Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-10-18 / 42. szám

2 KŐVÁRVIDÉK okt. 18. termett gyümölcsöt, zöldséget, a magunk háztar­tásából származó tejet, vajat veszélytelennek te­kinthetjük, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az ilyen saját termésű élelmi cikkeket is megfertőz­heti az olyan viz, amely fertőzött közkutból, vagy folyóból származik. Minden étkezés előtt szappannal mossuk meg kezeinket, hogy a napi munkánk közben emberekkel és tárgyakkal való érintkezés folytán talán rájuk tapadt koleracsiráktól megtisztítsuk és a fertőző anyagot az ételekkel a szánkba ne vigyük. Szeszes italokkal ne éljünk, de ha valaki annyira megszokta a szeszes italt, hogy azt nem tudja nélkülözni, akkor igyék inkább bort, mint sört, de azt is nagyon mértékletesen s a pálin­kától tartózkodjék. A szeszes italok mértéktelen élvezete nagyon csökkenti a szervezet ellenálló képességét. Kolera idején mindig hétfőn — a vasárnapi korcsmázás után — legtöbb az uj ko­lera megbetegedés. Óvakodjunk oly italoktól, amelyeket utcákon, piacokon, vásárokon frissí­tőknek árulnak és szájról-szájra járó poharakban nyújtanak a járó-kelőknek. Kerüljük kolera idején az emberekkel való szükségtelen összejöveteleket és gyülekezéseket, mert minél több emberrel érintkezünk, annál könnyebben eshetik meg, hogy köztünk beteg is van. De kerüljük főleg azt a házat és annak népét, ahol kolerás beteg van. Éppen ezért ke­rülni keli a korosmázást is, mert ott szájról- szájra járó poharak, palackok, evőeszközök is terjeszthetik a kolerát. Ne csókoljunk kolera idején olyan tárgyat, melyet más is csókol, mert ilyen módon beteg ember szájából a kolera csirái egyenesen egész­séges ember szájába juthatnak. Ne menjünk kolera idején halotti torra, vagy halotti virrasztásra, mert onnan észrevétlenül el­hurcolhatjuk a kolera csiráit. A felsorolt előírásokat gyermekeinkkel és cselédeinkkel is tartassuk meg és legyen rá gon­dunk, hogy őket kioktassuk mindarra, ami ebben az utasításban mondva van. A legszegényebb ember is gondoskodjék róla, kogy kólóra idején árnyékszók gyanánt egy külön gödröt használjanak, ha addig nem lett volna és hogy ennek a gödörnek fedele legyen; háznépót pedig szigorúan szorítsa rá, hogy ürü­lékét csak ebbe a gödörbe rakja le. A lakás körül elszórt és kellőleg le nem takart kolerás ürülék úgy a háznépre, mint a szomszédságra nagy ve­szedelmet jelent, mert a benne kotorászó szár­nyasok, ebek vagy más állatok a kolera csiráit könnyen szótviszik és terjesztik. (Folytatjuk.) Az ósdiaskodás a szegény nők és az egész női nem rovásán valóban meg botránkoztató a mai felvi­lágosodott században. Sok más kérdésben is igy vagyunk. Sokat várnak tőlünk, de annál kevesebbet tesznek érdekünkben. De nem akorom, hogy félreértsenek. Nem akarok j izgatni, csak rámutatok egy kellemetlen állapotra, mélyet okvetlenül meg kell változtatni. Legyenek nagyobb figyelemmel irántunk a terem- ; tés urai. Ne nyújtsanak tetteikkel mindennap tápot annak a feltevésnek, hogy a jótékonság és hála csak­ugyan nem ismerik egymást. Legyen meg mindekinek a magáé ! Legyenek nagyobb figyelemmel irántunk nők iránt és akkor bizonyára fokozottabb mértékben fogják tapasztalhatni a női kezek hathatós támogatását noha igy is elmondhatjuk, hogy a nők a nők a jótékonyság terén most is bámulatos dolgokat visznek véghez és nem a világ elismerésében hanem a tiszta öntudatban keresik és találják meg jutalmukat. S*. Takács Julia. A boritaladó törlésének kérdése. A bor megadóztatásának eredete a múlt század közepére, az abszolutizmus idejére vezethető vissza. Az 1850. év november havában megjelent császári pá­tens képezi alapját annak a törvényhalmaznak, mely azután 1859-ben (május 12), 1868-ban (XVII. és XXXV. t.-c.), 1875-ben (XXVIII.), 1888-ban (XXXV.) egyre sú­lyosbította a borforgalmat, mig végre 1892-ben (XV. t.-c.) eljutottunk a mai állapothoz. A boritaladó ügyének végső rendezése összeesik azzal az időponttal, amikor az ország legkevesebb bort termelt (1891-ben í’5, 1893-ban 1.1 millió hektolitert), ezzel szemben pedig a behozatal legmagasabban állott és 1898-ban elérte az 1,269.000 hektolitert. A fogyasz­tásra kerülő bor igen tetemes része, majdnem fele, kül­földi provinenciáju volt, a hazai termésnek pedig jó ára volt. Helyes volt-e abban az időben még tetemes adó­val is megdrágítani a bort, arra ma már megadhatjuk a feleletet. Elhibázott dolog volt. A bor megszűnt, drá- gasága és az ennek nyomán folyton felburjánzott nagy­arányú^ hamisítások folytán, általános fogyasztási cikk lenni. És mig egyrészt hátráltatta a felújítást, másrészt fináncpolitikai szempontból sem vált be, mert a tényleg befolyt összeg az előirányzatot el nem érte. (Praelmi- nálva volt 1898-ban l5-2, 1901-ben 15'6 millió korona és tényleg befolyt 14’4, illetve 14'5 millió korona !) De mihelyt borterméseink emelkedni kezdtek s 1899-ben már . a 2 millió hektolitert ismét elérték, álta­lánosan érezhetővé vált, hogy borászatunk szabad tér­foglalását két súlyos bilincs akadályozza : az olasz bor­vámklauzula és boritaladó. Mindaddig, mig ez a két elhibázott politikai alkotás kiküszöbölve nincs, borgaz­daságunk szabad fejlődése el nem képzelhető. És megindították a küzdelmet a szőlőtermelők nemcsak a gazdasági egyesületek, de a törvényhatósá­gok utján is, melyek sorban felírtak a kormányhoz és a képviselőházhoz, hogy közgazdaságunk eme két bék­lyójától szabadítsa meg az országot. Jgy tudomásunk van arról, hogy a következő megyék és városok ké­relmezték a boritaladó leszállítását az országgyűléstől: 1 Baranya, Bars, Bereg, Békés, Borsod. Csöng- rád, Esztergom, Fejér, Győr, Heves, Krassó-Szö- rény, Moson, Pozsony, Somogy, Szabolcs, Szeben, Szilágy, Temes, Tóiba, Ung, Zemplén. Baja, Debrecen, Komárom, Kolozsvár, Nagy­várad, Pécs, Pozsony, Szabadka, Székesfehérvár, Sopron. Az olasz borvám ellen kifejtett küzdelmet teljes siker kisérte, pedig ott a nemzetközi politika, egy szö­vetséges állam legfőbb anyagi érdeke is belejátszott, mennyivel több okunk van reményiem,-hogy- a horkai­adé törlésére vonatkozó kérelmünket, melynek teljesí­tése tisztán a magyar kormánytól és országgyűléstől függ, teljesíteni fogják, midőn nyilvánvaló, hogy ennek teljesítésétől szőlőtermelésünk egész jövője függ. Csak akarnunk kell, csak impozáns módon, kifejezést kell adnunk annak, hogy mindannyian, akik szőlőtermelés­sel, kereskedelemmel, borok kimérésével foglalkoznak, ezt meggyőződéssel és teljes erőnkből követelik, úgy kérésünk meghallgatásra fog találni. De szóba került ez a kérdés a törvényhozás teK ! meiben is nem egyszer és mindannyiszor elismerték a j kormány tagjai is ennek jogosultságát, aminthogy az I országgyűlési képviselők többsége is rokonszenvezett ! ezzel az eszmével. Emlékezetes, hogy 1902-ben a pénzügyi költség - 1 vetés tárgyalásakor már csak egy hajszálon múlt, hogy a képviseiőház nyilt ülésében a borbáládét le nem sza­vazták. Nemcsak az egész ellenzék, miit egy ember, de a kormánypártnak is igen jelentékeny töredéke ré­szint ellene szavazott, részint tartózkodott a szavazás- i tói és igy is alig sikerük Széli Kálmán akkori minisz­terelnök egész befolyásával a pénzügyminiszter lesza- vaztatását megakadályoznia. Azóta is felszínen lebeg a kérdés és. évenkint vagy valamelyik bizottsági ülésen, vagy a teljes ülésen inter­pelláció, beadvány vagy beszéd alakjában szóba kerül. I, Ígéretekben — a legilletékesebb helyről, az időközi pénzügyminiszterek részéről — nincs hiány. Előzékeny formában kijelentik, hogy a kérdés nagy fontosságát borforg'almuiíkra elismerik és módját fogják ejteni, hogy rövid időn belül ezen a terhén könnyítsenek. Junktimot állítottak fel, hói a szeszadó felemelésének, hol az ál- | talános adóreformnak kérdésével, hogy egyidejűleg fog » ez a kérdés is rendeztetni. Azóta, mióta ezek a stere­otyp nyilatkozatok elhangzottak, a szeszadó felemelése megtörtént, az adóreformtervezet elkészült, de a bor- j italadó leszállításáról még ezideíg pozitív formában nincs ! tudomásunk. Kezdettől fogva rámutatott számos felterjesztés és i interpelláció arra, hogy a boritaladó leszállítása (ezelőtt | ezzel megelégedhettünk volna, ma azonban annak tör­lését kell kívánnunk, mint egyedül célhoz vezetőt) nem jelent pótolhatatlan veszteséget, ha ezzel szemben a szeszadót felemelik. Tehát megadtuk az eszmét is, mi­ként lehet a hiányt az állami költségvetésben pótolni. A tanácsot a pénzügyi kormány elfogadta, felemelte a szeszadót, úgy hogy az 37 millió koronával többet fog jövedelmezni, mint eddig, de a 16 millió korona nyers­bevételt jelentő boritaladó törléséről azért még ma sincs szó ! Mert ugyan mit jelent ez a tétel az állami ház­tartásban ? Jóformán sémit. Az a 16 millió korona alig tesz ki többet az évi bevétel 1%-ánál, mert hisz az 1909-i állami költségvetés 1555 millió korona bevételt praeliminál. Mikor először kértük a boritaladó leszállí­tását, vagyis körülbelül 10 millió koronával való csök­kentesét, akkor az állami előirányzat alig 1000 millió koronát igényelt; azóta a szükségletek egy félmilliárd- dal növekedtek. Ha minderre találtak a pénzügyminisz­terek fedezetet és fognak a jövőben az egyre emel­kedő kiadásokra megfelelő alapot találni, lehetetlen, hogy éppen a boritaladó aránylag csekély összegére ne kerülne máshonnan fedezet. De még ha csakugyan nem akadna, még akkor | is közgazdaságunk és állami vagyonmérlegünk szem- | pontjából sokkal fontosabb, hogy a milliárdnyi értéket képviselő szőlőbirtokok fennmaradjanak, hogy a félmillió bortermelő, kereskedő és vendéglős exisztenciája bizto­sítva legyen, mint az, hogy ideig-óráig deficit nélkül végződjék az államháztartás mérlege. Nem is szólva arról, hogy egy. jómódú szőlőbirtokosság sok más ci- men az ily módon elmaradt adót sokszorosan ki fogná pótolni. Lám, Franciaországban 1900-ban, mikor először volt igazán nagy termésre kilátás, jóformán 48 óra alatt eltörülték a boradót (csak valami jelentéktelen forgalmi adót hagyva meg), pedig ott 173 millió frankkal sze­repelt ez az adónem az ország költségvetésében, va­gyis kitette annak öP/oát. És mégis belement abba a kormány, mert a képviselők túlnyomó többsége meg­hallgatta, a borvidékek kétségbeejtő siralmát és egysze­rűen leszavazta ezt a tételt. A francia költségvetés a következő évben 100 millió deficittel végződött, de a szőlőgazdaság meg Volt mentve ! Megmenekült azáltal, hogy a borfogyasztás egy év alatt oly óriási lendületet vett, hogy maga Páris város lakossága fogyasztott el H/s millió hektoliterrel, az egész birodalom pedig 18 millió hL-rel többet, mint előző évben. Hogy a fogyasztási adó leszállítása és a fogyasztás térhódítása között mily szoros nexus áll fenn, annak klasszikus példáját szolgáltatta már 80 év előtt Skócia. Ebben az országban a borfogyasztás jelentéktelen volt, mikor pedig 1822-ben az adót — nem is valami na- ; gyón — leszállították és ime néhány év alatt a fogyasz­tás 300%-kal emelkedett. Erre a fogyasztási többletre van a magyar szőlő- gazdaságnak sürgős szüksége, ha. ezt a katasztrófától ! megóvni akarjuk. Nincs a világon oly állam, melyben-a boradó oly nagy volna, mint nálunk, még Ausztriában sem, ahon­nan pedig ezt az adót átvettük. Becsben a boradó hl.-ként 8 K 48, Budapesten 12 K 70, az osztrák egyéb városokban 6 K.36, nálunk 12 K 70, Ausztriában a vidéken l K 48—4 K 46 közt ingadozik, nálunk 8 K 70 tői felmegy 12 K ,70-ig. Azt hiszszük, ezzel meg­találtuk annak a kulcsát, hogy nálunk miért vesztette el a mi nemzeti italunk az ő népszerűségét, miért pár­tolt át a jobbmódu közönség a sörhöz,, a szegényebb osztály a pálinkához. Nemzeti és kulturális, közégészségi és közerkölcsi szempontok parancsolólag követelik, hogy azt a rom­bolást, melyet a pálinka népünk széles rétegeiben év­tizedeken at tett, a jövőben hárítsuk el. Erinek csátc egy módja van : ha a boradó törlésével hozzáférhetővé teszszük a nép széles rétegei számára a jó és egész­séges italt: a bort. Ennék ina megvan a módja. Á bor ára tétemeséh leszállóit, mert az adó akadályozza annak általános'fo­gyasztását. Tessék az adót eltörölni és akkor nemcsak az idei, , még nem is oly nagy, de a remélhetőleg közel jövőben beálló 9—10 millió hektoliteres termések is hamar és biztosan fognak vevőre találni. Gondoljuk meg, hogy a mai borárak néhol már 10—12 K-ra sülyedték, mig ezzel szemben az állami boritaladó, mint fentebb jelezve volt, 9-—13 K közt in­gadozik. Ha ehhez hozzászámítjuk a némely községek által kivetett 20°/p-PS adój5ótlékot, az italmérési illetéke­ket, a forgajornszerinti kereseti adót §tb., akkor világo­san áll előttünk, hogy maga az állam jóval többet szed adók és illetékek fejében, mint amennyit a termelő az ő kockázatos, fáradságos szorgalma, tudása stb. után bruttó bevételként kap. Ily.módon mesterségesen aka­dályozza meg tehát a boritaladó azt, hogy mindert; még oly szerény háztartásban ott szerepeljen mindig a leg­egészségesebb magyar nemzeti ital.:, a bor. Követeljük tehát erifiék teljés -eltöHését, közgaz­dasági és közerkölcsi szempontból. Tiltakozzunk a leg­erélyesebben az ellen, hogy — amint tervbe van véve -— az állam helyett teljesített kiadások rekompenzációja- ként ezt az (legnépszerütlenebb) adót adja: oda az állam a városoknak. Ezzel a helyzet sokkalta rosszabb lesz. Nemcsak ázért, mert egyszersmindenkorra élesünk anrtak" a lehe­tőségétől, hogy legalább egykor ez az adó töröltetni yagy leszállittatni fog, de azért is, mert ennek behajtása körül tapasztalt helytelenségek ily módon ifi ég fokozot­tabb mértékben fognajc jelentkezni. A tettek órája elérkezett, Nfijánfik mint égy em­ber talpra az ország összes érdekelt osztályai, á sző­lőtermelők, a borkereskedők, a vendéglősök, mindazok $z ipari munkáselemek, melyek sors^ a szőlptepmelés- áel szorosan összefügg, de végül maga a fogyasztókö­zönség is és jogos követelményünk téljesedni' fóg. Hírek. Csak egy virágszálat! Hogy csak' egy virágszálat adjunk a halottak koszorújából a halai jegyeseinek élete visszaváltására, ezzel a jelszóval nagyszabású akció indul vármegyénkben ét községünkben. Yárme-

Next

/
Oldalképek
Tartalom