Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-09-27 / 39. szám
VI. évfolyam. 39 ik szám IN agy somlait, 1908. szept. 27 KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre — — — 8 K Negyed évre = — — 2 K Fél évre — — — = 4K Egy szám ára — — 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. Oisavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Községünk mint rendezett M ^ ^ tan ács u váró s. Általánosan az a nézet uralkodik, hogy az igények mind nagyobbak és nagyobbak, ezt ta- tapasztaljuk és ezt beszélik az öreg emberek is, hogy a régibb időben nem voltak olyan igényeik az embereknek, mint ma vannak. Mi a község régi irattárában kutatva véletlenül arra a meggyőződésre jutottunnk, hogy községünk lakosságának a hatvanas évekbe sokkal nagyobb igénye volt, rnindt ez idő szerint. Ugyanis községünk ez időszerinti polgárainak eszébe sem jut, hogy községünk rendezett tanácsú várossá alakuljon. Megelégedne jelenlegi „nagyközség“ jellegével csak lenne legalább járdája, ami most már sokkal kisebb községekbe van, lenne egy-kót artézi kútja, ami a közegészség szempontjából úgyszólván nélkülözhetetlen. Volna szélesvágányu vasutunk ami a kereskedelemre nézve igen fontos. Mindezen kivánalrnak csekély áldozattal létesíthetők volnának, ha községünk polgárai nem volnának olyan közönyösek a község fejlődése iránt és csak részben volna meg az az ambilió a lakosságban, amely tapasztalható a 60-as években itt lakott polgároknál az alább szószerint közlendő és a község által a Helytartó tanácshoz intézet kérvényekből. A község irattárában ugyanis 1861. évi december hó 28-án kelt alábbi kérvényt találtuk fel: „Nagyméltóságú m. kir. Helytartó Tanács ! Községünk helyi viszonyai az újabb időkben oly állásba jutottak, hogy azoknak a szellemi és anyagi téren üdvös sikerrel leendő fejlesztésére nagyon óhajtandó lenne, miként rendezett ta„Kovápviáék" íárczaja. Rólad álmodtam. Álmodtam rólad, lábadnál térdeltem S öledbe hajtám forró fejemet . , . Te lázban égve, reszkető kezekkel Emeltél fel magadhoz egemet. Az izzó ajkad ajkam érintette, Karom közt ott feküdtél, mint halott, Aztán őrülten, mámoros mosolylyal Susogtad: a tied, tied vagyok! Véremben mint ezer megőrült démon Forott a fékét vesztett szenvedély. Agyamnak minden gondolatja tűz volt Szivemnek minden dobbanása kéj: Szemed behunyva, ajkad félig nyitva, Mint a bűnös szerelem angyala És hosszú, lázas csókok közt rebegted: Csak most élni, csak most, aztán soha! szombatos Elemér. nácsal bírjon, minél fogva alázatos tisztelettel esedezünk a Nagyméltóságu m. kir. Helytartó Tanácshoz, méltóztatott községünket felemelve a mezővárosok sorába azokat törvényesen illető jogokkal felruházni. Alázatos kérésünk támogatására bátrak vagyunk a következő indokokat felhozni: 1. Községünk Kővárvidéke törvényhatóságának székhelye, a mellett rendes katonai állomás. 2. Községünk kebelében tartozik négy országos és hetenként egyszer hetivásár. 3. A vidék lakossága közelebbről 100,000 forint értékű államkötelezvényeket ajánlván a népnevelésre, elhatározta községünk kebelében egy tanoda felállítását. 4. Községünk fekvése oly kedvező, hogy területén keresztül vonul el a Deés—Nagybányai állami útvonal, ide jön ki a Szilágysági útvonal és a Szatmár—Erdőszádi ut. A mellett községünk éppen a vidék közepén fekszik. 5. Községünk számát kebelében mintegy 250 lakóházat (jelenleg a lakóházak száma éppen 600 szerk.) számos gazdasági épületet. Vagyon községünkben cs. kir. posta állomás, gyógyszer- tár, kereskedői boltok, szesz gyár és iparosok. Ezen tisztelettel elősorolt és egyébb számtalan indokainál fogva újabban és mély alázattal esedezük községünket mezővárosi címmel és azt illető jogokkal felruházni. Mély alázatos kérésünkre kegyes örvendeztető válaszért esedezve mély tisztelettel öröklünk. A Nagyméltóságu m. kir. Helytartó Tanácsnak. Nagysomkut, december 28. 1861. Alázatos szolgái Nagysomkut közönsége. Mik Juon nagysom- kuti főbíró. Drágos Pál jegyző.“ A község fenti kérelmére a Helytartó Tanácstól a következő választ kapta: Az ősz. Irta : Barabás B. Ferericz. Bemutatkozott előbb, mint az úriemberhez illő. Á szokott könnyed modorban morzsolta el fogai közt a nevét. A nő biccentett egyet a fejével és csak hamar az utitársak rendes beszédtárgyai körűi forgott a társalgás. Dini úgy beszélt, mint aki teljesen fügetlen, — bár direkte nem mondta ki, — a nő részéről csakhamar megtudta, hogy özvegy, Vasmegyéből jön és rokonokhoz megy Erdélybe. A fővároson csak keresztül utazik. Rokonai nincsenek ott, és az ismerősöket félnapra nem éredmes fölkeresni. Didi rögtön ajánlkozott, hogy arra a félnapra lovagjává szegődik. Természetes, hogy udvarias, de hűvös elutasítás volt a válasz, ami a jó Dininkst egy csöppet sem kunfundálta. Szolgálatkészen segített a fővárosba érkezéskor a csomagok kiváltásánál. Szerzett kocsit a szállóhoz mert a szép ismeretlen, ezt a félnapot pihenésre szánta. Bucsuzáskor pedig értésére adta a szép özvegynek, hogy kötelességa öt is Erdélybe szólítaná a holnapi napon, de miután ilyen bájos utitársra akadt, még ma ő is elutazik. „Nagyságos Főkapitány ur! Nagysomkut helységének a mezővárosok sorába egyszerű felvétele minden ebből vonható egyéb jogi viszonyok és előnyök következtetése nélkül a folyó hó 1.2-én 19221. sz. alatt kibocsátott kegyelmes királyi udvari leirat szerint legfelsőbbig megengedtetett; abbeli kérelmével azonban nevezett község, hogy egyszersmind rendezett tanácsosai is ellátassék miután arra anyagi és szellemi tekintetben megkívántai kelléket felmutatni nem képes az e részben netalán beadandó kedvezőbb körülmények bekövetkeztéig, — el- utasitandónak találtatott; úgy nemkülönben az iránti folyamodványának sem adatott hely, hogy a gróf Teleki család részére adományozott, évenként négyszer szombati napokon tartani szokott országos vásárokat megelőző pénteki napokon a község is vásárokat tarthasson. Miről is Nagyságod folyó év január 6-án és június 14-én 6. ein. és 1237. kig. számok alatt tett felterjesztésekre hivatkozás és az illető folyamodványok vissza rekesztóse mellet megfelelő további értesítés és intézkedés tekintetéből érte- sittetik. Kelt Budán, 1862. évi december 22-ón. Póchy Ferenc.“ Ebből kitűnik, hogy községünk akkori lakói, a község fejlődésére áldozni óhajtottak habár össze sem hasonlítható, hogy községünk mennyire fejlődött azon idő óta. Vegyünk példát erről és munkálkodjunk közös akarattal a község fejlődése iránt. Sok az ügyvéd kevés a kliens. A magyar társadalomnak, kiváltképpen az értelmiségnek régi baja, hogy túlteng benne a jogi tudományok utján való kenyérkereset szeretete. Azután rohant haza. Az édes várta ebéddel és nagy szomorúsággal vette tudomásul, hogy az ő szegény Dinijének már este újra el kell utaznia. Este fél kilenckor már a pályaudvaron volt Dini. Minden kocsit meglesett, mig végre megérkezett a szép ismeretlen, aki kedves mosollyal üdvözölte a boldog Dinit. Az éjszakai utazásnak egy szép, bár idegen asszony oldalán megvan a maga bája. Bár többen is kerültek egy szakaszba, mégis fesztelenebbé vált a szép özvegy, Renyeiné és hogy a bátyjához megy, aki nagyon kérte, hogy telepedjék meg nála hosszabb időre. Dini beszélt hivataláról, összeköttetéseiről, de a családi dolgot óyatosan kerülte. Érezte magában, hogy nagyon is meghódolt a szép asszony bájainak és hogy neki most éjjel az ő Hernád-utcai lakásán, az ő felesége oldalán volna a helye, mit keres, ő most a száguldó vonaton, mely az Alföld rónaságán dübörög végig ? De kergette a kalandvágy és valahányszor utitársnője bájos mosolygós arcába tekintett, sejtelmes lágysággal gondolt a jövő órára. Hátha? De egyik óra a másik után lett. Alvásról szó sem lehetett. Az utitársak sem hagyták el a helyüket. A szép asszony közben kicsit elszunditott, majd bájos restelkedéssel felriadt és tovább csevegtek, hol halkan egymás mellett a fülkében, hol pedig künn a kocsi folyosóján.
