Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-23 / 51. szám
2 KŐVÁRVIDÉK 1906. deczember 23. zsarnok, a ki ezt a sóhajt a lelkekből kisajtolja, nem aranytrónon ül többé, nem az emberi szivekben lakik. A legtöbb ember önmagának lett zsarnokává az által, hogy száműzvén szivéből Istent, a szenvedélyek rablánczaira fűzte akaratát. E két gondolat oly logikai kapcsolatban áll egymással, mely minden esetben vas- szigorusággal bekövetkezik. Non est pax impiis. Nincs békéjök az istenteleneknek. Hogyan is énekeltek az angyalok a Megváltó bölcsője felett? „Dicsőség a magasságban Istennek! Békesség a földön az embernek.“ Adjátok meg Istennek az őt megillető dicsőséget és élvezni fogjátok az annyira óhajtott békét. Vissza tehát az Istenhez! A szemek egészségtana. A szemek ápolásánál első főfeltétel gondoskodni kellő és elég világosságról és kerülnünk a tulerős vakító fényt. Kerülni kell továbbá a szemek túlságos megerőltetését apró tárgyak által, mint amilyenek apró kis betűk olvasásai, finom kézimunka. Ha teljesen kerülnünk nem lehet a finomabb munkát, úgy szokjunk hozzá félórai megszakításokkal dolgozni, amely szünetek alatt a szemeket egy-két percig való lezárás vagy a távolba való pillantás által pihentetjük. Ha szemeink fáradtságot árulnak el, a munkát hagyjuk abba. Munkaközben gondunk legyen a test egyenes tartására, a tárgyak legkevesebb 25 cm. távolságra legyenek szemeinktől és körülbelül ugyanannyira távol a mellkastól. Kerüljünk mindent, mi v rióclulást okozhat a fej felé, előrehajlott testtartás, a fej alacsony fekvése alvas közben, szűk gallérok, túlságos sok szeszes ital, hideg lábak, kemény szék, gőzfürdők gyakori használata, (stb.) Kerülnünk kell végre mindazt, ami szemeinkre nézve kellemetlen, amiről maga a szem ad legjobb tájékozást. Minden ember tudja, mily kellemetlenül hat szemeinkre a hirtelen fényváltozás, a világosság és homály hirtelen váltakozása, a közvetlen világosság, az olvasás, menés, vagy kocsikázás közben, az alkonyaikor való munka, a lámpából áradó melegség, pislogó gyertyafény, a virasztás, stb. Megjegyezzük, hogy mindez legalább is ép oly káros a szemekre nézve, mint általánosan elterjedt hit szerint a léghuzam egészségünkre nézve. Ha tehát fentebb említett káros befolyásokat csakis fele részben oly gondosan kerülnők, mint a gyakran ártalmatlan és egészségünkre nem is káros léghuzamot, máris nagy volna előnyünk. A léghuzamra nézve itt meg kell jegyeznünk, szemben ez iránti feltevéssel, hogy legtávolabbról sem okoz oly sok szembajt, mint amenyit tulajdonítanak neki; és hogy mindenesetre sokkal kevesebb kárt okoz, mint a szemekre nézve alkalmatlan, nyugodt, de mindenféle idegen alkatrészekkel telitett úgynevezett rossz levegő, amilyent rosszul szellőztetett és sok emberektől zsúfolt helyiségekben tdálhatunk. Hogy nagymérvű rövidlátóság mellett és oly emberek is, kiknek gyuladás- szerü szembajuk van, csakis helyesen cselekednek, ha az ehhez hasonló rövid tanulmányt a szemek ápolásáról az emlékezetbe való vésés céljából kellő figyelemmel tanulmányoznák és szükség esetén tőlük telhetőleg szigorúan be is tartjuk, azt alig kell különösen kiemelnünk. Nagyon rövidlátásban szenvedő gyermekek szüleinek, a gyermekek legzsengébb korától kezdve a szemek ápolását a legszigorúbban kell ellenőrizni és főleg gyermekeik hivatásának megválasztása alkalmival különösen figyelemmel kell kutatniok, mi nem igényel nagyobb megerőltetést a szemre. Nagymérvű rövidlátás mellett csak oly hivatás alkalmas, amely lehetőleg nem kíván meg finomabb közelmunkát. Ki kell azonban emelnünk, hogy még a teljesen épszemüek is helyesen cselekszenek, ha szemeik kellő ápolását el nem hanyagolják, már az okból is, mert a szemek ápolása leginkább a káros befolyások elkerüléséből áll. Gondoljuk meg csak mindig, hogy a legegészségesebb egyének is e részben való egészségellenes magatartás által rövidlátókká lehetnek. A rövidlátóságot gyógyítani nem lehet, még enyhíteni sem lehetséges. De lehet kisebb vagy középmérvü rövidlátás esetén szemüveg által annyira segíteni a bajon, hogy normális helyzet teremthető. Akinek azonban szemüvegre van szüksége, a szemüveg megválasztását ne bízza egyszerűen a látszerészre. Ki kell jelentenünk, hogy a megfelelő szemüveg kiválasztása művészet, amelyet a tudomány minden eszközeivel kiképzett orvos csakis egy szakklinikán töltött legaláon egy évi gyakorlat után képes kellően gyakorolni. Ez leginkább az által lesz indokolttá, hogy a szemeknek gyakran sokféle baja van és a szemüveg megválasztása mellett e bajok figyelembe veendők, továbbá, hogy egy rosszul megválasztott szemüveg a betegnek több kárt okoz, mint hasznot, amely okoknál fogva a választás mindig nagy gonddal és felelősségteljes tudatában eszközlendő. Előfordul, hogy rövidlátók tulerős üvegek által rövidlátósagukat csak fokozzák, ami üveg nélkül vagy szakorvos által jól megválasztott szemüveg mellett kikerülhető lett volna. Vannak ugyan esetek, hogy a szemorvos is az illető betegre, helyesebben a látszerészre bízza a szemüveg megválasztását, de csakis beképzelt laikus nézetre vall, ha a szemüveg megválasztását minden előforduló esetben csak gépiesen akarjuk alkalmazni. tendősnél, okos, nagy szemeit az anyjára emelte mintha mindent, de mindent megértett volna és tovább nem panaszkodott. Szótlan haladtak tovább, meglassított léptekkel. Az anya karján fogta a kis fiút és amennyire csak lehetett melengette szinte meg- gémberedett tagjait. A szegény asszony torkát fojtogatta a siras, de visszaszorította a kikivánkozó köny- nyeket, nehogy kicsiny fiacskája eszre vegye. Végiggondolta rettenetes sorsát, mely őt állandóan sújtja. Kivert eb módjára kell kóborolnia ártatlan gyermekével a legszentebb estén, mikor mások jó meleg szobában, barátságos szókat valtva, örülnek a karácsony gyönyörű ünnepének. Pedig hát nem érdemelte meg e sorsot. Jó asszony volt, áldott teremtés, ki férjének és gyermekének élt. Csupán másfél esztendeig tanott a boldogság, talán addig se, de ő az voli, mert ura mellette, gyermeke melleit volt. Aztán elhagyta őket, a szerető csalódjál, minden íelkiismeretfurdalás nélkül megvált tőlük, hogy elvegye a/.t a másik nőt, a kivel már a házasságuk első hónapjaitól kezdve mindgyakrabban lehetett látni. Minden búcsú nélkül tudta elh .gyni a hű, a jó, a szép asz- szonyt; eltudta hagyni a kis Jánoskát, a ki megmentette az anyját attól, hogy valami meggondolatlanságot ne kövessen el, megmentette az öngyilkosságtól. Mert csupán a kis fiú tartotta a szegény elhagyatott, megcsalatott asz- szonyban az életet. Az ártatlan gyermekért akart még csak élni. De fájt lelkének, hogy Jánoskának nem adhat oly nevelést, mely megillette volna. Hisz a jómódból egyszerre csak a legkétségbeejtőbb nyomorúságba cseppentek bele. Büszkesége nem engedte, hogy kegyelem kenyéren éljenek. Inkább koplaltak, fagyoskod- tak. A mit órák adásából keresett, abból tartotta fenn magát és gyermekét. Künn a külváros egyik parányi odújában húzták meg magukat. Ide törekedtek most is. Óráról jött és a vegtelen hosszú utat megkellett tenni ebben a csikorgó hidegben. A mint igy haladnak a házak mentén, a kis fiú hirtelen megáll. Az anyja elereszti karját és kérdőleg néz gyermekére. — Anyukám nezz oda, édes anyukám, jaj be szép, jaj be gyönyörül — szól felcsil- lámló szemekkel a fiúcska. Az asszony oda tekint, hát észre veszi, hogy min lelkesült fel a fiacskája. Egy földszintes lakás utcára nyíló ablakából szokatlan nagy fény áradt ki, mert csupán átlátszó fehér függönyök takarták belül az ablaktáblákat. A szobában hatalmas csiliár égett; a kályha tüze is világított; emellett a középen egy óriási karácsonyfa állott, melyen megannyi apró gyer- tyácskák égtek. Ez a látvány kötötte le Jánoska figyelmét. Tágra nyitott szemekkel nézett be az ablakon és percek múltán hiába hívta, hasztalan nógatta az anyja, hogy jöjjön, mert megfázik, nem lehetett elvonni az ablaktól. — Istenkém de szép — szólalt meg a fiú, — nézd csak anyukám azt a nagy karácsonyfát, az édes angyalkákkal, - és mennyi aranydió, aranyalma van rajta ... és a sok-sok gyertyácska, aztán cukrok, szőlő, csengők . . . — Gyere kicsi fiam — rimánkodott az anya — agyonfázol ebben a vékony kabátkában, lyukas cipőcskében, aztán beteg leszel és nekem nagy bánatot okozol. — Nem, édes anyukám, én nem fázom, nézd te is azt a sok szépet. És annyi-annyi játék. Ott van egy nagy vasút és igen sok katona, csákó, hinta, ló, képeskönyv . . . Ugye anyukám, ezt mind a Jézuska hozta? ... de kinek hozta . . . már tudom . . . most jött be a szobába egy fiú, ugy-e annak hozta mindazt a Jézuska? . . . — Drága kis Jancsikám, esdekelt az asz- szony - jöjj már, gyere haza, a nagy hideg át meg átfutja gyenge testedet; már köhögni is kezdek Édes fiacskám jer, oh jer! Xagy megtakarítást Jiarácsonyi ajándékaink Salambposía _____________érünk el, ha_______________________________________bevásárlását a_____________________árubeszerzési vállal Tra bízzuk. Mi ndent nagykereskedői árakban számit. — Jutaléka csupán a pénztári engedmény, a melyet az elad ótól von le magának. Czégtulajdonos: G AXj A B JÁNOS BHI3A FEIST, VII., Dohány-u.. IQ.
