Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-06-16 / 24. szám
1907. junius 16. K Ő VÁR V I D ÉK 3 hős a világrendet nem zavarja meg. A komédia is, úgy, mint a tragédia, az észre, szívre egyaránt hat, csakhogy a tragédiánál sírva, a komédiánál nevetve tanulunk. Mig a tragédia arra tanít, hogy a fennálló világrenddel nem kell összeütköznünk, a vígjáték inkább oktat: hogy kell élni józanul? Megtanít arra, hogy mindig az egyenes és becsületes utón járjunk, mert ha ez útról eltérünk, a világ észreveszi hazugságunkat és jól kinevetve bennünket, a helyes útra térit. Megtanít arra, hogy a mérsékletesség minden dologban arany- szabálya az életnek, mert aki sokat eszik vagy iszik, kellőnél többet vagy kevesebbet költ, az maga vallja kárát. A vígjáték megtanít arra is, hogy elégedjék meg mindenki helyzetével, körével és ne kapkodjon hiú ábrándok után. így lakói meg pl. minden nagyravágyó; igy jár az a polgárleány, a ki minden áron grófné akar lenni, s átalában mindenki, a ki oda tolakodik, ahová nem való. így jár a fösvény és a tékozló. A jó vígjátékból megtanuljuk azt is, hogy a társadalmi életben bizonyos modorra, ügyességre van szükség; azért az ügyetlent, faragatlant, mint fajankót, ki szokták nevetni. Megbünteti a világ a szórakozottat is, akinek mindig másutt jár az esze, mint ahol kellene. így pl. nagyban keresi valaki kalapját és a fején van. Megjegyzendő azonban, hogy a művelt és finom érzésű ember csak olyan hibákon nevet, melyekért valaki felelős lehet. így tehát mindig a léleknek hibáin. Soha testi hibákat vagy fogyatkozásokat kinevetnünk, kigunyolnunk nem szabad, így tehát pl. a sántát, púpost, vakot stb. kinevetnünk rut dolog. Nem csak azért, mert az teljesen igazságtalan: de mert az az illetőknek kétszeresen fáj. Ilyeneken csak gyermek, műveletlen ember vagy érzéketlen szivű tud nevetni. (Más elbírálás alá esik, ha a színpadon látunk valami torzalakot; ennek fogyatkozásain bátran lehet nevetni.) Az okos ember csak akkor nevet, ha ok van rá, tehát ha megvan a komikum; az oktalan bármikor. HÍREK. Junius 15. Éretlségezett ifjak. Mint értesülünk, Goldstein József helybeli vállalkozónak Gyula nevű és Spitz Ábrahámnak Zoltán nevű fia, a nagybányai állami főgimnázium növendákei a napokban az érettségi vizsgát sikeresen letették. Bűnjel. Gámenczy János helybeli kir. járás- birósági végrehajtó a napokban Butyásza községken hivatalos kiküldetésban járt és a község egyik patakpartján egy ócska rongyban becsomagolva valami tárgyat vett észre. Kibontotta a csomagot és abban egy koronás ezüst pénz hamisítására alkalmas formát talált. A talált és pénzgyártásra alkalmas forma nagyon primitiv. Ugyanis két kis vasabroncsba beillesztett megkeményedett anyag van, a melynek közepén egy koronás pénznem elhelyezésére alkalmas hely látható. Á koronás pénznem két oldali felirata azonban már alig látható. Úgy látszik, hogy az illető, a ki a pénzhamisító formát készítette, nem találta elég célszerűnek és alkalmasnak a pénzöntésre készitett formát és eldobta vagy pedig azért, mert félt, hogy rajta csípik. Uj ügyvéd. Lapunk főszerkesztőjének, dr. Olsavszky Viktor járásorvos sógora, dr. Husov- szky László a napokban tette le az ügyvédi vizsgálatot s Bozovicsba, Krassószörénymegyébe telepszik le. Állami faipari szakiskola Szatmáron. Szeptember 1-én állami faipari szakiskola nyílik meg, melynek célja, hogy az épület- és bútor-asztalos pályára készülő ifjúságnak teljes elméleti és gyakorlati kiképeztetést nyújtson. A kiképzés tartama 4 év, melynek sikeres elvégzése után a tanulók munkakönyv váltására, két évi szakba- vágó gyakorlat beigazolása után pedig az említett iparág önálló üzésére jogosító végbizonyítványt nyernek. Az iskolában rendes tanuló gyanánt felvétetnek oly ifjak, kik 12-ik életévöket betöltötték és legalább a középiskola (gimnázium, reáliskola vagy polgári iskola) két osztályának vagy pedig az elemi népiskola 6 osztályának sikeres elvégzéséről szóló bizonyitványt tudnak felmutatni. Ä tanítás ez iskolában teljesen ingyenes. Szegénysorsu és jó előmenetelü tanulók ösztöndíjban is részesülnek. Minthogy az intézetben csak korlátolt számú tanuló nyerhet felvételt, célszerű, ha az arra igényt tartók erre mielőbb jelentkeznek. Jelentkezéseket elfogad f. évi augnsztus hó 1-ig Vig Albert kir. tanácsos, iparoktatási főigazgató, (Budapest VIII., József-körut 2.), azontúl pedig az uj intézet izgagatósága Szatmár. Iskolatársak találkozása Kaisz József, a szatmári Irsik-konviktus prefektusa főlszólitja iskolatársait, kik az érettségi vizsgálatot a szatmári kir. kath. főgimnáziumban 1887-ben tették le vagy pedig ezzel az évfolyammal huzamosabb ideig jártak iskolába, hogy julius 2-án Szatmáron húszéves találkozóra gyűljenek összes ebbeli szándékukat vele közöljék. Színházi jelentés. Van szerencsém e város színház pártoló közönségét értesiteni, miszerint jól szervezett társulatommal opera, operette, dráma, vígjáték és népszínmű műsorral működésemet a legközelebbi napokban „A boszorkány“ Sardou Viktor világhírű színművével megkezdem. Műsorom a budapesti színházak újdonságaiból van összeállítva és Ígérem, hogy itt időzésünk alatt a fővárosban színre került sikert arató újdonságokat mind be fogom szerezni és előadni. Műsor, mely feltétlenül színre kerül: Operettek: Milliárdos kisasszony, Vig özvegy, Rákóczi, Kültelki hercegnő, A Harang, Gülbaba, János vitéz, Dancigi hercegnő, __ Bob herceg, Drótostót, Bolygó görög, Katalin, Ádám és Éva, Görög rabszolga, Napfogyatkozás, Szép Galethea, Bőregér, Parasztbecsület. Énekes bohózatok: Egy görbe nap, Smolen Tóni, Szalma özvegy, Kukta kisasszony, Utazás a válás körül, Jerikó falai, Dórit kisasszony. Nénszinművek: Helyre asszony, Csikós, Amit az erdő mesél, Régi szerető, Mikolai biró, Muzslay bankó, (uj népszinművek.) Vígjátékok: A zsába, Vén leányok, Kilinkranki herceg, Képviselő ur, Szivem, Csók, Fernand házasodik, Csak párosán. Színművek: Émigráns, II. Rákóczi Ferenc, Tetemrehivás, Becstelenek, Bölcső, Brankovics György, Ócskay brigadéros, Becsület- biró, Fedora, Kurucz Feja Dávid. Társulatom névsora a következő: Képes Laura, operette és népszínmű primadonna. Kiss Margit, operette Soubrette énekesnő. Erdélyi Anna, népszínmű énekesnő. Jakab Jolán, drámai hősnő és vígjátéki szende. Kovács Birike, szende színésznő. Szirmay Jozefin, anya és társalgási színésznő. Csanádi Lenke, komika. Szél Minka, társalgási. Szilágyi Rózsi, Patakyné Róza, Pap Juliska, Veszprémi Margit kardalos és segédszinésznők. Feketéné Lujza, súgó. Szabadhegyi Aladár, hősszerelmes, rendező. Pintér Dezső, titkár, lyrai szerelmes bonvivánt. Szigethy Antal, szerelmes énekes. Pataky Ferenc, operette és népszínmű énekes. Sarlay Kornél, operette buffo. Fekete Pál, kedélyes apa. Szerdahelyi Lajos, »natúr bursch. Tóth István, Bágyoni Szabó Ferenc, Pásztóhy Ferenc, Nagy Miklós kardalos és segédszinészek. Intődy Oszkár karnagy. Sárközyné Margit, pénztárnokné. Ernyei János, kellékes két segéddel. Nagyérdemű közönség! Társulatommal a városok igényeihez képest, a vidéki nagy színházak tagjai közül, nagy áldozatok árán beszereztem a fővárosi színházak összes újdonságait, tettem ezt azon reményben, hogy a város közönsége áldozatkészségemet méltányolni fogja és pártfogásával elősegíti, hogy kitűzött célomnak megfelelhessek. Ezzel