Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-03-03 / 9. szám
1907. március 3. K Ő V A R V 11) É K 3 annyira csökkentené, hogy a kár a mainak egy százalékára apadna le. A fenti kötelező mennyiség egyébb birtokok után félholdanként egy-egy literben volna megállapítható. Az összegyűjtött cserebogarak egy gödörbe (egy méter mély, széles és hosszú gödörbe 1000 liter fér bele) volnának temetendők. Sőt el is volnának adhatók tömegben valamelyik műtrágya- gyárnak, s ebből részben fedezhető volna az eljárási költség. A földmivelésügyi minisztériumban vannak már erdőtisztek által összegyűjtött adatok arra, hogy az ország melyik vidékén melyik év tavaszán következik be a rajzás, s előre lehet intézkedni és a terület után előre ki lehetne hirdetni, hogy kiki mennyit tartozik beadni. Megjegyzem, hogy egy liternyi cserebogár szedése, megölése, beadása legfeljebb 2 fillérbe kerül s ennyiért meg is volna váltható. Az igy begyült pénzen aztán cserebogár volna szedendő s elpusztítandó. Legyen szabad végül felhoznom, hogy minden intézkedéshez szükséges a nagy közönség jóakaratu pártfogása. E czikk írásával czélom a nagy közönség figyelmének e tárgyra irányítása, érdeklődésének felkeltése, s hu lehetséges, jóakaratu közreműködésének elnyerése volt. Ha mindezeket csak részben is si- sikerül elérni, az anyagi haszonban jelentkező előnyök bő kárpótlást fognak nyújtani a közreműködőknek. Válasz Benedek Ferenc urnák lapunk múlt számában megjelent levelére. Igen tisztelt Benedek ur! Becses levelét köszönettel vettük, látván abból lapunknak megbecsülését. Amennyiben teljesen minden indulat nélkül óhajtok válaszolni levelére, kérem alábbi nyilatkozatomat tudomásul venni: Szerkesztőségünk szivesen foglalkozik minden olyan intézménnyel amely a község fejlődését közművelődését van hivatva előmozdítani. A legnagyobb készséggel ad tudósítást lapunk tisztelt olvasóinak minden közérdekű dologról. Becses levelében ellenünk emelt azon vádra, hogy mi a polgári olvasókör létezéséről lapunkban soha einlitést nem teszünk alábbi kijelentésem szolgáljon felvilágosításul: Szivesen közlünk lapunkban mindent ami tudomásunkra jut, de szerkesztőségünk nincs úgy berendezve, hogy tudósítókat küldhessen ki, nekem, mint az egyesület tagjának pedig nem volt alkalmam, hogy mindég részt vehessek az egyesület által tartott gyűléseken, választásokon és a rendezett mulatságon és igy nem állott módomban, hogy azok lefolyásáról tudósítást adjak lapunk t. olvasóinak. Ezen állításom mellett igazol azon körülmény, hogy egy Ízben megtartott felolvasás alkalmával amidőn én is személyesen jelen voltam - tudósítást is adtunk ki, sőt a Főtisz- teíendő Veszpréiny Sándor ur által tartott felolvasást — a plébános ur szives engedelmé- ből egész terjedelemben le is közöltük lapunkban. Dacára annak, hogy személyesen több ízben nem lehettem jelen a megejtett tisztuji- tásról, a megtartott felolvasásokról és táncmulatságról közvetve tudomást szereztem, a mikor is személyesen kerestem föl Bocsánczy Márton urat mint a polgári olvasókör elnökét, fölkérve őt, hogy a gyűlés stb. lefolyását velem közölni szíveskedjen. Az egyesület igen t. elnöke készséggel akarta teljesíteni kérésemet és náila j időztem addig inig ő maga kereste fel az ! egyesület jegyzőjét és titkárát Szűcs Gyula állami tanító urat, hogy ez ügyben tolle felvilágosítást kérjen. Vissza térve azon értesítést nyertein tőlle, hogy Szűcs Gyula ur határozottan kijelentette, hogy a „Kővárvidék“-nek a polgári olvasókör beléletében történendő eseményekről semmi tudósítást kiadni nem hajlandó, annál is inkább mert ő azt a Nagybányán megjelenő „Nagybánya“ cimü lapban fogja közölni. Hogy összeegyeztethető-e a személyes bosszú az egyesület ügyeivel annak elbírálását a t. olvasó közönségre bízom. Ezek után nem fog csodálkozni igen t. Benedek ur de más sem, hogy mi nem vagyunk tolakodók, hanem hagyjuk, hogy a titkár ur legjobb belátása szerint cselekedjen, annál is inkább mert örömmel látjuk, hogy a polgári olvasókör szépen fejlődik. Tisztelettel Barna Benő, telelő» 8*erke»ztő. A virágok jelentősége temetéseknél. Régi hit volt, mely a virágoknak lelket tulajdonított, virágaik pedig saját létünk és elmúlásunk szimbóluma. A régi görögöknél és rómaiaknál azon hiedelem uralkodott, hogy az elhunyt lelke növénynyé átváltozik kevésbbé vagy különösen szép virágokkal. Szokássá lön a sirhantokat virágokkal disziteni és virágokat az elhunytnak tiszteletből és szerétéiből az utolsó útra adni. De nemcsak a rómaiaknál és görögöknél, a germánoknál, kelteknél és szláv népeknél is volt és ma is az nemes szokás és végtisztelet. A szeplőtelen ifjúságnak fehér rózsák, fehér liliomok vagy inás fehér virágok szenteltettek, a felnőteknek kedvenc sziniik szerint, lelkűknek ártatlansága, szeretete, hűsége és szeplőteiensége jeléül és kívánságul lelkűknek továbbléte az örök, szebb életben. Nekünk az elhunytak lelke nem él ma a virágokban a mennyei közökből hálásan tekintenek ránk, ha földi maradványaikat virágokkal diszitjük és mi feltekintünk hozzájuk és kiáltunk: „viszontlátásra!“ A virágnak ma ugyanaz a szimbolikus jelentősége, mint az ősi időkben temetéseknél és sirlátogatásoknál. Szimbóluma az örök életnek, az volt a virág már a régi zsidóknál a Mózes utáni időkben, azután az első keresztényeknél, kik virágokkal és pálmaágakkal kísérték a halottat utolsó utján. A virág elhervad, újak fakadnak, a növény kimúlik, a tavasz újakat ébreszt életre, él a növény és vele a virág mint a lélek az emberi lényben generációról generációra, a sötétből világosságra, a haláltusából az örök életre ! — így jelképezi a virág a valódi halhatatlanság-gondolatot, igy mutatja a virág, hogy az elhunyt elvesztésével érzett fájdalmunkkal, ő a béke kikötőjét elérte, jelképezi a halott iránt érzett hűségűnket is. Ezért szép és nemes szokás utolsó ajándéknak, utolsó üdvözletnek virág-, babér- vagy ciprus- koszorut szentelni. Mint a gyűrű, úgy a koszorú is végtelen, kezdet nélkül, vég nélkül zárva, olyan a hűség, mely a síron túl is végtelennek kell lennie. A koszorú jelképe egyúttal a tiszteletnek, a hálának. Ezért hordottak koszorút az ősi uralkodók, az archonták és tudós szónokok ; ezért koszoruztattak meg a görögöknél és rómaiaknál a hősök, a diadalmaskodók hajába koszorút fonva; mi is koszorúval szenteljük örök hűségűnket és utolsó tiszteletünket a halott életének és munkálkodásának. Nekünk a virágdísz a siron forró szeretetünk és különös tiszteletünk jele, mely bennünket az életben a halottal összekötött. „A szeretet erősebb a halálnál!“ kiáltja a rózsa az elhunytnak. Azért virágok az elmúlás napján, virágok Jánosnapján, halottak napján és halotti toron minden vallásban és minden nemzetnél előfordulnak. És ha nem a szeretet vagy más inegtis2telés bennünket a megbékülttel valaha összekötött, úgy a nemes együttérzés, a legbensőbb részvét a hátramaradottakat ért veszteség felett az, melynek a virágban és virággal kifejezést adni óhajtunk; a virágok mondják, hogy fájdalmukat osztjuk, hogy őket vigasztalásban részesítenék, mikép az csak lehetséges lenne. Szól a virág temetéseknél olyan sokat! - az emberi lélek összes eredményeiről, hit és reményről, szeretet és hűségről, tisztelet és érdemről, együttérzés és vigasztalásról, minden mi szivünket indítja, temetéseknél és a siron ősi idők óta a virággal jut kifejezésre. Régi szokás, ránkszármazott nemes illeni, mely mai kulturéletünkkel is szorosan van ; összekapcsolva. Csodának véljük, ha elvétve a halottjelentések végén olvassuk „virágajándékok udvariasan kéretnek mellőzni“. Milyen rideg, milyen visszataszító, milyen szívtelen hang! Mintha a megboldogult a virágot nem érdemelné! A legszebb, a legkedvesebb mit a halottnak utolsó útjára búcsúztatóként adhatunk „udvaria- i san“ mellőzni kéretik - visszautasittatik! Sejteni | sem lehet, milyen gondolat fut végig mindenkin, hogy annak milyen fájdalmakat okozunk, ki az elhunytnak szeretetének, hűségének vagy tiszteletének jelét akarta kísérőnek adni! A virágok jelentősége, magas szimbóluma tartsa vissza a hátramaradottakat a megboldogultat utolsó ékességétől megfosztani, mert áll a régi és örökké igaz mondat: „Hol sok szeretet az életben, ott sok virág a halálban“. HÍREK. Ivíárczius 2. Uj kórházi bizottsági tag. A községi képviselőtestület február hó 24-én tartott rendkívüli közgyűlésében, a néhai Sándor Vilmos elhalálozása folytán üresedésbe jött kórházi bizottsági tagságra egyhangúlag Veszprémy Sándor róni. kath. plébánost választotta meg. Ujoncozás. Községünkben a f. évben az ujoneozás április 8. 9. és 10-én lesz; polgári elnök: Mán Lajos várm. bizottsági tag, polgári orvos Dr. Olsavszky Viktor járási orvos. Uj vármegyei főorvos. Dr. Falussy Árpád főispán Szatmárvármegye törvényhatósági tiszti főorvosává dr. Aáron Sándor nagykárolyi j gyakorló orvost nevezte ki. Újabb áremelés a vasiparban. Arról értesülünk, hogy a kartellált vasművek legközelebb újra emelni fogják a rudvas árát s ezzel kapcsolatban ismét drágulni fognak az összes vasárucikkek. Az áremelést korántsem a termelés valamely tényezőjének drágulása okozza, hanem főleg azon körülmény, hogy a fogyasztás mind nagyobb arányokat ölt s a vasművek egyszerűen kiaknázzák ezt a konjunktúrát. A vasárak emelése tehát egész meztelenségében mutatja azt, hogy a vasművek egyezményének tekintetében egy veszedelmes árkartellel állunk szemben. Elitéit levélhordó. Kenderessy Imre nagybányai levélhordót a lapunkban annak idején közöh több rendbeli sikkasztásért, a szatmárnémeti kir. törvényszék három évi fegyházra ítélte, melyből 3 hónapot kitöltettnek vett. Van szerencsém a nagyérdemű közön= séget értesíteni, hogy Nagysomkuton, a „Népkert“=tel átellenben, egy a mai kor igényeinek minden tekintetben megfelelő rendeztem be. Elvállalok mindenféle bádogos munkát, épületek befedését, csatornák készítését stb. - B. pártfogást kér WEISZ HERMÁN bádogos-meater.
