Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-05-26 / 21. szám
A közmondás is azt tartja, hogy „szemesé a világ“ „szégyenlősé az alamizsna.“ Legyünk tehát szemesek! és nem szégyenlősük. Van mit kérnünk és a sok kérés közül, ha csak egy része fog teljesittetni, akkor is kiszámithaflán előnyöket biztosítunk községünknek. Mint hallomásból tudjuk, ^vármegyénk agilis főispánja dr. Falussy Árpád teljes odaadással működik azon, hogy a kormányzatára bízott vármegyéjében az ipar és kereskedelem minél nagyobb lendületet nyerjen, minden község érdekét előmozdítja, ez irányban nem kiméi fáradságot, szívesen segítségére áll bármely ^község érdekeinek előmozdítására. Épen ezért biztosan reméljük és hisszük, hogy ha kérésünket eléje terjesztjük, nem fog bennünket elutasítani, hanem igenis teljes odaadással oda fog hatni, hogy a volt „Kővárvidék“ óhaját teljesítse és első sorban a már évek óta húzódó vármegyeháza kérdését javunkra intéztesse el. Hathatós befolyásával a magas kormánynál oda fog törekedni, hogy az általunk kért állami ipartelep a lehető legrövidebb idő alatt tényleg lé- tesittessék. Az említett ipartelep létesítése által hármas célt is érünk el. Első sorban a község és e vidék munkás lakói egy újabb kereseti forráshoz jutnak és ez által az amerikai kivándorlás feltétlenül csökkeni fog, másodsorban a kereskedelem és ipar nagyobb lendületet fog nyerni és harmadszor a megyeháza épületében elhelyezett hivatalok és magán lakók elhelyezésére újabb építkezés válik majd szükségessé. Ezek tehát nemcsak közegészségi, de egyszersmind állami érdekek is. Kérjük továbbá, hogy a már folyamatban levő kir. közjegyzőségnek községünkben való rendszeresítését a kor1907. május 26. ________________ KŐVÁRVIDÉK mánynál kieszközölni szíveskedjen, kérjük szives közreműködését arra, hogy keskeny vágányu vasutunk helyett rendes vágányu vasút építtessék és kérjük, hogy a folyamatban levő óvoda építés még a folyó évben feltétlenül felépittessék, a mi szintén első sorban állami érdek. Ne halasszuk eme fontos kérdéseket napról-napra, lássunk hozzá egyesült erővel, mert biztos eredményt csak úgy érhetünk el. Még sok teendő vár reánk, ha azt akarjuk, hogy községünk igazán fejlődjön, ezért tehát igyekezzünk! Bi B. Női szépség és ruhák. Hogy a teremtés gyöngye a nő, azt lovaglás készséggel acceptáljuk, hogy e gyöngynek meg kell adni az őt megillető keretet, no azt természetesnek találjuk s gyönyörrel szemléljük a női szépség külső hatásának fokozását. A női kultusz minden időben főirányitója volt az irodalmi mozgalomnak, a nő személye kutatás tárgyát képezte minden művészetnek, szobrászatnak, festészetnek és az irodalomnak is egyaránt. A nő plasztikája művészi alkotásokra inspiráló théma volt mindig, a női lélek, kifogyhatatlan tárháza volt mindig a nagy költők, nagy thémáinak. A nő azonban lassú fejlődés után jött annak tudatára, hogy mily művészi alkotása ő a legnagyobb művésznek az anyatermészetnek és külső megjelenésének hatásai plasztikájának érvényesítése lassan-lassan fejlődött oda, ahol ma áll, discrét éreztetéséhez művészi kincseinek. Éz a discrét megnyilatkozása a nő fenséges voltának a ruhában fekszik. A ruha az, a mely kellő ízléssel és szinte művészi felfogással képes érvényre juttatni a női anatómia szépséggel teli motívumait. A női ruha fejlődésének története hosszú dolog és nem is illik e cikk keretébe. Annyit azonban mindenesetre felemlíthetünk, hogy bizonyos furcsa hatást gyakorol reánk, ha a régi divatképeket szemléljük. Harangalaku szoknyák, drága, de ízléstelen szerkezetű guir2 landok, lapos mellű fodros derekak, formátlan kalapok, ezek jellemzik a régi ruhák avult esztétikáját. Ha egy kicsit gondolkodunk, rájövünk, hogy mit róhatunk fel hibául ezeknek a toilette stylusoknak és hogy mi az, a mi belőlünk bizonyos ellentétes hatást vált ki. Nos hát a régiek egy nagy szempontot tévesztettek szem elől s ez a női formák érvényre juttatása. Lehetett valaki még olyan vénuszi termetű is, a rosszul szerkesztett ruhák minden természetes bájt elzártak az érvényesülés elől minden harmóniát szürke tömeggé deformáltak, minden összhangzó szinhatást ízléstelen szinkeverékké változtattak. A modern világnépben határozottan megnyilatkozik a fejlődésnek indult ruhaszabás és az utóbbi évek valósággal rohamléptekben való haladást mutatnak régiekhez képest. Mindinkább előtérbe lép azon felfogás, hogy a női szépségnek érvényesülni kell minden irányban és a ruhaesztétikusok főtörekvése ily irányban nyilatkozik meg. A kivágott ruha régi eredetű. Már maga az a tény is mutatja, hogy a régiek is érezték a ruhaesztétika hiányos voltát és úgy akartak rajta segíteni, hogy a kebel és a hát felső részét szabadon hagyták, ezzel is célozva arra, hogy a női plasztika olyan valami, a mit érvényesíteni kell, aminek Ízléstelen elburkolása ront a női test egészbeni hatásából. Előtérbe lép talán az a kérdés, hogy hát a formákat érvényre juttató ruhák nem ütköz- nek-e a női szeméremérzetbe ? Ezt a mai világfelfogás szerint prude dolognak tartják. Mert ha a női ruha úgy van konstatálva, hogy durva, banális hatásokat hajhász, úgy jogosult az előbbeni feltevés, de ha nem törekszik egyébre, mint a nő formáinak, illetve azok kontárjának művészi reprodukálására, akkor ajánlatos, hogy minden hamis erkölcsbiráskodó kotródjék messze-messze, avult, valójában soha nem existált felfogásával s adjon helyet azoknak, kik megértik és kellő komolysággal vizsgálják a természet remekének, a nőnek halvány világításban visszaadott plasztikáját. Megengedjük, sőt nagyon jól tudjuk, hogy a flaszticitás érvényesítésének örve alatt sok, igen sok visszaélés történik. Ez azonban a mondottak valóságából egyáltalában nem von le semmit. A mi általunk elmondottak nem egyebek, mint. elméleti vezérfonalak, a mik természetesen tisztán és speciálisan csak a is sok mindenfélét illik tudni, a mi túlmegy a megszokott házi foglalatosságon. Tóth Gergely meg épen azt akarta, hogy a leánya művelt nő legyen annak idején. így került az uj tanitó- kisasszony gondjaiba ezutánra a kis Erzsiké nevelése. Tóth Gergely szivéről nagy kő esett le ezzel. Hiába, bizony csak gyönge gyámolitója volt az anyátlan kis árvának, mert régi dolog, hogy a gyereknek csak az anyja érti meg a szavát legjobban. Ismeri az annak a kis gyermekiéleknek minden csinját-binját. A pityergő szomorúságot vig kacajra változtatni, sok eltitkolt és kisebb-nagyobb szenvedést megérteni s azt gyöngéd kezekkel gyógyitgatni igazán csak az anya tudja. Régen tisztában volt azzal is, hogy akármilyen nagy szeretettel becézgeti az 5 kis árváját, mégsem olyan az, mint mikor asszony teszi ugyanazt. Tehát mindenáron gondoskodni kellett valakiről, aki az anya helyét betöltse a kislány mellett. Az uj tanitókisasszony még alig hogy két hónapja elfoglalta állomáshelyét, de Tóth uram éles szeme rögtön felfedezte benne a hivatásának élő, igazi nőt, aki nemcsak kötelességből, hanem szeretettel is végzi tisztét. Eddig, mivel hogy nem bízott teljesen senkibe, maga törődött Erzsikével. Most azonban bátran ment Koller Edithez, reábizni a legdrágább kincsét, Erzsikéjét. Tóth Gergely mérhetetlenül gazdag volt. Hetedhét vármegyében hire ment az aranyparaszt roppant vagyonának. Sok ezer holdja egy tagban holmi apró német fejedelemséggel vetekedhetett vonla bátran nagyságra. Temérdek jószágának, lovainak, ökreinek számát senkisem tudta még csak hozzávetőleg sem. S ezt mind egymaga szerezte, két keze munkájával. Eleintén valami grófi domíniumban béreskedett, később már szerzett magának két mesgyényi szántóföldet. Aztán megnősült. A felesége nem volt szép asszony, azt sem mondhatni, hogy valami számottevő pénzt hozott volna a házhoz, csak épen annyija volt, hogy tessék-lássék. De józan és megfontolt volt ez a házasság mégis: amolyan igazi parasztházasság. Arra fektette a fősulyt Tóth Gergely, hogy dolgos segítőtársat kapjon a feleségében az élet hosszabbik felére, a kinek a két keze tetézze az ő ernyedetlen munkáját. Úgy gondolkodott, hogy semilyen kincsesei sem ér fel két dolgos, rendszerető és fáradhatatlan asszonyi kéz. Öntudatosan törekedett maga is a vagyon után, de annak egyetlen fillérjéhez sem tapadt a legkisebb szeny vagy piszok sem. Becsületes munkával eltöltött élet eredménye volt ez a gazdaság. Mintha az egyik aranya hozta volna a másikat. A Tóth Gergely szerencséjében pedig nem volt épen semmi rendkívüli. Az emberek beleszoktak ebbe, szinte természetesnek vélték azt, hogy ennek az embernek a lába nyomában mindenütt arany teremjen. Ami meg Tóth Gergelyt illeti, őt még csak meg sem görbítette az az idő, a mig temérdek pénzét összehalmozta. Egyenesen járt, de nem kevélyen, fenhordta a tekintetét, de még sem volt gőgös. Úgy, ahogy egy bevégzett, tetőtől talpig becsületes és majdnem tökéletes emberhez illik. Aranyparasztnak hívták, de aki akarta, úgy is érthette ezt, hogy Tóth Gergely maga is arany kivül-belül. Aki ismerte, vagy nagyon megszerette, vagy nagyon meggyülölte, mert hisz irigyei neki is akadtak, az embereknek az irigysége. Mikor már a temérdek vagyon együtt volt egy halomban, a mikor már elérkezett az ideje a pihenésnek is, eddigi hűséges élettársa elhagyta Tóth Gergely uramat és a kis leányát. Szerényen és csendesen hunyta le szemeit, mintha csak azt mondta volna: no, édes gazd- uram, együtt van már mind, a mit ketten szereztünk össze, reám meg tovább úgy sincs .szüksége, hát én elmegyek. Viselje jól gondját a kis Erzsikénknek, hogy ne érezze az anyja hiányát ... És meghalt nyugodtan, úgy, ahogyan csak parasztok tudnak meghalni. Aztán eltemette feleségét az aranyparaszt. Sok mindenféle egylet, melyeknek az elköltözött volt az éltető lelke, kivonult mind, zászlókkal, gyászpompával. Valamennyi templomba meg- kondultak a harangok, mélyen és gyászosan, Négy nap zengett dicséretet az egyszerű parasztasszonyról s az egész vidék szine-java kisérte utolsó útjára az aranyparaszt feleségét. Egyedül maradt hát Tóth Gergely meg a kis Erzsiké. Az asszony halála mégsem okozott nagy változást a háznál, meg a gazdaságnál. Tóth uram még lelkiismeretesebben tartotta A CAIlfrci legforgalmasabb helyén egy üzlethelyiség kira- a vr Lf Llwd hattal és az udvaron megfelelő lakással 1907. év junius hó Idői bérbe kiadó. Értekezhetni alulírott tulajdonossal. m C DBL BR BÉS3NTI.
