Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-10-18 / 42. szám

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Egész évre — — — 8 K Negyed évre «= — — 2 K

Fél évre — — — 4 K Egy szám ára — — 20 fillér.

Főszerkesztő : Dr. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz

Felelős szerkesztő: Barna Benő. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.

Nehéz napok.

Akaratunkon, tudtunkon kívül, sőt jóváhagyásunk nélkül pottyanunk bele a világesemények forgatagának középpontjába szinte tehetetlenül várjuk, mit hoz a holnap. A holnap ugyanis háborút hozhat. Olyan háborút, amely ugyan a biztos diadal reménységével kecsegteti hatalmas és vitéz hadseregünket, de amelytől mégis óvjon meg bennünket a magyarok Istene.

Kérdezzétek meg a pórt, a munkást, az iparost, a kereskedőt, az urat és a papot kedvükre való lenne-e a háború, mindenik nemmel fog felelni. Nem lehet óhajtani a háborút, mert a legdiadalmasabb is nagy vesztesége a vérnek, az erkölcsöknek, a pénznek és a nemzeti munkának. Mondhatjuk ezt annál is inkább, mert lelkűnknek meglehetősén idegen az ok és cél és az előny, amelyek a háborút, ha ne adj Isten kiütne, megindítanánk, a magyar közérzósben hasztalan keresünk olyan momentumokat, a melyek e háború iránt való lelkesedést bizonyítanák. Oh másért, egészen másért szeretnénk, mi vérünket ontani. Októberi 3zél zug a fák között, most van a vértanuk hónapja, most is hevít még a cél, amelyért vértanúink, a bitófán pusztultak el! ...

Az ország belső bajainak se szeri, se száma. A munkás osztályt gonosz izgalmak hevítik a többi osztály ellen. A harc újabb frázisa, amely most indult meg a szociálisták körében, az általános, titkos választói jogért, elszántság és brutális dolgában valóban elérte már azt a határt, amelyen jogállamban anarchisztikus állapotok teremtése nélkül tulépni nem lehet.

Budapesten az ország fővárosában már sor- tüzek dördültek és vér folyt és félő, hogy az utI cai harcok még zengzetesebb dimenziókat öltenek. A szociálisták gyűlésein szinte nyíltan hirdetik már a szociális forradalmat, lapjaik cikkei, kiáltványaik szinte vértől csepegnek és néhány hét, esetleg néhány nap múlva ül össze a pártkongresszus, amely dönteni van hivatva a fölött, ki mondják-e az általános sztrájkot. Szó sincs róla, hogy a szociálisták ezzel a nyílt forradalommal, a városoknak, elsősorban a fővárosoknak, hadi állapotban való helyezésével célt érnének, de minden esetre olyan kavarodást idéznének elő az ország termelési viszonyaiban és a közigazgatásban, amely általános kihatású, súlyos következményekkel járna a társadalom minden rétegére nézve. Bizonyára vér is folyna, haszontalanul omló, magyar vér és szakadás, amely a társadalom egyes osztályait egymástól elválasztja örvénynyé szélesülne. Valóban még csak a tömegsztrájk hiányzik ennek a küzködó elhagyott és elhanyagolt országunknak.

Súlyos napokat élünk! Egybe esik két ijesztő eshetőség: a háború és az általános sztrájk eshetősége. Nem tudjuk, hogy melyik a rosszabbik a kettő közül, inkább úgy mondhatjuk, hogy az egyik rosszabb a másiknál. E nehéz napokban apellálunk a jó magyar hazafiak erejére, hazaszeretetére és törvénytiszteletére. Őrizzük meg nyugalmunkat és vezessen bennünket minden cselekedetünkben a haza iránt való lángoló szeretet. Sokat szenvedett hazánk látott már ilyen vihart eleget és ezer esztendős dicső múltúnk igazolja, hogy rendületlenül tartottunk ki mindig igazunk mellett s e dicső múltból merítsük a hitelt, hogy ki fogunk tartani ezután is.

JJ

Kovárvitlék" tárcája.

Egy nő panasza.

Nyugvó tenger.

Irta: Endrödi Sándot,

Nem hatják meg szivemet úgy A vad viharok —

Mint te csöndes nyógvó tenger, Mint te meghatod.

Oh, e mély tekintet fénye Mindent átfüröszt,

Eg és tenger szelíden ring Egymás karja közt.

Ott fenn áldón, tündöklőén, Tisztán ég a nap,

Lenn a földön alszik minden Rontó indulat.

Mint ha két bősz testvér egymás Karjaiba hull —

Állnak némán, és zokognak Mozdulatlanul , . .

