Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-20 / 3. szám
KŐVÁRVIDÉK 1907. január 20. 2 ama nézetünknek kifejezést ne adjunk, hogy itt meg kell alakitani az ipartestületet. Bevalljuk, hogy ez némi terhet is ró az iparosokra, de szerény véleményünk szerint a teher nem áll arányában azon erkölcsi előnyökkel, a mely az által eléretni fog. Mert az ipartestület maga lesz hivatva: a testületi tagok között a rendet és az egyetértést fentartani, az iparhatóságnak az iparosok között fentar- tandó rendre irányuló működését támogatni, az iparosok érdekeit előmozdítani és őket haladásra serkenteni. Gondoskodni lesz hivatva, hogy az iparosok és segédek közt rendezett viszonyok álljanak fenn; hogy a tanon- cok ügye rendeztessék. Hivatva lesz az iparosok és a tanoncok vagy a segédek közt felmerülő súrlódások és vitás kérdések elintézésére békéltető bizottságot alakitani, segélypénztárat létesíteni. A hatóságokat az iparügy tekintetében kellőleg tájékozni. Joga lesz felügyelni arra, hogy tanoncnak csak a törvényes kort elért gyermekek alkalmaztassanak szabályszerű írásos szerződés mellett, hogy az iparos tanoncát iparában kellőleg oktassa, kiképezze, templomba és iskolába járassa és jó bánásmódban részesítse. Ezen itt felsorolt jogokon kívül még számtalan joggal ruházza fel a törvény az ipartestületet, ami mindenesetre csak az ipar fejlődésére nagy hatással bir. Nem hisszük, hogy akadna egy iparos is, a ki el nem ismerné, hogy az ipartestület létesítésével járó csekély terhek nem állanak arányban az annak létesítése által biztosított előnyökkel. Iparosainknak számot kell vetni a jövő nemzedékkel, az iparnak napról- napra való haladásával és éppen ezért nem szabad tekinteniük azon csekély áldozatra melyet meghozniok kell, hogy az ipartestület létesülhessen. Elfogja ismerni minden iparos, hogy sokkal hamarább érhet célt az az iparos tanoncával, a kinek egy jobb házból való és jobb nevelésben részesült és némi iskolai képzettséggel biró tanonca van, mint egy olyan tanonccal, a kinek egyáltalában nincs nevelése, nincs iskolai képzettsége és csak azért adják iparosnak mert más pályára nem alkalmas. Az olyan tanonc a ki már a szülei házánál jobb nevelésben részesült és némi iskolai képzettsége is van, fogékonyabb lesz az iparág elsajátításánál is és mint tanonc is segítségére lesz az iparosnak, már a tanidő második felében egy segéd helyét is pótolhatja. Mindezen előnyök nézetünk szerint csak úgy érhetők el, ha egy ipartestület létesül, - a mely a kitűzött cél teljes tudatában - hivatásának meg is feleljen. Igaz, hogy ott a hol ipartestület nincs ezen fentebb elősorolt jogukat az első fokú iparhatóság van hivatva gyakorolni, de viszont az is tény, hogy az elsőfokú iparhatóságnak, annak ily részletes ellenőrzésére, fizikai ideje nincs, mert jól tudjuk, hogy az elsőfokú köz- igazgatási hatóságnak számtalan közigazgatási ágra kiterjeszkedő teendői vannak, minélfogva a már említett esetekben csak egyesek panaszára, illetve feljelentésére léphet közbe. De ha ipartestület lenne, a mely hivatásának megfelelne, célszerű beosztással, minden nagyobb megterheltetés nélkül a legpontosabban végrehajtaná jogait és állandóan figyelemmel kisérné az ipar ügyet. Egyetértéssel áldásosán működne az ipartestület az ipar fejlesztése érdekében és a jövő nemzedék csak hálával gondolna mindig vissza a megalakulandó testületre. Az ipartestület kötelékébe mindazok az iparosok tartoznának, a kik a község és esetleg az egész járás területén képesítéshez kötött mesterséget űznek. Minden iparos iparának megkezdésével egyszersmind az ipartestület tagjává lesz, annak minden jogával és kötelezettségével. Minden tagnak jogában lesz a munka viszonyokból eredő súrlódások és peres kérdések esetén a testület közbenjöve- telét, illetőleg segélyét igénybe venni. A midőn tehát az ipartestület előnyeit és terheit némileg megismertettük, arra kérjük iparosainkat hassanak oda, hogy az ipartestület községünkben mielőbb megalakuljon. Áz igazmondás a szónoklatban. Irta: Szltnyai Elek. (Folytatás.) A sok bókolás és dicsbeszéd, főleg ha nem igazi érdemet illet, meggyengiti az emberekben a való érdem és erény iránti tiszteletet, gyengíti az emberek erkölcsi érzetét, közönyt és bizalmatlanságot szül; másrészt végre is elhiteti a jámbor ünnepeitekkel, hogy ők valóban kiválók. De ez nem lehet a szónoklás célja; nem lehet, mert nem felel meg az ember rendeltetésének, irányának. Az ember célja más. „A jelen élet, mondja egyik jelesünk, csatamező: a megismert igazság életünk vezére, a józan erkölcs vitézkedésünk pályája, a tartós boldogság tál a karján. Kint a konyhában hallottuk, amint elsikoltotta magát Veronka a kis cselédleány s ijedt futásában ledöntött egy cserép edényt. Zsiga bácsi pedig zsebébe tette a kis jegyzőkönyvet, dörmögött magába s utána szólt a mamánknak: — Mari te ! Hiába. Lassú, csoszogó léptekkel indult azután kifelé. A konyha szabálytalan kockakövein meg-meg akadtak nehézkes csizmái, s ilyenkor még inkább szaporázta lépteit. Még Juliska néni lebbent át a szobán öreges futással, azután csönd lett, borzasztó csönd annak is, aki nem tudta, hogy mit jelent. Az udvarról csak a Néró rémes vonitása hallattszott be. Majd panaszos, siró jajgatása szelte át a levegőt. Valaki megütötte, hogy hallgasson el. Nagyot vakkantott és eltakarodott. Mi moccani sem mertünk. Nem mertük letörölni az arcunkról a mamánk könnyeit. Pisz- szenés nélkül gubbasztottunk, végre is Gyuszi szólalt meg suttogó hangon: — Az édes mamánk megőrült. — Mi az Gyuszi? szepegte a kis Bandi. Senki sem felelt. Erzsiké, a Juliska néni sánta leánya, jött a belső szobából. O sokat szokott velünk játszani, bátran mertünk hozzá szólni. Megint Bandi kezdte: — Erzsiké néni! Miért őrült meg az édes mamánk? — Hallgass Bandi. Ugyan már hogy . . . hogy . . . Akkor hozták vissza a mamát. Zsiga bácsi vezette. Még mindig könnyezett, de hangtalanul. A fejét lecsüggesztve a földet nézte és a szét- bomlott haját idegesen igazgatta. Átvonszolták a szobákon, be oda ahonnan az előbb félve, jajgatva menekült. Ott hallottuk amint lezuhant a földre. A Juliska néni, Zsiga bácsi és az Erzsiké segítségére siettek. Én kimásztam az ágyból s a nyitva felejtett ajtón kíváncsian kukucskáltam be. A padlón véletlenül találtam egy darab szentjános kenyeret a Jancsiéból. Előbb megörültem neki s diadalmasan akartam visszarohanni az ágyba, de ebben a pillanatban megint hallottam még kinzóbban sírni a mamát: — Miért tetted . . . miért tetted? . . . — Én tudom miért . . . rikácsolta Zsiga bácsi izgalomtól zavaros hangon. — Én tudom, ismételte. A mamánk mintha észretért volna, kiegyenesedett és parancsolóan nézett az öreg úrra, majd meg a divánra tekintett, ahol az édesapánk aludt, mélyen, isszonyu mélyen, úgyhogy minderre a szörnyű zajra sem ébredt föl. Kezében azt a kis puskát szorongatta, amelyikkel agyonlőtte az Enesseyék kóbor kutyáját, a Blekket, amelyik mindig a mi csirkéinket dézsmálta. _ A mamánk úgy nézett a Zsiga bácsira, mintha valami feleletet várt volna tőle. Valami különös jelentőségteljes feleletet. Zsiga bácsi azonban most már hallgatott, mint az előbb Gyuszi, mikor megkaparintotta a Jancsi szentjánoskenyerét. A Juliska néni nem bízott azonban a Zsiga bácsiban. Kivonszolta a mi szobánkba, talán félt, fölkelti heveskedésével az apát, aki olyan mélyen aludt. Kint leckéztetni kezdte. Mi örültünk, hogy az öreget is összeszidja egyszer a Juliska néni, aki nagyon szigorú volt velünk mindig és akit csak a szentjánosért szerettünk. Az édesapánk sohasem hozott egy idő óta szentjánost. Nem is igen jött haza, csak mindig késő éjjel. A mamánk emmiatt sokat sirt és panaszkodott, hogy nem alussza ki magát. Mi most azt nem értettük, mi baja lehet neki, mikor apa itthon van és olyan jól aluszik? Juliska néni kérdőre fogta a Zsiga bácsit: — Maga vén bolond, talán még valami szamárságot mondana annak a nyomorult asszonynak? Nem elég baj lesz az öt kölyökkel. — Hát ha én nem mondom meg, megmondja más, duzzogott az öreg. Aztán honnan tudna maga valamit? berzenkedett tovább Juliska néni. — Innen . . . Egy nagy csattanás, amitől valamennyien megrettentünk. Zsiga bácsi csapta az asztalra ) házast# A gör. kát. templommal átellenben levő telkem, a rajta levő két lakóház és gazdasági épületekkel eladó. Értekezhetni alulírott tulajdonossal. Nlarinkás Sándor.
