Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-16 / 50. szám
1906. deczember 16. KŐVÁRVIDÉK 8 voltát. Meg kell magyaráznunk ezekkel az apró gyermekekkel is, hogy az iskola teremben minden amit szemük lát, kezük érint, amit magukon hordoznak, a kérges tenyerű iparos izzadtságos munkája, nélküle nem léteznénk, mert ő maga a természet. A középiskolákban az ipar általános ismereteivel, annak természeti miszszió- jával kell megismertetni az ifjúságot. E tantárgyat kötelezővé kell tenni a középiskolákban! Az általános ismeretek elméleti tanítása mellett különös haszonnal jár ipari műhelyeknek, telepeknek megszemlélése nem egyszer-kétszer mintegy szórakozásból, hanem esetről esetre gyakran és pedig komoly oktatás s gyakorlati tapasztalat szerzés céljából. A felsőbb iskolákban, jogakadémiákon és egyetemeken külön e célra rendszeresített tanszék hirdesse az ipari tudomány szabadságát, dicsőségét. Ezen általános iskolai nevelésnek kettős irányban fogjuk érezni becses értékét. Egyrészt nemzedéket kapunk, mely az ipar iránt érzékkel viseltetve ténylegesen is támogatni fogja a magyar ipart és ez lesz kulcsa majd a mai fogyatékos hazai iparpártolási kérdés oly régóta vajúdó megoldásának, másrészt elfogjuk érni azt, hogy az iskolázottak közül többen fogják adni magukat ipari pályára. És igy lesz magasabban iskolázott iparos osztályunk, mint van Németországban, vagy Angliában, mely államokban igen nagy az érettségizett és egyetemet végzett iparosok száma. Az iparoktatás másik nagy útja a tulajdonképeni szakoktatás ipart űzök részére minden fokon ingyenes tanítással. Alsó, közép és felsőfokú ipari szakiskolák létesítendők. Alsófoknak az ország minden városában, nevezetesebb községében, középfoknak minden nagyobb ipari gócponton, felsőfoknak az ország geográfiáiig felosztott nagyobb területein álli- tandók fel. Fontos, hogy a szakok gyakorlati és elméleti tanításán felül gondot kell forÉs teltek a hetek, teltek a hónapok, de Antal még mindig nem jött vissza, hogy vigasztalja, hogy keblére zárja busitó kedveseit. Aga meggyászolta, mert hisz bizonyos, hogy áldozata lett az ellen fegyverének, megsiratta s a következő tavasszal odanyujtotta kezés egy másik fiatal legénynek. * * * A fiatal asszony a pitvar-ajtó előtt ült egy este, az urát várta, mikor léptek zaja ütötte meg fülét. Feltekintett, e léptek mindig hang- zottabbak lettek s egy pár perc múlva ott állott előtte Antal, cserben hagyott kedvese. — Antal! — kiáltott Aga. — Én vagyok — szólt az ifjú szomorúan, minden a régiben maradt csak a mosolyt loptad el ajkamról, fogságba estem, most szabadultam, a falu határán hallottam már, hogy férjhez mentél, óh bár ne szabadultam volna ki soha. — Irgalmazz — Antal, hiszen én ... . — Megbocsátottam már, Isten veled Aga! Megindult, a zörgő haraszt jelezte lábai lépteit, alakja mind homályosabb lett, végre elnyelte egészen az éj. S mentői jobban távolodott Agától, annak arca annál szomorúbb, annál fájdalmasabb kifejezést öltött. — Hisz elhagyott, ő hagyott el tulajdonképpen - gondolkozott Antal. ditani mindazokra az általános tantárgyakra is, melyeknek ismerete nélkül a mai modern ember nem élhet meg. Végül különösen hangsúlyoznunk kell, hogy az ipar történelme mellett nagy súlyt kell fektetni a magyar nemzet történelmének tanítására. A középosztályt mely fundamentumát képezi a nemzetállam épületének, nemcsak gazda, hivatalnok és kereskedő, hanem legnagyobbrészt iparos alkotja. Az ipar nagyon alkalmatos arra, hogy a nemzetállam eszméjét megerősítse, de egyúttal veszedelmesen alkalmas arra, hogy az azzal foglalkozókat a nemzetközi és nemzetiségi eszmék karjaiba csalogassa. Ne rejtegessük a titkot! Kisiparosaink közül ma sokan hódolnak a szélső nemzetközi (szocialista) és nemzetiségi eszméknek, mert nem remélvén sem a magyar társadalomtól, sem a képviselőháztól, sem a kormánytól és hatóságoktól semmiféle köteles támogatást egyedül ezekben az eszmékben keresik vigaszukat. Szomorú látvány biz az, hogy a magyarság mint apad ereiben! Testének vérei erősen mérgezettek; de még nem egészen. Az iparosság zöme még nem veszett el a magyar nemzetállam számára, de közel áll a lejtőhöz. Itt ennél a mentési akciónál kezdődik az egységes magyar állameszméhez való ragaszkodásra megszilárdítani s el- tévelyedett részét visszahódítani. Az új honalapitásnak pedig legnagyobb eszköze; az iskola, még pedig általánosan véve a nemzet, szorosan véve az iparosság részére. Ekként e különös cél elérésére a nemzet, illetőleg a kormány és képviselőház halaszthatlan feladatát képezi, hogy a nemzetiséglakta vidékeken minél tömegesebb számban szakiskolák állítassanak fel. Ha van elég pénzünk golyókra és ágyukra, ám legyen gondunk arra is, hogy a nemzet teljes valójában védve legyen, az orozva támadóktól. Ez a védekezés a nemzetnek önvédelmi joga, melynek használatára nincs Fájt a szive rettenetesen, de aztán megvigasztalódott. Ilyen az élet, olyan ritkán válik valóra a boldogság, az öröm, amire vágyik egy földi halandó, szólt és két hónapra rá oltárhoz vezette Liát, a fekete hajú pásztorleányt. * * * . Ismét arattak. A mező kaszák pengésétől, aratók énekétől visszhangzott. Antal háza előtt ült s kis gyermekével játszadozott.- Antal, Antal, hangzott messziről, itt vagyok, tiéd vagyok s ott állott előtte Aga, igaz első szerelme. Még mindig imádták egymást.- Antal, drágám, egyetlenem, az uram Isten nyugasztalja meghalt, megsirattam, igazán megsirattam, hisz jó volt mindig hozzám, de a szivem mindig a tied volt, csak a tied. Szabad vagyok . . . újra szabad . . . eljöttem hozzád. A pásztor ajkán szomorú mosoly vonult keresztül.- Ez itt a kis fiam Aga, igen én is megnősültem, én nem vagyok szabad. Aga megremegett, ez biztosan az Isten ujja. Lehajolt, megcsókolta a játszadozó ártatlanságot, egy könnyet törölt ki szép szeméből s megindult visszafelé. Ugyan, ugyan miért futottál el Aga, szép, korán özvegységre jutott asszony, hisz a Sors szükség, hogy másnak engedélyét kérelmezzük és elnyerjük. Az önvédelem fegyvere ott legyen a szakiskolákban, melyekben kérlelhetlen szigorral magyar legyen a vezetés, magyar a szellem és magyar a tanitómes- teri és tanári kar. * Ep testben ép lélek. Kinek ne volna legbensőbb óhaja erősebbé lenni; ki az a ki manapság egyik vagy másik a testet gyöngítő bajban ne sínylődnék ? Valóban csekély azok száma, a kik napjainkban teljesen egészségesek és még csekélyebb azoké, kik tényleg erősek is. Az életmód összhangzata a kultúra jelentékeny fejlődése következtében meg van zavarva, mert túlságosan sokat foglalkoztunk manapság a szellemmel és annak ápolásával és figyelmen kívül hagyjuk a test fejlődését; ez pedig okvetlen megboszulja magát. A természet törvényei számunkra elő vannak Írva és azokat követnünk kell; — ha pedig azok mellőzése rossz következményekkel jár úgy jajgatunk kegyetlen sorsunk fölött, pedig bajaink okát önmagunkban kell keresnünk. Csak az értelmetlen ember mondja a természetet kegyetlennek, az a ki utait és törvényeit életmódjával összhangzatba hozza - elismeri annak igazságos voltát. Megérdemli a büntetést az, ki figyelmen kívül hagyja ama parancsokat, melyeket a jóságos természet adott ndkünk testi egészségünk fenntartására és fejlesztésére. Ebben rejlik oka a mai kor szülöttjei testi gyöngeségének, testi és lelki elkorcsosulásának, a büszkén magát a teremtés urának nevező erősebb nem elsatnyu- lásának. Komoly intés van ezen nyomokban» értékes útmutatása ez a természetnek, a mely jó tanácsadó és megértető velünk, hogy tévúton vagyunk, a mely a lejtőn lefelé vezet, ellenében hivatásunkkal, a felfelé törekvéssel. Még nem késő mindama káros befolyást jóvá tenni, a mit az utolsó évek alatt a kulturnemzet egyoldalúságának kell tulajdonítanunk. Ha nem csalnak a jelek, csak rövid ideig fog tartani és visszatérünk a helyes és rendes útra. Sok tekintetben már is hozzá fogtak a munkához, a múlt hibáit pótolni és ha van valami, a mi jelezni képes ama közóhajt a mai bajoktól, a kárpótolni akart már a veszteségért, teljesíteni akartam óhajtásodat, miért futottál el, miért nem vártál türelmesen ? A szép Lia, Antal felesége ágynak esett, hiába ápolták, hiába melengették, mire ismét tavasz lett kivitték szegényt a temetőbe. Antal özvegységre jutott. Siratta ő is az asszonyt, mert jó és becsületes volt, de azután megnyugvás szállt a szivébe. — Az Isten ujja — mondotta most ő — hisz a szivem igazán nem volt az övé. Rohant a szomszéd faluba, szivébe uj remény, uj öröm költözött.- Drágám, mindenségem, Agám eljöttem végre érted, most már egymásé lehetünk, az Isten is úgy akarta. És szomorúan sóhajtott Aga.- Nem igy akarta, úgy ahogy mi gondoltuk, úgy nem akarta. Mig élünk a golgotát folyton fogjuk járni, soha, soha, soha. — Miért ? - kérdezte Antal megdöbbenve.- Miért - felelt az kétségbeesve . . . mert újra férjhez mentem . . . nem vagyok szabad . . . — Na ez igazán rettenetes dolog, gondolta Antal s busán hazafelé indult és mivel már mága sem remélte, hogy ifjúkori álma Valóra válik, megnősült másodszor is.