szemben ígéretet teszek, hogy előadásaim mérete megfogja ütni a kellő mértéket és hogy ladunk azon fenséges cél felé, mely minden magyar állampolgár teljes egyenjogúságában áll. Ilyen korban, mely a szabadság jelszavát irta zászlajára, nagy azonban a veszély, hogy a szabadság folytonos hangoztatása üres beszéddé válik s hogy e fenséges elv félreértése visszaélésekre vezethet. Óvakodjunk azért, kedves tanuló ifjak, a szabadság fogalmának helytelen felfogásától! Nincs az a bűn, nincs az a kegyetlenség, nincs az a brutálitás, nincs az a vandalizmus, melyet őrjöngő emberek a szabadság szent nevében el ne követtek volna. Jól mondja Vörösmarty az ő ,,Himnusz“-ában: „Isten segíts, szabadság Istene! Add, hogy megértsük e nagy szózatot.“ És alább magyarázza ő maga, mit kell szabadság alatt értenünk, igy intve bennünket: „Tiszteljük azt a törvényt érc szavában!“ Vörösmarty szerint tehát az szabad, ki a hajthatatlan törvényt tiszteli. Ennél szebb, ennél talpraesettebb meghatározását a szabadságnak nem lehet képzelni sem. Kizárja egyfelől a féktelenség, másfelől a szolgalelküség szellemét, mely mind a kettő egyaránt megölője az ipari szabadságnak. Aki lábbal tiporja a törvényt, aki az erkölcsiség, a rend, a közérdek, a közjó helyébe a maga kényét-kedvét teszi, aki azt hiszi, hogy szabadnak lenni annyit tesz, mint bármit akarhatni, bármit tehetni, az nem szabad, hanem féktelen, és bármennyire hangoztatta is szünet nélkül a szabadság szent eszméjét, nem előmozdítója, hanem, tudva vagy nem tudva, halálos ellensége az igazi szabadságnak. Aki pedig meghajol akár a vallás-erkölcsi, akár a polgári törvény előtt, de nem meggyőződésből, nem tiszteletből, hanem hunyászkodó gyávaságból, a büntetéstől való rettegésből, az rabszolga, még ha bíborban, bársonyban járna is! Szabad az, aki kényszer nélkül, saját önálló elhatározásából cselekszik úgy, ahogy kötelessége cselekedni, aki azért teszi a jót, mert tenni akarja, akár követeli valaki tőle, akár nem. Aki igy fogja fel a szabadságot, az — minthogy nem magyarázza ezt a szép elvet önző módon - természetesen tisztelni fogja a szabadság jogát embertársaiban is s igy, legalább a maga részéről, lehetővé teszi annak az áldod viszonynak létrejöttét, melyben a szabad emberek békében élnek egymással és egymás mellett. Innen pedig már csak egy lépés van ahhoz a magasztos érzelemhez, melyből minden igazán emberi erény táplálkozik, mely kiegészítője az igazi szabadságnak, mely alapját képezi felséges urunk szép erényeinek is s mely föltétele a földi boldogságnak, t. i. az emberszeretet fenséges érzelméhez. Ha végighordozod szemedet a természet nagyszerű képein, mindenütt a végtelen szeretet tényeivel találkozik tekinteted. A szeretet építette fel a csillagos eget az ő számtalan naprendszereivel, a szeretet hangja szólal meg az érő kalászt ringató esti szellő susogásában; a szeretet aranyozza be az alkony pírjával a felhőkbe nyúló bércek hófedte ormait, a szeretet rak fészket a kis énekes madárnak a berek hűs lombjai között, a szeretet teríti meg mindennapi asztalát a parányi kis rovarnak; a szeretet ruházza a mező liliomait, hogy szebbek, mint Salamon király az ő fejedelmi pompájában. És aki az ő szeretetének kiapadhatatlan bőségével árasztja el a mindenséget, annak akarata, hogy a szeretet köteléke egyesítse az ő teremtményeit, az embereket is. Gondolja meg ezt különösen az ifjúság, mely a haza reménye, hazánk jövőjének oszlopa; gondolja meg különösen ebben a korban, mely sok szépet, nagyot, dicsőt teremtett, de fájdalom, nagy tért nyitott az önzésnek, a haszonlesésnek, az 50.000 darab égetett uj tégla eladó alulírottnál. STERN ÁRMIN.
