Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1907-04-21 / 16. szám

1907. április 21. KŐVARVIDÉK 3 Az embernek szükséges valamelyes szórakozás is és a legelemibb szükségletek egyikéhez tar­tozik a tiszta és kényelmes lakás. Ez a nagy és sokoldalú elemi szükséglet készteti a munkásokat az újabb követelések támasztására és ez oka annak, hogy az ország­ban nyakra-főre csinálódnak a kartellek, ame­lyek zordul a karmaik között tartják a szabad­versenyt és oly árakat csinálnak, amelyek a felsőbb vagyonos osztályt megerősítik vagyo­núkban, de annál többet ártanak magas áraik­kal a köznek. A fonák helyzet pedig megcsinálja a leg­veszedelmesebb tagosítást. Mert a nép épen a sok munka által képtelen a magasabb szó­rakozásra. Mert el nem képzelhetünk egy mun­kás embert, akit egy irodalmilag tökéletes színmű mulattatna. Az ő mulatságának színhelye a korcsma, a mulatsága pedig az alkohol. Ez a szomorú tény okozza a népesség jó nagy ré­szének a züllését. Kínosan hat leírni ezt az igazságot, de a sebet csak úgy lehet meggyógyítani, ha ismer­jük annak keletkezése okát és fejlődését is. Menjünk csak bármely magyar városba, nem-e találunk mindig intelligens embereket a boros kancsó mellett. Miért? Mi oka ennek az elfaju­lásnak? Semmi más, mint a megismerés hiánya: Ezek az emberek naphosszat hivatásukkal van­nak elfoglalva és igy alig jut számukra idő, hogy magukat képezzék. Soha nem voltak ab­ban a helyzetben, hogy igazi műveltséget sze­rezzenek maguknak. Ami műveltségük van, az tisztára sablonos. Iskolai. Amit bizonyos létra­fok gyanánt vesznek bizonyos állások elérésére. Az alkoholnak az a veszedelme is megvan, hogy felejtet és ők felejtik nyomorukat addig, mig megint a napi munka felejtet. De ez már kész degeneráczió. Ezellen küzdenie kellene az államnak épugy, mint a társadalomnak. Mert a nemzet gerincét kezdi ki. A végokban a drá­gaságot vádoljuk. HÍREK. április 19. Tisztelettel kérjük m. t. előfizetőinket, hogy a hátralékos előfizetési- és hirdetési dijakat mielőbb befizetni szíveskedjenek. Személyi hírek. Ilosvay Aladár vármegyénk alispánja és dr. Péchy István vármegyénk fő­jegyzője, — mint dr. Péchy Péter járásunk fő­szolgabírója vendégei — pár napig községünk­ben időztek. nak meg Veszprémben varrják a stafirungot. Az is jól jár, aki elmegy érte! . . . Hallod-e ? Mit nézed a földet ? Nem láttad a gyűrűt az ujján ? Nem hallottad, hogy zörgött a zsebje, amikor belenyúlt ? Az óra már az éjfélt is elütötte, de az asszony még mindig beszélt. Egyre halkabban és egyre szilajabbul. Ki-kinézett az ablakon, meg visszament, odaállt az ura elé és beszélt, szisze­gett. Utóbb elhallgatott és csak nagysokára, nagyon halkan mondta újra. — Édes, jó szülőm, miért is kötöttél ehhez a nyomorult emberhez ? Akkor az ember felkelt az ágyról, nagyot, nehezet sóhajtott és halkan kinyitotta a kö­zépső ajtót. Az asszony utána ment, mint a vámpír a mocsárban járó után, de az ember a mellének feszítette a kezét és visszatolta. De hiába. Ott álltak a külső szoba köze- : pén az asztal mellett. A holdsugár berezgett ; az ablakon és feneketlen fehér falat festett a ! padlóra. A jövevény ott feküdt, behunyt szemmel, nyugodt, halavány arccal. És a szoba minden sarkát betöltötte a mélységes csönd. Az ember sováran, vágyakozva vissza­nézett a belső szobába, de az asszony a fülébe súgta : Megyei közgyűlés. Szatmár vármegye ren­des tavaszi közgyűlése, nem miként előbb ter­vezve volt, május hó 2-án, hanem május 14-én és a következő napokon fog magtartatni a vár­megyei székház termében. Elmozdított aljegyző. Szabó