Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-10-27 / 43. szám
2 1907. október 27. mégegyszer olyan terjedelmű, mint a mi vármegyeházunk, állandóan 320 — 340 beteg van elhelyezve, ezek mellett 03 — 40 ápoló és körülbelül 10 — 15 cseléd zsemélyzet, mindezek ottan nyernek élelmezést is. A tisztviselői kar áll: egy igazgatóból, egy főorvosból, egy orvosból, egy gondnokból, egy pénztárnok, egy ellenőr és egy írnokból. A tisztviselők, egy-kettőt kivéve az intézet épületében nyernek természetbeni lakást. Idegen forgalmat nem idéz elő az intézet amennyiben az elhelyezett betegek túlnyomó része szegények, hazátlanok, hozzátartozóik vagyontalanok és igy nagyon ritkán látogatják őket. De a látogatójuk is olyan szegény, hogy azok megjelenése oly csekély forgalmat idéz elő, hogy ez számba sem jöhet. Tény tehát az, hogy a 200.000 korona jelentékeny része a községben lesz elköltve, ezenkívül 5 — 6 jobban dotált tisztviselő fizetését szintén ottan költi el, nemkülönben 30—40 ápoló, kiknek havi fizetésük ugyan, csak 24—40 koronára megy szintén a községbe marad. Ezek volnának az anyagi előnyei a tébolyda felállításának. Más szempontból bírálva az intézetet, általában azt tapasztaltuk, hogy az habár annak épülete a piac-téren sokkal nyíltabb helyen áll, mint a mi vármegyeházunk, a lakosságra sem kellemes, sem kellemetlen hatást nem gyakorol; kivéve annak egyik utcáján kellemetlen, a hol az őrjöngő betegek vannak elhelyezve, amennyiben az ottan a rendes utca sorban van igen közel az azzal szemben levő házakhoz. Ezen utca sorban levő lakóházak lakóitól hallottunk panaszt, hogy reájuk nézve a tébolyda sokszor igen kellemetlen hatást gyakorol, a mikor a betegek örjöngenek. Megemlitendőnek tartjuk azt is, hogy ha bár az épület, melynek három utcára néző homlokzata van, őrültet az utcákra fekvő szobák ablakain csak igen ritkán lehet látni, amennyiben ottan vannak a csendesebb, nyugodtabb betegek hálószobái elhelyezve, a hová csak este 9 órakor mennek lefeküdni. Az épülettel átellenben van elhelyezve a kir. járásbíróság épülete egymással szembe nyíló ablakokkal, közvetlen közelében vannak üzlethelyiségek, korcsmák és vendéglők, — sőt egy sétatér is. A betegek az utcáról nem láthatók, kivéve azokat, melyek már úgyszólván gyógyultak járnak ki dolgozni ápolók felügyelete alatt. Nagyobb öszecsődülést és zajt csak az okoz, ha egy betegét beszállítanak és csak addig mig az udvarra beviszik, vagy ha néha ritkán egy beteg megszökik. Az intézet főorvosa oda nyilatkozott előttünk, hogy ő nem találja helyesnek, hogy egy tébolyda olyan nyílt helyen — mint a nagykállói is — a községbe helyeztessék el, mert annak szerinte a községen kívül volna a helye. « A nagykállói plébánosnak csupán az örjöngő betegek elhelyezésére voltak észrevételei, azért mert a cellák ottan rósz helyre helyeztettek el, holott azt az udvar más oldalán lett volna célszerű elhelyezni és akkor a közönségre egyáltalában ke- lemetlen hatást nem gyakorolt volna. Az itten előadottakkal tájékoztattuk a tekintetes közgyűlést minden irányban a Nagykállóban fennálló viszonyokról. Tekintettel tehát arra, hogy községünk már határozott elutasító értesítést kapott a nagyméltóságu m. kir. Belügyminiszter úrtól, hogy vármegyeházunkba katonaságot nem helyezhet el, semmi féle ipartelepet nem létesíthet, véleményünk az, hogy bizonyos meghatározandó feltételek mellett fogadja el a község az országos tébolydát, de mindenesetre úgy, hogy az elhelyezésnél is a község feltétlenül meghallgatassék és óhaja teljesítessék. Tisztelettel Barna Benő, Veszprémy Sándor, községi jegyző. k. képviselőtestületi tag. Ecker Béni, községi képviselőtestületi tag. A kiegyezés. Az ausztriával való kiegyezésnek gazdasági vonatkozásai sokkal lényegesebbek, mint politikai vonatkozásai. A társadalom minden rétegét, de elsősorban a kereskedőt, iparost és munkást közvetlenül érdekelnek a kiegyezésben foglalt intézkedések és megállapodások sokkal közvetlenebbül, mint a politika. Éppen ezért szükséges, hogy ezzel az óriási témával mi is foglalkozunk, kizárván fejtegetéseinkből minden politikai tendenciát. Mindenek előtt konstatáljuk azt, hogy a legrosszabb kiegyezés is többet ér, mint a kiegyezés nélküli állapot. Hogy kereskedelmünk és iparunk már esztendők óta stagnál, hogy a változási kedv teljesen megbénult, hogy hitel és pénzviszonyaink oly zülöttek, annak oka főként az, hogy a meg nem kötött kiegyezés folytán állandó lett pénzpiacunkon a bizonytalanság és a kimerültség. Most csak a legutóbbi, sőt mostan is észlelhető pénzszükségre mutatunk rá, amely valóságos csapásként nehezedik egész közéletünkre. Ez a csapás is csak azért sújt bennünket, mert nincs kiegyezés. Éppen ezért jó lélekkel állíthatjuk, hogy még a jelenleginél rosszabb kiegyezést is meg kellett volna kötnünk, csakhogy az ország ebből a nyomasztó, bizonytalan állapotból kikerüljön. Meggyőződésünk, hogy mihelyt a kiegye- zés törvénnyé válik, egyszeribe felszabadul összes kirakatait s jóllehet, nem voltam sohasem szociálista, mégis egy pillanatra felszabadult bennem a minden sorstépett emberben szunyadó kiáltás. Gazdagok, adjátok ide kincseitek egy részét, mert nekem nincs. Ez a kiáltás tódult lépten-nyomon ajkamra akkor is, mikor szűk, ócskásnál vásárolt íelsőkabdtomban végigsétáltam a korzón. Mert gyakran elmentem oda. Rezgő szempillával lestem az illatos, susogó selyemruhába tova illanó nőket, a szivem összeszorult ha egy rám pillantott. Nem voltam én szamár, tudtam, hogy véletlenül történt s mégis valami lágy, sejtelmes érzés fakadt a szivembe s azt gondoltam, ha én most jól kivasalt nadrágban, ragyogó cilinderben, ujdivatu kabátban sétálnék itt. Minden úgy volna, amint van, nem volnék csinosabb, se szellemesebb csak külsőségekben volna eltérés, akkor odalépnék az egyik árnyszerü alakhoz, kellemes dolgokat suttognék neki, ő mosolyogna s akkoj biztosan tudnám, hogy ez az elegáns, parfümös szépség tekintete egyedül csak nekem szól. Már mozgott is lassan a szám. Gondolatban a legpontosabban kidolgoztam, mit mondanék neki, hogy papiroz- nám a kacérkodó választ. Tekintetem ilyenkor véletlenül az egyik kirakat üvegtáblájára esett s a sziporkázó villanyfényben megpillantottam nevetséges figurámat. Összeszorult a torkom. Sietve fordultam be a legközelebbi mellékutcába s szomorúan dönnyögtem: — Neked már ez a sorsod. Ugyan ki is áll veled szóba. Itt vannak a szerelmüket leple- zetlenül kínáló, fejlett arcú szörnyetegek, azok talán még észre vesznek. Ó azok a kéjsóvár éjszakák, tiiz égett az ereimben s mig vergődve harapdáltam a párnát, ott éreztem elsuhanni az én párfümös, selyem szoknyás ideáljaimat. Egy napon megkaptam a diplomát. Ilyenkor mindenki örül s én kétségbe voltam esve. Koplalni szívesen koplaltam, de az a gondolat, hogy most majd elfogok temetkezni valamelyik kis vidéki városba, végleg lehangolt. Már kaptam is ajánlatok Félőrülten jártam az utcán. Mit csináljak ? Én ur akarok lenni, inkább felfordulok, semhogy örökre lemondjak fényről, pompáról. Igazat adtam e pillanatban a betörőknek, hamiskártyásoknak, kezet fogtam gondolatban a társadalom összes üldözöttjeivel. Szívesen közéjük szegődtem volna. Bámultam, hogy vigyázni tudtam, hogy négy éven át a kiváló diák hírét keltettem az egyetemen. A kinevezés napján hozott össze a véletlen a fiatal Zsengéi gróffal. Ösmertem az egyetemről, elnöke volt a körnek. Barátságosan köszönt s hozzám szegődött. — Jó, hogy találom. Kezdte mosolyogva — apám egyik öreg barátja keres egy megbízható titkárt, mindjárt Önre gondoltam. Egész testem megreszketett. Alig tudtam szóhoz jutni, dadogtam, a kis gróf észre is vette rajtam a nagy változást. — Egy kicsit megszédültem, - bocsánat exkuzáltam magamat akadozva s igaz volt. Önre gondoltam. Ez a két szó belekapott az agyamba s úgy éreztem, bejárja minden por- cikáját.____________________________________ i Egy pillanat alatt átgondoltam a mögötte rejlő menyországot. Bekerülök egy grófi házhoz, egy levegőt szívok azokkal az emberekkel, akiket félve, messziről csodáltam eddig utcán, színházban, a rájuk eső fényből rám is esik tán egy-két eltévedt sugár. Élni fogok, élni fogok, hisz mindig azt akartam. Vége szakad az utált köznpiságnak. Szellemi élet, ezt kiábálták mindig a füleimbe. Magamba jót nevettem a bolondokon. Egyéni élet, szabad, meghatározatlan fonnák közt, körülöntve az előkelőség és gazdagság zománcával, ezt kiabálta a lelkem. Zsegei karonfogott. Önt mindenütt dicsérték előttem, - folytatta, — magam is nagy szimpátiót érzek Ön iránt. Eddig kevés alkalmunk volt diskurálni, majd kipótoljuk. Most hivatalosan szólok, a válaszára vagyok kiváncsi! Lassan, sétálva mentünk az utcán.. Egy darabig egyikünk sem beszélt, majd én motyogtam valamit, háláról, köszönetről. így kerültem -Tarczaly gróf házába. S mondhatom, már az első héten társaságukba fogadtak. Ott szerepeltem a legelőkelőbb estélyen megjelentek közt. A Park;:Klub kis sátraiban sokszor a legintimebb leánytársaság hallgatta s kacagta meg apró bolodságaimat. Az öreg gróf állandóan Alice contesse mellé ültetett. A lány nem volt szép, nem is tetszett egy pillanatig sem. Bántani is én. Ha kikacagott, azt se bánom. Az ilyen alak, mint én, aki ilyen idilokért küzd — a te szemedben is nulla, biztosan tudom, ne is próbálj megcáfolni. Gon- dolkoztam ezen magam is nagyon sokat, gyakrr^ • i i •• i •• j lisztviseloi kölcsönt Katonatiszti óvadékra minden összegben kaphatnak állami, városi és egyéb tisztviselők, katonatisztek, kereskedők 6 — 7 százalék mellett úgy rövid időre, mint 10, 12, 15 és 20 éves törlesztésre. szerzek 10 nap alatt kölcsönt, továbbá birtokra s házakra I. és II. betábázásra 20 nap alatt legolcsóbb napi kamatláb mellett. — Bővebb felvilágosítással szolgál: KAUFMANN KALMAN hat. eng. bankbizományi üzlete Budapest» VII., Izabella-utca 35.
