Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-22 / 16. szám
2 KŐ VÁR VIDÉK 1906. április 22. védést tükrözött elénk a jövő. És a mikor már minden veszve látszott, midőn csak pár óra választott el a nyilt absolutizjnus bekövetkezésétől, győzött az igazság erkölcsi ereje, győzött a tiszta erkölcs. A törvények nyilt megsértése, erkölcsi és anyagi érdekeinek mind fenyegetőbbé való veszélyeztetése mindinkább egy hazafias táborba gyűjtötte a nemzetet s az alkotmány tipró ügyvivő kormány oly egyénekkel maradt körülvéve, oly egyéneket volt kénytelen alkalmazni, kikben erkölcsi biztosíték állásuk becsületes betöltésére nem volt. A feloszlás jelei kezdtek mutatkozni, fennakadt az egész közigazgatás s a tespedt, kóros rendszernek, mely halálthozóan hálózta be a nemzet testét, meg kellett semmisülnie, mert „minden állam támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma megdől s rabigába görnyed!“ De e beteg rendszer haláltusája, ha az levegőt nyert volna az alkotmány felfüggesztése s alkotmányvédők teljes félreszoritása által, még sokáig tarthatott volna s még mérhetetlen károkat, szenvedést és veszélyt hozhatott volna e hazára. Ezért, midőn az alkotmány teljes és nyilt felfüggesztésének veszélye imminensé vált, mert önmagától és természetszerűleg bekövetkezett volna, ha az országgyűlés április 9-én a törvényes határidőben össze nem hivatik, a nemzet vezérei s a király egyaránt első föladatuknak tekintették az alkotmányos élet folytonosságának biztosítását. Királyunk belátva, hogy tanácsosai, az ügyvivő ministerek félre akarják vezetni, hogy nemzetre s koronára egyaránt veszedelmes útra akarják terelni; mély alkotmányos érzülete nem engedte, hogy tanácsaikat tovább igénybe vegye, — ő maga kereste s meg is találta a kibontakozás lehetőségét s létrejött a rég óhajtott béke. A nemzet többsége átvette a kormányt' melyben a szövetkezett többségi ellenzéki pártok összes vezérei helyet foglalnak. Az alkotmánypárt részéről Andrássy és Darányi foglalnak benne helyet s Wekerle ministerelnök is nyomban kinevezése után a mi pártunkba lépett be. Mellettük látjuk a függetlénségiek részéről Kossuthot, Apponyit és Polónyit a néppárt részéről Zichy Aladárt. Oly férfiak vették tehát át a kormányt, kiknek kezére még programm nélkül is vakon rábízta és rábízhatta volna magát a nemzet, oly férfiak kik közül minden egyes is kormányt alakíthatott volna, kik közül minden egyesnek neve nemzeti fejlődést, előrehaladást, komoly törekvést és sikert jelent. A többségi pártok s igy az országos alkotmánypárt is örömmel üdvözölték a kibontakozást és a ministeriumot, mely egyelőre kötött programmal, mind átmeneti ministerium alakult meg, támogatásukról biztosították. Pártom prog- rammja tehát ezen országgyűlésre az átmeneti kormány és feladatainak támogatása lesz. Első feladata lesz és kell, hogy legyen, a kormánynak az egész állami életben az alkotmányos rendet helyreállítani, a jogfolytonosság elvét minden irányban érvényre juttatni és orvosolni, a mit az alkotmányellenes uralom a köz és egyesek ellen vétett, elkövetett. De nemcsak az alkotmányos rend helyreállítását, hanem annak örök időkre való hatékonyabb biztosítását, az alkotmány biztosítékok megerősítését, és uj alkotmánybiztositékok statuálását is kötelességének fogja a kormány ismerni. E végből kérni szándékszik az indemnitast az elkerülhetetlen és sietős állami kiadásokra nézve valamint az 1905. és 1906. évi költségvetések megszavazását, Austria valamint Horvátországgal kötendő pénzügyi egyezmények elfogadását; mindezeket nehogy az államélet folytonosságán csorba essék, meg fogjuk szavazni, illetve el fogjuk fogadni a lehető legrövidebb idő alatt. A vám és kereskedelmi ügyek tekintetében is orvosolni szándékszik a kormány a törvények tilalma ellenére országgyűlési felhatalmazás nélkül kötött szerződések által ejtett sérelmet, a mennyiben az saját külkereskedelmi érdekeink veszélyeztetése és nemzetközi bonyodalmak felidézése nélkül módunkban fog állani, ellenben Ausztriával való viszonyunkat illetőleg már most át fogunk térni az önálló vámterület jogállapotáról a tényleges külön vámterületre és az eddigi vámszövetség helyett vámszerződés kötését fog igyekezni keresztül vinni, mely törekvésében támogatni fogjuk, mert remélhetőleg nemzeti iparunk s igy egész nemzeti termelésünk fellendítésére fog vezetni. Kormányzásának tartama alatt a minisztérium javaslatba szándékszik hozni az eddigi véderőtörvényekben megállapított rendes ujonc- jutalék megszavazását, a mit természetesen meg is kell tennie, de fölemelt ujoncjutalékra nézve semmi kötelezettséget nem vállalt. Végül az alkotmányos élet föltételeit a jövőre is biztosítandó, elő szándékszik készíteni és javaslatba fogja hozni a demokrácia követelményeinek teljes érvényesülése mellett a választói jog reformját, mint a miniszterelnök azt első rövid programmbeszédében megjegyezte, annak az elvnek szemmeltartásával, hogy minden hivatott tényező jogosultsága érvényre jusson a magyar állameszme nemzeti jellegének sérelme nélkül. Erről a gyökeres, nagyfontos- ságu reformtervről bírálatot mondani nem lehet addig, raig az mint törvényjavaslat előttünk nem fekszik. Akkor fogjuk azt csak alapos tanulmányunk és megfontolásunk tárgyává tehetni. Mindenesetre törekedni fogunk, hogy minden egyes honpolgár, kit testi és szellemi képességei alkalmassá tesznek az államháztartás vezetésében való részvéteire, jogainak csorbítatlan tulajdonába jusson s hogy a reform minél gyökeresebben és igazságosabban vitessék keresztül a vagyoni helyzet tekintetbe vételének teljes mellőzésével. (Egy közbeszóló azon kérdést teszi fel, hogy vájjon csak a magyar irás-olvasás tudásához lesz-e kötve a választói jog?) A közbeszólásból úgy látom, hogy tényleg igaz, a mit már hallottam, de absurditásánál fogva hinni nem akartam, hogy némelyek avval bolonditják és vezetik félre a népet, hogy a jogból való kiszorítására saját nyelvükön irás- olvasás tudásuk nein fog tekintbe vétetni s a jog a magyar nyelvhez lesz kötve. Ez egy rosszakaratú félrevezetés, egy közönséges hazugság, a melyhez egy tisztességesen gondolkodó magyar ember sem adhatja beleegyezését, legkevésbbé azon Kossuth Lajos fia, kinek atyja a jobbágyság fölszabadítása által az összes nemzetiségek egyenjogositásában az első lépést tette. Én is az összes állampolgároknak bármilyen nemzetiségűek legyenek is, egy jogalapon való egyenlő és azonos érvényesülését kívánom és fogom kívánni és hálás vagyok közbeszóló Urnák, hogy alkalmat adott ezen rosszhiszemü- leg terjesztett balhir eloszlatására. Ez az a programm, melyre az átmeneti kormány vállalkozott 67-es alapon, úgy azonban, hogy a kormány tagjai s az őket támogató többségi pártok mindegyike fentartják elveiket, föntartják eddigi programmjukat. A kormány tehát, valamint az 1906. évi május 19-ére egybehívott országgyűlés kötött marsrutával kezdi meg működését, hogy az uj választási reform törvényerőre emelkedésével helyet adjon egy annak alapján választott uj országgyűlésnek s ennek többségéből kinevezendő kormánynak. Mindazonáltal működésének ideje alatt a fent említett feladatok megoldása mellett nem fog semmi oly üdvös reformok létesítésétől elállani, melyeket az ország föl- virágoztatása megkíván s melyeknek megoldáA „KOYÁRYIDEK“ TÁRCÁJA. Egy revolver emlékiratai. Irta: Ifjabb Incze Kálmán. (Folytatás.) IV. Néhány hóval ezelőtt egy alföldi városból Pestre kerültem; egy kis vidéki városból a ragyogó fővárosba, mely ezer élvezeteivel csakhamar elkábitott. Én a világ örömeinek jó részét kivettem, úgy, hogy