Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-23 / 51. szám
KŐVÁRVIDÉK S A mi karácsonyunk. Megint egy esztendőnek vége. Egy évnek, melyben váltakoztak a jó és balsors az egyéni életben, de fokozottabb mértékben a nemzet életében. Az év, amelyben még élünk, ki gondolná most, múltán a múltnak, hogy olyan volt, mint amilyent át nem élt Magyarország utolsó önvédelmi harca óta egyetlen egyszer sem. Ha már nem is érezzük teljes közvetlenségükkel a viharos napok csapásait, talán most, az esztendő befejezte előtt elmélkedvén a dolgok múlandóságán, visszatérhetnénk szent karácsony ünnepén a lealkonyuló évnek históriai jelentőségére és arra, hogy milyen tanulságokat tartalmaznak a megpróbáltatások számunkra. Szükségünk van erre különösen most, hogy a nagy és r.ehéz küzdelmek után egy ragyogóbb és lendületes korszak következett. A tanulságokat szűrjük le annál is inkább, nehogy a ragyogás valahogy elkápráztasson. Vizsgáljuk meg, vájjon ez a fellendülés mennyiben hozott bennünket közelebb az Üdvözítő tanítóhoz. Vizsgáljuk meg, vájjon a Krisztus megmutatta ösvényén haladunk-e és hogy a Megváltó azt a megváltást jósolta-e az emberiség számára, amelyet az emberiség most ké* szül betetőzni. Nem terjeszkedhetünk ki a nagy világ eseményeire is. Elég nekünk, ha a mi közügyeinket tekintjük át és nemzeti büszkeséggel mutatunk rá azokra az eredményekre, amelyek a nemzeti tulajdonságok javára Írandók és nemzeti öntudattal korbácsoljuk azokat a hibáinkat, amelyeknek bajainkat köszönhetjük. Az év kezdete a kétségbeesett nemzeti küzdelem jegyében fogant. Jussunkat vérrel megszerzett alkotmányunkhoz nem engedtük elsikkasztani. Minden eszközt, ami törvényes, megragadtunk, hogy féltett kincsünk a mi tulajdonunkban maradjon. És nálunk is maradt. Ami után szomjuho- zott az ország immár évtizedek óta, az megvalósult. A közszellem átidomult egy csapásra. Kossuth Lajosnak demokratikus szelleme suhogott át a hazán és felocsúdtunk. Mert Kossuth apánk, az államférfiu, egyenes szellemi ivadéka Krisztusnak, a megváltónak. Amit ez évszázadok előtt hirdetett, a teljes jogegyenlőséget, az emberszeretetet és testvériséget, ugyanazt hirdette Kossuth Lajos, _1906. deczember 23.________________ — Anyukám én nem fázom, oly szép itt minden. Ugye a Jézuska csak a gazdagoknak hoz ilyen szépeket. Én szegény vagyok, anyukám, nekem nem hoz semmit a Jézuska. — Drága Jancsikám, szegény gyerekeket is szeret a Jézuska, csak jók legyenek. Te is nagyon jó fiú vagy, majd rólad is fog gondoskodni. De most légy engedelmes és gyere haza már én is nagyon fázom. — Nini édes anyukám, most már egy néni és egy bácsi is van a szobában. Megcsókolták a fiút és megcsókolták egymást. Ugye az a néni és bácsi annak a fiúnak a mamája és papája. De nézd meg, anyukám, nézd meg! Az asszony, ki távolabb az ablaktól állt és már aggódott gyermeke miatt, hogy a hosszas nézegetésben valami baja esik, de meg sajnálta ártatlan fiacskáját megfosztani a gyönyörűségtől, oda jött az ablakhoz, benézett és hirtelen halk sikolyt hallatott. A férfi - gyermekének apja volt. — Mi bajod anyukám ? kérdé aggodalmasan Jancsika. — Semmi fiacskám, semmi és megfogta gyermekének karját és mintegy öntudatlanul vonszolta magával A gyermek szinte sirva- fakadt, mert még gyönyörködni szeretett volna a látványban, de utóbb elnyomta fájdalmát és ment az anj'ja nyomába. Az utón egyre motoszkáltak fejében a látottak és közben-közben erősen köhögött! Az asszony meg nem is tudva, hogy fiacskája mellett, vagy mögötte halad, őrülten a szabadsághős. A kedély és szív embere vallást alapított e tanokra, a tett és gondolkodás férfia alkotmányt teremtett ez eszmékre. Ami a társadalmi életben már megvolt, az hiányzott még az állami életből. És ezt megcsinálta Kossuth. De miként Krisztusnak el kellett véreznie tanaiért, akként annak a nemzetnek is véráldozatot kell hoznia, amely nemzet fiai Kossuth ; eszmééiért rajongtak. E két pontban tehát ta- ! lálkozik a megváltás nagy vallási ünnepe, a megváltás nagy politikai ünnepével. r A megváltót csak hosszú időre halála után kezdték követni. Nincs itt a helye, hogy okait kutassuk. Csak a hasonlatosság teljessége mellett szól, hogy tulajdon úgy vagyunk. A Kossuth apánk által hirdetett eszmékkel is: csak hosszú j időre halála után következett el az az év, melyben eszméi valósulásának kezdetét látjuk. Csak a kezdetét. A teljes kiépülést meglátni, ki tudja, adatott-e nekünk a mostani nemzedéknek. Ám, ha ezt nem is éli meg ez a nemzedék, de utódaiban bizonyos, hogy megéri a nemzet. És ez jóleső tudat mindenki számára, aki hisz Krisztus országa eljövetelében. HÍREK. 1906. december 22. Lapunk t. olvasóinak és munkatársainak boldog ünnepeket kívánunk! Személyi hir. Dr. Serly Gusztáv, vármegyénk főorvosa a napokban hivatalos ügyekben községünkben időzött. Közséti közgyűlés. A f. december hó 16-án tartott képviselő-testületi gyűlésen tárgyalta a község dr. Péchy Péter járási főszolgabírónak a vármegyeháza telkének megvételére vonatkozólag beadott ajánlatát. Ez alkalommal azonban a beadott ajánlatra nézve érdemleges határozatot nem hozott a képviselő-testület, amennyiben gróf Teleki Sándor és Mán Lajos k. képviselők együttes indítványára kimondta, hogy az e tárgyban már előzőleg hozott határozat elintézéséig, illetve a mig arra nézve a törvény- hatóság nem nyilatkozik, újabb határozatot nem hoz. 28-án, délelőtt fél 12 órakor Nagykárolyban a vármegyei székház nagytermében rendkívüli közgyűlést tart. A tárgysorozatból a következőket említjük fel: dr. Serly Gusztáv vármegyei főorvos nyugdíjaztatása iránti kérvénye. Dr. Péchy Péter főszolgabíró ajánlata a n.-somkuti székház megvétele tárgyában. Kisfentős község adásvevési szerződésének jóváhagyása. Kisfentős, Kővárhosszufalu, Lukácsfalu, Dánfalu, Fehérszék I és Magosfalu községek 1906. évi pót- és 1907. ; évi községi közmunka költségvetése és Jeder község módosított szervezési szabályrendelete. Hivatalos vizsgálat. Dr. Péchy Péter járási főszolgabiró e hó 21-én vizsgálta meg a jegyzői ügykezelést községünkben és rendben találta. Az erdódiek küldöttsége. Erdőd és vidékének egy 80 tagú küldöttsége tisztelgett e hó 14-én vármegyénk főispánjánál, Eötvös Róbert főszolgabiró, Láng Ferenc esperes-plébános, Rábay Dezső uradalmi intéző vezetése alatt, kiknek emlékiratot nyújtottak át, melyben kérelmeik orvoslását, különösen a végkép elhanyagolt utügy jobb karba helyezését kérték. Az alispán előtt Eötvös Róbert, a főispán előtt Láng Ferenc esperes tolmácsolták Erdőd és vidéke kérelmét, találó szavakkal ecsetelvén azon tarthatatlan állapotokat, melyek az utmizériák folytán sulyo- ; san nehezülnek a lakosságra. Úgy a főispán, mint az alispán igen szívesen fogadták a küldöttséget s megígérték, hogy ügyöket támogatni fogják. Szerkesztőváltozás. Hantz Jenő dr., ki a Szamos laptársunknak 10 éven át volt szerkesztője, lemondott ezen állásáról és január 1-ével megválik a szerkesztőségtől Előléptetett pénzügyigazgató. Ó felsége a király Vicenty Pál pénzügyi tanácsos, alsókubini pénzügyigazgatót a királyi tanácsosi cim díjmentes adományozása mellett jelenlegi állomáshelyén hatodik fizetési osztályú pénzügyigazgatónak nevezte ki. Vicenty éveken keresztül működött vármegyénkben előbb mint adófelügyelő, majd a pénzügyigazgatóságok szervezésével helyettes pénzügyigazgató lett. Dacára annak, hogy a finánc nem nagy népszerűségnek szokott örvendeni, őt szerették, mert a felekkel szemben loyalis és igazságos volt. A mi megyénkből lett előléptetve az alsókubini pénzügyigazgatóság főnökének. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. év december hő A szatmár-erdódi helyiérdekű vasút állami kezelésbe vétele ügyében december 11-én értevágtatott, mintha kisértetek üldöznék. A váratlan esemény csaknem megőrjítette. A gondolatok tömkelegé cikázott agyában. Elgondolta, hogy ő ül ott benn a barátságos, meleg szobában férje mellett és nem az a másik és együttesen örülnek, hogy mily örömet szereztek Jancsikájuknak. Mind jobban beleélte magát ebbe a helyzetben, mikor hirtelen tompa zuhanás hangja téritette vissza az álom országból a rideg valóságba. Megfordult, ott feküdt a gyermeke a kövezeten, mozdulatlanul. A fiúcska a fáradságtól kimerültén, anyja után való futkozás közben összeesett. Az anya felkapta a gyermeket, kebléhez szorította, csókjaival borította száját, szemeit arcát és megindult vele otthonuk felé. Szerencsére néhány lépésnyire laktak, különben nem birta volna az asszony. A gyermek élt, lélegzett sőt nagy forrósága volt. Az anya rideg otthonukban azonnal lefektette az egyszerű ágyba. A fiúcska eszmélni kezdett, kinyitotta a szemeit és körülnézett az egy gyertyaszállal világított kicsiny hajlékban. — Édes kicsi fiam, nincs semmi bajod, el mondd, drága gyermekem, — szólt az anyja, odaülve az ágy szélére és simogatva Jancsika arcocskáját, mely piros volt és forró. A gyermek nem felelt, csak révedezve jártatta körül a szemeit, közben erősen köhögött, melle zihált és homlokán verejtékcseppek mutatkoztak. A gyermek csak nézett, majd mosolyogni kezdett és megszólalt: — Nézd anyácskám, ott, ott van az én karácsonyi fám, szép kis angyalkákkal, aranyos diókkal, aranyos almákkal .... Erős köhögési roham fogta el. A láz mindjobban kiütött rajta. Aztán folytatta: — Igen sok gyertya, csengő, angyalkák és annyi játék, trombita, kard, csákó, dob, katonák... Mégis szeret engem a Jézuska . . . Nézd anyukám . . . ugy-e szeret engem a Jézuska .. . mert én jó vagyok . . . Hörgött a melle, köhögött és szeme mind nagyobb tűzben égett. — Ugy-e, anyukám az mind az enyém ott... a sok játék, cukor, képeskönyv, hintaló .... ugy-e az enyém és nem azé a fiúé .... az enyém, a Jézuska hozta ... az angyalkák ... katonák ... mind az enyém---El csuklott a hangja, nagy köhögési roham fogta el, majd szólásra nyitni akarta a száját, de beszélni nem tudott, szemei lecsukódtak, arca halványulni kezdett. Anyja ott térdepelt az ágya mellett és fogta fiacskája hidegülő hezét. Mégegyszer kinyitotta szemeit, ajkai szólásra nyíltak: — Jé ... zus ... ka ... hozta!... Aztán minden elcsendesült a szobában. Jánoska anyja se kelt fel többé. Megrepedt a szive. Harmat Jenő. — Drága fiacskám, ne légy beteg, szólj mindenségem, fáj a méhecskéd?
