Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-04-05 / 14. szám
VI. évfolyam. ft • V#, f(> K* *j£*&W Nagysomkut 1908. április 5. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKDTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: * Egész évre — — —- 8 K Negyed évre «* — — 2 IC j Fél évre — — — » 4 K Egy szám ára — — 20 fillér, j Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő : Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : NagysomkuűTaleki-tér 388. se. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ■ ..me.,...r■»■■ ■ r ■ ..rfiiatakirYf Foglalkozás. A hasznothajtó, szorgalmas munkára sohasem volt nagyobb szükség, mint napjainkban, amikor a küzdelmes élet mind fokozottabb kötelességeket tűz az emberek elé. Hogy serényen tevékenynek kell lenni, azt tudja mindenki; nem mindenki fordit azonban annyi figyelmet végzendő munkájának időtartamára, beosztására és a fizikumnak is feltétlenül szükséges pihenés helyes megválasztására, hogy e tekintetben némi utbaigazitás feleslegesnek volna mondható. Akiket a sors abba az igénytelen középosztályba helyezett, amelyben mindenki számára virulhat a boldogság és érett ésszel és szívvel tudják tekinteni az életet, bizonyára nem tévednek le arról az arany középükről, mely a hasznos foglalkozást össze tudja egyeztetni a kellemessel, s akkor a hasznos kellemessé, a kellemes pedig hasznossá tog válni részükre. Felületes emberek szemrehányással illetik azokat a komoly gondolkozásokat, akik az ifjúságot folytonos munkásságra serkentik, s sajnálják az ifjúságot, amiért azok a komoly gondolkodók komoly munkával keserítik életüket, amikor alig élvezték még koruk arany szabadságait, azt a kort, midőn az ifjúság az életet olyan szép rózsás színben látja. Okos és gondolkodó szülők azonban sohasem fognak e meggondolatlan beszédre hallgatni, nehogy ezáltal gyermekeik egész jövőjét tegyék kockára! Mindig és mindenek előtt okos beosztása a munkának és nyugalomnak, ez az okosan-élés aranyszabálya. Nem tudjuk eléggé tanácsolni a korai fölkelést. A tanulási évek alatt az órák rendesen ki vannak számítva, s ez nagyon jól van úgy, de még jobb, ha később, midőn magunk rendelkezünk időnk felett, még akkor is szigorúan be legyenek a nap órái osztva a különféle foglalkozásokhoz képest. A ki munkássághoz van szokva, aki megszokta mindig előbb a hasznos és csak azután a kellemes foglalkozást végezni, az sohasem fogja megismerni az unalmat, vagy a túlterheltséget, mely mindig a fontosabb dolgok elhanyagolásából származik. Legjobb azonban úgy beosztani a munkássági órákat, hogy a dolgok rendes menetét egykor-máskor mégis kár nélkül meg lehessen bontani, ha ezt felebarátaink érdeke kívánja. Az olyan napokon, amelyen valakinek szolgálatot akarunk tenni, s e nap bekövetkezéséről jó eleve értesültünk, keljünk fel egy órával korábban és ugyanig;/, cselekedjünk oly napokon, melyekben néhány óránk szórakozásra van szánva. A késői lefekvés ártalmas az egészségre nézve, inig egészséges alvás után a korai felkelés csak előnyére van az egészségnek, a folytonos foglalkozás pedig egészséges álmot biztosit. Ha csak lehetséges, szakítsunk mindennap legalább egy órát a sétának, s ezt a szabályt még kellemetlen időben is kövessük, mert a levegő és kellő mozgás a szabadban nélkülözhetetlen az egészség fentartására, a testi egészség pedig a lélek egészségét is mozdítja elő. Legyünk szünet nélkül figyelemmel magunk iiánt, ha e figyelemben ellankadunk ha engedünk az állati lustasági ösztönnek, akkor rövid időn rosszabb hajlamaink is uralkodásra vergődnek lelkűnkben, s később aztán lelkünk újjáalakítása nagy, nehéz küzdelembe fog kerülni. Gyakoroljuk elménket folytonosan abban, az irányban, amelyben szülőink azt kiképezni elkezdték, de amelynek folytatása és bevégzése egészen csak rajtunk áll. Csak a műveltség és tanulmány szerez igaz élvezetet, mert észszel fel tudjuk fogni a szépet és nemeset. Az élet csak anyagot ad az embernek, a szóbeli közlés és lélek jelenlétét és az ügyesség, hogy gondolataikat írásban ki tudják fejezni, pontosságot kölcsönöz neki. Feministák. Az idők folyamán gyökeres átváltozásokon megy keresztül minden. Megváltozik életmódunk, megváltozik világnézetünk és teljesen átalakul a társadalom is. Ha ezelőtt még csak néhány évtizeddel is valamelyik nőapostol a feminizmus jogosultságát hirdetni, avagy a feminizmus tanait megvalósítani akarta volna, alighanem, mint köz- veszélyes egyén megfigyelés alá kerül, vagy a legjobb esetben a közönség gunykaczajának lett volna kitéve. De nem úgy van ez ma! A józan ész törvényei szerint a nőt igen is megilletik mindazon jogok, amelyek ezidőszerint ; a férfit megilletik. A régebbi időben a feminizj Jővápvidék“ Um iája. Sóhaj. Irta : Endrődi Sándor. •Oh mennyi gazság, milyen sok cudarság Pompázik s él köztünk büntetetlenül — Mig a mélységből felrontó igazság Egy-egv győzelmet ül! Oh mennyi könnynek, vérnek kell elhullni, — Köny és vér szinte tengerré dagad — Mig a világ a jövendők nagy utján Egy kis lépést halad I A kucséber. Irta : Sas Ede. A nagy étterem villamos lámpái már csak kevés vendégre hintették fehér világosságukat. Lassankint fölkerekedtek az asztalok mellől a virágos szép asszonyok, üde leányok, akiknek arca mind rózsásabb lett a zene édes mámorától és a bortól, amelyben piros ajkuk megfürdött. Dér Flóris azonban, aki' egyedül ült az egyik sarokasztal mellé húzódva : nem is látta ez eleven rózsáskert virulását, nem hallotta talán a csapongó zenét sem. Homlokát tenyerébe hajtva, tompa kábulatba merülve ült és csak akkor eszmélt föl, amikor egyszerre csönd támadt körülötte. A vendégek mind távoztak és a cigány elhallgatott. A prímás éppen készült, hogy tokjába csukja a hegedűjét. A fiatal férfi odaintette magához a cigányt. Hadd huzza neki kivilágos kivirradtig. Karcsú nyakú üvegeket tétetett az asztalra. S egymásután gyújtott a sötét, vastag pirosvürös szivar-rudakra. Mulatott. De nem úgy, hogy ő maga is vidám nótázásba kezdett volna, amikor a legvigabban, legszilajabban húzta a cigány. Ő csak hallgatta a körülötte tomboló dalvihart. Az ő utolsó éjszakája hattyúdalait. . . Mert Dér Floris el volt tökélve, hogy ez lesz az ő utolsó éjszakája, Úgy olvasta valami regényben, hogy a tönkrement földesur az utolsó százasát odadobta a cigánynak —- s azután főbe durrantotta magát. S azzal vége volt a mulatságnak. Ezt igazán szép halálnak tartotta. Ilyen csinos halált szánt ő magának is.. Az árverést délelőtt tartották meg a kissé már rozoga kastélyban, amely7 szelíden emelkedő dombról • nézett a rónaságra, — a régi földesurak boldog birodalmára. A birtokot a szomszéd szeszgyáros vette meg, aki udvariasan felajánlotta a lakást Dér Flórisnak, ameddig neki tetszik. A kiárverelt földesurat persze semmiféle hatalom nem lett volna képes az alatt a tető alatt megtartani. Zsebében a pár százassal, amit a végrehajtó a kezébe nyomott, sietett felülni a legelső vonatra. De hát hova ? Először is a városba. A vendéglőbe. A mámorba, S azután a halálba . . , Mi más is maradna számára hátra ? Talán az atyafiai nyakán élősködjék ? Vagy deresedő fővel nyakába varrja magát valami leányzónak, aki hajlandó őt eltartani, csakhogy férjhez mehessen ? Vagy pedig sorra járja befolyásos ismerőseit, hogy dugják be valami hivatalba — amihez voltaképp nem ért, csak ingyen szedné föl. a fizetését. Eh ! sokkal becsületesebben cselekszik, ha egy darabka ólommal véget vet mindennek. A gazdálkodáshoz ugyan értene. Mikor, átvette HzöIöoUváiiy!! Szőlövesszö !! A világhírű Deleware adja a legjobb bort; oltani, per- — —— L~ __——, metezni nem keli! Gyökeres 1000 db. 100 kor., sima 50 kor. Szőiőoltványok ezere: 140 kor., a legnemesebb fajokból. Árjegyzék ingyen. .'. .\ Idendelési cim : Mff i liaíl Felsősegesd. (Somogy megye.)