Különösnek találom, hogy minden alkalommal áldozat készségre közreműködésre hívják fel a nőket, de mikor aztán a nőkért is kellene valamit tenni, akkor sehol se találhatók azok a bizonyos urak, kik a hölgyek közreműködésére annyira számot tartanak.

Hát ez egy kis lovagiatlanság, hogy ne mondjam : hálátlanság.

De ehhez mi nők már hozzá vagyunk szokva.

Van egy régi rege, mely igen találóan illuszt- rálya e nem szép jellemvonását.

Jupiter az Olympon nagy ünnepély adott az erény tiszteletére s mellőzve minden egyéb istenséget, csak is azokat hívta meg reá, akik valamely kitűnő jó tulajdonsággal avagy nemes jó indulatokkal dicsekedhettek. Az erény gyűjtő neve alá azután sok minden féle apró és nagy istenség sorakozott. Bajos volna őket elsorolni, j s csak is azt jegyzem meg. hogy a kisebbek kedve- j sebbek, csinosabbak voltak, mint a nagyok, s valamennyi közt a legbensőbb barátság uralkodott,

— Akarom szólt Jupiter — hogy a legnagyobb fesztelenség uralkodjék közöttetek, miután amúgy is mind ismeritek egymást.

— Még nem, — szólalt fel két tiltakozó hang.

— Kik? ... Ah igen. Már látlak mind kettőtöVédekezés a kolera ellen.

(Folytatás.)

V. Hogyan óvjuk magunkat és házunk népét a kolera ellen ?

Bármennyire van is fertőzve valamely anyag vagy tárgy, nem nehéz azt ártalmatlanná tenni, mivel a kolera csiráit aránylag könnyen el lehet ölni; igy pld. felforralás, főzés, sütés által a fertőzött élelmiszereket biztosan ártalmatlanná lehet tenni.

A mindenben való tisztaságot, a mértékletes életmódot, mely az egészség szempontjából mindig hasznos és kívánatos, főleg kolera idején, tőlünk telhetőleg követni kell. Ha gyomrunkat mértéktelen evós-ivással elrontjuk, a koleráit köny- nyebben kaphatjuk meg.

Aki ivóvizét közkutból, vagy folyóból kénytelen hozatni, az nagy fazékban forralja fel ezt a vizet, azután engedje kihűlni és ilyen vizet tartson állandóan (fedett edényben) készen ivásra. Aki akarja, az ilyen vizet kevés borral, vagy néhány csepp ecettel, vagy citromlével ízletessé teheti.

A közös fürdőhelyeket, főleg, ha azok álló vizek vagy tócsák, kolera idején kerüljük.

A házon kívül, főleg pedig a piacon vett élelmiszereket (tej, tejfel, vaj, gyümölcs, zöldség) nyersen ne együk, hanem megfelelő módon (forrással, főzéssel, sütéssel) tegyük ártalmatlanná az esetleg rajtuk levő kolera csirákat. A házon kívül vett süteményféléket, mint kenyeret, zsemlyét vagy hasonlókat, akként tehetjük ártalmatlanná, hogy 10—15 percre a forró sütőbe tesz- szük, mert ez által a felületéhez netalán tapadó koleracsirák elpusztulnak. Ellenben a kertünkben

két. Meg fog a bemutatás azonal történni. De remélem, hogy látásból ismeritek már egymást.

— Még látásból sem.

— Ez valóban különös. No jertek közelébb 1 íme a — jótékonyság! Ez meg itt a — Hála.

E két erény rendkívül megvolt lepetve, mert, csakis hírből ismerték egymást, s a világ teremtése óta most találkoztak először. És valószínű, hogy utoljára is, mert sohasem hallottam, hogy azóta is a jótékonyságot hálával fizette volna vissza valaki.

És azért mégis akad ember, ki gyakorolja a jótékonyságot, s tűri nyugodtan, hogy jótéteményeit hálátlansággal fizessék vissza. Es e jótékonyságot gyakorló emberek legnagyobb résszé : nő.

Valóban csodálatos teremtése a nő az Istennek ! Az élet kertjének legrejtelmesebb magva, amelyből tetszés szerint nevelhetsz virágot.

Szebb, nemesebb, finomabb érzésű a férfinál, Ami valóban emberre teszi az embert, az mind nagyszerűbben, tisztábban és vonzóbban lelhető fel a női nemnél. És mégis asszonyi állatoknak nevezik a nőket vallásos könyveink, maga a szentirás e megalázó epit- hetommal van magyarra fordítva. így hirdetik azt templomainkban szószékeikből a papjaink és tanítják gyermekeinket az iskolákban.

És miért? Azért, mert a szentirás legelső fordítója nem talált hamarjában egyéb kifejezést.