Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-06-09 / 23. szám
907 TI 10 \ IV. évfolyam. somkut, 1907. junius 9. \ 23-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTl JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. >\ ÜT-'-* * , / Előfizetési ár: Egész évre .....................8 K Fé l évre..........................4 „ Ne gyed évre Egy szám ára . . 2 K 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN THNDEN VASARNAP. Pályaválasztás. Ilyentájt, az iskolai esztendő befejezésekor felette aktuális kérdés, hogy a szülő minő pályára is adja gyermekét, mert hogy nem csekély gondot és fejtörést okoz a szülőknek a gyermekek sorsa, az kétségtelen. A szülő fárad, dolgozik, megvonja magától még a legszükségesebbeket is, csakhogy gyermekének tisztességes nevelést adjon, hogy az iskoláztatás nagy költségeit előteremtse. A gyermek nem igen tudja, hogy mit jelentenek a szülői emésztő, súlyos gondok, melyek azért nehezülnek a vállakra, mert minden gondolat, érzés abban pontosul össze, vájjon a felserdülő gyermek megfelel-e majdan a beléhelyezett reményeknek, a ráfordított keserves fillérek nem fognak-e kárba veszni! A szülő megteszi a magáét, nehogy szemrehányásban legyen része idővel gyermeke részéről, hogy szép karriert tehetett volna, de a szülő nem hagyta tovább tanulni, vagy nem arra a pályára nevelte, amelyhez hajlama, kedve lett volna. Mindenkép nehéz feladat hárul ilyenkor a szülőkre, mert hát sok esetben valóban nincsenek tisztában a gyermekekkel. Azonban, ha nyilvánvaló, hogy a gyermeknek ehhez vagy ahhoz a pályához van hajlama vagy kedve, habozás nélkül arra a pályára kell adni; hanem úgy sikerült, miként kellett volna, a szülőt nem érheti semmiféle vad; megtette a kötelességét, a többi a gyermek dolga. Egy régi hiba van, sajnos, nálunk, ami nem is annyira hiba, mint betegség. Az urhatnámság. A legtöbb szülő urnák szeretné nevelni a fiát. Ur legyen minden képen, tehetség és tudás nélkül is; hajlam és kedv híján. Ezért van annyira elhalmozva az ügyvédi, orvosi, mérnöki és tanári pálya. Rengeteg a diplomás ember és egyik ellesi a másik elől a kenyeret. Csak úgy hemzsegnek a munkanélküli diplomás emberek. így nem kell azon csodálkozni, ha egy kis fizetéses, de biztos állást jelentő hivatalszolgai, dijnoki stb. állásra pályázatot hirdetnek, a pályázók között számos kész ügyvédet, orvost, tanárt, katonatisztet találni. Szomorú az ilyen állapot, de nálunk még fennáll és beláthatatlan időkig fenn- állani fog, mig a szülők szeme fel nem nyílik és le nem tesznek avult, ósdi felfogásukról, mely szerint gyermekükből mindenkép diplomás embert akarnak nevelni. Már pedig csupa diplomás emberekből egy ország nem állhat, egyéb foglalkozási ágazatokra van szükség, vagyis helyesen megosztva az egyes foglalkozási ágak, jut is marad is mindenkire. A szülőknek már egyszer meg kell azt érteniök, hogy a kereskedelem és ipar sem szolgai foglalkozás, nem lealacsonyító. A külföldön dúsgazdag arisztokraták, hercegek, grófok, kereskedők, iparosok és éppen azon nemzet lehet nagy és hatalmas, melynek kereskedői képzettek, melynek iparosai tanultak. A gyermekeket taníttassuk, de adjuk őket ipari és kereskedelmi pályákra, mert e pályák felette hálásak és még talán jövedelmezőbbek is némely diplomás pályáknál. Ha tanult, képzett fiatal emberek kerülnek az iparos pályára, akkor módjukban lesz a külföldiekkel versenyezni, és ha azt elérik, akkor boldogulásuk útját is tetemesen előmozdítják, ami aztán jóvoltára is vezet. Tanuljuk meg, hogy művelt, nagy nemzetek nem lehetnek el képzett, tanult A „KŐYÁRYIDEK“ TÁRCÁJA. Büszkeség. i. Hmikor százszor etsohajtom, Imádott lány! a nevedet, És vágyom bírni mindenáron Üdvöt adó szerelmedet; Nmig te más körökben távot, Nem is sejted, hogy létezem: cMegvallom, mélyen szánom éltem, De egy kicsit meg is vetem. II. De mikor kis szobámban ülve, Jilinden gyönyör feledve van, Lemondva rólad és mindenről, Niért a küzdés hasztalan; § eltölt a lemondás bus éje, Feledve kéj, kincs, hir, öröm: Megvallom, mélyen szánom éltem, De valót mondva: becsülöm. Másodvirágzás. — Irta: Rőaa Béla. — (Előkelő ízlésre valló boudoir.) Ida A kandalló előtt ül, kezében könyv, előtte kis asztalkán névjegy. Ida: (Olvas: „Egy élet elmúlt és most este van . . .“ (A könyvet az asztalkára teszi s a következőket mintegy annak hatása alatt mondja.) Egy élet elmúlt és most este van. Az ábránd merre? Vége hasztalan . . . A pillangónak nincs már himpora, Az első vágynak lángheve oda. (Fölveszi a névjegyet.) „Ha holnap délután szívesen látja, Meglátogatja régi jó barátja - Szalánczy Pál.“ „E név oh mennyi szép emléket ver föl, Színes ábrándról, első szerelemről! Rajongtam érte ifjú szívvel, égve, Szivembe rejtve titkon élt a képe. Az első ábránd édes álma ő, Csudás világ, mely vissza sohse jő! Oh szép napok, bohókás álmaim, Csak szánjatok a múltnak szárnyain. (Egy ideig önfeledten lapozgat a könyvben, majd hirtelen ellöki.) Eh, mily csapongó tarka érzelem Űzi hatalmas játékát velem? Az ábránd eltűnt . . . vége hasztalan. Egy élet elmúlt és most este van. (Kopogtatnak s néhány pillanat múlva Pál lép be.) Ah épen ő . . . Pál uram, jónapot! Pál (kezet csókol). Szabad? De tán alkalmatlan vagyok, Hogy asszonyom olyan zavarban van, Engedje meg ajánlanom magam. S aztán holnap, máskor — — — Ida: Oh, maradjon kérem. Nincs semmi ok, hogy távozásra kérjem. Tudj’ Isten, olykor egy-egy hangulat Elíog s a lelkem messze elmulat. Ahogy ön a szobába lépett, épen Kedves poétám egy szép kis versében Gyönyörködtem; mily pompás kis darab! Bájos, remek, kedélyre, szívre hat. Ép ez fogott el s igy bocsássa meg, Zavart voltam ámde nem hideg. Pál: Ön téved, szó sincs róla, asszonyom, A költő és a nő szive rokon, Vámos Árpád. A. Kórház-utcában levő és tulajdonomat képező azon lakóház, melyben Szappanyos kir. járásbiró ur lakik, mellék épületekkel együtt bérbe kiadó. .~ZZZ Értekezhetni ez iránt bármikor alulírott tulajdonossal Myilvan Milliós.
