Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-07 / 10. szám

mint a ki közvetítő vagyok Isten és az Önök imája között. Ez jellemzően szép gondolat! Ez az én hivatásom! Mert minden ember értékét az szabja meg: minő viszonyban van Istennel? A kinél ez a viszony rendezetlen, vagy a kinél nem alakult ki valamely határozott világnézet, mely a teremtmény és a Teremtő közötti összeköttetést körvonalozza: annak lelke a bizonytalanság út­vesztőiben vergődik, annak lelke komoly tarta­lommal nem bir. S ha Önök úgy tartották jónak, hogy az én csekélységemet, 10 évi papi szerep­lésem után, ily fényes ünnep központjába helyez­zenek: ez azt jelenti, hogy Isten kegyelme mel­lett nekem is jutott egy parányi szerepkör abban, hogy lelkűk tartalomban gazdagodott. És ez az eredmény nekem aranynál, ezüstnél értékesebb. Azért én mégis úgy érzem, hogy a mai nap­pal Önöknek nagy adósává lettem. Mert ha a kö- telességteljesités parancsának talán eleget is tet­tem, ily nagy szeretettel szemben, nem áldoztam eléggé a viszontszereteí parancsának. Ezt a jövő­ben visszafizetni, lesz minden törekvésem célja. Uraim! Önök nekem egy örökké emlékeze­tes, feledhetetlen napot szereztek! Isten áldja meg mindnyájukat érette! S ha van még valami kérésem, az csak az lehet, hogy csatolják hozzá, ezen nekem megbecsülhetlen értékű tárgyakhoz, szeretetüknek állandósítását. — Isten áldja meg mindnyájukat!“ Ezen igazán szép beszédeknek elhangzása után az ünneplő közönség azzal az érzéssel távo­zott, miszerint elismerésével és ragaszkodásával olyan egyénnek adózott, a ki arra tiz éves ered­ményes működésével minden irányban méltán reá szolgált. _2 ___________________________________________ A mellékkereset. Nemrégiben úgy az országgyűlésen, mint Budapest székesfővárosnál szóba került, hogy a köztisztviselők óriási hányada, különösen az ala­csonyabb ranguak, de azért elég nagy számmal az előkelőbbek is, mellékfoglalkozást űznek. A fővárosban éppen úgy, mint az utolsó faluban a fizetése után élő ember nem találja meg a megélhetését mellékfoglalkozás nélkül, s akinek nincs ilyen, az keresve keresi a „privát munkát“. Három megye csendőrje mind Az é uyemabüii jár. Száz arany a bére, Ki elfogja élve. De hiába 1 Nem kerül ő Soha csendőr kézbe. * * * A násznép tolongva Most »egy a templomba. Most esküszik Bogár Jóska S Fábián Ilonka. Templom ajtajába Tóth Sándor úgy várja : Mikor jön ki a templomból Csapodár babája. Esküvőnek vége. Jön a násznép végje, A mennyasszony az ajtóba Ép e pereiben éré. Ép e perezben éré. Hej de nagy vesztére! Mert Tóth Sándor éles kését Bedőfte szivébe. „Most már magam kérem Biró urat szépen: Kezeimre s lábaimra Tegyen vasat nékem 1“ Nagy Tamás. KŐVÁRVIDÉK De csalódik az, aki azt hiszi, hogy csak a sze­rényebb anyagi viszonyok között élő intelligencia űzi a mellékfoglalkozást. Iparosok, hivatalszolgák is hajszolják a mellékkeresetet. Két munkát kell végezni minden második embernek, mert két munka egy embernek ad kenyeret. Jól meg­nyomjuk a szót: nem pecsenyét, nem kalácsot : kenyeret. Mert azzal ugy-e meglehetősen tisztá­ban vagyunk valamennyien, hogy az a lázas va­dászat a mellékfoglalkozás után nem a munka hajszolását jelenti, hanem a keresetét. Nem oly csábitó a munka annak az embernek, aki nap­hosszat görnyed testet-leiket ölő robotolásban, hogy ezután még csak egy vágyat erezzen : hogy ez a robot éjjel is folytatódjék. Es volna csak egy mód, volna csak egy lehetőség arra, hogy egy munka eltartsa a családot, dehogy őrölné magát a család eltartója még egy másikkal is. Ezt azért kellett mondani, hogy rámutathas­sunk ennek az országnak egy nagy nyavalyájára. Ebben az országban nirtcseu érteke a munkának. Vagy legfeljebb félértéke vau. Máskülönben le­hetetlen, képtelen dolog volna, hogy két embe­rért kelljen dolgozni, amikor egy gazdasági kötelességet teljesítek, egy gazdasági célt szol­gálok, egy családot akarok eltartani. Amikor megvan az a bizonyos mellékfoglalkozásom, mikor megvan a kettős keresetem, ugye nem takarí­tok ? Tiszta sor, hogy ez nem jelent egyebet, mint azt, hogy erre a második keresetre rászo­rultain, erre a második munkára kónytelenség- bői ráfanyalodtam. Hogy mit tennék, ha nem volna az a má­sodik kereset ? Ezt azok mondják, akik a mel­lékkereset szükségessége ellen akarnak érvelni. Nem vitatkozunk velük. Csak épen figyelmeztet­jük őket, hány fejletlen gyerek, hány szoptatós anya, hány várandós asszony görnyed munkában, sokszor nehéz munkában, műhelyekben, iparte­lepeken, mezei munkában és mindenütt, ahol kereset kínálkozik. Ez mindmegannyi pótolója a mellékkeresetnek, megannyi segítője a családfő­nek a kenyérért való verejtókes munkában. Ismételjük: nincs a munkának ára, hogy felérne az öröklött kapitális erejevel. Ezért rab­szolgája a munkás ember a munkának, sőt iga­vonója a kettős munkának. Minden munkás em­ber. A tisztviselő, aki otthon is dolgozik, a tanár, aki magánórákra is vállalkozik, vagy egyébként görnyed éjjel is munkában, mindenki, aki két­felé leköti magát, mindenki rabja a munkának és áldozata annak, hogy nem munkásország és nem munkaország ez az ország, hanem földbir­tokosság es föidbirtokosország. S ezt sinyli min­denki, vagy úgy, hogy duplán dolgozik, vagy úgy, hogy — prostituálja magát. Mert ez is egyik faja a mellékkeresetnek. Nem a testi prostitúcióra gondolunk itt csak. De amikor például a tanár a diákjait kosztosoknak veszi vagy tankönyvet ir, akkor ez is lehet derék és kifogástalan dolog is, de vájjon min­dig az ? És mikor nem az, nem prostitúció ? És az ilyen prostitúciónak ezer faja nem kisért-e itt is, ott is? Faja ez is a mellékkeresetnek, rákfiuéje, kóranyaga ennek az országnak, ahol csak ur van és rabszolga, a föld urai és a munka rabszolgái. Hírek. Köszönet nyilvánítás. A községünkben ren­dezett és fényesen sikerült vasutasok táncmulat­ságából kifolyólag —- gróf Batthányi Tivadar az alábbi köszönő levelet intézte Pfeilmayer Si­mon helybeli vasúti állomási főnökhöz : „Igen tisztelt Pfeilmáyer ur ! A Gilvács-somkuti vonal alkalmazottai által rendezett s fényesen sikerült ünnepély feleslegekint hozzám elküldött össze­máre. 7. get a vasúti árvaház alap javára bevételeztük. Jelen soraimnak célja az, hogy igen tisztelt elnök urnák; valamint ottani tagtársainknak, szívből fakadó köszönetemnek adjak kifejezést, azért a lelkesedésért, amellyel a vasutas társa­dalomnak összetartását sikerdus működését demostrálják, valamint azért is, hogy árvaházi alapunkat gyarapítani szívesek voltak. Szívből kívánom, hogy a somkuti vonal személyzete, a jövőben is ily lekes összetartás­sal és szép humánitárius eszmétől vezéreltetve működjön a kör javára. Igaz tisztelettel s a leg- szivélyesebb üdvözlettel vagyok. Budapest 1909 február 23. kész hive: Gróf Batthányi Tivadar. Az avasi székhely. Az avasban felállított szolgabiróság székhelyéért két község Avasfelső- falu és Avasujváros versengtek. Mindegyik ma­gának szerette volna megszerezni, ezért deputá- cziókba is jártak. Végre döntött a miniszter és pedig Avasujváros mellett. Az alispán távirati értesítésére nagy lett az öröm Újvárosban, azon­nal meg is vásárolták a bíróság elhelyezésére szükséges helyeket. Egy fővárosi káyéházról. Budapest legforgal­masabb és legszebb részén, a József körút ele­jén, egy hatalmas modern és látványosságba menő kávéház nyílt meg a közelmutban: a Simplom kávéház. Méltán megérdemli ez a ká­véház azt a népszerűséget és látogatottságot, a melyben része van, mert a tulajdonos Vörös Ernő mindent elkövet, hogy a kényelmes és elegáns kávéházban a vendégek jól érezzék ma­gukat. Olvasóink, ha Budapestre mennek láto­gassák meg e kávéházat. Megalakult hitelszövetkezet. Lapunk egyik számában már jeleztük, hogy községünkben egy hitelszövetkezet alakult. A hitelszövetkezet a múlt hó 28-án tartotta meg alakuló közgyűlését Val- kovits János orsz. központi hitelszövetkezeti ki­küldött elnöklete alatt. A közgyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő : Az alakuló közgyűlés megnyitása után megállapiltatott, hogy 123 tag 441 üzletrészt jegyzett és hogy az alakuló köz­gyűlésen 64 tag 222 üzletrésszel volt képviselve. Ezek után megállapította a közgyűlés, hogy a szüvetkezet cime: „Nagysomkuti Hitelszövetkezet“ valamint azt, hogy a szövetkezet hatásköre ki­terjed : Nagysomkut, Jeder, Somkutpataka, Csőit és Törökfalva községekre. Tudomására hozta a közgyűlésnek, hogy a központ három évi idő tartamra az igazgatóságba gróf Teleki Jenő já­rási főszolgabírót, a felügyelő bizottságba pedig Veress József állami iskolai igazgatót nevezte ki. A részvényesek ezután beválasztották az igazga­tóságba Sziics Gyula, Buttyán György a Tódor, Bogozsán Lőrinc, Kürty Rezső, Vojth Bogdán, Virányi Ferenc, Szirmay János, Gámenczy János és Szilágyi Bélát. — A felügyelő bizottságba pedig: Buttyán János községi bírót, Varga Já­nost és Kovács Dánielt. Az igazgatóság saját kebeléből elnökül : gróf Teleki Jenő járási fő­szolgabírót, helyettes elnökül Szűcs Gyula állami tanítót; a felügyelő bizottság elnökéül pedig: Veress József állami igazgató tauitót, h. elnökül : Buttyán János községi birót választotta meg. Könyvelő Buttyán János állami tanító, pénztáros Benedek Ferenc lett. Végül felhatalmazta az igazgatóságot, hogy a központból kölcsönt felve­hessen és betéteket elfogadjon. A hitelszövetke­zet április hó l-ón kezdi meg működését, az állatni iskola egyik helyiségében. Üzleti napul vasárnap délután 3—5 órát tűzte ki. — Nyilvános köszönet. Folyó évben a va­sutasok bálja alkalmával előadott műkedvelői előadást Veress József igazgató tanító ur vezette, kinek fáradhatatlan buzgalmáért és tevékeny­ségért hálás köszönetünket nyilvánítjuk ; hasonló­képen a szerepelt urhölgyeknek és uraknak is nagyon köszönjük közreműködésüket, melyet lelkes buzgalommal, fáradságot nem ismerve teljesítettek a nemes céll sikerdus elérésére. Teljes tisztelettel, Nagysomkut 1909 március 1-én. A vasutas szövetség nevében. Pfeilmáyer Simon. Visszahelyezett körjegyző. Dunka Gerő nagy- nyiresi körjegyző a ki már körülbelül két év óta állásától felvolt fügesztve állásába vissza helyeztetett. A jegyzői hivatalát e hó 2-án át is vette. . Fősorozás. Az idei fősorozás községünk­ben e hó 11., 12. és 13-án log megtartatni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom