Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1907-01-06 / 1. szám

KŐVÁRVIDÉK 1907. január 6. Mily jól eső érzéssel tölti el bensőnket az a tudat, hogy a mi táncolásunkkal, duhajkodásunkkal tulajdonképen gyönyörű emberbaráti cselekedetet gyakorolunk, táncolunk a szegények, a nyomorultak, a szenvedők javára. Némi szerepcsere is ez. A tehetősebbek izzadnak, verejtékez­nek — a tánc révén — a gyámoltalanok, a koldusok érdekében. A társadalomnak, a nemzetnek, szóval magunknak és hazánknak teszünk nagy szolgálatokat, ha oda munkálkodunk, hogy annyi szegény éhező, de munkaképes embert felsegitünk, támogatunk vagyis épen, egészségben megtartjuk munkaere­jét arra az időre, mikor sorsa jobbra fordul, mikor munkákoz jut. Annál is inkább megtehetnők ezt ilyen alkalmakkor, mint a farsang, amikor nem direkte adakozunk szegény ember­társainknak, hanem közvetve a farsangi mulatozásunk révén. De hassunk oda, hogy e mulatságok, e bálok mindenkor humánus céllal tar­tassanak, melyből mi is kivesszük a részünket, azaz mulatozunk, vigadozunk és a valóban szegény, erre rászolgáló embertársainkkal a legszebb erényt, a jótékonyságot gyakoroljuk. _2______ ________________________ A férfiak jogáról.*)- Irta: Dr. Szászné Orosz Gizella. ­Szó ami szó, sok betűt összerónak az újságok, minden kérdést megbolygat­nak, de még arról nem esett szó, hogy a férjeknek minők is tulajdonképen a jogaik; erről mélységesen hallgat a krónika. Hát én felébresztem. Mert szerény véleményem szerint, van olyan fontos ez a kérdés s lényeges a tisztázása, megol­*) Előadta a Sz.-Csehi nőegyleti mulatságon: Lebovitp Szerén. dása, mint a közigazgatás egyszerűsítése s mégis ennek egész hasábokat szentel­nek napilapjaink, mig a férjek jogáról alig szólt valaki, legfeljebb ha a berekben László Feri elverte a feleségét. Millió és millió férj van a világon, sőt mondhatjuk, hogy a férfiaknak éppen ez a főfoglalkozásuk, mégis ezek minden állami ellenőrzés nélkül keseríthetik meg a védtelen nők egész életét. Az a meleg barátság, mely lapunkat a jelenlegi minisz­terelnökhöz fűzi s az a szubvenció, melyet lapunk a szilagycsehi izr. nőegylettől kap, kötelességünkké teszi, hogy a készülő törvénytervezetből egy-egy fontosabb rész­letet megismertessünk. A javaslat egyik legfőbb intézkedése magának a bibliának azon parancsát helyezi hatályon kívül, mely arról szól, hogy „a nő követni tartozik urát.“ Ezt csak úgy lakonikus rövidséggel kijelenteni sem tapintatosságra, sem pedig sok jogérzetére nem mutat Mózes ko'légánk- nak, amint abban is volna szerintem gán- j csolni való, ha a parancs igy szólna: „a férfi követni tartozik nejét.“ E két véglet között kellett megkeresni kormányunk bölcseségének és tapintatának a kivezető és egyedül elfogadható helyes útat. És sikerült is, miután bölcs kormányunk több helybeli politikai vezérférfi véleményével egybehangzóan megalkotta a következő törvényjavaslatot, mely lényeges és körül­tekintő intézkedésével a világbéke meg­teremtése körül a legmesszebbmenő sikert biztosítja. A nő követni tartozik férjét minden­hova, ahol szórakozás kínálkozik. Bálba, színházba, zsurokra, szóval ahol tere nyílik az ünnepeltetésre, de — és ez az, amit modern vívmánynak nevezhetünk — a férfi is mindezen helyekre követni tartozik nejét a legvidámabb hangulatban. Az a férj, aki nejét nem követi, eltiltatik az ebédut.mi kávéháztól és az 5 órai kaszi­nótól, igen is; aki pedig nemcsak, hogy nem követi, de egyenesen megakadályozza (vannak ilyen zsarnokok is bőségesen) valamely ürügy alatt, hogy ezen helyeken megjelenhessék, egy esztendeig terjedhető kártyatilalom alá vétetik. Ha a nő önállósága tudatában a férj otthonmaradását kívánja, illetve a saját személye egyedül távozását, a férj tarto­zik ezen óhajnak eleget tenni és az eset­leg előforduló gyermekekre felügyelni. A nő is mindenüvé tartozik követni férjét, ahol látszólag kellemes neki a megjelenés. És mit szólnak hozzá, hogy ellen­kezés esetén a nőnek joga van füst nél­küli szoba-áristomot alkalmazni férjével szemben. A férj bármely jövedelmének eltitkolása szigorúan tilos. Finánciális igaz­mondás kötelező, mellyel szemben azonban a nő is köteles az ura pontos étkezéséről gondoskodni, gombjait, gallérjait, kézelőit, cipőfűzőjét rendben tartani, néha meg is simogatni, szükség esetén becézni, szóval, mint azt már egy szellemes asszony meg­mondotta: „jól tartani a bestiát.“ Szükségesnek tartom, mint fontos kö­rülményt kiemelni, hogy vitás esetekben - ha tetszik, ha nem tetszik, - ebben apellálasra forum nincs, a perdöntés joga az anyóst illeti meg. Most már rövid kivonatban elmon­dottam a férj jogainak szabályozásáról szóló új törvényjavaslat lényegesebb részeit. Krisztus születése óta ez az egyetlen törvényjavaslat, melynek életbeléptetése elé kormánypárt, néppárt, ellenzék egy­öntetű lelkesedéssel néz. Minthogy szivünk telve az örömmel, üdvözöljük az életbe­léptetendő új törvényt, mely végre kissé megszabályozza a házasság avult fogal­mait. Indítványozom, hogy táviratilag fe­jezzük ki hódolatunkat a modern elvet valló kormány összes tagjainak s a leg­közelebbi képv.-test. gyűlésen díszpolgá­rokká válasszuk azokat, kiknek lobogóján ez a jelszó tündöklik: „Éljen a szabadság!“ szúrt, hogy Buzsonkay Elek, a csepeki nábob fia milyen elet-haiálra táncoltatja a kántorkis­asszonyt. Feltűnő s talán kissé Ízléstelen modor­ban udvarolt neki az a gazdag, szőke, kamasz fiú, kiről mindenki tudta, hogy tizenkétezer hold várományosa. Egy ember se volt, aki kételkedett volna patent milliomosságában. Képzelhető, hogy milyen irigységet kavart fel a szolid, gondos anyák lelkében. A nábob fia csak úgy véletlenül toppant oda, mint a grófi vadász terület bérlője. Sok anya szivében keltett vágyakat és reményeket a hir, hogy Buzsonkay Elek ott lesz a bálon. A báli toilet- tek költségei tetemesen megnövekedtek. Minden anya teljes gőzzel, hogy ne mondjam szurony­szegezve indult a parketre. És mitörtént? Az, hogy a nábob fia a kántorek Ilonáján kívül senkit se vett észre. Ezt esetleg meg lehet bocsátani Buzsonkay- nak, de a kántor leányának soha. Azok között, kik a legmélyebb, a legőszintebb bosszúságot érezték, elsősorban a tiszttartó urat és család­ját kell felemlítenünk. A bált követő napon a tiszttartó-lakban a fojtott düh kiszabadult. Válogatás nélkül hangzottak el a legkíméletle­nebb kifejezések.- Mit mondasz ahhoz az Ilonkához? — kérdezte a tiszttartó ebéd fölött. Az asszony elmondta véleményét. — Olyan szemtelen volt, mint egy . . . . Szájára ütött. A leányai előtt mégis restelte azt a kifejezést, mely a nőt a legala­csonyabb fokra helyezi. De arcán meglátszott az a fölött való bosszúság, hogy nem használ­hatta a diffamáló kifejezést. Aztán hajmeresztő részleteket közölt Ilona kacérságáról. Hogy kacsintgatott, hogy bigy- gyesztelte ajkát, hogy lóbázta termetét. — De hát mit akar az a leány ? Mit akar ? Ezt a kérdést a délután során ismételten felvetettek. A tiszttartó estefelé már olyan kifejezéseket is tett, hogy ő alighanem végleg be fogja szüntetni az atyafiságos érintkezést a kántorékkal. Végre is nem kockáztatja leányai­nak hírnevét. — Mert az embert az atyafiak után ítélik meg. A vacsoránál, nagy meglepetés érte a derék tiszttartót. Öcscse, a kántor állított be nagyon zavart képpel. Alig tudott helyet találni, hogy hová tegye az asztrakán kucsmát. — Kedves Lojzikám, — mondotta nagyot fújva — olyan dolog történt, hogy nem tudtam megállani, hogy el ne jöjjek hozzátok. Tyüh, alig találom a helyemet. — Mi történt ? - kérdezte a tisztartó szárazon. — Hát az Ilonkával . . . — úgy? _____________________________ — Igen ... Az a Buzsonkay fiú, aki tegnap a bálon . . . — Nos? — Igazán, nem is tudom, hol kezdjem. Egész beleszédült a fejem. A társaság kezdett érdeklődni. — Hát csak kezd valahol, — biztatta a tiszttartó. — Hát igen . . . borzasztó . . . azaz nem úgy értem ... az Ilonka ártatlan. — Tudjuk, tudjuk! — Hát mondnom, nem tudom, mi ütött hozzá ... de oly váratlan, hirtelen . . . — Csak nem szöktette meg a leányodat ? — Még annál is furcsább. A tiszttartóné ámultában nyitva felejtette a száját. Mi lehet az, ami a megszöktetésnél is furcsább ? Hisz abban minden benne van a pikánstól a tragikusig. — Talán kiküldjem a lánvokat? — kér­dezte a kántortól. — Nem muszáj. Meghallhatják. Csak mondom, furcsa, mert tegnap látta először a leányomat. — Nos, hát mit akar a lányoddal ? — El akarja venni feleségül. — Buzsonkay?! — Igen, az. Meg is kérte a kezét. A gör. kát. templommal átellenben levő telkem, a rajta levő két lakóház és gazdasági épületekkel eladó. Értekezhetni alulírott tulajdonossal. Marinkás Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom