Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-12 / 32. szám

1906. augusztus 12. KO VARVIDEK 5 Sikerült az Orsz. Posztókivitel! Áruháznak (Budapest, Rottenbiller-utca 2. sz.) 1000 vég nagyon jó minőségű tartós férfi ruhaszövetet egycsődbe jutott posztógyárostól potom áron megvenni. Ez okból vidékre a fenti szövetből egy teljes férfi öltönyre elegendő 3 méter szürke, barna és drapp férfi ruhaszövetet csak 6 koronáért, fekete vagy sötétkék 7 koronáért utánvéttel szétküldenek. A fenti céget t. olva­sóink figydlmébe ajánljuk. Hygiéne a borbélyüzletekben. Ismeretes dolog, hogy a vasúti kocsikban és szállodákban levő párnákon kívül sok bőrbajt terjesztenek a bor­bélyok is. A kopaszság bizonyos nemére, sza- kállbetegségre (Sycosis), koszra, bujakórra nézve ez már bebizonyított tény. A fertőzés elkerü­lése érdekében Merzbach a következőket ajánlja: Az üzletben falragaszokkal figyelmeztetendő a közönség a fertőzés lehetőségére és a borbély ellenőrzésére. A borbély és segédei olyan kur­zusokat kötelesek hallgatni, amelyeken a fertő­zés módjait és az ellene való védekezést meg­tanulják. A kurzusok rendes látogatásáról és a vizsgáról bizonyítvány állítandó ki. Legfontosabb a kezek és törlőkendők tisztántartása; tanácsos, hogy minden látogatónak saját beretvája legyen, de elegendő a kések tisztogatásához az alkohol; fésűk 5%-os szódaoldattal forrázandók le (ezért legjobbak a puszfáng-fésük); hengerkefék eltil- tandók, egyébb kefék is csak ritkán használan­dók, mivel tudvalevőleg igen nehéz a keféket tisztántartani; közös bajuszkötők használata el­tiltandó. Tilos a boraxkövek közös használata borotválás után; puderezéshez kapjon minden látogató külön vattapamacsot. Anyakönyvi statisztika Julius hóban. Nagy- somkuton; Születtek: Pap Juliánná napszámos­nőnek julius 27. Vazul, Lingurár Anna tégla­vető napszámosnőnek julius 8. József, Benedek Ferenc csizmadia és neje Szász Teréznek julius 5. Árpád, Cseh Károly kereskedő és neje Ko­vács Jolánnak julius 12. Erzsébet, Iluczán Sán­dor kisbirtokos és neje Opris Máriának julius 12. Sándor, Rogozsán Lőrinc szűcs és neje Békés Ilonának julius 20. Adél. Házasságot kö­töttek: Jura Tódor napszámos Butuza Flórával julius 8. Meghaltak: Lakatos Mihály 63 éves kisbirtokos julius 10. szivhüdés. Ungur Juli 6 éves gyermek julius 16. csontlágyulásban, Ro­gozsán Lőrincnek Adél nevű 2 napos gyer­meke julius 22. vele született gyengéségben. Strucz Mária 36 éves hajadon julius 22. előre­haladott bujakorban, Buda Miklós (Nikuláj) 57. éves kisbirtokos julius 26. szivszélhüdésben, Friedmán Mihály 56 éves kereskedő julius 30. tüdővészben. Magysomkuti piaci árak. Az első kővárvidéki Műgőzmalom és olaj-gyár jelentése szerint. Búza új (100 kgr.) - 12 K 00-1300 Rozs „ „ „ — 10 „ 00-10 00 Tengeri „ „ - 11 „ 00—12’00 Zab új „ „ - 11 „ 00-12-00 CSARNOK. Ó, a vasárnap! . . . Etelka a masamód leány bájos jelenség volt. Ha végig lejtett rövid, sötétkék szoknyá­jában az utcán, bizony mindenki megfordult utána. Kacéran forgatta fejét jobbra, balra, ajkai körül mindig incselkedő mosoly játszado­zott. Ruhájának fodrai meg-meg libbentek s ilyenkor a boldog utána törtető, mert ilyen mindig akadt, nem is egy, a világ legszebb bokáit pillantotta meg. Rózsa-illat, tavaszi fuva- lom kisérte minden lépését, az ifjúság minden kedvességével kárpótolta a természet talán azért, mert a földi-javak tekintetében, mosto­hán bánt vele. Bizony mostohán bánt vele a sors anya­giakban. Papolyba illő termetével napról-napra a párizsi utca egyik szűk és rosszul világított kis kalap üzletében görnyedt s bársonypuha kezecskéivel az egyszerű szalma formákból ördöngős ügyességei a legutolsó divatu Ízlése­sebbnél ízlésesebb kalapokat varázsolta elő. A kalapok egymásután készültek el s Etelka ujjainak gyorsaságánál csak társnőinek nyelvei voltak szorgalmasabbak. Tudjátok, hogy Lenkét ott hagyta a vasutas — újságolta a vöröshaju Gizi. No persze, majd bolond lesz minden este színházba cipelni az ártatlanságot. Jé, ti nem is tudjátok hi, hi, hi, Lenke csak úgy akarta szeretni, ha színházba viszi minden este. Először színház azután sze­relem ... a többiek hangos kacagással kisérték társnőjük trágár beszédét, csupán Etel dolgo­zott a nélkül, hogy ráhederitett volna a fecsegésre. — Azután minden este színházba mentek ? kérdezi kíváncsian Maca - a fekete szemű skorpió, a hogy társnői nevezték. — Hát persze, hogy mentek. — Azután színház után minden este . . . Nem folytatta tovább, mert a leányok éktelen kacagásba törtek ki. S mikor lecsendesültek valamennyire, akkor tette hozzá nevetve Maca: — Mutass be annak a fiúnak. A téma különben mindig egy volt, a lányokat már nem is igen érdekelte. Etel végig hallgatta a sok komiszságot napról-napra. Elég volt egy kétértelmű szó, hogy belepiruljon. A társalgásba soha sem vegyült. Pedig érdekelte a dolog, nagyon érde­kelte. Szinte falta a bűnös és bünsejtő szava­kat, egy-egy sikamlós résznél vérének minden atomja mozgásba jött, vágyakozott valami ösme- retben földöntúli boldogsággal eltöltő érzés után . . . Szeretni akart. Űzte kergette a vére, formás keble lázasan pihegett az andalítóan édes gondolatra is, szeretett volna ilyenkor felugrani és szaladni messzire. Ez azonban nagyon problematikus dolog lett volna Mmsll. Sarolta a főnöknő a legnagyobb szigorral bírált el minden igazolatlan mulasztást s ha úgy vesszük a dolgot, a mint van, az 52 éves Mmsll. Sarolta szempontjából az ilyen eltávozást bizony a legnagyobb mértékben igazolatlannak lehetne minősíteni. Etel hát nem ugrott fel ilyenkor, hanem tovább fodoritotta a virágszirmokat s azok mintha átérezték volna az ő gondolatait, kéjesen ölelkeztek össze s tapadtak rá a kalap szalma­fonadékra. A holnapi nap, a holnapi délután motosz­kált állandóan fejecskéjében. Az üzletből igyekezett haza, tegnapelőtt történt, egyszer csak a kerepesi-ut sarkán hozzá csatlakozott egy hosszú fekete bajuszos fiatal ember. Felajánlotta a kíséretét. O elfo­gadta. Hogy is ne fogadta volna el, hisz oly szép fiú volt és oly finoman szóllott hozzá. Együtt mentek haza. Az est ráborult az utcára és ők még mindig sétálták. Az ifjú karonfogta s eszményi dolgokat suttogott a fülébe csókról, ölelésről, lánggal égő, végtelen szerelemről, soha sem múló boldogságról. Szinte bódultnak érezte magát mikor úgy kilenc óra tájban befordult a ház kapuján. Fülébe csengett ezerszer a sok, minden földi