János fehérgyar­mati aljegyzőre, ki hivatalától már régibb idő óta fel van függesztve, a vizsgálat során olyan kötelességmulasztások és hanyagságok bizonyul­tak, hogy állásától elmozdították. Közgyűlés. A szatmár-németi kerületi beteg- segélyző pénztár évi rendes közgyűlését április hó 28-án délelőtt 11 órakor a városháza nagy­termében tartja meg. Építkezés. Ecker Béni, Csonka Atilla lakó­házak építésére — Herczeg László és Szirmai | János pedig gazdasági, illetve mellék-épületek építésére — kértek engedélyt. Meg nem tartott román gyűlés. Mint lapunk múlt számában már hirt adtunk, az e hó 14-ére kitűzve volt román népgyülést a járási főszolga­bíró betiltotta. Az említett napra ide rendelt és megjelent 40 csendőr tehát csupán arra ügyelt fel, hogy a népgyülés meg ne tartassák. Mint értesülünk, román polgártársaink lemondtak azon tervükről, hogy a célba vett népgyülést egy­általában megtartsák. Jegyzőválasztás. Az elhalálozás folytán meg­üresedett komorzáni körjegyzői állásra e hó 9-én egyhangúlag Berinde István h. körjegyző lett megválasztva. Gazdasági napszámosok munkabére. A nagy­bányai gazdák a tavaszi évadra megállapították a napszámosok díjazását. — A napszám-bér 70 fillértől 1 korona 20 fillérig váltakozik. A szerelmes diák bosszúja. Szatmáron Szat­mári István, a szatmári ev. ref. főgimnázium VII. osztályú növendéke, a hasonnevű csizma­diamesternek fia, már régibb idő óta üldözi szerelmével Dunka Irma képezdésznőt, Dunka Gerő nagynyiresi körjegyző leányát, a leány azonban állandóan hideg, visszautasító maga­tartást tanusitott. A szerelmes diák e miatt el­keseredett és bosszút forralt ellene. Tervét a múlt csütörtökön este végre is hajtotta. Dunka Irma 6 óra tájban felment a piacra valami be­vásárlást tenni, az állami iskola előtt összetalál­kozott Szatmári Istvánnal, aki menten hozzá- csatlakott. Ismét ostromolni kezdte szerelmi ajánlataival, a leány mint máskor, most is elu- j tasitotta. Útközben még találkoztak két diákkal, ! akiket a leány hivott, hogy kisérjék haza, mert fél Szátmárival egyedül menni. Mikor már közel voltak a leány lakásához, aki Hazay Vilmos nyug. őrnagy özvegyénél volt kosztban a Kinizsi- utcza 61-ik szám alatt, Szatmári hirtelen a leány — Menj! A jövevény halavány arcára halálos riada­lom ült ki, amikor az ember öt ujja összekap­csolódott a torka körül. Egy pillanatra felnyi­totta a szemét, amiből a rettegés ezer ördöge bámult elé, majd lecsukta újra. Az ajkára sötét- bibor, forró vércsöpp ült ki. Akkor az ember eleresztette és remegve nézett az asszonyra. De az asszony nem törő­dött vele, hanem bevájta a kezét az idegen ruháiba. Nem talált semmit. Akkor a párna alá nyúlt és elővette az idegen erszényét. Ahogy szétnyitotta, egy csomó bankjegy tűnt a szemébe. Sovány száraz ujjaival kirán­totta őket, de velük együtt egy régi, megfakult kép is kisiklott és leesett a földre, a holdsugár fehér tavába. Az ember lehajlott érte és megnézte. Az asszony is odahajolt és elejtette a pénzt. Káprázat nehezedett a szemére, ahogy a képre nézett a saját halavány arca nézett vissza rá. A jövevény ott feküdt mozdulatlanul; félig nyitott, üveges szemével szomorúan nézte a két embert. A hold elé felhő feküdt, sötét lett. Dankóék ezüstlakadalma belenyúlt az örö­kös, fekete éjszakába. Koluoky László. elé ugrott s ezt kérdezte tőle : Mondja meg igazán, szeret-e vagy nem. A leány tagadó válaszára revolvert rántott elő s reá sütötte, azután elszaladt. A tüdő és a gyomor közt hatolt be a golyó Dunka Irma oldalába. Alig öt perc rnnlva eldördült a másik lövé* a