevem! Megkövetem szépe». Ezredes ur! katonának Sorozzon be engem ! Nagy az én keservem 1 Úgy gyötri a lelkem ! Kit szerettem, csalfasággal Kijátszta szerelmem! Legjobb vona már, ha Elesnék csatába! ügy sincs nekem már örömöm Ebbe a világba !“ „Gyenge még a karod, Nem birja a kardot. Szilaj lóra a nyerget még Felkötni nem bírod !“ Busán megy Tóth Sándor El a sorozásról. Sajgó szive majd szétröped Szégyentől s bánattól. Nem is megy ő már a Szőlő falujába. El bujdosik messze a nagy Hortabágy pusztába. „Na ha nem találtak Jónak katonának, Majd beválok, majd jó leszek Egy futó betyárnak. Hetyke Bogár Jóska! A mindenhatóra Esküszöm: a tied nem lesz Fábián Ilonka !„ Hogy mély a fájdalma Nagyon látszik rajta: * Leghirhedtebb begyár Lett Tóth Sándor ma már,
