Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-08-04 / 31. szám
2 KŐVARVIDÉK 1907. augusztus 4. munkátlan.J lelketlen és érzéstelen vad cigány hordákkal szemben. Reméljük, hogy a belügyminiszter hathatósan felkarolja ezt az ügyet; a legnagyobb szigorral és kíméletlen nyerseséggel jár el a dologkerülő kóborgó cigányhad ellen, hogy a jövőben oly borzalmas és vérengző események elő ne fordulhassanak, mint a dánosi eset. Ilyesmi csak rósz fényt vet hazánkra, mely ellenségeink révén külföldi világításban amúgy is még a cigányok főfészke, vagyis civilizálatlan népség lakja Magyarországot. Drága a pénz. Mi drága édes hazánkban? Édes hazánkban drága: a lakás, a ruházat, a hús, cukor, liszt, kenyér, petroleum, a fűtés, az adó, a lélekzetvétel, a levegő, a viz; drága minden, sőt legújabban drága a pénz is. Igen, a pénz is drága, mert nincs is pénz. A kevés nagytőkések szorosan ötven zár alatt tartják millióikat. A kévésbbé pénzesek és a szegé- gények tehát még pénzhez se juthatnak, vagy nehezen vagy egyáltalában nem. A bankokban kevés a pénz, tehát az intézetek egyre emelik a kamatot, hogy pénzt adjanak a tőkések és ennek ellenében nagy kamatláb mellett is adnak kölcsön. Szóval drága, igen drága a pénzé s a százezrek koplalnak, verejtékeznek, alig tudják megkeresni a betevő falatjukat és ha bármily becsületesek és jóravaló munkások, ha netalán pénzszükségben lennének, felette nehezen kapnának kölcsönt. A nagy bankok bizony nem adnak ilyen kisebbrendü kölcsönöket, mig az apróbb intézetecskéknek nincs pénzük, illetve nincs annyi pénzük, hogy rendre- módra kölcsönöket nyújthatnának, de a kiknek adnak, azoknak prímának, elsőrendű jónak kell lenni. Na már most mit csinál a temérdek sok kisember, kiskereskedő, kisiparos, kiknek egyik éltetőelemük a hitel, mely nélkül bajosan egzisztálhatnak, mely nélkül kisded foglalkozásukat csak nagy nehézségekkel és nagy gondokkal folytathatják. A kisemberek igenis ráutalva vannak a hitelre; egy kis hitel révén, amelyet tisztességgel törleszthetnek, igen szépen folytatják üzletüket, forgalmuk van, van jövedelmük, telik adóra, bérre, megélhetésre és még szépecskén törleszthetik az adósságot is. Szóval drága a pénz, illetve nincs pénz* de azért a semmiből élők, illetve a nagyuraskodó semmiháziaknak van pénzük, vígan élik világukat, dőzsölnek, tobzódnak — másnak a pénzéből, amihez, minden eszközt felhasználva, hozzáférnek. Igen, van pénz ott, ahol nem kellene lenni, akik tiszteségtelenül jutnak hozzá, vagy könnyen és egy-kettőre elkótyavetyélik, ahol pedig kellene pénznek lenni, hogy ^segítsen a további éléshez, a tisztességes fentartáshoz, ott nincs pénz, ott nem akad pénz; annak nem adnak pénzt, pedig nem kéri igyen, sőt jó kamatot is fizet. Ezekben kell keresnünk a mai viszonyok mostohaságát, ezen félszeg állapotoknak tudható be a mai állapotok tarthatatlansága, mely előbb-utóbb romláshoz vezethet, amit ne adjon az Isten. Gyáriparosok a kivándorlásról. Az örökké aktuális és fájdalom: egyre aktuálisabb téma nálunk a kivándorlás ügye. Történtek a múltban intézkedések a nagyarányú kivándorlások meggátlására, a jelenben is próbálkoznak és valószínűleg a jövőben is kísérletezni fognak vajmi kevés eredménnyel. Most a gyáriparosok anketeznek ebben a tárgyban és lehet mondani, hogy sok életre való eszme kerül felszínre, hogy miként lehetne mégis enyhíteni az egyre fokozódó kivándorlásokat, melyeknek veszedelmes következményei előbb-utóbb már mélyebben érezhetők lesznek hazánkban. Igen helyes gondolat egy országos munkaközvetítő szervezése, mely nyilván tartaná az országban üresedésben levő összes foglalkozási ágazatokat és ehhez mérten elhelyezné az ideforduló munkanélkülieket; igen nagybecsű a kivándorlás szanálására e terv és feltétlenül hozzájárulna a nagy vándorlás meg- csoppantásáhez. Jelentőségteljes egy más k eszme: nevezetesen a közadózás méltányos beosztása, vagyis az adók leszállítása, esetleg a gyér- keresetüeknél, teljes elengedése. Mert való dolog, hogy az adózás mai rendszerében súlyosan nehezül a teher a szegény emberek vállaira, úgy, hogy a legtöbb esetben nem is tudnak eleget tenni ebbeli kötelezettségüknek az ekként még megnagyobbodott adó, késedelmi kamat, végrehajtási dij stb. ugyancsak fejtörést és gondot okoz a földhöz ragadt embereknek. Kétségkívül ezen eszme szintén egyik módja lenne a kivándorlás korlátozásának és hozzávéve még egyéb életre való terveket, amiknek keresztülvitele nem lehetetlen, feltétlenül elérhető volna a kivándorlók nagy