Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-06-21 / 25. szám
Nagy sorakut 1908. junius 21 TI. évfoW KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre — — — 8 K Negyed évre Fél évre — — — =• 4 K Egy szám ára- 20 fillér Vidéki kiállítások. Mindössze néhány esztendeje annak, hogy az ország egyes részeiben megpróbálkoztak kiállításokat rendezni, a kísérlet bevált, az eredmény aránylag kielégítő volt s az évek folyamán egyre jobban praktikusabban szervezték egyes vidékek kiállításokat. Nem lehet elvitatni, hogy a nemzetek életében, minő nagyjelentősége van a kiállításoknak, még azon esetben is, ha a legszerényebb igényekkel is létesülnek. Magyarországon az utóbbi időkig csupán országos jellegű kiállításokat rendeztek s leginkább a fővárosban volt összepontositva mindaz, ami az ország megannyi részében termeltetett, készíttetett, vagy előállittatott. Ez egyáltalán nem volt helyes és célszerű. Ha egyremásra Budapesten halmozzuk össze a tömérdek anyagot, amit az egyes vidékek nyújtanak ez bénítja, sorvasztja a provinciái életet, melyet amúgy is lassú menetűnek, lomhának tartanak. Nem szabad mindent és mindenkor egy középpontba összehalmozni, hanem ellenkezőleg arányosan megosztani kell minden nagyérdekü és kiváló fontosságú dolgot a vidékekkel. Az arány és fejlődés, az egyöntetű haladás érdeke is megkívánja, hogy a vidéken is üde, pezsgő életet, eleven zavartalan mozgékonyságot teremtsünk meg, a minek elérésére legalkalmasabb az ügyesen és gondosan szervezett kiállítás. Ne vonjunk el a vidéktől semmit, inkább nyújtsunk segédkezet, hogy szabadon fejlődhessék, haladjon, emelkedjék. TáFőszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. i Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. mogassuk, istápoljuk, mig gyenge lábon áll, majd megerősüdik, majd vérhez jut a csene- vész csemete s aztán elmegy a maga lábán is. Ilyképen lassan bár, de örvendetes és előnyös j átalakulások történnek a vidéken. S hogy átalakuljon erre égetően szüksége van a civilizá- j ció, a rohamos haladás és fejlődés e korszaká- j ban. A vidék csak úgy válik önállóvá, ha kiállításokat létesít a maga szükebb körében bárminő szerényebb eszközökkel is, de lokális 1 jellegű mégis. Az ilyen vidéki kiállításoknak mindenkor nagy hasznát láthatjuk, mert egy — vidék bármily kiállítást is rendezzen nyilvánvaló, hogy erőt és tehetséget érzett magában a kiállítás létesítésére. A mit pedig kiállítanak az a legjobb, legszebb, a legkiválóbb, amit előállítani módjukban volt. Jelenleg már oly ponton állunk, hogy egy-egy vidéki kiállítás felkölti az egész ország érdeklődését, mindenfelől érkeznek idegenek, hogy tanulmányozzák a kiállított dolgokat. így tanulhatnak is a vidéki iparosok és j gazdák. Összehasonlításokat tesznek, egybevet- ; nek, amit nem tudnak megtanulják s a leszűrt tapasztalatokat önmaguknál érvényesítik és értékesítik. A kiállításokra elvitázhatatlanul szüksége van a vidéknek, mert az egész társadalmi életet felfrissítik, uj erőt adnak a petyhüdt, eler- nyedt idegeknek pezsdüiő életet teremtenek. Az erők nem forgácsolódnak el, nem húzódnak széjjel, hanem komoly, értékes összmun- kálkodásban csak jót és értékeset létesítenek, a mi az egész provinciáinknak mozgalmasabb képet nyújt. A közönséget pedig egykedvűségéből, fásultságából fölrázzák és hozzászoktatják az érdeklődéshez, mely célt ha elérik, akkor a vidék hatalmas segitő társat nyer a publikumban. A jól szervezett vidéki kiállítás nemes önzetlen versenyre serkenti a többi vidéket, s ami hasznosat és figyelemre méltót elles, eltanul egyik a másiktól, azt felhasználja, értékesíti, esetleg tökélesbiti, az ügyesebb, a gyengébbeket pedig buzdítja, serkenti, sarkalja, hogy olyant vagy ahhoz hasonlót alkossanak, mint a másik s egyik se maradjon a másik mögött. Ha tehát rugékonyságot, elevenséget