Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-03 / 22. szám

2 KO VAR VID EK 1906. junius 3. vasná és azt megismerve minél többen sorakoz­nának e társaság zászlója alá s támogatnák azt nemes és hazafias törekvéseiben. Ugyanezért szeretettel kérlek, hogy a mel­lékelt felhívást és alapszabályt közkedveltségű és széles körben elterjedt lapodban, a „Kővár­vidék“ legközelebbi számában közzétenni kegyes­kedjél. Kérésem teljesítését remélve ; fogadd előre is hálás köszönetemet, melyek után vagyok igaz hived: Veress József, igazgató tanító. A felhívás szövege a következő: Felhívás! Társadalmi életünk fejlődése a gyermek- nevelés felé tereli a közfigyelmet. Minél bonyo­lultabbá válik társadalmi életünk s minél gazda­gabbá és szövevényesebbé az emberi műveltség tartalma, annál inkább érezzük a kultúrának sokféle káros kinövését s az egyénre való ideg­emésztő hatását. Ezt a nyomasztó hatást szomo­rúan tapasztaljuk gyermekeink testi és lelki feljődésén is. Ez a tapasztalat azon nagy feladat elé állítja a jelenkor nevelőit, hogy amikor előké­szítik a gyermeket a társadalmi és kulturális élet magasabb rendű feladatai, bonyolultabb kérdései és a megélhetés súlyos nehézségei szá­mára, akkor megóvják őt a magasabb igényű élet korai káros következményeitől, az erőltetett testi és szellemi élet túlzásaitól. E nagy felada­tokkal és nehézségekkel csak úgy küzdhetünk meg, ha a gyermekek nevelését visszavezetjük a természetes alapra s ez az alap a gyermek természetes testi és lelki fejlődése. Ma már mindinkább általánossá válik az a felfogás, hogy minden nevelőnek feladata és kötelessége a gyermek testi és lelki tulajdonaival való beható megismerkedés és szem előtt kell tartania és ismernie azokat a rendellenességeket, bajokat és betegségeket, amelyek a gyermek fejlődésében a nevelői vagy egyéb külső káros hatásoknál vagy a gyermek belső hajlamainál fogva fel szoktak lépni. Ez okok és körülmények arra indították a pedagógusokat, orvosokat, pszichológusokat s általában a mélyebben gondolkodókat, hogy be­hatóan tanulmányozzák a gyermek testi és lelki jelenségeit, fejlődését s a hivatott búvároknak egy félszázad óta végzett gondos kutatásai meg­teremtették az embertani tudományoknak egy új ágát, a gyermektanulmányt. A gyermektanulmányozásra s a nevelés és oktatásügynek gyermektanulmányi alapon való berendezésére hazánkban fokozott szükség van. Nekünk a társadalmi, közgazdasági és kulturális életben kétszeres erőt kell kifejtenünk, hogy lépést tarthassunk a művelt nemzetekkel. Nekünk különösen kell törekednünk nevelésünkben a megóvás szempontjainak érvényesítésére, a ter­mészetes alapon nyugvó nevelésre és a nemzeti jellemvonások kifejlesztésére. Nekünk sokszoros gonddal kell a gyermektanulmányozás kérdései­vel foglalkoznunk, a magyar gyermek testi és lelki életének megismerésére törekednünk. Nem­zeti előhaladásunk és nemzeti jellemvonásaink fejlesztésének egyik alapvető kérdése a gyermek­tanulmányozás. A gyermektanulmányozás hazánkban nem régi keletű, de nem is ismeretlen ügy. Körül­belül tiz éve foglalkoznak azzal egyes tudósaink s ezen ügy előmozdítására szentelte munkás­ságát az azelőtt három évvel megalakult Gyer­mektanulmányi Bizottság. Ez a Bizottság éle­tének rövid tartama alatt már elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki a gyermektanulmá­nyozás terén. Nyilvános értekezleteket tartott szülők, pedagógusok és orvosok részére, gyermek- tanulmányi tanfolyamot rendezett tanítók szá­mára, szakosztályokat létesített a gyermektanul­mányozás különböző ágainak és módszereinek művelésére, általában mozgatta a gyermektanul­mányozás ügyét a külömböző társadalmi körök­ben, tanítói egyesületekben. Sikerült az illetékes tényezőknek és az ország müveit közönségének figyelmét az ügyre irányítania s működésének közvetett hasása alatt számos értékes gyermek- tanulmányi mű jött létre. A Gyermektanulmányi Bizottságnak mind­eddig nem volt egyesületi szervezete, csak egy nagyobb értekezletből kiküldött és ideiglenesen szervezett Bizottságként működött. E Bizottság működésének feladatai azonban ma már olyany- nyira megnövekedtek és felszaporodtak s a közönségben és a szakkörökben is országszerte annyira fölébredt az érdeklődés a gyermektanul­mányozás ügye iránt, hogy a Bizottság biztos alapon álló egyesületi szervezet nélkül céljait elérni nem tudja. A Gyermektanulmányi Bizott­ság ennélfogva az 1906. februárban tartott ülésén kimondotta, hogy Magyar Gyermektanulmányi Társaság név alatt egyesületté alakul át s mint ilyen fogja a gyermektanulmányozás ügyét tovább művelni, országosan szervezni, szakosztályokat, köröket alakítani, gyermektanulmányi könyvtárt berendezni, folyóiratot és műveket kiadni, egy­szóval a gyermektanulmányozás ügyének hazánk­ban szélesebb keretet és mélyebb alapot adni. Erre a munkára, ezen feladatok megoldá­sának támogatására hívjuk fel tisztelettel a szülő­ket, pedagógusokat, orvosokat s mindazokat, akiket a gyermeknevelés és tanulmányozás kérdé­sei mélyebben foglalkoztatnak, akik a gyermek szeretetére és megismerésére kívánják alapítani a jövendő kor pedagógiáját. Kérjük Önöket, tisztelt Kartársaink és Polgártársaink hogy csat­lakozzanak hozzánk, támogassanak minket, az édes gyermekeink jövendő boldogulását, a nem­zetünk javát előkészítő nemes és hasznos mun­kában ! A kormányhoz jóváhagyás végett fölter­jesztett alapszabályaink kivonatát alant közöl­jük, amelyből kiemeljük, hogy a rendes tagság évi dija 4 korona, amelyért a rendes tagsággal járó jogok élvezetén kívül a tagok a társulat által kiadandó folyóiratot kapják. A tagsági jelentkezések Nagy László ügy­vivő alelnökhöz (Budapest, VIII. Üllői-ut 16/B), a tagsági dijak pedig dr. Perényi József pénz­tároshoz (Budapest, VII., Damjanich-utca 51.) küldendők. Budapest, 1906. március 16. A Magyar Gyermektanulmányi Társaság nevében: Dr. Bárczy István, székesfővárosi tanácsnok, társelnök. Gróf Teleki Sándor, elnök. Dr. Náray-Szabó Sándor, min. osztálytanácsos, társelnök. Nagy László, tanitóképző-intézeti igazgató, ügyvivő alelnök. Dr. Ranschburg Pál, idegorvos, a kísérleti paidologiai osztály elnöke. Dr. Jablonkay Géza, tanító, a kísérleti paidolo­giai osztály titkára. Dániel Jenőné, polg. isk. tanítónő, jegyző. Egri Tóth Kálmán, tanító, jegyző. Krécsi Béla főreáliskolai tanár, jegyző. Dr. Perényi József, főreáliskolai tanár, pénztáros, Schön József, népiskolai igazgató, ellenőr. Kivonat a Magyar Gyermektanulmányi Társaság Alapszabályaiból. A társaság célja és eszközei: 4. §. A tár­saság célja, hogy a gyermekek tanulmányozá­sának ügyét hazánkban felkarolja; a gyermek­tanulmányozást tudományosan mivelje s e tanulmányok eredményét főként a nemzeti ne­velés számára értékesítse; továbbá, hogy a gyermekszeretetei minden körben általánossá tegye, mélyítse; az egyesek és a társadalom érdeklődését a gyermekek életjelenségei iránt felköltse és ébren tartsa. jegynélkiil s a kiszállásnál oda ad egy 10 centi- mest a kezét érte kinyújtó olasznak. A Canal grandén végig csónakázva látja az utas azt, amiről oly sokszor olvasott s hallott elbeszél­getni t. i. a házaknak a tengerbe való építke­zését, a kijáratok az egyes házakból egyenesen a canalisra szólanak, minden ház előtt több gondola van gyönyörű faragványokkal s úgy a gondola, mint a kikötő oszlop a család színeit viselik, bármely pillanatban felülhet az ember s evezhet vele ahova tetszik. Az élesen figyelő utas a canalison végig hajókázva egyebet is lát, látja a fiatal házasokat nászuton mint si­mulnak egymáshoz a gondolába ülve, no de ez discrét dolog, ez nem útleírásba való, azért menjünk csak a Szent Márk-térre, Velencének legszebb pontjára. Itt már az ember szárazföl­dön mozog, órákig ellehet ott, a tér környé­kén bolyongani anélkül, hogy gondolára vol­nának utalva, habár vannak közben szűk cana- lisok, hol gondolával is közlekednek. A világhírű Szent Márk-tér rövidesen „la piazza“ a legszebb tér az egész világon, köz­pontja a velencei életnek. Nyáron este 8 órá­tól, télen délután 2 — 4 óráig térzene van itt, mely alkalommal csak úgy hullámzik a közön­ség, a velencei előkelőségek s az utazók soka­sága egybe keveredve. Éjjeli kivilágításnál a tér tündér szép látványt nyújt. Egy különös érdekessége e térnek a mindenütt hemzsegő s mind