Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-05-19 / 20. szám
IV. évfolyam. Nagysomkut, 1907. május 19. 20-ik szám. W V 20 ■ . V,, , . */■>■ \ * . <v .** ■> ^ -JA KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A/S$$WQMKl)TI JArW^GYZŐI EGYLET4' HIVATALOS KÖZLÖNYE Tülöíí reotÓHi ár: Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Pi,é?vívre: : : : : 5» gfSLfS.: : nmw , f«w* »m b»™« Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN TÜNDÉN VASARNAP. A virágok poétikus ünnepe, a természet teljes pompájában való ragyogásának, zsendülésének, a fénynek tündöklésnek, a pompának az ünnepe, piros pünkösd napja. Légy üdvözölve gyönyörű szép ünnep, virágos, piros pünkösd napja köszöntünk! Mert te elhozod magaddal a derűt, a napfényt, a ragyogást; elhozod magaddal a szelíd szebbnél-szebb virágokat, elhozod magaddal a boldogságot, azt a boldogságot, mely ma napság vajmi keveseknek adatott meg és a mely után annyian és oly sokan áhítoznak. Künn a szabad természetben, hol oly tiszta és egyszerű minden, Isten szabad ege alatt, a szépséges virágok között megszállja az embert az áhitat, a hit magasztossága. Künn a természetben az uj- jázsendülésen, a derűn, a fényesen meg- •ujhódunk; újjá születünk, lelkűnkről lekopik a hétköznapi zománc, lelkűnkről levedlik a mindennapi salak, a mely az életért folyó tusában, a kenyérért dúló harcban hozzátapad. Az élet tele van megannyi prózával, egyébből sem áll mint ádáz küzdelemből, kenyér irigységből, nagyravágyósból, önzésből ; tele van kajánsággal, gyűlölködéssel és csak elv szerint haladnak előre: a ki bírja, marja. Kell egy kis megtisztulás néha napján az emberiségnek, kell olykor egy- egy magasztosabb ünnep, mely visszatereli őket emberi mivoltokhoz, mely feltartóztatja az eltéveledések utján, mely megállítja őket a fokozatos romlás, züllés ösvényén. Virágos piros pünkösd napján, künn a természetben az Ur hatalmas végtelen templomában szálljunk magunkba, elmélkedjünk a földi gyarlóságról és tisztuljon meg a lelkünk. A mily egyszerű, hamisítatlan a természet, oly hazugság nélküli, oly álnokság híján lévő legyen az életünk; tanuljunk meg hinni és ha azt megtanultuk; tanuljunk szeretni, tisztelni és becsülni ember társainkat. Ha tiszteljük és szeretjük őket, magától megszűnik majd a tömérdek viszály és emberietlen érzés; nem lesz gyűlölködés, irigység, nagyzási hóbort, meggazdagodási vágy, hanem megelégedettek, igazán boldogok leszünk. Megelégedünk a magunkéval, beérjük tisztességes kenyérkeresetünkkel. Jövel gyöngyörü piros pünkösd ünnepe, mely felnyitod a sziveket és elméket, mely jóságot, szelídséget lövelsz a szivekbe és fényt sugároztatsz az elmékbe. Jövel és maradj közöttünk; taníts meg bennünket hinni és bízni; szeretni és jóttenni; remélni és megelégedettnek lenni-jövel és hozd magaddal a boldogságot ! A „KŐYÁRYIDEK“ TÁRCÁJA. Vallomás. Virágnyilás volt. Sugaras tavasz. Falomb se rezdült. Köröttünk néma csönd S még egy felhő-íoszlány sem takarta A kék ég mosolyó arcát odafönt. S én kicsiny kezét kezembe zárva, Esdeklőn kértem, mondja, hogy szeret! S a lány édes, huncut dévajsággal Arcomba nevet. _____ V. T. Pü nkösd a vonaton. A hosszú személyvonat bekanyarodott a Karszt rideg hegyei közé. Tikkasztó sugarakat bocsátott le a nap erre az elárvult, fflszáltalan sziklavidékre, akik a vonat harmadik osztályába ültek összezsúfolva, a nagy hőségtől elbágyad- tan pislogtak ki a rideg, kietlen tájakra. Magyar parasztokkal volt zsúfolva a harmadik osztály. Jöttek valahonnan a Nyírségről, ahol buján terem az istenadta humus a gazdagoknak, de a szegénynek verejtékén kívül csak annyit ad, hogy épen éhen ne haljon. A nyírségi napszámos magyarok elcsigázva, de megnyugodva keresztény hittel a sors végzésében I húzták a jármot, keveset aludtak, naphosszat dolgoztak, eszükbe se jutott nagyobb bért kérni a munkájukért; igy élt az apjuk, az öreg apjuk és abban a hitben voltak, hogy igy kell élni nekik is. Egy napon aztán kidobolta a kis biró a faluban, hogy aki Hamburgon vagy Brémán keresztül akar kivándorolni Amerikába, azt bizony becsukja a törvény kettőtől hat hónapig; de aki Fiúmén keresztül igyekszik az Újvilágba, az olcsón is utazik, gyorsan is utazik, de még a kormány is vigyáz rá, hogy valami baja ne essék.- Mi ott a napszám ? kérdezte az öreg Galambos Abris, akinek tegnap vitték a temetőbe hitvestársát. Patikaszert irt neki az orvos, a patikus hat koronát kért érte, de Galambos Abris ennyi pénzt nem tudott előteremteni. Nem volt patikaszer és meghalt az asszony. A pap is csak úgy temette el, hogy Galambos eladta a megboldogult után maradt ágyneműt, igy aztán telt koporsóra, papra meg harangozásra is. Galambos Abris a sírnál igy szólott:- Pénzért adják az urak a halált is. Patikaszerre nem telik a szegény embernek, de temetésre muszáj pénzt teremteni. Kutyánál kutyább a sora a napszámosnak. A kis biró az öreg napszámos kérdésére eként felelt:-- Hogy mennyi a napszám ott túl, azt nem tudom, de nagy lehet, mert nagyon törik oda magukat a népek. A jegyző ur az többet tud, ott van nálla a sok irás, ami most gyütt Pestrül. Másnap az öreg Galambos beállított a jegyzőhöz és tövéről hegyire elmagyaráztatott magának mindent az amerikai útról. Nagyon meg volt elégedve mindennel, amit hallott. Szépen megköszönte a jegyző ur szívességét és elballagott az alsó végre, ott lakott az ő komája Gerendás Lencsés István, meg a veje Mázsa Marci. Számos családja volt mind A Kórház-utcában levő és tulajdonomat képező azon lakóház, melyben Szappanyos kir. járásbiró ur lakik, mellék épületekkel együtt bérbe kiadó. ZZZZZIZZ^Z Értekezhetni ez iránt bármikor alulírott tulajdonossal ^STy-iX-ván.
