Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-08-04 / 31. szám
1907. augusztus 4. KOVARVIDÉK 5 A ragadós betegségek terjesztése és az iskola. A statisztika tanúsága szerint a ragadós betegségek terjedésének meggátlásában nagy szerepe van a mindenki által joggal gyűlölt vörös cédulának. Aránylag azért sokkal nagyobb óvatosságra intik a közönséget, mint ezelőtt és elég, ha a vörös cédulát valamilyen ajtófélfáján meglátják, hogy oda gyermekes családok ne járjanak. De ezzel még mindig nem tettek eleget. Meg kellene kisérleni ezt az elkülönítést még azokra is, akik iskolába járnak és módját ejteni, hogy a gyermekek reggel, amikor iskolába jönnek, orvosi felügyelet alatt álljanak. Elég gyakran utaltunk már az orvosi állás fontosságára, különösen a népiskolákban. A kenyérkereső apa és anya, főleg a legalacsonyabb néposztályban már olykor távozik a háztól, amikor a gyermek még alszik, aki nagyon gyakran nem csak a betegség csirájával távozik a háztól, de még akkor is iskolába indul, amikor a kiütés már látható rajta. Azt tudja mindenki, hogy rendesen az arcra utoljára jut a kiütés, de a test felületén már látható nyomai vannak. A gyermek kisebb bágyadtsága még nem ok arra, hogy hazaküldjék és igy megtörténik, hogy egy ilyen gyermek egy egész osztályt megfertőz, főleg azért is, mert zárt helyen a fertőzés sokkal könnyebb és nagyobb. Hiába kutatnak a szülők a fertőzés eredete után, néha csak későn tudják meg, hogy egyetlen gyermek képes volt hatvan másikat beteggé tenni. A külvárosi iskolákban, főleg a nagy városokban okvetetlenül szükséges volna, hogy a gyermeket orvos lássa, mielőtt tanulni ül. Az is rendkívül fontos, hogy a gyermekek táplálására felügyeljenek. Akárhány esetben előfordul, hogy a szegény apró jószág minden étel nélkül indult iskolába és ugyanakkor, amikor a tanitó tőle figyelmet és engedelmességet követel, szegényke éhesen és kimerült szervezettel nem teljesítheti kötelességét. Faluhelyen ez az eset ritkábban fordul elő és nálunk is a jótékony intézetek és intézmények enyhíteni iparkodnak ezen a nyomorúságon, de most a Gyermekvédő Liga áldást hozó működése talán ezeket a szempontokat sem fogja egészen figyelmen kívül hagyni. Anyakönyvi statisztika. Nagysomkuton julius havában születtek: Jakab József kereskedő és nejének Sauber Czilinek jul. 6. „Sámuel.“ Vá- nye Tivadar földmives és neje Lengyel Annának jul. 16. „Julia.“ — Házasságot kötöttek: Tunsz Dömötör kisbirtokos Nagykörtvélyesről, Kimpán Katalinnal Nagysomkutról. — Meghaltak: Kozma Vazul és neje Budo Kolinnek 13 hónapos Hermina nevű gyermeke jul. 11. „gyo- morbélhurutban.“ Strimb József 26 éves napszámos jul. 26. „hashártyalobban.“ CSARNOK. Nincs szebb a bus szerelem dalánál, És én daloltam eleget. Ah, a bus daloknak vége szakadt Boldog vagyok és szeretek. Lám, nem dal az élet, nem hangulat, De erős, becsületes való, Aki átálmodja az életét, Nem tudja, mire való. Kit hangulat űz örvényeken át, Célját nem éri soha, A férfi egy nőhöz kösse magát S van küzdeni, élni oka. Ifjúságom színes, kusza álmaival Elszállott, mint a vihar, A férfi nem felleget ostromol, Ha boldogidni akar. Sz. E. A premiér. Kezében szorongatta a rózsaszínű, illatos levelet, amely boldoggá tette. Holnap tehát találkozni fog vele, akit immár hónapok óta szeret, imád és akit első találkozása óta nem is látott. Holnap délután a Muzeum kertjében. De éhes volt és rongyos, igy nem mehet el a találkozóra. Kék gyűrű övezte a szemét, arca sápadt volt és mielőtt ezt a levelet megkapta, épen azon gondolkodott, hogyan csillapíthatná éhségét. Hetek óta nem volt keresete, pedig tudott, szeretett volna dolgozni, de a munkával szemben valami utálat fogta el, amit a lustaság táplált és ezért inkább tétlenkedett, bár vágyott valami cselekvésre, olyanra, amely érvényesülését fáradság nélkül előmozdíthatná, írni akart volna tárcát, cikket vagy verset, de ehhez is szüksége lett volna arra, hogy a tollat kezébe vegye, tehát dolgozzék és ő csak se- hogysem akart a pamlagjáról felkelni. Majd a színészi pálya foglalkoztatta ábrándokat ölő elméjét és ez a láz, amely oly kellemesen izgatta, jólesett neki. De a gyomra korgott. Táplálékot követelt és az ábrándozásainak hadat üzent. Küzdött testének a forradalmával, de hiába erőlködött, nem tudta lebirni, a gyomor joga egyre kérlelhetetlenebb lett, követelt, forrongott és lázitott. Felugrott fekvőhelyéről és arca eltorzult. Miért nincs a szobában, az asztalon vagy a földön egy darab kenyér, amelylyel kielégíthetné gyomrának, ennek a kegyetlen zsarolónak a vágyait? — Miért kejl nekem éheznem, amikor mindenki eszik ? És miért van bőség, amikor a szükség megszüntetve nincs. Miféle joga van a gazdagnak, aki szintén nem dolgozik, a vagyonhoz ? Akinek a birtokában fölösleg van, az nem lehet joggal a tulajdona, amikor másnak még legszerényebb szükséglete sincs fedezve ? Lassanként fokozódott e lázadása és végre arra a megállapodásra jutott, hogy neki joga van a mások fölöslegéhez és nem is követ el bűnt akkor, ha arra szükség nincs, elveszi, hogy a maga szükségét enyhítse. — Lopni fogok, azaz nemcsak elveszem azt, ami másnak már nem kell, de megmenti az életemet. Az én életem fentartása pedig közszükség, mert én reám szüksége van az államnak: katonának akar és adófizetőt kíván belőlem nevelni. Ha tehát én most bármilyen módon biztosítom életem íentartását, akkor csak olyan helyzetbe akarom magamat hozni, hogy leróhassam kötelességeimet az állammal szemben. — Én tehát kötelességet akarok teljesíteni, hogy jogaim lehessenek. A kötelesség folyománya a jog. De a jogot nem vehetem előre igénybe csakis azért, hogy kötelességet teljesíthessek ? A megelégedés, hogy ime helyesen csele- kedhetik, türelmessé tette és tovább gondolkodott, mert tetszett neki, hogy következtetése szép, eszményi és józan. — És ha mégis beleütközöm a társadalmi szerződésnek abba a szakaszába, hogy a más tulajdona tilos és aki mégis hozzányúl, lop és lesújt reám a bár viszonylagos alapon nyugvó igazságszolgáltatás ? Eh, a törvény is csak a fölöslegest védi és a nyomornak nem biztosit semmit. Miféle törvény az, amely csak az egészséget védi és a betegnek mégis megtiltja, hogy egészséget szerezzen ? Igen, elfogom venni va- kinek a feleslegét ......... Az után hozzátette: — De csak egyszer, egyetlenegyszer. Azután én is alkalmazkodom a társadalmi szerződéshez. Most is csak azért cselekszem ellene, hogy azután alkalmazkodhassam hozzá. És ha kiderül, nos, akkor vége. . . . Nem tudott tovább gondolkodni. Az éhség letörte teljesen erkölcsi érveit, amelyek nem is jelentkeztek, mert nem táplálta őket semmiféle benső érzés. Benyitott a szomszéd szobába, amelyben lakótársa lakott. A szekrény: célja — tárva-nyitva állott. Hirtelen oda akart ugrani, de véletjenül balra nézett, ahol a tükörben meglátta magát. Feldúlt arc, vilogó szemek, eltorzult vonások, kegyetlen tekintet, kiszáradt, sóvár ajak, állatias, otromba vágy meredt vissza a fényes üveglapról. Egy pillanatig állomásozott csupán a tükör előtt s azután elvesztette az eszét. A szekrény legfelső fiókjában két darab husz- koronást látott meg és ezt is a tükör mutatta meg neki. Odarohant a szekrényhez és kezével a pénz után akart nyúlni. ' Ételszagot érzett. A lakótárs néhány nap előtt hazulról csomagot kapott. Kolbászt, hurkát, felvágottat és sült tésztát, amihez alig nyúlt eddig. A gyomor, tettének jelenlegi rugója,, célhoz jutott. Egy pillanatig habozott, de azután az éhség, az étel izgató illatára egyre kegyetlenebből követelte, hogy lecsillapítsák. Enni, falni: ezt parancsolta az ösztöne, amelyen sérelem esett az éhezéssel és egy pillanat múlva már nem gondolkodott. Falt. Sokáig falt. Végre nem bírta tovább. A gyomrában béke uralkodott ismét. Az emberből kihalt minden vágy. Még egy pillantást vetett a két bankóra s azután újra a tükörbe nézett. Sima, tiszta, nyugodt, becsületes, szelíd arc mosolygott reá. Kisurrant a szobából és boldognak érezte magát ismét. A pamlagról feléje tekintett az a kis levél, a pásztorórára hivó, drága üzenet. Nézte, nézte egy ideig s azután rádobta magát a pamlagra. — Nem megyek el, mormogta maga elé és csakhamar el is aludt. A 215-ös. Kovács Ignácné szül. Elek Róza hajadon korában legalább is egy hercegről ábrándozott. Minden esztendőben igényeit némikép lejebb szállította és 24 éves korában férjhez ment egy jóravaló kereskedőhöz. Őszintén szólván, férjéhez, Kovács Ignáchoz nem igen vonzódott, ámbár maga volt a megtestesült jóság, becsületesség és nejét, Rózát bálványozta. Kovács Ignácné vonzalma még jobban megcsappant, mikor férje a rossz üzletmenet folytán becsukni volt kénytelen a boltját és más foglalkozás híján hordár lett, csakhogy tisztességesen eltartsa szeretett nejét, a ki ettől fogva teljesen megundorodott férjétől, de azért nem hagyta ott, mert hát kellett valaki, aki eltartsa. Szegény Kovács Ignácból tehát hordár lett, vagyis 215-ös. Egész nap lótott, futott, szaladgált csomogokkal, levelekkel, miközben hű hitvese kalandok után futkosott és nem eredménytelenül, mert hát Kovács Ignácné csúnyának nem volt mondható. Mit törődött őnagysága, ha ura, a hordár agyon járja a lábait, izzad verejtékezik, hóban, fagyban, hőségben, esőben áll vagy fut és hozza haza este megkeresett garasait, még pedig igen szépen. Kovács Ignácnét az unalom, a kalandszomj addig kínozta, mig megösmerkedett egy kikent- kifent úrral, aki természétesen idegen néven mutatta be magát és még hozzá tette, hogy kiterjedt földjei vannak a Bácskában, szóval dúsgazdag földbirtokos. Gyakran találkoztak és a vége iszonyú szerelem lett. Ha a földbirtokos elszöktetni lett volna kész őnagyságát, egy pillanatig se habozott volna, csakhogy ilyen ajánlatot nem kapott, de pénzt se kapott, általában semmiféle ajándékot, csak nagy szerelmet, a mivel szintén beérte Kovácsné. A 215-ös szorgalmasan állott a poszton és azon töprengett, vájjon mikor érkezik el az ideje annak, hogy annyit kereshet, hogy lete- hesse a hordári sipkát. Egy ur jött felé, levelet és egy koronát nyomott a kezébe, hogy vigye a borítékon jelzett címre. Az ur elment; Ő meg megnézte a címet. Megtántorodott. . . . Feleségének szólt a levél. Csakhamar azonban visszanyerte önuralmát. Hamleti kérdések nem foglalkoztatták elméjét, hogy vigye-e, ne vigye. . . . Elhatározta, hogy mint tisztességes emberhez illik, lebonyolítja simán a megbízásokat. Föltette magában, hogy igenis felbontatlanul elviszi nejének a levelet. Nem volt kiváncsi a tartalmára, nem volt kiváncsi a többire. Benyitott a saját lakása ajtaján. Felesége a divánon feküdt és regényt olvasott.- Itt lakik kérem, Kovács Ignácné ? — kérdé a hordár a legkomolyabb ábrázattal. A felesége néz, bámul, nem sejt semmit. Igen kérem folytatta a hordár — mert neki egy levelet hoztam egy úrtól, aki ezentúl őnagyságát altar- tani fogja. — Szólt a hordár, átnyújtotta a levelet és sarkon fordult. N. KÖZGAZDASÁG. Paradicsom befőzés. Hogy jó és tartós paradicsom befőttre tegyünk szert, a befőzésre szép, hibátlan és érett paradicsomot kell használnunk. Leszedjük tehát az érett paradicsomot, tiszta vízzel kétszer megmossuk, hogy
