Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-06-09 / 23. szám
2 kereskedők és iparosok nélkül, akiknek vezető szerepük van egy nemzet anyagi felvirágozásában, mig pl. ügyvédek item képezik alapját egy nemzet nagyságának. Kiváló kereskedőkre és iparosokra van szükségünk, hogy nagygyá emeljük szorgalmunkat, sokat készíthessünk ide haza, hogy még exportunk is legyen. Ily módon várhatjuk sorsunk és helyzetünk jobbra fordulását, nem hangoznék örökös panasz ; az elégületlenség, megszűnnék a nagy nyomorúság. Vannak — nagyon kevesen — képzett iparosaink, de — fájdalom — javarészük korán abba hagyta az iskolát, kevés szaktudással bir és igy nem csoda, hogy nem képes felvenni a versenyt a külföldivel és nem talál idehaza támogatásra. Tanuljon az ifjú és lépjen az iparos pályára, jobb dolga lesz, mintha szaporítja a diplomás emberek számát. Parcellázás. A magyar ember minden érzése, minden gondolata a földhöz tapad. Innen szívja életerejét, innen veszi mindazt a kelléket, amit létfeltétele megkíván és csodálatos, hogy mégis évről-évre, mondhatnék : napról-napra gyérülnek a községek lakói, a földdel együtt érző, a földdel felnevelt magyar parasztság elhagyja megszokott régi fészkét, elhagyja azt az országot, melynek szabadságáért és lakói függetlenségéért apái annyi tenger vért ontottak. Ami még meglepőbb a dologban, az a körülmény, hogy az őstermelő magyar nép olyan földterületekre tódul, ahol alig érvényesítheti a földmivelésben való készségét. Ottan más világ van. Ott az ember már régen elfelejtette azt az őskorbeli állapotot, amikor az ekeszarva mellett törte meg a rögöt és seprőboronával takarta el a kikelésre szánt magot. Az óriási arányok országában, Amerikában, ezeket a munkálatokat már gépek, hatalmas szerkezetű óriások végzik, az ember csak arra való mellettük, hogy irányítson, szabályozzon. A magyar az ő nehézkes életmódjával bekerül az iparviszonyok közé, olyan helyre, ahol lát maga körül tárgyakat, melyekről otthon álmodni sem mert volna. Mennyi küzdelmébe kerül, mig beleéli magát az uj viszonyokba. Sokan életük árán veszik meg azt a szabadságot, hogy — megszabadulhattak a hazájuktól. Mert bizony örvényből örvénybe kerül a szegény magyar. És ha híjával volna annak a szívós életerőnek, amely őr mindenek felett győzedelmeskedni képessé teszi, amelynek hatalmával siet saját magától kialakítani az uj embert, az iparost, ámde mégis, ha otthon is már sok csalódás érte, ha már otthonról is azzal a kétség- beesett okoskodással hagyta el hazáját, hogy élni muszáj, akkor hát élek más világrészen, mielőtt meghalok éhen ebben a kincses országban. De viszont, gondoljuk csak meg, vájjon úgy kell-e ennek lennie, ha más gazdaságot, más munka- és telek-felosztást talál itthon az ő honában a magyar paraszt. Úgy kellene-e az ő honában pusztulnia szemünk láttára annak a nemes fajnak, amely mindenféle megrázkódtatást átszenvedett ezer esztendők múltjában. Az a nép, mely mindezt kibírta, a melynek a ' világpolitikai küzdelmekben nagyobb része és érdeme van, mint bármely más európai nemzetnek, mert hiszen védőbástyája volt a keresztény civilizációnak, szemben a félhold hatalmával. És ime itt vagyunk, mint egy rut szibarita váz, az ország talpköve meginog, gyengülünk erőben, kevesbedünk számban. Ha okszerű gazdálkodást folytatna a magyar, ha arra szakszerű oktatást nyerhetne, bizony akkor, igy szólnak a bölcs tanácsok, nem kellene vesznie a magyar fajnak. Ez tanácsnak, elméleti fejtegetésnek nagyon jó és szép, csakhogy nem igen elegendő az üdvösségre. Ide nem elmélet, hanem oly gyökeres változás kell, amely alapjából tudja majd átforgatni KOVÁRVIDÉK ____________ am i mostani telekrendszerünket, amely rendszerben gyökeredzik egész baja ennek a kivándorálási mizériának. A földmivelésügyi minisztériumban majd fölvetik, majd leteszik a birtokrendezés égető ügyét. Majd azon vannak, hogy észszerűen oszszák és rendezzék a kisgazdák telkeit, amely telkek mostanában olyan szétszórtan fekszenek, hogy a megmunkálásba a kisgazda beleölte minden erejét és vagyonát. Innen van, hogy ebbe a népbe olyan könnyen lehetett beadatni a földes urak iránti gyűlöletet, pedig a magyar jobbágy hűsége példás volt. Hogyan tud lépést tartani egy szegény paraszt, mikor a gazdasági gépeket is hitelben, esetleg ötszörös áron veszi, hogyan tud megélni? Viszi, mig bírja, azután neki fekszik a hitelintézeteknek, a mikor e forrás kiapadt, jön utána az uzsora, ami a vég kezdete. Csak hozzávetőleg vázoltuk a szegény földmives helyzetét. Aki személyesen járt közöttük, azt tapasztalhatta is, hogy egyedüli kútfeje a rossznak a birtokbeosztás gondatlan, gyatra viszonyai. Törvényhozásunknak kell, hogy kezébe vegye ezt az elsőrangú ügyet, mert ennek eldöntésétől függ a magyarság visszahódi- tása szeretett hivatásához — a földmi- veléshez. _____________ 1907. junius 9. Kö zegészségügyünk. Érdekes előadásról számol be az Országos Közegészségügyi Egyesület kiadásában megjelenő „Egészség“ cimü havi folyóirat március hó 15-én megjelent számában, amelyben egész terjedelemben közli Fodor Géza székesfővárosi fertőtlenítő intézeti tisztnek azon előadását, amit az „Országos Közegészségügyi Egyesület“ orvosi és közegészségügyi szakosztálya együttes ülésében 1906. évi december 6-án tartott „középponti egészségügjd telep létesítésének tervezete vidéki városok és törvényhatóságok részére“ címen. A tervezett középponti egészségügyi telep magában foglalná a következő intézményeket: 1. Mentő-egyesületet és mindenféle betegszállítást. Mindkettőt arra teremté az ég, Hogy megmutassa, mi a jó, a szép; Egymást megértvén a költő s nő szive, csak érthető a gyönyör e heve. Ida: A költőé az álmok szép világa, Amelynek annyi himes, szép virága. Szivünkbe ha szava visszhangra lel: Magunk érzelmeit találta el. A vágy, az érzelem, mely benne él, Ezer más érző szívben újra kél, Költők világa ám nem vonja önt, Szivébe zárva bús, hideg közönyt. Pál: Közöny? ne higyje, oh nem asszonyom. Közöny szivemben nem volt sohse hon; S álmok világa ám ha nem von is, Vallom: nem minden ábrándunk hamis. De ifjú szivvel hinni bennök könnyebb, És engem ez már mind nem gyönyörködtet. A nagy világ, az örök változás Mulattat vidít, öbbé semmi más. Ida: Oh, mint irigylem önt Szalánczy! lássa Egy hosszú ut sok szép tapasztalása, Tíz év Páris varázsos légkörében, Mert nem csalódom, ugye annyi épen, Hogy elhagyott bennünket hirtelen S okát nem tudta adni senkisem? Pál: Tíz éve ép s okát nem sejti ön? Hogy ön kért ép e tárgyra: köszönöm. Tíz éve volt. Ida• Menyekzőm napja tán, Hogy ön búcsúzni jött? Pál: Igen ám! Ida: S panaszkodik, hogy nem gondoltam önre? Pál (kezet csókol szenvedélyesen.) Menyekzőjén, hogy élvre és gyönyörre Induljon ön egy férfi oldalán. Ida: A férjem volt! S ön visszatért s talán Azóta még eszébe sem jutott, a kitől oly hévvel búcsúzott. Pál: Csalódott szivvel — ön tudja okát.- Bolyongtam azóta a világon át. Magamban volt a hiba, jól tudom, Nem illetem önt váddal, asszonyom! Tíz éve már, hogy járom a világot, És kergetek egy régi, dőre álmot. De nem volt nyugtom, visszakergetett, Feledni vágyom, oh de nem lehet. Mert megtanultam: bármi sors alatt, j Az ábránd, álom, mindig megmarad. Ida: Gondolja! Lássa bennem már nincs [e hit meg. Engem ábrándok, álmok, nem hevítenek. Kit józanná tesz a rideg való, Ábrándban hinni annak nein való. Minek tagadnám, igen volt idő; Werther hevített, Manón s Dessgrieux; Lottóval együtt siránkozám, S könnyeztem a Karthauzi bús során Szép volt igaz, de édes Istenem! Unalmas is. Pál: Ne mondja, ismerem, Az ön szive egész más, jól tudom, Czinizmusa tettetett, asszonyom. Oh emlékszem, a gyermeklányra még, Szép kék szemében napsugáros ég; S ajakán dalba olvadott a szó És égi szárnyat öltött a való. Tizennyolc éves s nem ismerte még, A szerelemnek mámorát, hevét. Egy szikra kellett volna önnél csak, S a gyermek szive égi lángra kap. Egy szikra. Ida: S lássa, nekem mi jutott? Zsarátnok, mely már-már elh unvadott. Gyermek szivemmel, ábránddal tele, Egy agg legénynek lettem hi vese. Hiába volt minden szabadko/.ás, ij Apám akarta s mi volt tenni más: 13 A hitvese lettem. A Pnil'flegforgalmasabb helyén egy üzlethelyiség IáraU LLu hattal és az udvaron megfelelő lakással 1907. év junius hó 1-től pSF* bérbe kiadó. Értekezhetni alulírott tulajdonossal. 3U C XS. ESR B É N I.