akarunk belevinni a vidék életébe, rendezzünk szervezzünk ügyesen, praktikusan kiállításokat s a siker, az eredmény előbb-utóbb elérkezik. Kontárok az iparterén. Elszomorító jelenség, hogy nálunk menynyire búrjánzik a tiszteségtelen verseny az iparterén, mennyi az élósdi, mennyi a kontár, ezek valamennyije rágja, őrii az ipar egószségesfáját. A kontár múnka által támasztott konkurencia hány érdemes polgárt dönt bajba mennyiben veszi el a jó megélhetési eszközét a kezéből úgy, hogy ezek az érdemes iparosok rendjéből úgy hull el évről évre több áldozat, úgy lesznek az egykori érdemes emberekből hitvány állam polgárok az erős érzés a hazafiak nagy tömegét. — „Kovárvidok“ tápczaja. Jancsi halála. Irta: Kálnoki Lajos.-- Nyomorult, hol van a Jancsi ?-— Az Égben. A férfi tajtékzott a dühtől! — Ne tréfálj ? Mondd meg, hol hagytad el ? Az asszony megmondta. —- A feszülettől mintegy száz lépésnyire — tette hozzá. — — Bestia I — ordította Miklós s olyat lökött az asszonyon, hogy az elterült a földön. Gyorsan magára kapta a kabátját s rohant, hogy a fia holttestét fölkeresse. Az asszonyra vissza sem nézett. A nagy, esetlen testű nő pedig feküdt a földön, de megbánást nem érzett. Szent meggyőződése volt, hogy helyesen cselekedett, a mikor a kis nyomorékot ott hagyta a hideg hóban. A jeges, fehér hóban, a honnan angyalok viszik vidám muzsikaszó mellett az égbe. Arra nagy volt a megdöbbenése, a mikor álomképekkel játszó szeme előtt hirtelen föltárult az ajtó s apró mankóival betopogott a kis Jancsi. - A kis fiun most hosszú, fehér ing volt s ni an «ója, a melyet gömbölyű, fehér karja alatt szorongatott, fölül bársonynyal I volt bevonva, nehogy fölhorzsolja a szinte átlátszó, | selymes bőrét. A mankó alsó részén apró csillagok ! csillogtak: — Anyám utánad jöttem — köszöntött be nevet- ] ve a kis nyomorék. — Te is engemet vádolsz ? kérdezte szomo- i ruan az asszony. — Nem, én nem vádollak. Az asszony fölörült: — Ugy-e, hogy nem én vagyok a halálodnak az okozója, hanem a nyomorúság. Igen a nyomorúság — ismételte és örült, hogy megtalálta a helyes szavat. Hiszen ha gazdag lennék 1 — Hintón jöttél volna értem, ugy-e, folytatta a gondolatot a fiú — és a hintó kék selyem párnáira — ültettél volna. Aztán gyű ! gyű ! Haza, — Úgy édesem, úgy. — De az apám nagyon haragudott, amint engemet elhagytál ? — kérdezte a fiú, — Sőt durva is volt hozzám. Ő lökött úgy ide a földre, hogy most nem tudok fölkelni. — Rosszul tette. Hiszen te nem is tettél rosszat velem. Nekem most sokkal jobb dolgom van. Az apám nem tudott olyan szépen muzsikálni, mint az angyalok, a mankómat sem pá-názta olyan puhára, mint a milyen most. —.Mert az apád is szegéin Hejh! mikor engemet odavitt a házába, akkor neki is volt ám mindene. I Fényes bútorai cifra cselédsége. Akkor még a te kis | mankódon is ott volt a puha bársony, meg selyem. ; Azaz, hogy akkor még nem kellett mankóval járnod. | Ha valahová elvittünk, beleültettünk a kocsiba, a mikor i megérkeztünk, leszállt az inas és vitt az ölében. — És hová lett a pénzünk ? — Isten tudja ! Szerencsétlen vállalkozások. Nagy veszteségek a börzén, A pénz pedig volt nincs' — Hiszen akkor neked nem is érdemes élned ? — Nem bizony. A mióta az apád munkás lett, én meg cseléd lettem, nyomorúságos napokat élek. A fiúnak ötlete támadt: — Tudod mit, anyám ? Ne is maradj te itt. Inkább gyere el velem az égbe. Majd megkérem az angyalokat, hogy neked is muzsikáljanak. — Itt hagyjam az apádat ? — Jancsi gondolkodott, de csakhamar megvolt a válasz : — Hiszen már nem szeret úgysem. És nem is fog szeretni. Az asszonynak szivébe dermedt a szomorú érzés. — Igazad van, fiam. Megyek. A Főutcán levő két belső telkem a rajta levő lakóházakkal és mellek épületekkel örök áron eladó. ==::=====z Értekezhetni DK. GOLD8TEIN AKMIN tulajdonossal.