boldogságot magába rejtő szó a szerelmi vágyakozás meg­részegítette . . . Holnapra Ígért találkozót neki. Holnap vasárnap lesz. Együtt tölthetik a dél­utánt. Jaj, haszontalan kis tücske, elvétette a puha selyem darabot s a gonosz kis jószág megsebezte bársonyos kezét. Máskor pityeregve panaszolta el társnőinek az ilyen apró kis bal­esetet, most egy szót sem szólt, mohón kidülledt szemekkel nézte miként bugyant ki piros vére a szúrás helyén és folyik végig héfehér kezén. A holnapi napra gondolt s - mélyen elpirult. * * * Meleg májusi délután volt. Etel világos zöld batiszt ruhájában maga a tavasz volt, fiatal szép és szerelmes. Géléi igy hívták a lovagot — már ott várta a villamos megállónál. Mosolyogva köze­ledett feléje szemük a viszontlátás pillapatában kölcsönösen megvillant, összetalálkoztak gondo­lataik. Karon fogta a leányt, az rámosolygott s megkérdezte: — Sokáig várakoztattam? — Oh Etelka, magára várakozni már, magába véve boldogság. — Maga bókol, hová menjünk? — Nézze Etelkám felülünk itt a villamosra s átmegyünk Budára a Kutyavillához. — A Kutyavillához? kérdezte Etel meg­lepetve hát az micsoda ? — Budafok mellett a Duna csobogó habja mellett, egy ideális szép helyen fekvő halász- csárda. Ez a hely maga a szerelem. Oh és — folytatta kacagva — a legpompásabb halászlé ott kapható. Etel mosolyogva hallgatta, hogy mily elragadtatással beszél szerelmese, igen szerel­mese — a halászcsárdáról. — Jaj! az messze lehet, nekem legkésőbb féltizre otthon kell lennem, onnan pedig nem hiszem, hogy visszajöhetnénk akkorára. — Akár kilencre is, ha úgy akarja. — Igazán ? — Igazán drágám s egészen magához vonta a bájos lánykát. A döcögő villamossal nem törődtek, a kifelé igyekvő emberek lödösését, taszigálását nem érezték, észre se vették, ők csak egymást nézték szüntelen. A villamostól gyalog igyekeztek a csárda felé. Annyi édes mondani valójuk volt egymás­nak. Géléi beszélt magáról, beszélt a változás­ról, a min egy nap alatt, mióta Etelt ösmerte, keresztül ment. A leány boldogan hallgatta az ifjút s szerelmesen simult hozzá. Alkonyodni kezdett, mikor a csárdából kiindulva, sétálni indultak a part felé. — Drágám késő lesz nem kapunk villamost, nem érünk be a városba. — Kapunk, kapunk ne türelmetlenkedjék édesem, nem késünk le. Átkarolta a leány derekát, hosszú szerelmes csókot nyomott az ajkára s úgy maradtak összeölelkezve sokáig. Az esti szellő végig sepert a parton, a füvek enyhén bólogattak a szél megjelenésére, a folyó habjai lágy locscsanással verődtek a parthoz, szerelmes dalokat suttogva a fövénynek. A pár egy füzes bokor tövében telepedett le pihenni. Szó nélkül ültek egymás mellett. Már mindent elmondtak egymásnak. Gondolatuk egy volt, szeretni, szereni, vég nélkül szeretni. Az ifjú egész közel húzódott szerelmeséhez, ölelő karjai körül fonták a leány derekát, ajkaik újra, meg újra találkoztak, szivüket egy leküzdhetetlen vágy ragadta meg, keblük pihe­gett, szemükre homály borult s úgy maradtak ott sokáig, nagyon sokáig. KÖZGAZDASÁG. (Folytatás.) Hogyan védekezzünk a ragadós száj- és köröm­fájás ellen? A betegség a gazdának nagy kárt okoz, mert némelyik állat el is pusztul, a másik le­

Next

/
Oldalképek
Tartalom