Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-04-05 / 14. szám

2 KÖVÁRVIDÉK ápril 5, mus tanait nem hirdették, és nem is ösmerték, de m«g sem valósíthatták, mert észszerűden do­log lett volna jogokat adni olyanoknak, kiknek semmiféle kötelességük sincs. A régi nő a kül­világ ügyes-bajos dolgaival nem töiődött, mert egyedüli teendője az volt, hogy otthon ülve vi­gyázzon a házra, gondozza a gyermekeket és hűséges szolgája legyen férjének. A mai világban az egész társadalom átala­kulásával, fontos szerep jutott a nőnek, ki min­den tekintetben épp oly kenyérkeresó mint a férfi. Most, midőn fiatal leányaink százával tódul­nak az egyetemre, ellepik az irodákat, tanítanak és mindenütt egyenrangú munkát végeznek a férfiakkal, most, midőn a roppant nehéz megél­hetési viszonyok között szinte rá van utalva a család, hogy úgy a férj, mint a feleség kenyér- kereset után nézzen, most időszerű az, hogy a férfi munkát végző nő, akire csupán már a ne­héz létfentartás is — nem is szólva a család fentartásáról — kötelességet ró, — kötelessége arányában az őt megillető jogok részesévé le­gyen. A feministák immár világszerte ösmert tanát nem teszi minden nő magáévá, mint ahogy jog­gal nem is tehetné. Mert jelenleg hölgyeink nagyobb része nem veszi ki részét a keserves kenyérkereset munkájából és igy nem is méltá­nyolhatja a nehéz munkában görnyedő nőknek jogos kívánságait. De nap-nap után többen csatlakoznak a lel­kes feministák táborába, minthogy nap-nap után többen vannak olyanok, kik kenyérkeresetre vannak utalva. Ezek pedig keresetük után ép úgy fizetik a jövedelmi adót, mint azt a férfi fizeti meg. A reális élet szemüvegén keresztül kell nézni az eseményeket és látni fogjuk, hogy a nőben manapság az ideális nőt keresni csak luxus dolga lehet már és kevés férfi engedheti meg magának, mert az emberiség nagy része, a kö­zéposztálybeli férfi, rá van utalva arra, hogy kenyérkereső társat véve maga mellé az életet gondtalanabbá tegye és a kettős erővel megszer­zett keresményből gyermekei neveltetésére na­gyobb gondot fordíthasson. Erős szervezkedés társadalmi utón, kitartó munka és hiábavaló szónoklatok nélküli folytonos az apjától rámaradt birtok vezetését: eleinte szép siker is jutalmazta e fáradozását. De aztán elragadták a nagy­úri élet szenvedélyei. Most már visszatérne az eke­szarvához, De hát most már egy barázdája sincs, amibe az ekeszarvát beleakaszsza . . . Csak az a föld lesz az övé, ami a koporsójára fog hullani a véres teste fölött . . . Ebben a percben egy hang ütötte meg a fűiét: — Nem parancsol, nagyságos uram ? Tessék megtsnni egy számot. Bizonyosan megnyeri! . , . Felpillantott. Egy kucséber állott előtte ; nyakában a tarka cukrosságokkal teli kosárral, kezében a számok­kal csörgő zacskót rázogatva . . . Floris belenyúlt a zacskóba, hogy kivegyen egy számot. Akkor egyszerre felismerte a házalót: — Nini! Ön az, Leipzigei ? A töpörödött emberke ősz szempillái alól vizsga pillantást vetett a mulató gavalérra. S ő is hangosan felkiáltott:: — Dér Flóris! Hogy nem ismertem fel azonnal! Hiszen ön alig változott. De hogy ismert ön rám, — mert én bezzeg megváltoztam. Nem az vagyok már, akivel ön együtt sétált a fényes nizzai tengerparton.. , Flóris nagyon is jól emlékezett a bűbájos hetekre, előrehaladás a kitűzött cél felé, meg fogják hozni mindazon jogokat, amely jogok a feminis­tákat, a kenyérkereső nőket társadalmi állásuk­nál fogva megilletik. Csakhogy a mi — speciálisan magyar — feministáink abba a groteszk hibába estek, hogy az angol harcoló feministák — az úgynevezett euffragetták — összes allurjait utánozzák. Már épenséggel nem valami épületes látvány a ren­dőrökkel veszekedő hölgyek bekisértetóse, a kik structollas kalappal díszítve indulnak az előkelő államférfiak nézeteinek megváltoztatására s aztán tépett ruhával sárosán, szétzilált lelógó hajjal, ! mint a részeg csavargók, a rendőrség előtt fe­lelnek szánalmasan komikus harcmodorukért. Sokkal nagyobb és intenzivebb harcot kell végig küzdenie a feministáknak, mint az a pár hónap amit eddig csupán beszélgetésekkel eltöl- töttek. Hosszú társadalmi evolutiónak kell eljön­nie, a inig a nő is hivatása magaslatára emel­kedik, — a mig az eszme általános lesz, álta­lános és az egész emberiséget átható és akkor ha már az eszme megérett, akkor kell bekövet­keznie a küzdelem korszakának és ha majd nem lesz különbség az erősebb és gyengébb nem között sem a felső néposztályban, sem a nép legalsóbb rétegeiben és ha akkor is azon a hiten lesznek a nők milliói, mint ma egynéhány szikár vén kisasszony, — akkor győzelmünk biztos, mert a férfi csak örülni fog ha komoly bajtár- í sat nyer az élet nehéz harcára. Hírek. Lapunk jelen számával egy uj évnegyedbe léptünk, tisztelettel kérjük lapunk tisztelt elő­fizetőit, hogy az előfizetést az előfizetési dij beküldésével megújítani, a hátralékos előfizető­inket pedig kérjük, hogy egyidejűleg, fennálló hátralékaikat is beküldeni szíveskedjenek. Hely­beli előfizetőinknek a napokban küldjük ki a nyugtákat, szíveskedjenek azokat beváltani. — Kinavezés. Ő Felsége a király Dr. Lauka József aradi kir. törvényszéki bírót a helybeli kir. já­rásbírósághoz járásbiróvá nevezte ki. — Áthelyezés. Medgyesy Géza borosjenöi kir. járásbirót — a ki községünkben is huzamosabb ideig mint albiró volt — Ö Felsége a Zilahi kir. törvény­székhez törvényszéki bírói minőségben áthelyezte. — Kövárvidéki köszénbánya r. társaság. Ilyen cég alatt uj vállalat alakult 600.000 korona alaptőké­amiket az örök virulás hazájában töltött, Sokat sétált akkor Leipzigerrel, a gazdag kereskedővel, a tündöklő paloták során, a fényes levelű olajligetek között. Per­sze. Leipziger urnák akkor nem lógott a nyakában a datolyás kosár . . . — De hát hogy jutott ön ennyire ? kérdezte tőle álmélkodva. (Magában pedig arra gondolt: hogy ez az ember neki is fölteheti «zt a kérdést . . ,) ■— Hát egy kicsit tönkre mentem, vonogatta a vállát az öregecske. Egy pár rossz vállalat elvitte min­den vagyonomat. — S volt önnek ereje hozzá, hogy nyakába kös­se a kosarat s neki induljon ennek az uj életnek. — Hát mit tehettem volna egyebet ? Dér Flóris egy pár erőset szippantott a szivarjából. — Például — hogy véget vessen mindennek. — Talán, hogy megöljem magamat ? Ments Isten ! tiltakozott hangosan a volt nagykereskedő. Nem, erre igazán nem gondoltam. Tudja, nagyságos uram : az ember olyan legyen mint. a gummi labda. Ha földhöz csapja a sors, annál magasabbra kell ugornia ! ... Most az éjszakákat járom ezzel a kosárral. Kuporgatom a garast, De nemsokára újra egy kis boltot nyitok. vei, a mely a Kővárvidéken fekvő elsőrendű barna szén telepek kiaknázását tűzte maga elé célul. A tár­saság az általa megszerzett 2000 kát. hold saját *zén- Urületéu kívül még 15.000 hold kibányászására az elővételen jogot is biztosította magának igen előnyös feltételek mellett. A területek Nagysomkut vasútállo­más közelében feküsznek és a 1 fél 3 méter vastag­ságú szénróteg 5300 kalóniáju szenet tartalmaznak. Az igazgatóság tagjai : Lachne Hugó orsz képviselő (elnök) Bech Dénes (alelnök) Dr. Péchy Péter járá­sunk főszolgabirája, Dr. Teleki Jenő gróf járásunk