csakhamar pénzzavarba kerültem. Hogy e pillanatnyi pénzzavaromból kiláboljak, bekopogtattam, egy szép őszi estén a sokat emlegetett, de előttem még ismeretlen Braun Illés ajtaján. Hosszas zörgetésemre megnyílt az ajtó, megjelent egy égő lámpás és egy kihamvadt öreg ur. Az öregben ráismertem a leírások és elbeszélések alapján Braun urra. Megkérdezte mi járatban vagyok, bevezetett szobájába. Én elmondtam neki és a jószivü Illés adott 1000 forintos kötelezvényemre 500 forintot, a mi ugyan a pénzszerzésnek nem a legcélszerűbb módja, de én igen örvendtem neki. Á mig mi az üzletről tárgyaltunk, a túlsó szobából hangos beszélgetés zaja hallatszott ki. Engem nem izgatott a dolog, mert azt hittem, Braun ur családostul lakik a házban, de az öreg megrémült és halálsápadtan rohant a másik szobába, tolvajt kiabálva. Csodálatos ' látvány tárult szemeink elé. Az öreg revolver folytatott kedélyes eszmecserét hű barátjával, | a rozsdás szeggel. Csakhamar megbarátkoztam vele, kora tiszteletre, indított. Megkértem mondja el élettörténetét. O szívesen mondott el belőle egyes részleteket és még sokat mesélt volna, de engem bokros teendőim elszólitottak, ezért megkértem, Írja meg élettörténetét. O megígérte és én biztosítottam, hogy egy hónap múlva, mikor Braun urnák vissza kell fizetnem pénzét, eljövök érte. Szerencsétlenségemre pillanatnyi pénzzavarom még most is tart, nem mehetek el Braun úrhoz és nem kérhetem el a revolvertől emlékiratait. De ha valaki kisegít pénzzavaromból és én visszafizettem az 1000 forintot, elmegyek, elkérem és leirom. V. Komor gondolatokkal eltelve ültem egy szép nyári délután szobámban. A fővárosi élet vidám zaja, avillamosok csengetése, arikkancsok kiáltása felhallatszott nyitott ablakomon át. És én megvetve e mulatságokat némán bámultam egy papírlapra, mely sok számot tartalmazott. Nagyon téved ki azt gondolja, hogy e remete életbe talán valami édes szerelem, vagy bus gyász sodort, egyik sem, hanem a legridegebb próza, az üres zseb. Az a papírlap napnál világosabban mutatta, hogy legfőbb ideje más olcsóbb foglalkozás után nézni, teszem fel hatalmas erőmet hordásban érvényesíteni vagy közreműködni székesfővárosunk tisztaságáért. Mindenesetre mindkettő testedző, egészséges foglalkozás, de ünnepi kalács után nem mondható épen kellemesnek a száraz kenyér. Már voksolni akartam, hogy minő pályán érvényesítsem tehetségemet, midőn az előszobában egy hosszú csengetés vert fel. „Megint hitelező, dobd ki" förmedtem rá legényemre, ki lóhalálában rohant kifelé megszabadítandó a kelemenen látogatótól. Pár pillanat múlva zavaros hangok íiték meg füleimet. Szemtelen hitelező lehet, nehezen megy a megszabadítás, gondoltam magamban. Be sem fejezhettem rövid, de annál velősebb gondolataimat, megnyílt az ajtó és belépett egy sürgönyhordó. Sürgönyt látni szerencse, kapni gyász, tartja az álmoskönyv. Noha egyiptomi álmoskönyv minden pontját szerető dajkám, még kis ártatlan koromban fejembe csepegtette, nem ijedtem meg, mert ismertem néhány udvarias hitelezőm jóságát, hogy illő ünnepélyes alkalmakkor a távolból is kellemesen emlékeznek meg rólam. Adja ide, mondám szokott és a tárgyhoz illő hidegvérrel. Gépiesen szakitám fel. Mi volt a fehér cár meglepetése a sárga vizeken elesett Makarov halála fölött, az enyémhez képest. Nem akartam hinni szemeimnek. Oda egész jövőm, oda ábrándjaim, oda a zsákhordás, oda a lélekemelő és testedző utcaseprés, oda a fekete kenyér, oda az egészséges vízvezetéki csap. Hiszem, érdeklődnek kedves olvasóim e nagy változás okáról. Mindössze csak az okozta, hogy egyik kedves nagybátyám váratlanul és nagy fájdalmamra elköltözött ez árnyékvilágból egy szebb hazába és földi kincseit magával nem Bükkfa szén bármilyen nagy mennyiségben kapható Nagysomkuton Ecker Béninél.
