Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-08-04 / 31. szám
/ IV. évfolyám. Nagysomkut, 1907. augusztus 4i^. ' 31-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Elófljeotósi ál- : Egész évre........................8 K Negyed évre . Fél évre .............................4 „ Egy szám ára . 2 K 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sí. Felelős szerkesztő: Barna Benő. meqjelen hinden vasarnap. Cigányok. Mindjárt eleve is kijelentjük, hogy a fenti gyűjtő cim alatt a kóborló, vándor, mindenre kész oláh cigányokat értjük, azokat, kiknek vérükben van a megátal- kodottság, a gazság, akik mindenkor mindenre készek. Régóta rettegett népsége ez hazánknak, hol szokatlan nagy szabadságban volt részük; amikor tetszett nekik, kóbo- roghattak egész famíliák és ma itt, holnap ott ütötték fel sátorfájukat. A cigányok ezen veszedelmes fajtája vakmerő, elszánt, rabol, lop, gyilkol és felette ravasz, oly ügyesen követik el nagyszabású stiklijeiket, hogy nehéz rájuk sütni és ha gyanakodnak is rájuk, nagysokára lehet elfogni őket, mert ösmerik széles Magyarország minden zeg-zugát rejtekhelyét, hol biztonságban érzik magukat. Az utóbbi események, főleg a dánosi eset, melynél négy embert hajmeresztő kegyetlenséggel legyilkoltak, melynél erkölcstelen merényletet követtek el, raboltak, felgyújtották a kirabolt tanyát, hirtelenében felszínre vetette e régóta vajúdó kérdést, egyszeriben sürgősen aktuális lett a cigánykérdés. Felette szomorú, hogy már a múltban nem történtek szigorú intézkedések a cigányok ellen, pedig annakelőtte is örökös rettegésben tartották ama vidékeket, amerre megfordultak. A múltban is elkövettek a kóbor cigányok tömérdek rablást’, itit-ott rablógyilkosságot is követtek el és az illetékes körök nem találták eléggé fontosnak es.én hordát megrend- szabályozni. A mostani borzalmasan véres események, melyek megdöbbentették az egész civilizált világot, gondolkodóba ejti magát a belügyminisztert, aki mihamarább akar ebben az ügyben rendet teremteni. Ha már a múltban nem tettük meg, ami pedig felette nagy jelentőségű kérdés volt, most annál inkább gyorsabban lássunk hozzá a cigányügy rendezéséhez. A legszigorúbb törvényeket alkalmazzuk ellenük, nevezetesen a kényszer- telepítést, hogy egyik helyről a másikra nem mehetnek engedelem nélkül, továbbá rendes foglalkozásra kényszerítsék, szóval akikből lehet, jóravaló embereket nevelne az állam, kik pedig javithatlanok, azokat eltoloncolják illetőségi helyeikre, amennyiben megállapíthatók. A kóbor, csavargó cigányokat meg- rendszabályozni kell, tisztességes munkára kell őket kényszeríteni, mert elvégre örök rettegésben, állandó félelemérzet között csak nem lehetnek az adófizető polgárok, veszélyeztetve nem lehet a testi- és vagyoni épségük. A civilizáció mai fejlettsége mellett az állam bir oly hatalommal, hogy polgárai felett éberül őrködik és megoltalmazni tudja holmi A „KŐYÁRYIDÉK" TÁRCÁJA. Találkozás. Szerették egymást égőn, forrón, Aztán csalódva váltak el. Találkoztak, a nővel férfi S egy más nő volt a férfivel. Egymásra néztek. Mint a villám. Cikkázott a két pillantás. A férfi mondd: Milyen sápadt? A nő mondd: „Ez hát a más!" Aztán elmentek egymás mellett, Egyik se nézett vissza se. Szerették egymást és csalódtak.... Elhangzott dal, igaz mese!.... De azon éjjel nem záródtak Álomra a nő szemei. . Nem tudta, miért a szive úgy fájt, És hosszan folytak könnyei. S a férfi ült uj kedvével, Aki csókkal hízelkedett S a férfi szólt, ne csókolj meg ma, Ne csókolj meg ma engemct!.... Kondoros Gáspár Esernyő nélkül. Benjamin Samu esernyőcsináló volt. — Az öreg ember napról-napra járta a házakat, két- három esernyőt szorongatva a hóna alatt és kicsiny, törődött testéből szomorkásán szállott el a kiáltás : — Esernyőt javítani, foltozni, javítani.... Benjamin Samu élete különösen hasonlatos volt a virágokéval. — Ha esett az eső, feléledt és kivirult, de ha sütött a nap és nem hullott I alá semmi az égből, roskadt teste még jobban j összement és bizony-bizony nagyon borús napok | hajoltak föléje. Egy szárazsági időszakban, a | mikor már hosszu-hosszu ideig nem hullott alá | a mostoha mennyekből az esőmanna, a vén ! esernyőcsináló egy forró gondolatot halászott ki komor tépelődései közül. Úgy történt a dolog, hogy megbarátkozott Blaunévai. akinél lakott. Az öreg, kiszáradt asszony az egyik ágyát albérletbe kiadta és ez időszerint Benjamin Samu volt a soros, aki heti 50 krajcárért a zizegő matrácon éjszakánként megpihenhetett. A vén esernyőcsináló — úgy látszott - állandó lakónak indult, mert eddigelé legalább ő volt az, aki hűségében a legkitartóbb volt. Elődei, a többi fillérnélküli ördögök egy-két héten belül, vagy maguk szálltak le az ágyról — nem birva megküzdeni Blauné riglyáival — vagy maga a kevély, zörgő asszony jelentette ki gőgösen, a rimánkodó bérlőinek:- Hja ! . . . még én fizessek magának? keressen magának más bolondot. . . . j Blauné büszkeségének családi alapja volt. A három fia volt a fundamentum, amelyről elbizakodva nézett a világ szemébe. Bennük nem is csalódott soha és a fiuk vállvetve dolgoztak a fillérekért, amit pontosan beszolgáltattak az anyjuknak. Tarkán választották meg a mesterségüket. Az egyik asztalos volt és ezért látszatra, odahaza akárhogy düledezett is minden bútordarab, egészek voltak tökéletesen. A másik fiú a szücsmesterséget tanulta meg, ez Eg jo házból való fin tanulóul felvétetik CSEH KÁROLY fűszerkereskedésében.