szolgabirája, Pétery Ferencz, dr. Bláske László, Se­bestyén Arthur, Kőrös Mihály és Lindner Jenő. A fel­ügyelő bizottság tagjai: Pallós Zsiginond, Szteruhál Lajos és Kőrös Albert. Az igazgatóg Sebestyén Art- hurt vezérigazgatóvá választotta. — Vármegyei közgyűlés. A múlt hó 26-án tartott vármegyei közgyűlésen tárgyalás alá került és köz­ségünket érdeklő ügyek mikénti elintézéséről a követ­kezőkben számolunk be : A Pribékfalvi-Nagysomkut, Jávorfalu, Jedervie utakon beépített állam segély szám­adása, jóváhagyatott. Tudomásul vette a közgyűlés a sertésvásártér áthelyezése tárgyában hozott községi képviselő testületi határozatot. Jóváhagyta a vásár­vám haszonbér leszállítására hozott határozatot. Köz­ségünk kérelmét a kir. közjegyzőség felállítása iránt pártolólag terjeszti fel a törvényhatóság az igazság­ügy miniszterhez. —- Birtok eladás. Vámfalvi Jónás jederi körjegyző vámfalusi bir.okát eladta Dr. Boromissza Tibor szat­mári püspöknek 340.000 koronáért. — Elmaradt közgyűlés. Igen gyakran esik meg nálunk, hogy a kitűzött községi képviselő testületi köz­gyűlés meg nem tartható, mert a képviselő testületi tagok meg nem jelennek. Így történt ez legutóbb is. Március 29-ikére volt kitűzve a község rendes tavaszi közgyűlése, a mely hivatva van a községi számadások megvizsgálására. De meg tartható nem volt, mert a képviselő testületi tagok meg nem jelentek. — Próba bál. A községünkben működő Kád Ruben tánctanitó f. hó 11-én próba bált rendez. Az erre vonatkozólag kibocsátott meghívó szövege a kö­vetkező : Meghívás. Rád Ruben nagybányai tánctanitó tánciskolájának 1908. április hó 11-én Nagysomkuton a Stern vendéglő összes termeiben zártkürü Próba- Bálja lesz, melyre kívül címzettet és b. családját tisz­telettel meghívja. Belépti dij személyenkint 1 koroua. Kezdete este fél 8 órakor. A magyar szólót 3 pár fogja lejteni: Barna Irmuska és László Endre, Gold­stein Iréuke és Pályi Béla, Teleky Blanka és Darai Lacika. Az összes uj magyar táncok a kisebb növen­dékek által lesznek bemutatva. A bostont (Gentri) be­mutatják a növendékek. Darai Lacika a legkisebb nö­vendékkel Pályi Gizikével (5 éves) a polkát és a ma­gyar keringöt. Szórakozásul a táncvigalom tartama alatt szerpentin confetti csata és világpostai levelezés két értékes dij tárgyal. Ä zenét Rácz Laczi szolgál­tatja. Tánc reggelig. Fölviszi a dolgomat az isten ... No hát, nagyságos uram, tegyen meg egy pár számot. Meglássa, bizo­nyosan nyerni fog . . . És Dér Flóris régi jó ismerőse kedvéért meg­rakott egy csomó számot. Da egymásután vesztett. Utoljára maga a volt nagykereskedő fogta meg a kezét: — Hagyja már abba, kérem! Úgy látszik, nem szerencsés a játékban . . . Flóris mosolyogva nézett rá : — Nincs igaza, Leipziger. Mert ha most vesz­tettem is, de maga nem is képzeli, hogy mennyit nyertem . . . S most már igazán jóleső derű töltötte el a lel­két. Józan volt. Intett a cigányoknak, hogy kodródhatnak. Épp annyi pénze maradt még, hogy elutazhatott egy jó ismerőséhez, Gernyeszegi báróhoz : — Kedves barátom — mondotta neki. Hallom, hogy egy gazdatiszti állás van nálad üresedésben. Hát én pályázom errs az állásra. Nem valami jó ajánlólevél ugyan az én múltam egy gazdaság vezetésére. De hát hidd élj hogy én bennem a gavallér ment tönkre nem pedig a földesur . . . Hát azt hiszem, mindenesetre próbát tehetsz velem, nem fogod megbánni . . . ha valaki azt mondja, hogy jobb kávét, vagy pedig olcsóbban tud kávét szállítani, mint FlATELLI DEISíNGER fiumei ezég BUDAPESTEN a királyi bérpalotában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom