Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-20 / 3. szám
3-ik szám. ÍV. évfolyam. rw Nagysomkut, 1907. január 20. r Slóflzetésl ár: Egész évre .....................8 K Negyed évre . . Fé l évre..........................4 „ Egy szám ára . . 2 K 20 'fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 288. az. MEGJELEN HINDEN VASARNAP. Alakítsunk ipartestületet. b. b.) Sokszor halljuk a panaszt a szülőktől, hogy iparos tanoncul szegődött gyermekeiket az iparos, különösen az első évben nem arra használja fel, hogy iparágában kiképezze, hanem leggyakrabban egyébb házi teendőket végeztet vele; úgy, hogy egy eltöltött év után még csak halvány fogalma sincsen az iparág mikénti üzéséről, a melyben tulajdonképen magát kiképeztetni óhajtja. Ezen körülmény nagyon sok esetben vissza riasztja a szülőket attól, hogy gyermeküket iparosnak adják. De ezen ne is csodálkozzunk, mert utóvégre a jobb házból való gyermeknek és szülőnek is rosszul esik az, ha látja, hogy gyermekét mestere nem arra használja fel, hogy őt alaposan kiképezze az iparban, hanem arra, hogy a szükséges házi teendőket végezze, pesztrálja gyermekét és olyan munkát végeztessen vele, a mihez az szokva nincsen és a mit elsajátítania az iparban való kiképeztetés- hez egyáltalában nincs szüksége. Hisszük sőt biztosra vesszük, hogy ha ezen állapotok nem állanának fenn az iparosoknál, sokkal több jó házból való gyermek menne iparosnak, a mi mindenesetre nagy hatással lenne az iparfejlődésre, mert nagyon sok olyan iparost lehetne nevelni, kik legalább az alsóbb gimnáziumi osztályokat vagy polgári iskolát végezték. A már elmondott viszonyoknál fogva azonban ritka eset pláne vidéken, hogy egy négy gimnáziumot — vagy polgári iskolát — végzett gyermek iparos tanonc- nak menjen. Az ipartörvény gondoskodik ugyan arról, hogy az iparos köteles tanoncát iparában oktatni, tfünpíomba és iskolába járatni és jó bánásmódban részesíteni. De nézetünk szerint eme kötelezettségeknek vajmi kevés iparos felel meg teljesen és legtöbb iparos ezen kötelezettségek közül csak annak felel meg, a mely a legjobban ellenőrizve van és a melynek nem teljesítése pénzbírságot is von maga után és ez az iskolába járatás. Ezért is zúgolódik sok iparos, de itt nem segíthet magán, mert ez esetben a legkissebb mulasztás is büntetve lesz és a munkaadó azt fizetni kénytelen. Azzal, hogy tanonca iparában a tanidő alatt nem nyert kellő kiképzést sok iparos (tisztelet a kivételnek) mit sem törődik. Nem kevésbbé nem törődik azzal, hogy tanonca templomba járjon, mert arra a már említett viszonyoknál fogva ideje sincs. És nem részesíti olyan bánás módban, aminőben esetleg egy jobb családból iparosnak menő gyermeket részesíteni kellene. Örömmel mondhatjuk, hogy községünkben az iparosok nagy része — mint ilyenek - megállják helyüket a társadalomban, arra törekesznek, hogy az ipar fejlődjön és általában hasznos polgárai a községnek. Ezekből kifolyólag és mert községünkben az iparosok száma már annyira növekedett, hogy számot tevő testületet képeznek, nem hallgathatjuk el, hogy A „KŐVÁRVIDÉK“ TÁRCÁJA. Először. A kertnek elrejtett zugában Kedvesét várja a leány. A hold bűbájosán világit És csattog, zeng a csalogány. A rózsák keblüket kitárják Szemérmesen, szerelmesen. Könnyű szárnyán az esti szellő A fákat rázza kéjesen. A lányka bent ül a lugasban, Nem tudja, mért oly nyugtalan. Egy ismeretlen érzés járja Mindenét által untalan. Oly édes-bus borongós érzés ! Oh! ilyet még nem éreze, Lehellete sóhajjá válik És égővé tekintete. ___________ Lé ptek közelgnek, ismert léptek, Kit várva várt, az ifjú jött. Remegve hull kitárt karjába Hosszú, lázas csókok között. A méla hold felhők mögé bujt, Elhallgatott a csalogány, Ütött élted legszebb órája Szegény leány, szegény leány! K. E. Éjszaka. Későn éjszaka, már tűi az éjfélen jött Juliska néni, akitől mindnyájan féltünk. Csendben, lopva surrant a gyermekszobán s csak Jancsinak, aki látásán isszonyuan elkezdett sírni, dugott a paplana alá három darab szentjánoskenyeret. Azután bement a harmadik szobába, ahonnan rémesen, szivszaggatóan hallatszott ki a mamának sírása. Az olcsó ajándék azonban nem tévesztette el hatását: cudarul összeverekedtünk rajta. Ott hemperegtünk a szoba közepén mind az öten, ütve-harapva egymást. A szentjános- kenyér a dulakodásban nyomtalanul eltűnt; Zsiga bácsi, a Juliska néni ura, pedig kijött a zsivajra és megvert bennünket. Többé piszszenni sem mertünk. Bebújtunk a takaró alá s ott tanakodtunk, hová lehetett a Juliska néni szentjánoskenyere. Gyuszi eltüsszentette magát, mint aki a nevetését nyomja el és egyszeribe feléje irányult a sanda gyanú: ő kerítette meg. Neki estünk volna, hogy megmotozzuk; de nem lehetett, mert a Zsiga bácsi még mindig ott simogatta hosszú, fehér szakállát az éjjeli mécses mellett és a gyér világosságnál egy kis könyvben lapozgatott. Közben megnedvesedtek a szemei. A Bandi elnyekentette magát, amikor Jancsi oldalba taszitototta hüvelyk ujjával: — Zsiga bácsi sir, — súgta. Szinte nevetni való kedvünk támadt volna a Zsiga bácsi furcsa kesergésén; de ebben a pillanatban kirohant a mamánk, a mi édes, jó mamánk, szerteziláll hajjal, jajveszékelő szóval s egymásután ölébe kapott meg letett bennünket. Közben agyoncsókolta az arcunkat és könnyeivel nedvesítette még a párnáinkat is. Mikor Margithoz, a legkisebbhez ért, azt is fölkapta, magához szorította és fuldokolva mondta: — Elviszlek magammal ... El ... el drágám . . . Fölszakitotta az ajtót és kirohant Margitkaphatók kedvező részletfizetésre Vertheimer Lipót-nál Szatmár Kazinczy-utca 17. (A zárdával szembe). ÁrJegyzóKet Ingyen ós Dérmentve Küldőit DárltineK. _______ Le gjobb varrógépek
