Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1907-03-03 / 9. szám

2 KÓVÁRVIDÉK 1907. március 3. még nagyobb érdeme az, hogy amit annyi kormány elmulasztott, azt 5 meg­alkotta, daczára annak, hogy az ország anyagi helyzete rózsásnak éppenséggel nem mondható. A falusi tanítók szegényes otthonába beköltözik a nyugalom és megelégedés, j elhallgat a kesergő panasz és magasztos ; hivatásuknak szentelhetik teljesen életüket, i a nemzet napszámosai. A „Cserebogár.14 Irta: Zsarolyáni Márton Sándor m. kir. erdőmester. (Folytatás és vége.) A cserebogár a mint a leírásból ki- j vehető, két alakban káros, u. m.: Mint bogár, minden harmadik évi gyümölcstermést tönkre tesz, s igy kár­tékonysága az összes három évi gyümölcs- termésnek 33 százalékára terjed ki. Mint pajor, a fű, gyökér, szőlő, répa, í burgonya, szőlőgyökér, fagyökér, vetések I gyökerein tesz kárt, mely értékkén nehe­zen fejezhető ki, de a 3 év alatti átlag az összes fű és vetésekben 0'2 százalékra, j a burgonya, répában 03—4 százalékra, i kisebb fák közt 03 százalékra kisebb ; szőlők közt 0 5 százalékra becsülhető károkat okoz. Mindezeket összevéve, a kár 3 év alatt az összes termésnek 15 százalékára vagyis évi átlagban fél százalékra tehető, amely pénzértékben évi tiz millió koronára tehető. A cserebogár káros hatását nagyban lehet mérsékelni a védekezéssel, amely kizárólag a pusztításból áll. A pajoroknak pusztítása nehéz és drága. Gyümölcsösben, szőlőben, veteményes kertben kát. holdanként nagy átlagban 10 pajornál többre nem igen lehet tenni az ember által elpusztítottak számát. So­kat elpusztít a vakond. A szántóföldeken a vetési varjú már több pajort pusztít el. Veteményes kertben sokat el lehet pusztítani, ha a gyomláló ösvényeket, gyalogutakat begyepesedni engedjük s áprilisban trágya kukaczokat helyezünk el 15 — 20 méterre egymástól az utakon. A begyepesedett utakat s trágya kukaczokat a pajorok fel szokták keresni s időnként a trágya kukaczok alatt el­pusztítjuk ; az utakat s ösvényeket, május végén, junius elején arasznyi mélyen fel- kapáltatjuk s igen sok pajort megölhetünk. j E sorok írója egy alkalommal ily gyaloguton átlagban 32 pajort pusztitta- tott el négyszögméterenként. Mindez azonban igen kevés az ösz- szeshez, mert ma legalább ezerszer annyi pajor él a föld alatt, mint amennyi ember, négy- és kétlábú állat él a föld felett. A védekezést ezért kiválóan a csere­bogár rajzáskor érvényesíthetjük. Az alkalom a pusztításra önként ki- j nálkozik i. i. a midőn a fákat meglepte a harmat, s ettől a bogarak kora hajnal­ban félig meg vannak dermedve: a fákat ! csak meg kell rázni, s a lehullott bogarak összeszedhetők s vízbe fojthatok. Azt vetik fel ez ellen, hogy ki bírja az erdőkben pusztítani. Ez az érv nem áll, mert az erdők belsejében alig van 15 százaléknyi cserebogár, hanem csak a széleken fordul elő, a szélső fákról j pedig lehet pusztítani. Az erdők belsejében azért jár kevés 1 cserebogár, mert a fák közt nehezen tud ; repülni s párjára akadni, és kora tavasz- j szál nem is talál még az erdő bensejé- ben ennivalót. Az összeszedésnek főleg a kertekre, szőlőkre, gyümölcsösökre s az ezekkel határos erdőszélekre kell kiterjedni. Pusztithatók továbbá este, amidőn gazból tüzeket lakatunk s sok bogár ebbe belerepül. A villany-ivlámpákat szívesen keresik fel este a cserebogarak s a dróthoz ütődve döglötten hullanak le. Volt alkalmam látni, hogy egy ilyen lámpa alatt 5—6 nsz. méter terület úgy be volt döglött cserebogarakkal terítve, miszerint nem lehetett volna oda anélkül lépnem, hogy cserebogárra ne tapossak. Legnagyobb mértékben pusztítja a cserebogarakat a kirepülésük után bekö­vetkező tartós, hideg eső, havas eső és fagy. Az időjárásra azonban nem biz­hatjuk magunkat, mert hogyha a most nálunk a földben élő 50 ezer milliónyi pajorból fele nőstény 25 ezer milliónyi petét rak le: 1910-ig a pusztitási költ­ségnek százszorosát tévő kárt okoznak a pajorok, s 1910. tavaszán az összes fás növényi zöld részeket és vetéseknek és fűnek 5—10 százalékát fogja falni a sok cserebogár. itt az ideje tehát, hogy a védeke­zéshez komolyan hozzá lássunk. A kormány és közigazgatás vállvetve szigorú ellenőrzés mellett e csereboga­raknak felét elpusztíthatja. Nem elég a rendszabály, a birság, hanem a valóságban való pusztításról kell meggyőződést szerezni. Ez pedig abból állana, hogy minden gyümölcsös és szőlőtulajdonos köteles volna kát. holdanként félvékányi azaz 16 liternyi cserebogarat (100 nsz. ölre egy liter) a községbe beadni. Ily mennyiség nem volna sok ugyan, de jelentékenyen kevesbitné a cserebogár létszámát s három-négy penisdus után Ott voltak azok a gyógyító füvek, amelyeknek Mihály bácsi nagy népszerűségét köszönthette. Mert akinek csuza volt, vagy köszvénye, akit rázott a hideg vagy gyomorfájdalma kin- zott, az ide jött és kapott olyan gyógyszert, mint a milyent e világon egyetlen patikában sem. Ám, de nemcsak testi bajokra tudott a remete enyhítő balzsamot. Minden fajta tanács­csal szolgált és ha kellett, szívesen közbenjárt az égi hatalmaknál is. Egy íöldimmel találkoztam a minap, akivel a régi jó időkről beszélgetvén, rátértünk Mihály bácsira és hallottam két esztendeje már, hogy elköltözött egy boldogabb országba, ahol köze­lebb van a szentekhez, mint ide len. Ugyan ki most a honti remete és mit tesz a nép, ha valami baja támad? — A ház ott van, — mondá — úgy a hogy elhagyta az öreg. Nincs az az elvetemült falurossza, akinek mersze lenne egy követ is ellopni a helyéről. A nép fantáziája pedig megindult és szövögeti róla a legszebb meséket. Csodálom, hogy az öregnek mindig sikeres tanácsai voltak és hogy mindig eredményesek lettek a menybeli közbenjárásai. — Nem mindig jártak ezek sikerrel, de az öreg kitünően értette a mesterségét. Hallgassa csak meg a következő dolgot, ami vele nem sokkal halála előtt történt. Ismeri talán Nedkoékat Tasmagról. Jómódú parasztcsalád. Nagyon fukar népség, de azért minden alkalommal kimentek Mihály bácsihoz, hogy kikérjék, hol a tanácsot, hol meg a szen­tekkel való közbenjárását, amiért előre fizettek. Vagy pénzben vagy természetben. Áz említett időben Nedkó Gyuri beállít az öreghez azzal a kéréssel, hogy nemsokára ellik a Kondor - tehén, de mert már egyszer nagy nehézségek voltak a születés körül, hát szólna egy néhány kérő szót valamelyik szentnek; hogy hát ne legyen baj ezúttal. Mihály bácsi megígérte, hogy úgy lesz, a hogy Gyuri koma akarja. Tudja is, hogy melyik szenthez kell folyamodni, melyik zsolozsmával. Szent Anna intézi az ilyenfajta dolgokat leg­jobban, ha az ötvenhetedik zsoltárral könyörög­nek hozzája. — Isten megáldja, — mondta Nedkó Gyuri teljes bizalommal és egy ezüst forintot nyomott az öreg tenyerébe. Nem telt bele két óra, a hogy sötétedni kezdett, uj látogatók jöttek a remetéhez. Ketten voltak: Börcsök Eszter asszonyom Szurdokról, meg a leánya Mariska. Tudom, tudom, mi járatban vannak kel- medtek, fogadta őket Mihály bácsi. Ismerem a Molnár Andris gyereket, azt a vásott, komisz embert. Nohát azért nem kell még sírni kis szógám, szólít oda a pityergő leánynak. Majd csak teszünk valamit Szent Nepumoknál. Semmit se félj, nem lesz meg a gyerek. A lány is anyja is megkönnyebbülve men­tek haza. Egy kerek öt koronást nyomtak az öreg kezébe, aki elkísérte őket egészen az országúiig. A látogatások után egy néhány hónapra találkozott az utón a két ember. Nedkó Gyuri meg a remete. A paraszt | süveget se emelt az öreg előtt. Mihály bácsi tudta már, hogy az ezüst pengőért neheztel á ! fukar paraszt. — No, mi van a Kondor tehénnel meg a borjával kezdte a szóbeszédet Mihály bácsi. — Mi legyen, mikor semmi se lett, duru- | zsolt Nedkó Gyuri és köszöntés nélkül ment ! tovább az utján. Mihály bácsi pedig Szurdok felé tartott j és a kápolna melletti utcában betért mindjárt Börcsökék portájára. A kutágas mellett szor­goskodott éppen az asszony, amikor ada tippe- I gett feléje az öreg. Börcsökné sirva fakadt a | szentéletü ember láttára. — Látja kend Mihály bácsi, mégis meg- | lett a gyerek. Nem hallja a picike sírását? A lelkem éppen két napja, hogy a világra jött. A remete elkomolyodott, hogy éppen igy fordultak. a dolgok. A Nedkóé is, meg ez a leányé is. Töprengett egy ideig, aztán rájött a dolog nyomára. — Bizony, bizony, szólt oda az asszony­nak, igazad van édes lányom. Életemben elő­ször tévedtem, olyan nagyot, mint most. A helyett, hogy Szt. Nepomukhoz imádkoztam volna Szt. Annának ajánlottam a kérésedet. Azért született neked unokád és azért nem lett borjú a Nedkó Gyuri tehenének. Azért nem, mert az ő dolgát meg épen Szt. Nepomuknak ajánlottam. Az asszony nem volt tisztában a szentek cselekedeteivel és azért vakon hitt annak, amit az öreg mondott. De több ajándékot nem adott. 3000 darab tölgyfából készült szőlő-karó és kiselejtezett távírda-oszlopok @ bár milyen mennyiségben jutányos árban kaphatók: ECKER BÉNI {»kereskedőnél BTAGTSOMKUTO BT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom