Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-03-03 / 9. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTl JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. 9-ik szám. ÍV. évfolyam. Nagysomkut, 1907. március 3. T31ön»eté»i ár i Égé«* évre.....................8 K Kegyed évre . . . . 2 K Fél évre ..........................4 „ Egy szám ára . . 20 fillér Fő szerkesztő: Dr. Oisavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ntgygowlujt, TriekMér 1*1. *i. MEGJELEN niNDEN VASARNAP. A tanítók fizetés rendezése. A nemzet napszámosai nem vártak Mába, * kérők meghallgattattak, a kopogtatóknak megnyittatott. Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter múlt héten nyújtotta be a tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatot, melyet osztatlan elismeréssel fogadott úgy ■a képviselőház, mint az egész közvélemény. Évtizedek óta várja nemcsak a tanítóság, hanem az egész magyar közönség, amely méltányolni tudja azt a nagy kulturális és hazafias missziót, melyet a taniiók elhagyatva, mellőztetve teljesítettek. Nem is olyan régen azzal vádolták meg a tanítóságot, hogy szakított tradícióival és elégedetlensége által sarkalva azokhoz állott, akik teljes erővel törnek a magyar állam eszme ellen és megtagadják a magyar faj szupremáciájának létjogosultságát. Tényleg nagy volt az évtizedes mellőztetés miatt a tanítóság körében az elkeseredés, de valóban méltatlanul gyanúsították meg a tanítóságot azzal, hogy a felforgató elemek mellé állott. Igaz, hogy izgatták, biztatták jobbról is, balról is, de bármennyire panaszkodtak is, mindig hangoztatták, hogy ők valóban a nemzet napszámosai és a hazafiasság országújáról őket sem izgatás, sem rábeszélés, sem Ígéret le nem tudja téríteni. A hazafias tanítóság türelme meg is termelte gyümölcsét. A jelenlegi fenkölt gondolkozásu miniszter nem elégedett meg az elv hangoztatásával, az ígéretekkel, hanem azokat tettre is változtatta és mar a legrövidebb időn belül élvezni is fogja a tanítóság a felemelt fizetéseket. Igaz, hogy a helyzet most sem lesz ideális, az aj törvény javaslat minimuma, melyet a tanítóknak biztosit, édes kevés még mindég arra, hogy abból egy családos ember megélhessen. A tanítók ezután is mellékkeresetre lesznek utalva. Mindazonáltal óriási haladás a múlttal szemben ez a fizetés rendezés, mert dacára annak, hogy a minimum még mindég elég alacsony, 5—10 évi szolgálat után a korpótlékok olyan biztos jövedelmet biztosítanak a tanítónak, amelyből már meglehet élni. Az is fontos intézkedése a törvény- javaslatnak, hogy kötelezővé teszi a természetbeni lakást s ennek nem léte esetén a tanítóknak megfelelő lakbért biztosit. Mindezeket egybevetve tehát konstatálhatjuk, hogy a magyar tanítóság az uj törvénnyel a körülményekhez képest meglehet elégedve és bizalommal tekinthet a jövő elé. Annál is inkább, mert sorsuk egy Apponyi Albert gróf kezébe van letéve, aki egyike a legideálisabb lelkületű államférfiaknak, aki nemcsak ajkán hordja a jelszavakat, hanem azokat valóra is váltja. Hálával és elismeréssel kell adóznunk azért a kultuszminiszternek, aki egy hajszálig betartotta azt, amit ígért, de A „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA. Nóták. Eső veri az ablakom, Nem hagyja, hogy álmodozzam. Álmodozzam boldogságról, Fekete szem éjszakáról. Eső! ne verd ablakomat, Hogy hallják meg a nótámat, A nótámnak bús zengését, Szegény szivem gyötrődését. Álom, álom, csendes álom! Karjaidat alig várom: Karjaidnak ölelését, Koporsóm beszögezését. Mikor szögzik koporsómat, Akkor húzzák a nótámat, A nótának panaszára Repedjen a szived százra! S darabjára a szivének, Legyen szilaj az az ének . . . Kettős halál cigány mellett . . . Mennyben sem élek nélküled. Simon Jóawef. A remete. I- Irta : Szabó Imre. A honti szakadás mögött, jóval odább, a I hová a gyarmati viczinális vonattöltését emel- í ték, egy szikla tövében rozoga magányos ház állt. Jól emlékszem a házra és lakójára. Amikor • neki duráltuk magunkat, mi ipolysági nebulók, I hogy megyünk világkörüli útra és ellopkodtuk j otthonról a spájzkészlet egy jókora részét, I soha túl nem jutottunk ama nevezetes házikón. | Az országúiról látni lehetett apró két ablakát. ! Úgy pislantott ide az ablakpár, akárcsak egy ! vén komondornak álmatag iol-fölnyiló szemei. Nem állhattuk meg, hogy oda ne nézzünk a jó öreg Mihály bácsihoz, akiben meg volt az i a nagy rábeszélő képesség, hogy az ő szavára ! nem tettük meg a nagyutat és nála hagytuk az ! elemózsiát. Igaz, hogy odahaza a nagy vállal| kozás meghozta a maga honoráriumát az alfélén, de mi nem igen komolyan vettük a büntetést, mert amikor ünnepi szünet előtt voltunk, megint kész Stanleyk és emberképü szarkák lettünk. Később már nem is akartunk földköri utat megcselekedni, hanem Mihály bácsihoz mentünk és vittük neki a füstölt husnemüt. Most is élénken emlékemben él a nagy szakállas robusztos aggastyán. Nagyon öreg volt már akkorában, senki a fiatal korára nem tudott volna visszaemlékezni. Paraszti sorból származhatott, de bizonyos, hogy tanult is vala- I mit deákul. Esztergomtól Gyarmatig minden | falut ismert és valószínű, hogy szolgálatban volt valamelyik papnál Esztergomba, akitől a lelkipásztorkodás tudományából ellesett egyet-mást. Az ó és az uj testamentoin tartalmát tudta és fehér szakállán, hosszú sárga reverendáján és olvasóján kívül alighanem ennek köszönhette a nagy bizalmat, a mivel a környékbeli parasztnép őtet kitüntette. Egész éléskamra volt a kis házikó. Tojás, zöldség, aszalt gyümölcs, mind egy rakáson. A másik oldalon sonka, paprikás szalonna. A kis keritéses udvaron csirkék és malacok. A bútor egy szalmazsák és egy padkából állt. Volt egy faragatlan szekrénye is az öregnek. De ebbe rajta kívül más halandó be nem tekinthetett. I AIyIaKK warrÁffiánaír kaphatók kedvező részletfizetésre Vertheimer Lipőt-nál kCgJUlJU t dil Szatmár Kazinezy-utca 17. (A zárdával szembe). Árjes:yzíóls.©t ingyen és toérmentve KiildLöK ’barkinelt.