egyforma szürke galambok. Megszámlálhatatlan mennyiségben lepik el a teret e kedves jószágok s felszedik az ott e célra árult s az utasok által vásárolt és nekik elhintett kukorica magot, s oly kedvesek, hogy az idegenek fejére, vállára szállnak s kezéből eszik a kukoricát, egyikünk maga után szórva egy pár szemet, messzire csaltuk el őket. A 167 m. hosszú és 57-82 m. széles teret körös-körül gyönyörű épületek szegélyezik, ke­letről van mindjárt a nagyszerű Márkus tem­plom, épült 830-ban, majd amikor Szent Márk evangélistának hamvai Alexandriából ide átho­zattak 1013-85-ig újra átalakították. A tem­plom az ő különféle stylü építkezésével keleti időre emlékeztet, különösen hold fénynél a homlokzat aző számtalan tornyocskájával és or­omzataival függönyszerüen lebeg az ember szeme előtt s az ezeregy éjszakát rajzolja elébiink, magunknak is volt alkalmunk a felséges lát­ványban gyönyörködni, lévén éppen abban az időtájban holdtölte. A templomnak 5 kupolája van s 500 márványoszlop tartja fenn az egész impozáns épületet. Feltűnt mindenkinek a hom­lokzaton a középső ablakok felett elhelyezett arany és rézkeverékből alkotott 4 hatalmas ló, de ha megtudtuk, hogy mi voltaképen a 4 ló, megértjük mindjárt azoknak ily kiváló helyen való elhelyezését. A 4 ló Konstantinápolyból került Velen­cébe, s állítólag Neró császár diadalkapuját dí­szítették. Napoleon ezeket Párisba vitette, de az osztrákok uralma alatt újra visszakerültek oda, ahonnan elvitettek, csak azért, mert a nagy imperátor legyőzése után a békekötés alkalmá­val az osztozkodó hadverő fejedelmek a béke- szerződés egyik pontjául felvették azt is, hogy miszerint a Napóleon által a világból összehará­csolt megmérhetlen becsű műkincsek mind­egyike a volt tulajdonosoknak visszadandók. Kiváló nevezetességű a dogék temetkezési helyei, a templom csarnokába 8 márványosz­lop látható, állítólag a jeruzsálemi templomból származott, ugyancsak a templom jobb oldali ajtója Konstantinápolyból való s 1204-ben lett ide felállítva. A templom belseje cso­dálatos benyomást tesz az idegenre a őz hatal­mas oszlopával s 4000 Q m. kitevő arany mo­zaik falazatával, különféle képeket, jeleneteket ábrázolva a bibliából. A templomnak részletes leírása nem ké­pezheti egy ilyen utileirás tárgyát, de meg az különös szakértelmet is igényel, azért még csak annyit említek meg, hogy festményei világhí­rűek s a leghíresebb festőktől származnak. A kripta a chorustól balra baksisért látható min­dennap 12-2 óráig, ebben voltak valamikor elhelyezve Szent Márkusnak a csontjai. Egy igen értékes bronzajtó vezet a sekrestyébe, ez is gazdag mozaik diszitéssel van ellátva. Egy­szóval minden részlete a templom belsejének egy-egy műkincs s roppant vagyont képvisel­nek. A templom előtt állott a hires Campanille, összedőlt 1902. jul. 14-én déli 12 órakor. Az Isten különös, gondviselése, hogy senkit maga alá nem temetett, ugyanez alkalommal ment tönkre a torony lábánál létező Logyetta is, egy márvány csarnok Sansovino által 1540-ben fel­építve, úgy ez mint a Campanille mos újból épülnek. A Szent Márk-tér északi oldalán van az öt régi torony, (Torre dell orologio) 1498-ban lett renoválva. A benne elhelyezett művészi alkotásu óra 5 percenkint mutatja az órát és perceket pl. IX/35 = 9 óra 35 perc, a torony te­tején pedig van 2 emberi alak elhelyezve, ezek ütik kalapácscsal a nagy harangot, ezzel is je­lezvén, hogy hány óra van, azonkívül minden délben pont 12 órakor ágyuelsütéssel is jelzik a delet.* Ennek folytatása közben a nyílt árká­dokkal ellátott óriási ó és uj épület, alatta szebbnél-szebb üzletekkel s hullámzó ember­áradattal. Az uj részben a Palazzó reáléban van a régi könytár is elhelyezve. Ehhez ra­gasztva áll az úgynevezett Zecca, ebbe az épületbe helyezték át a dogék palotájából a csodaszép másik könyvtárt, ebben a könyvtár­ban 260000 kötet mü van s 8000 kézirat. Szemben a Palazzo realeval áll a dogék büszke palotája (Palazzo duevle,) A palota épült 820-ban, azóta többször le lett rombolva s min­dig nagyobbszerüen felépítve. A mostani álla­potban 1350-ben lett helyreállítva. A palota a

Next

/
Oldalképek
Tartalom