Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-22 / 16. szám

1906. április 22. KŐVÁRVIDÉK 3 sára nézve a többségi pártok közt nézeteltérés j nem foroghat fönn. Lesznek, a kik a nehéz küzdelem után ! elért eredményeket keveselni fogják. Valóban a győzelem nem volt teljes, nem érhettük el j egy csapásra minden vágyunkat s a katonai j követeléseket, melyek kívánalmaink egy jelen­tős részét tették ki, el kellett egy időre ejte­nünk. Mindazonáltal nem szabad kicsinyelnünk azt, a mit elértünk s meg kell elégedünk avval, hogy helyre van állítva a jog, törvény és igaz­ság, a tisztesség és becsületesség uralma, vissza van állítva nagyobb mértékben mint valaha, mert egy régi, romlott és veszélyes rendszert sikerült végkép kiirtani, melynek korhadt anyaga engedte lángra lobbani azt a tűzvészt, mely már-már végpusztulással fenyegette alkot­mányunkat, nemzeti létünk védbástyáját! Sikerült megteremteni a békét és egyet­értést nemzet és királya között; fellebbezhetünk a rosszúl értesült, félrevezetett királytól a jól értesülthöz s oly férfiak kezében látjuk letéve az ország ügyet, kiknek múltja és egész egyéni­sége a legmesszebbmenő biztosítékokat nyújtja arra nézve, hogy sérelmeink orvoslásra, kívá­nalmaink kielégítésre fognak találni s hogy a közelmúlt tapasztalatain okulva alkotmányunkat úgy körül fogják bástyázni, hogy az bátran szemébe nézhet a legutóbbihoz hasonló merény­leteknek s ha ismét megkiséreltetnének, daczolni fog velünk. Személyi biztosítékot nyertünk, hogy a választójog fontes reformja a közérdeknek meg- felelöleg minden melléktekintetek mellőzésével fog megoldatni. Nemzeti követelményeink a vám- és kereskedelmi politikában máris egy hatalmas lépéssel haladni fognak s katonai követeléseink is csak rövid időre lettek kikap­csolva. Azáltal pedig, hogy Ő felsége meg- engegte, hogy miniszterei egyúttal az eddig viselt pártvezéri és pártelnöki állásokat meg­tartsák a kapocs a nemzet és király között szorosabbá vált, mint volt bármikor s egy jobb jövő biztos reményében örömmel követhetjük és minden jó honpolgárnak kötelessége követni és munkájukban támogatni a nemzet eddigi vezéreit, a jelenlegi hazafias kormányt. Mielőtt befejezném szavaimat, még egy dolgot fel kell Önök előtt említenem, egy szövetség vagy mintegy párt alakulását a pár­tokon belül, melyet tervbe vettünk s melyhez pártkereteinek elhagyása nélkül bármely kép­viselő csatlakozni foghat s melyhez reményünk van, hogy az új országgyűlés többsége csatla­kozni is fog. Ez a szövetség a földmivelés és a kisipar támogatását tűzte ki czéljául s meg- védését az elhatalmasodó nagyipar és merkanti- j lizmus ellen. Törekvésünk lesz ez érdekeket az új házban nemcsak megvédeni, de hathatós és j üdvös reformokkal megerősiteni és előmoz­dítani. Kisiparos-szövetkezeteket szándékszunk állítani egy országos kisiparos szövetségen belül, melyek a gazdaszövetségek módjára szer­vezve, a kisiparosok közös érdekeit fogják elő­mozdítani, tőkéjükkel közös gépek beszerzését lehetővé tenni. Törekedni fogunk, úgy mint az Ausztriában igen üdvösen már megvan, nálunk , is törvényileg biztosítani, hogy a hadsereg ré­szére történő szállítások egy negyed része a kisipar részére tartassák fenn. Ez közelebbi programmunk s ha ez sikerül, úgy újabb refor­mokra fog kerülni a sor gazda- és kisiparos ; társadalmunk megvédésére. Ebben a törek­vésünkben is bizonyára hathatós támaszt fo­gunk lelni kormányunkban, melynek tagjai között a szövetkezeti eszme kipróbált bajnokait látjuk. Még egy okból üdvös és örvendetes azon­ban reánk nézve ez a béke és ennek a kormány­nak megalakulása és pedig helyi érdekeink szempontjából, mert ez a kormány kerületünk­nek, mely a küzdelem és üldöztetés napjaiban szabad és független elhatározásából állott melléje, ma, a győzelem napjaiban, nem fogja I szolgálatait elfelejteni. S ha valamikor úgy ma vagyunk a legkedvezőbb helyzetben arra nézve, hogy kerületünk érdekeit, kívánságait keresztül- vihessük, ha még mindig nehéz és küzdelmes napjaiban a, kormány mellett tovább is híven kitartunk. És én is most vagyok leginkább abban a helyzetben, hogy a siker jogos remé­nyével támogathassam kerületünk mindennemű érdekeit. És evvel úgy hiszem kimerítve mindazt a j mit szükséges volt elmondanom, ismételt őszinte köszönetemet fejezem ki Önöknek, Polgár­társak, az ismételt megtisztelő jelölésért, abban a reményben, hogy egy jobb, nyugodtabb, 1 munkásabb s a hazára és főleg kerületünkre ' egyaránt üdvösebb jövőnek megyünk eléje ! - i Úgy legyen j i Ünnepelt főszolgabíró. b. b. Szép és megható ünnepélynek volt szemtanúja Nagysomkut és vidéke lelkes közönsége e hó 16-án este. Köz­vihetvén, engem nevezett ki általános örökösének. A ki még hitetlenül csóválja fejét a telepathia hallatára szegezze meg nyakat és higyjen. Mert alig távozott a pillanat komoly­ságához mérten dúsan megajándékozott sürgöny­hordóm mély és alázatos hajlongások között, hű legényem harsány hangon jelentette be az állatvilágból Fuchs és Stier, a növényvilágból Blumenkranc és Rosenbaum, az ásvány világból Diamant és Marmorstein, a színek hazájából Veis, Schvarc és Róth urakat. „Vezesd be őket“ mondtam élénken, de annál határozottabban. Derék legényem, a ki a legtermetesebb hitelező­ket is már athléta módjára pehely könnyűséggel tudta akaratlan, de annál gyorsabb távozásra bírni, kérdő jelé átalakulva úgy nézett reám, mint az a bizonyos ifjú háziállat szokott a törekvő házigazda cifra uj kapujára. Mosolyog­tam és még egyszer megismételtem parancsomat. Mély sóhaj szállt fel kebléből, mert ilyen sértés még nem esett az évek hosszú során kipróbált traininjén. Stentori hozsánna kiáltással rohant az ur választott népe. Hála a Ligeti-féle szoba­illatnak, nyitott ablaknak és zsebkendőmnek egész nyugodtan töltöttem e díszes társaság körében egy rövidke órát, a nélkül, hogy éltem és egészségem komolyan veszélyben forgott volna. Miután nagylelküleg búcsút vettem és biztosítottam őket teljes rokonszenvemről, el­indultam felkeresni régi, de a szomorú körül- mények folytán az akaratlan feledés homályába merült barátomat, Braun Illés urat. Végtelenül örvendett a viszontlátásnak. •• öröme lehet, hogy nem őszinte, de tényleg nagy volt. Kedélyes bészélgetésbe merültünk, ő kifejezést adott rokonszenvének, én biztosí­tottam őt fizetési szomorú kötelességem leg­közelebbi teljesítéséről. Beszélgetésünket egyköhécseiő, öreges hang szakította meg. Meglepetve néztünk mindketten körül, de én csakhamar rá ismertem régi bárátom, a rozsdás revolver hangjára. Azonnal fel­ugrottam és ruganyos léptekkel távoztam a ! túlsó terembe, kedves barátom üdvözlésére. ; Meghatottan fogtunk kezet, ő rendkívül örven­dett látásomon, én mély sajnálkozásomat fejez­tem ki, hogy a kegyetlen sors ily hosszú időre ! elválasztott bennünket. „Megírta már élet- történetét öreg“, kérdeztem kíváncsian. „Meg, j már rég kész van és nagyon sokáig vártam i önre“, feleié érdemekben megőszült barátom és j egy szegletben levő, hajdon fényesebb napo­kat látott íróasztal fiókjából egy szakadozott füzetecskét vett elő. „E kis füzetbe van letéve egy olyan sokat hányatott, sokat látott revolver minden tanulságos életphilozofiája, mely kenyere javát már megette és melyen már erőt vett, még a leghatalmasabb revolverek halálos ellen- j sége is, a rozsda. Kíváncsian tettem el a füzetecskét, melegen és mély tisztelettel rázva meg öreg jobbját, távoztam. Haza mentem és elkezdtem olvasni. Jó akarattal, de annál rosz- szabb helyesírással az öreg revolver a következő- képen adja elő küzdelemteljes és tapasztalatok­ban gazdag életét az ifjúság épülésére. (Folytatás következik.) tudomásu tény, hogy Eötvös Róbert ur mindenki által szeretve tisztelt tb. fő- szolgabiránk kivette részét a legközelebb lefolyt nemzeti küzdelmekben, feláldozva a saját és családja jövőjét, mindvégig küzdött a lefolyt nagy harcban, elszánva magát minden bekövetkezhető eshető­ségre. Az országban a béke helyre állván, községünk lelkes közönsége elhatározta, hogy a nemzeti küzdelemben tevékeny részt vett szeretve tisztelt tb. főszolga­bíróját és ez idő szerint járási főnökét ovációban fogja részesíteni, a mi az em­lített napon meg is történt. E hó 16-án este 7—8 óra között gyűlt egybe a község majdnem minden lakosa, férfi és nő egyaránt, felgyújtva körülbelül 200 fáklyát, nemzeti lobogók­kal és Laci zenekarával az élén, hazafias dalokat énekelve megindult a körülbelül 1200 emberből álló díszes menet Eötvös Róbert tb. főszolgabíró háza felé. A lakása elé megérkezve a menet szép rendben elhelyezkedett s kinyíltak a lakás összes ablakai. Az ablakokat az ünnepelt, neje és hölgyvendégei foglalták el. A vendégek között a lakásba láttuk gróf Teleki Géza v. b. t. tanácsos ur ő excellentiáját is. A menet elhelyezkedése után Vesz- prémy Sándor községünk közkedvelt arany- szájú r. kath. plébánosa állott a menet élére és közismert ékes szólásával mél­tatta az ünnepelt érdemeit, — mondván, hogy a lefolyt nemzeti küzdelmek által elért fényes sikerért — a dicsőség első sorban a vármegyei tisztviselőket illeti és azok között mint teljes elszántsággal küzdő, a maga és családja jövőjével mit sem törődő és a haza érdekét szem előtt tartó harcosát — Eötvös Róbert urat, a mindenki által kedvelt, tisztelt és nagyra becsült főszolgabírót. Kifejtette azt is, hogy a megjelent díszes menet — tanú­sított magatartásáért — ezzel iránta ér­zett háláját, szeretetét és ragaszkodását óhajtotta kifejezni. A menetben résztvettek levett kalap­pal hallgatták végig a hangzatos ékes szólással tolmácsolt hála kifejezést, mely­nek befejeztével az ünnepeltet, a szóno­kot és az ott jelen volt Teleki Géza grófot szűnni nem akaró éljenzéssel tün­tette ki a közönség. Az éljenzés lecsillapulta után, az ün­nepelt megköszönte e kitüntetést, bizto­sítván a közönséget, hogy minden alka­lommal a haza érdekét fogja — saját érdeke ellen is — előnyben részesíteni. Ezek után a menet szép rendben indult el a gróf Teleki Sándor ur kas­télya felé, a hol a képviselőjelölt gróf Teleki Pál ur is volt. Az egész fáklyás menetnek a kastély elé érkezése után ismét Veszprémy Sán­dor r. kath. plébános ur állott a menet élére és kifejezte a képviselőjelölt előtt a választó kerület ragaszkodását és nagy­rabecsülését. Az elhangzott szép szavak után gróf Teleki Pál ur képviselőjelölt megköszönve eme kitüntetést, biztosította a kerület vá­lasztóit és közönségét, hogy a kerület Eg használt vertheim-szekrény megvételre kerestetik. Ajánlatok e lap kiadóhivatalához küldendők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom