Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-16 / 50. szám
2 KŐVÁRVIDÉK 1906. deczember 16. értékkel biró telek már évtizedeken át a községnek semmi jövedelmet nem hajt, holott azt a község értékesíthetné és azzal tekintélyes összeget tevő tartozását kifizethetné. A község semmiféle körülmények között nem engedheti meg, hogy a kérdéses telek jogtalanul használtassák a vmegye által, minden ellenérték nélkül. Ebből kifolyólag ismételten fölkéri a vmegye tvhatóságát, hogy vagy bocsássa önkéntes árverés alá a megyeházat és annak telkét a községi képviselő testület által már meghatározott és fentebb is említett feltételek alatt, vagy pedig a 347/905. Bjkvi sz. a hozott határozat értelmében adja át a község tulajdonába a vármegye házát ellenérték nélkül vagy megfelelő ellenérték mellett. Vagy végül vegye át a vármegye a községtől a telket a melyen a vármegyeház épült 16000 koronáért, hogy végre ezen kérdés elintézést nyerjen. Utasittatik a községi elöljáróság, hogy ezen határozatot jogerőre emelkedés után terjessze fel illetékes helyre. A fentebb közölt képviselőtestületi határozatból kitűnik, hogy hányféleképen határozott már ezen kérdésben a törvény- hatóság, a miből csak következtetjük, hogy a vármegye közönsége nem hajlandó az épületet a község tulajdonába adni. A mennyiben pedig a telek ilyen körülmények között a községnek egy holt tőkéje, a mely a községnek semmi jövedelmet nem hajt és kilátás sincs arra, hogy a jelen körülmények között a községnek jövedelmezzen. Ezen rég vajúdó kérdést csak úgy látjuk most már megoldhatónak, hogy a község a telket tegye eladóvá. Iparfejlesztés és szakoktatás. A parlament úgyszólván egyhangúlag megszavazta az iparfejlesztésről szóló törvényjavaslatot. Ez rendben volna. Hogy azonban mindenkit kielégit-e vájjon ez, az egészen más ki dés. Sokan vannak, kik nincsenek megelégedve a törvény- javaslattal, elsősorban a kisiparosság óriási zöme, mert hát az iparfejlesztés tulajdonképen a nagyipart támogatja hathatósan, a már jómódú és tehetős vállalkozók százezreit szaporítja; viszont a kisiparosokról felette mostohán vagy egyáltalán nem gondoskodik. Ilyképen aztán vajmi kevés remény van arra, hogy nálunk tényleg fejlődjék az ipar. Mert hát tulajdonképen erős kisipar teremthet hatalmas nagyipart. Ezért elsősorban is és mindenekelőtt a magyar kisipart kellene felkarolni, támogatni, dédelgetni, hogy a gyenge ágacska terebélyes fának serdüljön. A kisipart, illetve a kisiparosokat kell segélyezni, a kisiparosokat kell tanítani, oktatni, állami támogatással, hogy szaktudásra képzettségre tegyenek szert és következéskép igazi munkájuk elsőrendűvé, versenyképessé váljék. Ha azonban szüntelenül a nagyipart fogjuk gyá- molitani, még pedig a külföldről idetelepedett nagyiparosokat, nem igen fog lényegesebb haladás mutatkozni iparunk fejlődése körül. A nemzet állam kiépítésének nagy munkája szempontjából az ipart illetőleg első s tán legfontosabb feladat a szakoktatás kellő szervezése. Tanult, iskolázott kisiparos osztály egyrészt ipari termékeinek előállításánál nagyobb eredményt tudhat elérni s igy könnyebben versenyre kelhet a külföldi iparral szemben, másrészt iskolát járt, művelt iparososztályoan sokkal éberebb a nemzet állam tudata. Egy nemzet-iparos lelki szeme előtt nem tisztán az a törekvés lebeg, hogy megrendeléshez, avagy a felmerülő szükséglethez mérten éppen csak elkészítse munkáját, amiből életét fentarthatja. Ez az irány legkezdetlegesebb stádiuma a nemzet ipar-életnek. Ennél a pontnál nemzet-iparos meg nem állapodhatik, mert a nemzet állam ennél többet követel. Követeli ugyanis azt, hogy minden ipartermékében a nemzet karaktere, jellege tükröződjék vissza. Hogy ekként az egész iparososztályt a nemzet öncélja irányában és szellemében átformálhassuk, nemelég ennek eléréséhez csupán az, hogy az iparos ifjú nemzedéket mesternél leendő, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó gyakorlati tanonckodásra, inaskodásra szorítsuk. Ezzel a rendszerrel csak minden lélek s öntudat nélküli modern rabszolga munkáshadat nevelnénk. A mai kisiparosnak az élet nehéz küzdelmei közepette azonban fizikai lehetetlenség annyi időt szentelni magának, hogy tanulóját modern nemzetiparossá nevelhesse. Ha akisiparos osztály egymaga gyenge, képtelen erre a feladatra, álljon oda melléje teljes erejével a magyar törvény- hozás. A mühelybeli oktatást a mesterre hagyjuk. Azt majd elvégzi ő. Az iskolai oktatás magának a nemzetnek; a törvény- hozásnak kötelező feladata. Az iparoktatás szerintünk két irányban fejle. ztendő, még pedig általános és speciálisan szakirányban. Az általános irányt a népiskolától egészen a legfelsőbb iskolákig, az egyetemig meg kell honosítani. A mai élő nemzedék minden egyes tagját nem lehet megnyerni az ipar tántorithatlan hívének. Meg kell hát akkor nyernünk a jövő nemzedéket. A nemzet állam örökké élő organizmus, mely nem csupán a jelenért, hanem a jövőért is él. A jövő pedig ott van az iskolákban. Már az elemi iskolás nebulónak fejébe is be kell oltanunk az ipari foglalkozás tisztes, becsületes, nemzet és életfentartó formás keblét, arcának rózsaszínű hamvát a tündérek királynője is megirigyelhetné. Egyszerű, rövid ruhájában ha megindult Antal karámja felé, rámosoiyognak a mezei virágok, a pipacs, a szarkaláb, a gyermeklánc, bólogatnak feléje, kínálja magát egyik is, másik is. Hivalkodva mutogatják magukat a mező virágai, mintha azt mondanák: — Ne sajnálj bennünket te isteni hajadon, tudjuk mi azt, hogy a leszakitás ránk nézve az elmúlást jelenti, de te érted, te általad szívesen fejezzük be életünket csak ott pihenhessünk egy darabig a te kebleden oh Aga, leányok leg- szebbike. Aga enged ilyenkor a csáibtásnak, lehajol s óvatosan leszakít egyet, miközben mellére tűzi a kis virágot, Antalra gondol, szerelmesére, a pásztorra. — A feleségem leszel, együtt fogjuk őrizni a nyájat, nem mozdulok el soha melőled, igen, igy lesz majd ezután. Most nyár van, őszre enyém leszel. Micsoda boldogság oldalad mellett eltölteni az életet. Nekünk nyílnak a virágok, a dalos madarak éneke a mi szerelmünkről beszél s mi szeretjük egymást. — Szeretlek, szeretlek, — ismételte a leány s piruló arcát szendén Antal keblére hajtotta. Óh, de a sors gonosz, hirtelen, minden kímélet nélkül csap le s csavarja meg az emberek boldogságát. Az ország különböző részéből rossz hírek szállongtak. Háború lesz, hosszú, kegyetlen háború — suttogtak az emberek. Az ősz király szomorúan ült trónusán s nem tudták felviditni, sem a szüzek éneke, sem Beppónak a bohócnak mókái. Amiről az emberek suttogtak s ami miatt a király arcán oly végtelen szomorúság ült ki, valóra vált. Az országban véres kardot hordoztak végig, száguldó lovasok, ami azt jelentette, hogy veszélyben a haza, siessen minden erős karú ember védelemre. S Aga zokogva borult Antal vállára. — Itt hagysz mindenségem ? — Iiiv a kötelesség szerelmesem, nem maradhatok. Ki tudja, mikor jövök vissza ; ki tudja visszajövök-e, mert hisz csatában nem j biztos az ember élete, annyit azonban mondhatok, hogy ha túlélem a veszedelmet, sietek vissza hozzád egyetlenem s aztán tied leszek mindörökre. — Igen, visszasietek, de te is esküdj meg, í hogy hü leszel hozzám, nem hagyod el szerető pásztorodat. Csend volt. Szomszéd hegyek felől jövő vérvörös sugárkévék jelentették a naplementét. Az esti szellő feléjük söpörte a mezei virágok bóditó illatát s Aga zokogva emelte három ujját az ég felé. — Esküszöm, hogy nem hagylak elíjsoha. * * * A háború rettenetes volt. Ezren és ezren pusztultak el az ellen fegyverei által. Már két éve tartott az ádáz küzdelem s még mindig nem lehetett tudni, mikor lesz vége. Egyszer aztán váratlan dolog történt. Meghalt a szomszéd király, az özvegy királyné pedig megkötötte bekét. Az ország egyszerre megszabadult a rettenetes nyomástól. Az emberek arcza vidámabb lett, a pacsirta hangosabban dalolt, mint valaha s a szerelmesek sóhaja örömkaczajra változott. Népes lett újra a mező, a róna, az elhagyott nyájak pásztorai lassan-lassan mind megérkeztek. Csak Antal, Aga hűséges szerelmese késett. — Talán baja történt, talán súlyos sebekkel borítva fekszik szegény valahol messze idegenben, irgalmas Isttm, talán meg is halt, tépelődött a leány kétségbeesve. Xagymegtakarítást Xarácsonyi ajándékaink Salambposia _______________érünk el, ha___________________________________________bevásárlását a_____________ árubeszerzési vállal *tra bízzuk. Mi ndent nagykereskedői árakban számit. — Jutaléka csupán a pénztári engedmény, a melyet az eladótól von le magának, Cjgógtulajotonos: GALAMB JÁJTOS BUDAPEST, VII-, Doliány-u. IQ.
