Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-05-03 / 18. szám
VI. évfolyam Nagysomkut 1908. május 3. 18-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. // 908 V 4 V... Vt . Szölöoltvány!! Szölövesszö !! A vi,4»hira adja a 1ík,íwí’#!,Mi' per* a metezm nem kell! Gyökeres 1000 db. 100 kor., sima 50 kor. Szőlőoltványok ezere: 140 kor., a legnemesebb fajokból. Árjegyzék ingyen. Rendelési cim: Mt s liái yr, Felsőseg-esd. (Somogy megye.) Előfizetési ár: Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. ! Szerkeszt<3sé« és kiadóhiv#tal: Nagysomkut, T*l.kl-tér 388. «. flltrV- - - - 4K EgT^intT'ára - - 20 fiilén j Kelelűs 9zerk«#tő: Barna Benő. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Gyermekszobák szellőztetése. Nemcsak a hibás tapasztalás, hanem a megromlott levegő hatása alatt is többet szenved az újszülött gyermek, mint a felnőtt ember. Nemcsak, hogy annak a pornak belélegzése sérti a gyermek gyenge tüdejét, mely a lakószobák levegőjét sokszor nagy mértékben megtölti, hanem táplálkozására is kártékonyán hat a szoba tisztátalan fojtó levegője, azért a gyermekszobákat minél többször szellőztetni kell. Előítéletek, melyek ellen, még az „istenek is hiába küzdenek“, mélyen megrögzött szokások és gyakran valami megérthetetlen gondatlanság okozza azt, hogy az anyák többször egyik fülükön be, a másikon kieresztik az orvos jóindulatú figyelmeztető szavait. Minthogy semmi fogalmuk sincsen arról, hogy mekkora légcserére van szükség, hogy valamely lakószoba levegője tiszta állapotban maradjon ; szellőztetnek ugyan, de mindig nagyon keveset. Azt hiszik, hogy megtették kötelességüket, fia egy ablakszárnyat kinyitnak néhány percre és bármily erősen érzik is aztán a piszkos pólyák és nedves gyermekruhák bűzét, könnyű lélekkel tűrik a levegő rossz szagát annak viggasztaló tudatában, hogy hiszen szellőztettek. Ha jómódú családokban is sok a kívánni való, mit várhatunk azoktól, kiket apró szobákban tucat számra zsúfol össze a szegénység, kiknek minden darab fát kímélniük kell, s a kik rettegnek attól, hogy friss levégőt bocsás- .sanak a lakásukba, mert akkor a meleg egy része veszendőbe megy. De ha tisztán is tartják a szoba levegőjét, a folyvást benntartózkodás «fc^gyerekekre bá- gyasztó hatással van, érzékenyekké teszi őket a friss levegő iránt. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy minden időben és az időjárásra való tekintet nélkül kint kell hordozni a kicsinyeket; sőt ellenkezőleg, az ujászülottet gondosan védeni kell az éles levegő beszivásától és a hirtelen meleg elvonásától, s az olyan gyermekeket, kik télen születnek, a mi éghajlatunk alatt nem volna szabad kivinni a szobából a születés utáni első hetek alatt, mindamellett nem kellene a friss levegőtől aggódva elzárni őket, mert akkor igen érzékennyé lesznek a hőmérséklet változásai iránt. E szabály elhanyagolása magyarázza meg azt is, hogy a lélegző szervek betegségei nem leghidegebb hónapokban okoznak legtöbb halálozást a kis gyermekek között, hanem tél végével és a tavaszi hónapok alatt; a gyermekek ugyanis egész télen át rosszul szellőzteti lakásokban vannak bezárva, emiatt elvesztik ellent- álló képességűket, úgy hogy tavasszal, ha kiviszik őket a friss levegőre beteges érzékenységet tapasztalnak náluk a hőmérséklet minden változásai iránt. Pályázat felső keresk. iskolai tandíj mentességi ösztöndíjakra. A debreceni kereskedelmi és iparkamara pályázatot hirdet a debreceni felső kereskedelmi iskolánál rendelkezésre álló két tandijmentességi kedvezményre. A nevezett felső kereskedelmi iskolánál a tanulók évi tandija 200 korona. A kamarának az intézettel szemben gyakorolt támogatása ellenértéke fejében joga van évenkint két tanuló részére tandijmentességi kedvezményt gyakorolni. E két tandijmentességi helyre hirdet a kamara pályázatot. Pályázhatnak oly szegénysorsu jól tanuló ifjak, kik a középiskola vagy polgári fiúiskola 4-ik osztályát jó eredménnyel végezve a debreceni felső kereskedelmi iskolába az 1908/9. tanévre felvétetni óhajtanak, vagy a kik az iskola valamely osztályát jó eredménynyel végezték. Előnyben részesülnek azok, akiknek szüleik a debreceni kereskedelmi es iparkamara kerületében illetőséggel bírnak s első sorban akik kereskedők vág}' iparosok gyermekei. Pályázók mindezen körülményeket, igy kivált iskolai előmenetelüket és illetőségüket közhitelű okmányokkal tartoznak igazolni. Akik jelenleg is az ösztöndíj élvezetében vannak, a mennyiben körülményeik nem változtak és tanulmányaikat jeles eredménynyel végzik, a f. évi adományozásnál elsőbbségben részesülnek egy 600 (hatszáz) koronás tanulmányúd ösztöndíjra. A 600 koronás állami ösztöndíjnál feltétlenül igazolandó, hogy a pályázó katonai kötelezettségének eleget tett s megjelölendő, hogy vájjon biztosítva van-e előre is egy megfelelő külföldi gyárban vagy műhelyben való alkalmaztatás, esetleg valamely külföldi szakiskolába való felvétel. A pályázónak (kiskorúaknál szüflllflilü“ lÍPElájl Heg'an tartanak titkot a fWfiak? Zsigray számtanácsosné és biiutársai-egy csomó szép fiatal asszoDy-elhatározták, hogy a Margitszigeten fényes mulatságot rendeznek. Csak a jótékony céllal nem voltak tisztában. A közönség ugyanis a jótékony célok közöt sem szereti a régi kopott cégeket, Valami uj kell neki. Ezért hát Zsigrayné nem titkolható örömmel olvasta egy reggel az újságban, hogy Tátra-Dobrócz községe, porrá égett és a lakosság koldusbotra jutott. Másnap már megjelent az összes lapokban a jótékonycélu mulatság reklámja a Tátra-dobrócz tüzkárosultak javára ; két hét múlva gedig a margitszigeti vendéglő nagytermében csak nagy ügygyel-bajjal tudtak maguknak utat törni a keringélő párok a sürü sokaság közepette. Zsigrayné Buda Gáborral táncolt legtöbbet, aki ezen a viharos, forró éjszakán talán tizedszer bolondult bele újra a gyönyörű barna asszonykába. — A fiatal nyugalmazott főispán, a kit azért mondattak le, mert méltóságához nem illő, vidám, legényes életet folytatót: már vagy tiz sikeretlen hadjárat után felbőszülve hagyta ott a szép táncosnőt. A könnyebben bevehető váraknál keresett vigasztalást és talált is eleget. Legalább igy beszéltek a klubban, a szalonokban ; mert a Boda Gábor hódításairól sokat beszéltek, mint ahogy az úgynevezett nőhóditók szerencséjéről egyáltalán sokat, igen sokat szoktak beszélni . . . De ez a vigasztalás, úgy látszik, nem kárpótolta a gavalért, mert most, mikor Várnay egy édes, divatos keringője közben karjai közt érezte a fiatal asszony formás, sugár derekát: megesküdött, hogy ezt a bűbájos teremtést, törik szakad, meg kell hódítania. Reménye nőt, a mikor a barna fejecske egy egy lágyabb ütem alatt vállára hanyatlott s a szive diadalmasan kezdett dobogni, mikor Zsigrayné a szupé-csárdás után sétát ajánlott neki. Messze elsétáltak a tánc helyétől. — A fák édesen aludtak a muzsika szó mellett, mely csak igen halkan szivárgott oda. A Szent Jáuos bogárkák zöldes fényben röpködtek bokorról-bokorra, mint a liget éjjeli őrei. — Nina, az Istenért, miért kínoz tovább ? ragadta meg a fiatal ember egyszerre, minden bevezetés nélkül a tanáczosné kezét. — Hiszen már csaknem bevallotta, hogy szeret, S ha nem vallotta volna be, akkor is tudnám, mert elárulta ezerszer. Akkor hát mire való ez a kegyetlenség ? Talán a halálba akar űzni ? — Milyen boldog Ön. kedves barátom, - nevetett az asszony. Harminchat esztendős —mert van annyi, ugy e bár? és mégis képes ilyen diákos fel- hevülésre! Talán bizony itt ugrik a szemem láttára a vizbe ? Azzal ugyan nem fog nekem imponálni. — Tudom, hogy háromszor nyert dijat az úszó versenyen. — Jó, csak csufolódjék, de én komolyan megfogadom, hogy nem nyugszom addig . . . — Lám, lám 1 Micsoda vakmerő fogadás; Pedig azt h hetné az ember, hogy a legutóbbi kalandja elvette egy kissé, a kedvét a hasoaló fogadásoktól . . . — Csöppet sem. — Pedig az üreg őrnagy ugyancsak helybenhagyta. Két hétig feküdt, és ezen felül egy hónapig járt fölkötött karral ugy-e bár ? — Sajnált? — 0 legkevésbbé sem. Maga kereste. Mondják,
