Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-10-06 / 40. szám
2 KŐVÁRVIDÉK 1907. október 6 vény, mely hivatva van gátat vetni az ország erőveszteségének. Külön bizottság elé is fog kerülni ez a javaslat, amit indokolt a kérdés nagy hordereje. Addig is, mig ez a javaslat törvényerőre emelkedik, sietnek azok a spekulánsok, akik munkáshusban utaznak, hogy biztosítsák maguknak a hasznot. Ezek közé tartozik egy most alakuló bank, amely közvetíteni akarja a kivándorlóktól Magyarországba kerülő tetemes pénzösszegeket. A neve Magyar-Amerikai- Bank. Magyarországon ugyan nem alakul meg, csakis Amerikában. Állami banknak adja ki magát, ami egyszerűen nem igaz, mert aki Amerikában állami bankot akar létesíteni, annak az egyesült államok minden államában egy negyed millió korona biztosítékot kell letenni, erről pedig szó sincsen, mert az a bank csak csekély alaptőkével akarja megkezdeni életét, ha ugyan egyáltalán megkezdi. Hogy aztán kézen-közön mennyi maradna meg azokból a dollárokból, melyeket a kivándorlók keservesen szerzett pénzéből hazakülde- nek, annak az amerikaiak Istene a megmondhatója. Hazánkban az utóbbi öt év alatt gombamódra szaporodtak a hangzatosabbnál hangzatosabb úgynevezett bankok, melyeknek körülbelül a feléről a pénz mostani drágulása alkalmával kisült, hogy se tőkéjük, se hitelük s csak a szegény emberek becsapására utaztak. Ezek a nagyhangzásu bankok most mind kénytelenek becsukni a boltjukat. Persze a spekulánsok nem vesztenek vele semmit, csak a szegény emberek bánják a pénzüket. Jó lesz tehát vigyázni erre az uj bankra is. Mi csak két tanácsot adhatunk: az egyik, hogy senkise vágyakozzék a bizonytalansagba, maradjon otthon, mert ma is igaz még a régi közmondás, hogy legjobb otthon, — a másik bizonyára épp oly megszívlelendő tanacs az, hogy aki mégis kivándorolt, ne bízza a pénzét újonnan alakuló nagyhangzásu bankra, hanem küldje azon a közvetlen utón, amelyen biztosan meg is kapja, akinek szánta. A tengeren túlra származott honfi— Melánie, gyere „egrecirozni !“ — De csak ketten vagyunk ! — Nem baj! Én leszek a generális, te pedig a közlegény. És fölkaptam a lovamra: — Csundi, gyühé ! . . . * * * Langyos áprilisi délután volt, mikor Melánie — két napi távoliét után - egyszer megjelent köztünk. — Hát te hol voltál két napig? — szóltam rá mokányul. — Nem jöhettem. — Miért ? — Dolgom volt otthon. — Micsoda dolgod ? Lehajtotta fejét s halkan felelte : — A mamával volt dolgom. Csodálkozva pillantottam rá. A mamával volt dolgod ? A te mamáddal? Aztán micsoda ? Nem adott választ. — Hallod, Melánie, nem is felelsz ? Hát nem tudod, hogy en vagyok a generális ? Kezecskéjét oda kapta a szemehez és sirva fakadt. Csuklón ragadtam és sietve vonszoltam le a kertbe, a lugashoz. — Mondd, Melánie, miért sírsz ? Mondd, mi bajod van! Mondd . . . — Ő mellettem tipegettés ma is fülembe seng, a hogy sirva kiejtette!: társaink munkaerejét és pénzét annyiféle módon aknázzák ki lelketlen kufárok, hogy sohasem lehetnek eléggé vigyázassak. A késői bánattól pedig csak úgy menekülhetnek, ha bizalmukat nem pazarolják kétséges jövőjű vállalkozásokra és mindig csak azt az utat követik, mely már helyesnek bizonyult. Az üzleti szellem felébresztése. Az ország szomorú gazdasági helyzete megkívánja, hogy minden hazafi teljes bajok orvoslásán fáradozzék. Az országos, elintézésre váró feladatok mellett megszámlálhatlan teendő van, melyek magukba véve ugyan csekély jelentőségüeknek látszanak, mert nem is igényelnek törvényhozási vagy hatósági beavatkozást, de összeségükben mégis végtelen befolyással lehetnek gazdasági állapotaink javítására. Reformra van szükség a gazdálkodás minden ágában és újjá kell teremteni az ország egész ipari organizáczióját, a mely utóbbihoz az uj ipartörvény, ha olyan lesz, aminőnek várják, is hozzá fog járulni. Arra kell törekedni, hogy a belföldi termelés emeltessék és a magyar áruk jobb értékesítése lehetővé tétessék. Egészséges üzleti szellemnek kell áthatni a nemzetet, hogy boldogulhasson. Kimondhatlan nagy vesztesége volt hazánknak abból, hogy a jobb módú középosztály nem tudta idejét jól felhasználni, vagyis, mint az angolmondja, pénzzé tenni. „Time is money“ (az idő pénz); ezt tudják a világ leghatalmasabb nemzetének milliói. És csakugyan azt látjuk, hogy mig a magyar közbirtokosság lába alól kiliczitálják a földet, mert idejét nem tudja jól felhasználni: addig a nagy északamerikai köztársaságban az egyszerű zsellérmunkásból lett farmer (gazda) és businassman (iparos vagy üzletember) gyárakat építtet és terményekkel megrakott hajókat küld Európába, melyek valóságos aranyözönt indítottak Európából Amerikába. A hatalmas északamerikai köztársa- A papám ! A mama uj papát akar nekem !