számának jelentékeny megapasztása és talán idővel, teljes megszűnése. A mai viszonyok mellett a jelen helyzetben azonban még egyre emelkedőbben van a kivándorlók száma, állandó emelkedést mutat a statisztika és azért nem történnek még komolyabb lépések ennek az ügynek rendezésére. Talán akkor fognak feleszmélni az illetékes körök, mikor nagyon késő lesz, mikor szerte az országban lakatlan, néptelen helységek lesznek és parlagon heverő földek ásítanak majd felénk. Nehéz lesz akkor már gyógyítani az idült betegséget és az orvoslás a nehézségek mellett több költségbe, időbe, fáradságba fog kerülni és még mindig nem lesz meg az az értéke. Még talán nem késő, ha most hozzáfogunk a kivándorlás sikeres meggátlásához, de nap-nap utáni halogatás bizony szomorú állapotokat teremt. öltöztette téli időre, jó meleg bundába az anyját, meg testvéreit. A harmadik fiú, az urféle volt a famíliában. Dijnokoskodott a törvényszéken és ő végezte a család irás-teendőit. A három fiú csudás elszántsággal robotolt a garasért és bátorkodó megjegyzésük sohse, csak alázkodó szavuk volt az anyjukkal szemben. Blauné még most is féltékenyen őrizte tekintélyét és haragjában annyira félelmetes volt, hogy ez elől szökött meg annak idején a férje, aki a szitkokkal, verekedésekkel viharos estén a Dunának ment és elutazott egy jobb hazába. . . . Blauné - természetesen - még kordában tartotta még az öreg Benjamin Samut is, aki röviddel azután, hogy a matráccal eljegyezte magát, elkérte a mérges asszonytól a család összes esernyőit és sorjában, szépen megfoltozta azokat, a vékony drótküllőket pedig, külön-külön megerősítette. Szombat este történt a nagy, a furcsa jelenet. Az engedelmes, igába hajtott fiuk is odahaza voltak már — hogy Benjamin Samu Blauné elé helyezte a kirepe- rált esernyőket és kijelentette, hogy nem kér semmit a munkáért.- Micsoda ? ingyen dolgozott. . . kérdezte álmélkodva Blauné. — Igen, maguknak ingyen, nagyon szívesen. ... ' Benjamin Samu komolyan hozzálátott terveihez. Odakünn a rekkenő nyári idő felpörkölt mindent és Benjámin Samu esernyői mindinkább megfakultak. A vén ember megfeszült szívóssággal kémlelte az alkalmat, amikor a barátságát erősitgetheti Blaunéval. Egy ilyen, de nagyon komor alkalom kínálkozott is és Benjámin Samunak a váratlan eseménytől reszketett még a lába is. Egy forró délután odahaza üldögélt és Blauné is benn volt a szobában harisnyát kötö- getett. A vén esernyőcsináló elmerengett tervein. Kiaszott kicsiny fejét belepte a láz, mikor rágondolt az eshetőségekre ...........ha elvehetné Bla unét, a három fiával együtt............Hosszú sa nyarú életének minden vágyakozása találkozott ebben az érzésben: elvenni Blaunét, vagyis gond nélkül pénzzel élni és nem kellene többé az ágyért se fizetni. . . . Sorvadt agy velejéből kibújtak a gyönyörű jelenetek és elringtak előtte a boldogságok. ... A fiuk, a három fiú, hozzák haza a pénzt és odaadják Blaunénak, neki is nem kell többé házalni, a házakba belékiáltani éhes nyomorúságát. . . . Benjámin Samu el nem eresztette ezt a gondolatát, hogy Blaunéval megcsinálja a parthiet. Nagyon kedvesen játszott már vele a képzelődés. Meleg lett a szive, mikor az ágyára gondolt. Elképzelte az estéket, amikor nyugalmasan, jóllakottan, lepihen és nem kell többé töprenkednie, mi lészen másnap, lesz-e kenyérre ? a hét végén nem kergetik-e ki az ágyából ? mert csak rozzant parapléi vannak, amiket nem vásárolt meg senki és szépen csendesen lehunyhatja a szemét, mert dolgoznak a fiuk, csinálják a pénz, mint a méhecskék a mézet. . . . Benjámin Samu lelkében muzsikált már minden, amikor hirtelen kiabálás, rikácsolás rezzentette fel álmodozásából. . . . Blauné káromkodott és süvöltött a hangja: — Takarodjatok, pusztuljatok, hess előlem mind a ketten. Az öreg csontos asszony hátra- dült székében, a kötését leejtette a földre és az arca szederjes volt a rémülettől. A szemei kimerültek, a szája eltorzult és ujjaival görcsösen bökdösött a levegőbe. Hörgött amikor kiabált: — Mars vissza, mars. ... Ne bántsatok engem. . . . A vén esernyőcsinálónak majd kiugrott a lelke, amikor Blaunét kiabálni, verekedni látta a semmivel és kiszaladt a konyhába. Hallotta, hogy Blauné felkelt a helyéről, szaladgál a szobában és egyre kiabál: — Mars vissza............Nina, Jolán. . . . A P", r r\ legforgalmasabb helyen egy üzlethelyiség kira- * VJ LI ltd kattal és az udvaron megfelelő lakással 1907, év junius hó 1-től fltKT bérbe kiadó. Értekezhetni alulírott tulajdonossal. s c E BÉNI.
