Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-11 / 6. szám
4 KOVARVIDEK 1906. február 11. közepett fölösleges, sőt zavaró hatású. így hát alkonyodik a fülbevalónak, de bizony azért még nagy idő fog elmúlni, mig teljesen kivész a ! divatból. A Szamos és Kraszna hajózhatóvá tétele. Az Ecsedi-láp lecsapoló és Szamospalparti ármen- tesitő és belvizszabályozó-társulat, utalva azon kiszámíthatatlan előnyökre, melyek vármegyénk közgazdasági viszonyaira a Szamos és Kraszna folyók hajózhatóvá tételéből hárulnának, illetékes helyre felterjesztést intézett a kérdés előkészítése tárgyában és felkérte a debreceni kereskedelmi és iparkamarát, hogy e kezdeményezést támogassa. A kamara szakosztályai a kezdeményezés támogatását készséggel elhatározták s ez értelemben a földinivelésügyi ügyvivőhöz felterjesztésztést intéztek. A beteg katonák és hozzátartozóik. A közös hadügyminiszter rendeletet adott ki, amelynek értelmében a katonai kórházakban elhelyezett legénység állapotáról hozzátartozóik külön e célra készült zárt levelezőlapokon értesitendők. Minden kerületi parancsnokság évente 2000 ilyen zártlevelezőlapot kap. A kórházi zártlevelezőlapok akár a parancsnoksád, akár a betegek által használtatnak, az ausztriai és magyarországi, valamint a bosznia-hercegovinai belforgalomban, továbbá az utóbbinak Ausztria és Magyarországgal való forgalmában portómentességet élveznek. Országos vásár. Kővárhosszufaluben február hó 16-án országos vásár lesz. A polka eredete. A kedvelt táncok közül különösen a polkának van érdekes története. Csehországból származik s oly gyorsan vált népszerűvé, hogy maguk a műveltebb csehek se ismerték fel a külföldről ismét visszakapott táncban a saját nemzeti táncukat. Nemrég állítólag megbízható adatok kerültek nyilvánosságra ennek a táncnak kaletkezését illetőleg. E szerint egy Slezák Anna nevű elbekastelitzi, csehországi szobaleányt illeti meg a feltalálás dicsősége. Ez a cselédleány 1848-ban egy vasárnap délután megjelent a korcsmaudvaron s egy saját talál- mányu táncot saját dalára iejteni kezdett. A dalt Neruda József tanító lekottázta s igy vált lehetségessé, hogy a következő vasárnap, már egy egész csapat diák járta az uj táncot. Öt év múlva, miután már előbb megjárta ez a tánc a külföldet, Prágába került vissza s ott adták neki a pulka nevet. Pulka csehül annyit jelent: fél s igy valószínűleg a benne előforduló fél-lépések alapján kapta ezt a nevet, melyet aztán a külföldiek polkára változtattak. Havi folyóirat. „Népmivelés“ címen uj havi folyó irat jelent meg Bpesten Bárczy István és Veszély Ödön szerkesztése (Budapest, Egyetemutca 1.) Előfizetési ára egy évre 20 kor. A lap a népmüveltség emelését tűzte ki célul. A gyermek szobába. Dióval töltött szilvát hoz a mama. Mindnyájuknak Ízlik és jóízűen eszik, miközben I. igy szólítja meg a mamát: „Mama, milyen fán terem a diós szilva?“ K —s B —a. Nincs betegség házánál mai számunkban megjelent hirdetésre ez utón is felhívjuk t. olvasóink figyelmét. Nagysomkuti piaci árak. Az első kővárvidéki Műgőzmalom és olaj-gyár jelentése szerint. Búza - (100 kgr.) -= 14 K 50-15‘00 Rozs — „ „ — 10 „ 00-10 50 Tengeri „ „ - 12 „ 00-13'0Ü Zab - „ „ - 10 „ 00-11-00 CSARNOK. Piroska.- Költői elbeszélés. — Irta: Re (fős. (Folytatás.) Vendég tehát! gróf, báró, büszke gentry ? (Mert hogy nagy ur, az már kétségtelen, Ily cifra négyes szánon járni — kelni, Meg nem esik szegényebb emberen! —) Bizonynyal ifjú danái, szép gavallér, Cilinder, frakk, fényes, vakító gallér, Kezén keztyü, monokli a szemén .... — Első vizit, vagy régi, biztos parthie, S az elve negyvennyolc, vagy kormánypárti, Udvarló, vagy talán már vőlegény ? . . . Kíváncsiság ! Te édenkerti vétek, Örök lakásod minden szív, kebel! — Mások miképen tesznek, mint beszélnek, Törik, szakad, nekünk azt tudni kell! . . . Velünk születtél, elkísérsz a sírig, Velünk vagy ébren s álmainkban mindig, Te, zsarnok és mi szolgáid vagyunk! — — KiséHenők meg veled szembeszállni! A vagy az ismeretlent tudni, látni, Bizony kifúrná még az oldalunk! . . . . . . Apáthyné még most is csinos asszony, Mint három éve . . . mit se változott! . . . Jóság, szelídség ömlik el az arczon, Szemében most is ifjú tűz lobog, Vígan cseveg édesdeden kacagva ! . . . — Csak a derék, a szives házi gazda, Az ősz Apáthy hajlott meg nagyon . . . Időnként meg-megroskad már a lába, Mint hogyha nem bírná soká a válla A terhet, mit az évek száma nyom ! De szive ifjú lesz talán örökké, Azon nem látszik az idők nyoma, A lelke vágyik kis családja közzé Kedélye szintén ritkaság, csoda! . . . Kezében tartja most is a pipáját Hű, elmaradhatlan cimboráját, Az arcán tiszta boldogság honol . . . — Miként ha télen szép derülés támad, Érezni még tüzét, a napsugárnak, Amint kitör a fellegek alól! . . . A nappali, a hol a társaság van, Csupa madárdal, pompázó virág. Nincsen hiány az illatos rózsákban Nyílnak a szegfűk és kaméliák! . . . Az ablak közt rácsos kalitka zárva, Vígan csicserg a sok dalos madárka S a házigazda boldog szerfelett . . . — Ezek az ő igaz, meghitt baráti, Közöttük tölti el az ősz Apáthy, A nyugalomnak szentelt per ezeket! . . . Nézzünk be hát az egyszerű lakásba, Mi újság van az ősz Apáthy ék? Négyen beszélgetnek a kis szobába, A kandallóban pattogó tűz ég! . . Előkelő ur ül a zsöllyeszékben, Hanyag tartással hátradül kevélyen Blazirt az arca, racscsol módfelet! . . . Ennek dacára mégse kellemetlen, Választékosság van az öltözetben, Szabályos arc és szép, sötét szemek! . . . Hullámos haj, sötét akár az éjfél, Csinos bajusz, mosolygó ajk fölött . . . (A bakfis lányok, úgy tizenhat évnél Ilyennek képzelik az ördögött \) Midőn beszél, csábitó, lágy a hangja, Gyönyörrel csügg Piroska: lelke rajta, A társalgása művelt és okos, Nem. mutató, témákra nem vadászik, Az egyik tárgy olyan, miként a másik, Emebben úgy, mint abban: otthonos! Piroska ám! Az ember szinte bámul! (Mióta láttuk három év letűnt \) Viruló rózsa lett a kisleányból A fejlődésen meglepődhetünk' . . . Az ifjúság csodás varázsa, fénye Lobogva játszik csillogó szemébe, A ringó termet, domború kebel! . . . Csak két suhogó, fehér szárny hiányzik, S nem állna meg a fényes menyországig, Miként egy angyal, úgy repülne el! ... A társalgás vidám: a szép Piroska Le nem venné a vendégről szemét! S a Don Juan gyönyörrel viszonozza A lányka égő, tűztekintetét\ . . . De hopp! Pardon ! Egy gyei adós maradtam, Áz ismeretlent még be sem mutattam ! „Kemény ffy Béla, Jankovácz ura!“ (Az ősz Apáthy nála szolgál régen, A jó öreg Kemény ffy idejében Lépett be, mint erdészsegéd, oda!) S hogy mit keres Kemény ffy Béla itten ? Azt kérditek? Feleljek arra is? — Apáthyék sorsát felvitte Isten, Piroska fogta meg a kis hamis! . . . Ödönről mit se hallott három éve, Nem tudta hol van, rég halott, vagy él-e? ... Levél se jött s nem volt azóta itt\ A múltat szép jelen fedi homályba, Miként az egyik éjszakának álma A másik éjszakának álmait! . . . Az uj gavallér meglett férfi ember, Kovács szegény volt, ez meg gazdag ur, Ki elhalmozza minden kényelemmel, Szeretve őt kimondhatatlanul! Naponta eljár délután, vagy este, S a múltkor is előtte térdreesve, Elmondta, hggy már rég imádja őt, S ha az övé lehetne nemsokára, Betelnék szive lelke álma, Együtt álmodva át a szép jövőt! . . . S a kincs, a pénz, mely oly nagy ur manapság, Elbóditá a bájos gyermeket, Örülni látta mindig édes atyját, A földes ur ha rájuk zörgetett! . . . ... Hogy is volt ?... Isten tudja már a sorsát! Magukra hagyták: őt s az udvarlőját, Kemény ffy Béla kérte, faggatá, Beszélt hozzá igéző szép szavakkal, S Piroska lázas reszkető ajakkal Susogva mondta az „igenu-t reá! . . . ... De hogy a társasághoz visszatérjünk, Folytassuk ott hol elhagytuk elébb, Kemény ffy Béla — most már ismerősünk — Magasztalá az éneket, zenét! Mint mondta, hajdan ő is zongorázott, Örömmel, kedvvel, passióval játszott, Magyar dalért rajongott lelkesült! . . . S Piroska kérő, unszoló szavára, (Szabadkozott előbb, de mindhiába!) A régi rozzant zongorához ült . . . (Folyt, köv.) Szalon. A hét legfrissebb intim pletykái. — Gyere — gyere! — Hagyjatok el - olyan boszus vagyok. Nem kapok egy varrónőt . . . — Hát bizony az elég boszantó - mikor mennyien vannak! ? — De most mind el van foglalva! Hivattam vagy hármat. Voltam is vagy kettőnél; de nem — és nem! — Megvarrod magad — s punktum . . . Hisz te olyan ügyes asszony vagy ! ? — Igen — igen .... Mondjátok csak: hogy varratjátok? — Egész egyszerűen ! A nyaknál egy igen pici kivágássals rövid ujjal . . . — S mit tesztek rá ? Bükkfa szén bármilyen nagy mennyiségben kapható Nagysomkuton Ecker Béninél.