- Uj papát ? Hogy lehet az ?- Nem tudom! De mama úgy modta tegnapelőtt ! És nekem nem kell uj papa! Nekem csak az én régi, jó papám kell !- Ugy-e, mert a régi papád szép babákat vett neked ? Meg képeskönyvet, amiben olyan szép képek vannak ?- Igen. És mindig játszott velem ! És nekem más papa nem kell! Nem ke-ell! Könnyei pördültek végig a kipirult kerek arcocskáján és én szorongva függesztettem rá tekintetemet.- Tudod mit, Melánie ?- Mit?- Ne engedd, hogy a mamád uj papát hozzon a^régi helyett!- Ő kerdőleg pillantott rám.- Hogy ? Most egyszerre, mint valami rém, a kertészük termett előttünk.- A mama küldött, kisasszonyka, hogy tessen hazajönni. S nem törődve Melánie heves tiltakozásával, ölbe kapta és mint a pelyhet vitte ki kertünkből, hazafele. Mamája pedig, bármennyire sem akarta engedni Melánie, három hét múlva csakugyan férjhez ment az uj papához. ság a legerősebb versenytársa Magyar- országnak a nyugateurópai piaczokon. Az óczeánon túl, annak partjaitól száz meg száz mértföldnyi távolba eső nyugati államok olcsóbban elszállítják Európába tízszer oly hosszú utón terményeiket, mint a magyar gazdák; jobban berendezett gazdasági rendszerük által megvernek és .leszorítanak a piacról minket. De éppen mivel Északamerika ennyire felettünk áll, tőle tanulhatnak és kell is tanulnunk legtöbbet. Északamerika hatalmas versenye csak az esetben lesz végzetes reánk, ha azt hasznunkra nem fordítjuk. De ha eltanuljuk Amerikától azt, amiben előnyben van felettünk, akkor a versenyből baj nem fog reánk hárulni. Ellenkezőleg, az még hasznunka is lesz, mert a haladás utján gyorsan előre fog ragadni és elvesztett piacainkat is visszahódítjuk, mivel a földrajzi és más természeti előnyök a mi részünkön lesznek a nyugoti, hozzánk közel eső piacokra minden esetre olcsóbban fogjuk szállíthatni terményeinket, mint az amerikaiak. Nem lehet most egyenkint kifejteni mindama tényezőket, melyeknek Eszak- amerika nagy gazdaságát köszönheti. Csak egyre szorítkozunk, mely úgyszólván éltető eleme a többieknek: és ez az amerikai business szellem. Eszakameriká- ban egészen más űzletvilág van, mint Európában; ott oly pezsgő élet, örökös nyüzsgés, lázas tevékenység uralkodik, mint egy méhkasban; aminőről itt az egyszerű magyar falusi embernek vagy kisvárosi polgárnak fogalma sincs. Puszta térségeken gyakran pár hónap alatt lefolyása alatt városok keletkeznek, melyek rövid idő alatt jelentékeny ipari és kereskedelmi pontokká növik ki magukat. S mindezt az amerikai business szellem alkotja. Ezt a szellemet kell átplántálni Magyarországba, vagyis inkább csak fel kell azt ébreszteni, mert a tapasztalás megmutatta, hogy a magyar emberből is lehet épp oly jó businessman, mint a minő az amerikai, csak be kell vezetni az üzlet- világba, vagyis módot és alkalmat adni neki arra, hogy üzletember váljék belőle. Mindez most, huszonkét év múltán onnét jutott eszembe, hogy minap a Kossuth Lajos- utcában egyszer csak egy szép szőke asszony jön velem szemközt. Felnőtt korunkban is többször összejöttünk s igy mindjárt ráösmertem: Melánie volt. Bizonyos részvéttel közeledtem feléje, mint mindig azóta a borzasztó eset óta, hoey Istenben boldogult ura hirtelen őrülési rohamában beretvával elmetszette a torkát és természetesen elvérzett. Tudtam, hogy Melánie szerelemből ment volt férjhez s elképzeltem, mily isszonyu lehetett, mikor két esztendeje — alig hat heti házasélet után ilyen idegrázó módon kellett özvegységre jutnia. — Hogy van ? — kérdeztem kissé szellemtelenül, de őszinte érdeklődéssel. — Köszönöm — felelte könnyedén jól. Most jöttünk haza Olaszországból. — Honnan ? — kérdeztem némi megille- tődéssel, mert Olaszország említése többnyire összefüggésben szokott lenni a nászutazásokkal. - Olaszországból jöttek ? A kis leánnyal ? Melánie mosolygott. Istenemre bájosan tudott mosolyogni ! — A kis leányommal ? Dehogy .........Hát nem hallotta, hogy férjhez mentem ? — Ügyetlenül feleltem: — Férjhez ment ? Komolyan ? Felbigyesztette az ajkát. — Csodálkozik rajta ? Ne csodálkozzék !
