Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-05-12 / 19. szám
2 1907. május 12. KŐVÁRVIDÉK ségtelenül hozzá fog járulni ahhoz, hogy a testület mielőbb kiegészíttessék. Különösen tekintettel a csapatok jelenlegi kedvezőtlen viszonyaira, valamint a nagy mérveket öltő kivándorlásra, szükségesnek látjuk a csendőrőrsök figyelmét e jelenségekre felhívni s őket úgy a saját jól befolyásoló legfelsőbb szolgálat érdekében is nemes versenyre buzdítani oly irányban, hogy minden őrs tartsa morális kötelességének, legalább egy-egy jelentkezőt gyűjteni s igy a fennálló létszámhiánynak rövid idő alatti megszüntetéséhez nemcsak a közszolgálat, hanem és különösen saját érdekükben is, hathatósan hozzájárulni. A csendőrség szaporítására a belügyminisztérium folyó évi költségvetésében a csendőrségnek 810 főnyi legénységgel való szaporítása vétetett fel, melyből 230 fő lovasitandó lesz. E szaporítás már május hó elsejével életbe lép. Itt az ideje, hogy a belügyi kormánynak eme minden magasztalásra érdemes intézkedése folytán 810 főnyi katonaviselt férfi kapjon biztos és tisztességes megélhetést biztositó állást s a kivándorlás s az idegenben való bizonytalan tapogatódzás helyett édes hazánknak tegyen hasznos szolgálatokat, mely szolgálatokért különben oly jól van díjazva, hogy abból nemcsak tisztességesen megélhet, hanem rendes életmód s kellő beosztás mellett - félre is tehet, családalapításra is gondolhat. Lássuk csak, mennyi is a csendőrök fizetése és egyéb illetménye. A napi zsold a következő : a hadapród-tiszthelyettes és őrmester részére 3 korona 29 fillér; az őrsvezető részére 2 korona 74 fillér; a csendőr részére 2 korona 20 fillér, havi 66 korona, illetve 68 korona 20 fillér; a próbacsendőrök részére 2 korona 6 fillér. Tehát a belépő egyén az első naptól kezdve egy éven át napi 2 korona 6 fillér rendes fizetésben részesül, mely mindenkor egy egesz hóra előre fizettetik ki, a próba idő letelte után esedékes napi 2 korona 20 fillér csendőri illeték azután egész a 18-ik szolgálati évig minden három évben szaporodik az úgynevezett szolgálati pótdijjal és pedig az első három év után napi 30 fillérrel (évi 109 korona 50 fillér), hat év után ehhez napi 10 fillér (évi 36 korona 50 fillér) jön, kilenc év után ismét napi 10 fillér, a tizenkettedik év után napi 20 fillér, a tizenötödik év után napi 10 filler s a tizennyolcadik év után ismét 10 fillér; tehát ekkor már a pótdija napi 90 fillérre (évi 328 korona 50 fillér) emelkedik, mely a fizetéssel teljesen egyenlő elbírálás alá esik s igy a nyugdíjba is beszámit- tatik. Mindezeket összevéve, kitűnik, hogy a csendőr jó ruházaton és úri elszállásoláson kívül az első három évben (beleértve ebbe a próba időt is) évi 751 korona 90 fillér, illetve mint csendőr 803 korona tiszta fizetést kap, mely azután a szolgálati pótdijjal a fentebb vázolt mérvben minden három évben növekszik, fel- viheti azonban minden erkölcsös és tehetséges ember a járásőrmesterségig s akkor azután csak a tiszta fizetése évi 1805 koronára emelkedik. Ezenkívül gondoskodva van a kincstár költségén a kórházi ápolásokról, az utazási költségekről, bizonyos külső szolgálatoknál napi 80 fillér vezényeltetési pótdijról és különösen eredményes szolgálati ténykedésekért fényes megjutalmazásokról is. A szolgálatképtelenné vált csendőr nyugdíj vagy esetleg végkielégítés tekintetében ugyanoly elbírálásban részesül, mint az állami szolgák; megélhetése tehát a legrosszabb esetben is biztosítva van. Felemlitésre érdemes ezekután még a csendőrség élelmezése és szolgálata. Az élelmezés a nőtleneknél közös s többnyire havi 27 koronáért oly bőséges, hogy a legnagyobb étvágyú embert is kielégítheti; ezenkívül ebből fedeztetik a mosatás, a szakácsnő bére s a tisztogatáshoz szükséges cikkek ára; a laktanya tisztántartására és világítására j szükséges költségeket ellenben a kincstár adja, sőt ha az őrsön csak 3 fő, azaz három csendőr van, illetve marad, akkor a szakácsnő béréhez is havi 18 koronával járul hozzá a kincstár; de mindezeknek értékes dísze a többnyire minden ; laktanyához tartozó veteményes és gyümölcsös : kert, mely egész nyáron át a dolgozgatni sze- : rető embernek nemes és hasznos szórakozást nyújt. Ne gondolja tehát senki, hogy a csen- í dőrség olyan kaszárnyarendszerbe van szorítva, mint a honvédség vagy a közöshadseregbeli katonaság. Ne gondolja senki, hogy kellő szórakoztatást és meleg otthont nem fog találni a bajtársak között. Lesz itt szellemének művelésére is ideje és alkalma. A szolgálatra e helyen csak röviden lehet kiterjeszkedni. Köteteket Írhatnánk ennek hasznosságáról, dicsőségéről és változatosságáról. Azt mondja egy latin példabeszéd, hogy justi- tia est regnorum fundamentum, vagyis, hogy az igazság az államnak alapja; már pedig az igazságszolgáltatásnak a csendőr egyik dolgozó karja, e nélkül béna lenne az igazság Isten- asszonya. Képzeljük el országunkat egy kertnek, melyben az embereket hasonlítsuk hasznos és ártalmas növényekhez, a csendőr e kertben a kertészi növényeket végzi; gyomlálgatja az ártalmas növényeket, hogy el ne nyomják a hasznosakat. Különben a csendőrség szolgálatát ennek szervezeti utasítása a következőkben összesíti: „A csendőrség a közbiztonság fentartására rendelt hatóságilag szervezett őrtest.“ Feladata : működése területén a személy és vagyonbiztonságot megóvni, a békét és közrendet fentartani, a büntető törvények, a rendeletek és szabályrendeletek megszegését a után vagy játékait szedte elő, vagy édes alvásra dőlt. Ha féltünk valamitől, a kuckó volt a rejtekhely, ha valaki jól el akart bújni, csak a kuckót kereste fel. Esteliden valamennyien oda szoktunk húzódni, különösen téli időben, amikor fahordás és forgácsszedés, hósöprés és vizhozás után dieeregve, átfázva, olyan jól esett a kis vacok fojtott melege. Olyankor el se fértünk mindannyian egy helyt, hogy szent legyen az egyezség, én a kályha elé álltam, a vén repedt dűlő kályha, egyik üvegtányérja elé, — a többi cseréptányér volt — azon keresztül bámultam a tüzet, a hasábok fényes, magas lángját. Egy-egy nyirkos darab megakadályozta a nagy égést, majd az is némi füstölés után izzó parázsdarabokká változott. Két hetes volt éppen Rózsika hugunk. O megszületett, az édes anyánk meghalt. S hogy anya nem volt a házban, magához vette a kis angyalt a javasasszony, akinek nagy hire volt széltiben. A kövér Sulyok Judith asszony. Hirt vártunk, hogyan van szegényke mert betegséggel született. Hiszen a lelke az örökkön beteg lett volna amúgy is, mert átok anyahalállal születni. így hallottam pislogó pásztor- tüzek mellett vén, görnyedt emberektől, akiknek igazuk is volt! így mesélték tollfosztáskor a mesemondó asszonyok. De a természet bölcs mester. Fölszabadítja a testért a lelket az átok alól. Nyögtek a fák, huhogott a szél, dörmögés hallatszott, majd durva, erős dörömbölés. Végül tisztán, érthetően vált ki mindezekből nehány nyers szó. — Hé, ki van ébren? vagy fölszakitsam az ajtót? Hozom a halottat! Azzal már előttünk is áll Sulyokné. És a hogy minket védtelen, reszkető gyerekeket megpillantott, lágygyá, édeskéssé szelídült a hangja: — Hol van apátok ? hogy ilyenkor nincs itthol! Szegény féreg elpusztult ... Itt a testvértek. No, ne féljetek! Édes gyermekeim, majd lefektetjük szépen a földre a kis halottat, csipkés inget adunk rá, fejtől gyertya ég majd, csendes, szomorú lánggal. S ti itt virrasztótok, mert én nem maradhatok nálatok. Ma nem; mert otthon van még egy betegem. De küldök valakit, hogy el ne aludjatok. Biztosan eljön a lányom, az idősebbik .... Hadd csókoljalak meg benneteket! Becsapódott a rozzant, konyhaajtó, kutya- vonitás hallatszott, a gyertya égett s mi magunkra maradtunk halott testvérkénkkel. Dehogy is jött el a Sulyokné lánya! Hogy is jött volna? Az emberek félnek a halottól, csöndes borzalommal gondolnak rá, akaratlanul tekintik meg s ha lehet kerülik! A gyertya tündért fényt varázsolt a kis halott arcára, lobogot élénken, haloványan, a mint több vagy kevesebb levegő-áram jutott hozzája. A gyerekek mélyen aludtak, egyik se ébredt föl, érezték tán, hogy nyafogásukkal, sírásukkal megzavarnák a gyászt, bántanák a korán elköltözött nyugalmát. — Megroppant véletlenségből vagy bármily természetű mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat lehetőleg megakadályozni, a megzavart békét és rendet helyreállítani, az azok ellen vétőket kitudni s megfenyités végett az illetékes bíróságnak vagy hatóságnak feljelenteni, illetőleg átadni. Mindezek után tehát minden komolyan gondolkodó, jövőjét szivén viselő s józan életű, Írni, olvasni tudó katonaviselt embernek s a már kiképezett honvédeknek és harmadik évük utolsó felét szolgáló katonáknak melegen ajánljuk a csendőrség mostani szaporításának alkalmát megragadni, hogy maguknak szép és biztos jövőt biztosítsanak. Ne rettentse őket vissza az a sokat emlegetett vas-fegyelem, mert bizony-bizony sehol nem oly fekete az ördög, mint a minőre azt festik; a fegyelem rendszerető, becsületes embernek nem lehet ijesztő fogalma, mert hisz a polgári életben is kötve van a tisztességes ember épen oly, vagy talán még terhesebb kötelességek teljesítéséhez is, mint a minőket a fegyelem követel. A csendőrségnél is szabadnak érezheti magát a kötelességét híven, becsülettel és vitézül teljesítő ember s hozzá még elöljárói, baj társai és polgártársai becsületét is megnyerheti. Iszákos ember azonban ne jöjjön a csendőrséghez, mert hát a berúgott ember félig bolond, s ilyen ember kezébe nem való a töltött fegyver. A felvétel úgy történik, hogy a jelentkező katona- (honvéd) könyvecskéjével a legközelebbi csendőrőrsre megy, ahol a további eljárásról tájékozást szerezhet s ez ügy tiz —tizenöt nap alatt teljes elintézést nyer. HÍREK. Május 11. Vidéki tisztelt előfizetőink vészére lapunk jelen számához csatolunk egy, a hátralékos tartozást feltüntető kiállított posta utalványt. Tisztelettel kérjük, hogy a kitüntetett összeget lehetőleg, mielőbb lapunk részére utalványozni szivesked- jenek, hogy a lap előállításával felmerülő költségeket mi is fedezhessük. Uj csendörkerületi parancsnokság. A múlt héten kezdette meg működését Debrecenben az uj csendőrkerületi parancsnokság, melyhez most már vármegyénk is tartozik, mely eddig a kassai csendőrkerülethez tartozott. Az uj parancsnokság a VlII-ik számot viseli 810 gyalogos és 210 lovascsendőr létszámmal, őfelsége a király a kerület parancsnokául tolvcsvai Nagy Gábor csendőr-ezredest, helyetteséül pedig Somlyói Szilágyi Ödön csendőrőrnagyot nevezte ki. erősen az egyik almárium, valami hosszú nyakú váza ledőlt a tetején és eltörött. Eleinte a meghatottság szótalanokká tett bennünket. Fájdalom, vagy gyermekes félelem, a szív érzése, vagy a gondolkodni kezdő hala- vány képzelnie volt az, ami lényünkön uralkodott ? Mintha valami lidérc ült volna a mellünkön ; hangtalanul mosgott ajkunk, könyvbe borult szemünk s csak néztük, bámultuk merően a halottat, az angyalt, aki a menyországban imádkozik majdan, a két kis neveletlen, testvérkéért vigasztaló imádságot. . . . Aztán, amint múltak a percek, leszált a lidérc, tán máshova ment kisérteni — fojtott s szomorú hangok rebbentek el ajkainkról, amik lassacskán egész szavakká, mondatokká fűződtek. Ott a halott fejénél pedig hamvad a gyertya, már fogytán volt majdnem, s nekünk egy másik gyertyaszálat kellett előteremtenünk. Konyha szekrényében, kályha vackában, katlan fenekén, ládafiában sehol még a nyoma sem a gyertyának. Pedig meghalt már a kis gyertya, fénye elenyészett, sötétben áll a ragyogó gyertyatartó, rajta volt még az édesanyám kezenyoma. Utoljára is onnan került ki a keresve keresett gyertyaszál, ahol eleinte nem kutattunk, az ahnárióm tetejéről. Megtöröltük egy kendővel, aztán a néném reszketve, halk ima mellett meg is gyújtotta, oda is állította a helyére. A szokott tréfálkozások a mindennapi zaj elmaradtak. A romlatban lélek, a gyermekkedély százszinii lényegében bohó gondolatai kavarog-