alatt, melylyel Szatmári a saját életét akarta kioltani. Mikor észrevette, hogy nyomában van­nak, a kerteken keresztül kiszaladt az utcára, hol aztán az Árpád-utca és a Hunyadi-köz sar­kán összeesett. Innen szállították be a mentők a városi közkórházba. Azután a leányért jöttek és azt is elvitték lakásáról. Mindkettőt dr. Török István vette ápolás alá. A fiúból még az nap este eltávolította a golyó, mely a szive alatt pár centiméterrel fúródott be a hát falba. Való­színű, hogy mindkettő életben marad. Kiutalt jegyzői fizetés-pótlék. A belügyminisz­ter intézkedése folytán a vármegyei alispán a községi- kör- és segédjegyzők 1907. évi január hó 1-től április hó 30-áig esedékes fizetés-pót­lékát az illetékes királyi adóhivatalnál kiutalta, mely összeg már is felvehető. Intézkedett vár­megyei alispái) az iránt is, hogy a megállapított fizetés-pótlék folyó évi május hó 1-től kezdő- dőleg havonként előleges részletekben az érde­keltek szabályszerűen bélyegezett nyugtájára az illetékes királyi adóhivatalok által fizettes­sék ki. Újabban rendszeresitett segéd-jegyzői állások. A belügyminiszter a csengeri, bikszádi, komor­záni, szinérváraljai, alsófernezelyi, erdőszádai, hidegkúti és szakaszi segédjegyzői állásoknak államsegéllyel való rendszeresítését megen­gedte, miből kifolyólag vármegyei alispán fel­hívta az érdekelt főszolgabirákat, hogy ezen állásoknak választás utján való betöltésére nézve a pályázati hirdetéseket Írják ki. Vadászat. A dr. Péchy Péter járásunk fő- szolgabirája által a napokban rendezett szalonka vadászaton résztvettek: Ilosvay Aladár vár­megyei alispán, dr. Péchy István vármegyei főjegyző és dr. Teleki Jenő gróf járásunk szolga- birája. Az eredmény nagyon szép volt. Kijelölt munkás-közvetitók. A járás területére munkás-közvetitőkül kijelöltettek: a törökfalusi körben Székely Ernő körjegyző. A berkeszi körjegyzőségben : Szabó Érnő körjegyző. A kővárhosszufalusi körjegyzőségben : Rácz Dezső körjegyző. A pribékfalusi körjegyzőségben : Brunner Károly nagybérlő. Nagynyiresen: Pap László a Gavris. Gyökeresen: Marosán Tódor. Tölgyesen : Birle Grigorás. A hagymásláposi körjegyzőségben: Keresztény Lajos körjegyző. Gyászeset. A szomszédos Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozó kápolnokmonostori kör­jegyzőségnek 50 éven át volt jegyzője Róth Ábrahám, a napokban 80 éves korában Kápol- nokmonostoron meghalt. Az elhunyt csak 8 — 10 évvel ezelőtt ment nyugdíjba, de azóta is mint kinevezett postamester úgyszólván halála nap­jáig teljesitette a legnagyobb pontossággal szol­gálatát. Az elhunyt nyugalmazott körjegyzőt évekkel ezelőtt Ő Felsége aranyérdemkereszttel tüntette ki, szerzett érdemeinek elismeréséül. A temetésen a főszolgabírói hivatal és volt kar­társai testületileg vettek részt. Nagybányán megszűnt a bányász-sztrájk. Mint értesülünk, a nagybányai összes bányákban munkába állottak a munkások és a kirendelt katonaság is bevonult már. Házvétel. Bocsánczy Márton és nővére tu­lajdonát képezett főutcai lakóházat Jakab Sándor helybeli iparos vette meg. Kivándorlás. A múlt hét folyamán Vancza János Amerikába szóló ut-levél kiadása iránt folyamodott. Megkísérelt betöréses lopás. A járásunkhoz tartozó Butyásza községben a biró házánál elhelyezett községi pénztárt kísérelték meg ki­rabolni a napokban. Ugyanis a fa-talpokon nyugvó ház köveit vájták ki, hogy arra be­mászva vigyék ki a kis wertheim-szekrényt és már oly nagy nyílást csináltak, hogy azon bát­ran kivihették volna a pénzszekrényt, de úgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom