Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-02 / 48. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NÁGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egész évre Fél évre . ISlőflaetési ár : . . 8 K Negyed évre . . . . 2 K . . 4 „ Egy szám ára . . 20 fillér 1 Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Telekl-tér 388. az. Felelős szerkesztő: Barna Benő. megjelen hinden vasarnap. Nincs egészséges vizünk. Ha őszinték és nyíltak akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy Magyarország legtöbb járásában a közegészségügyi rendészet, a szociál-hygienia valósággal mostoha gyermeke a közigazgatásnak akár végrehajtó, ellenőrző, akár active, ujitó, rendelkező szerepét tekintsük is az első fokú hatóságnak. Nálunk csak a baromegészségügynek van irigylésre méltó pompás conditiója. Pl. egy tinó fájdalmasan elbődül, mintegy varázsütésre, rögtön megindul az egész közegészség- ügyi szervezet: jelentés, kiszállás, vizsgálat, szemle, oltás, zárlat, őrszem kirendelés, jelentések, sürgönyök, stb. úgy, hogy barmainknak valóságos örömmámorban kell úszni. Az előnyös és kitüntető nemzetgazdasági pártfogás miatt. Embert azonban ha beteg, igy nem dédelgethetünk, mert nincs rá pénz. Az állatorvost az állam fizeti, a körorvost a községek, az kétszer annyit kap, mint emez, fizetésben, meg kiszállásban is. Hiába ezidő szerint a barmoknak határozottan protekciójuk van. Elismerem, hogy bajos volna minden beteg gyermekhez kimenni falura az orvosnak, mert dijjait nem bírnák el a községek, sajnos azonban, hogy sok helyen még a baj felléptének járványos jellegét sem méltatják a gyógy- és óvintézkedések szempontjából olyan szigorral, a milyent a lakosság egészségének érdeke jogosan megkívánhat. A nagysomkuti járásban nem ilyen az egészségügyi adminisztráció, amit tartozó kötelességünk már itt a legnagyobb elismeréssel hangsúlyozva megemlítem. A járvány rendészet rendeleteiket dr. Péchy Péter főszolgabíró vasszigorral hajtja végre s bármily méltányos és igazság szerető közigazgatási járási főnök, különben járványügyben semmi excusalete el nem fogad, semmi mulasztást nem hagy büntetlenül. így is van ez rendjén, igy köteles- ségszerüen, ámde amit ezen kívül tett a szociál-hygienia érdekében, az egyenes elvitázhatatlan érdem, 1904-ben beszerI zett egy Ligner-féle (system Berlin) formalin gőzfertőtlenitőt 200 koronáért. A régi | nagy fertőtlenítő 4000 vagy 6000 koronájába került a járásnak, használhatón a közönség különösen a nép szemében ellenszenves és nipraeticus, amennyiben avval csak a ruhaneműt lehet fertőtleníteni, de nem a házat magát, annak a falait, a padlót, a hol a legtöbb a szenny és a szennyben a legtöbb méreg. A mi szegényeinknek alig van fehér- nemüök. Soknál csak egy saison ing és alsónadrág, nyártól-nyárig, amikor is a teremtő felmelegitő, a folyók és patakok vizeit s abban az elhagyott sorsú ember kimoshatja szennyesét. Az uj kis gép nagy-nagy haszonnal járta be a járást és valóságos művelődési hivatást teljesített, amennyiben a népet közelebb hozta a fertőtlenítés szükségességének beismeréséhez ugyannyira, hogy ma az értelmesebb földműves ragályzott lakásának desinficiálását nemcsak, hogy elszenvedi, hanem egyenesen megkívánja. A „KQVÁRVIDÉK“ TÁRCÁJA. Románc. Ne sírj leányom, meglásd még visszajön S térdreborulva kér bocsánatot, — Hiába mondod, édes, jó anyácskám, Nem látom én már azt a szép napot! — Törüld le könnyed, édes, kicsi lányom, S ne gondolj rá, majd elfelejted őt . . . — Igen, anyácskám, ott lenn a föld alatt . . . Készíts hát nékem csipkés szemfedőt: S add rám hófehér menyasszony ruhámat, Melyben áldozni voltam egykoron; Mirtus virágot is tűzz a hajamba, S ültess rezedát, rózsát síromon. Rezeda, rózsa volt az ő virága, S mint egykor Ó, csak az boruljon rám . . . Oh, de miért sírsz? hiszen csak a szivem, A szivem fáj, de nem soká, anyám! . . . Házasságom története. — Irta: Németh Jenő. — Először is van szerencsém magamat bemutatni: én Ihaj Kelemen vagyok és kedves feleségem, a drága, (megint negyven koronás uj kalapot rendelt) Ihaj Kelemenné őnagysága, született Csuhaj Zsófi. Én, Ihaj Kelemen, valamikor vármegyei dijnok voltam. De csak voltam. Mert egy napon egyenesen a Korcsmából jól beállítva állítottam be a vármegye házára, folytonosan kedves nótámat: „Czifra szűröm künn a pusztán . . .“ kurjongatva, a miért is komor irodafőnököm, Mogorva Tamás ur, még az nap kitette a szűrömet hivatalomból. E naptól kezdve én is azon hétköznapi alakok közé tartoztam, a kik már jókor reggel beülnek a kávéházba, ahol a pinczértől egy kis kávét és egy nagy halmaz újságot kérnek, aztán lázasan böngészik a kishirdetési rovatokat és mindennap 20-30 kérvényt útnak indítanak, de hiába. Bármennyire kerestem, kutattam, vagy három kónapig állás nélkül voltam. Akkor már nagyon elvoltam keseredve és az öngyilkosság sötét eszméje is megfogamzott már gondteljes agyamban, a midőn nekem, Ihaj Kelemennek, sikerült megismerkednem Csuhaj Zsófika kisasszonynyal, a kinek révén nemcsak hogy álláshoz jutottam, de boldog férj is lett belőlem. Csuhaj Zsófika kisasszony, akkor még az „Első állatbiztosító részv. társ.“-nak volt a szorgalmas hivatalnoka és egy napon igy szólt hozzám: — Ihaj ur! — Parancsoljon velem, Csuhaj kisasszony! — Nézze Ihaj ur, — mondá Csuhaj Zsófika - csináljunk egy üzletet. Magának nincsen állása, nekem nincsen férjem. Szerezzen nekem egy férjet, akkor én átadom magának az én hivatalomat. — Csuhaj! — Kiáltottam fel. — Kedves Csuhaj kisasszony, ez jó lenne. Ekkor ő bájosan mosolygott, (de az régen volt) én pedig elindultam férjet szerezni Csuhaj kisasszonynak. Mentem, mendegéltem, jártam-keltem és megszólítottam a fiatal embereket. Az egyik azt mondta, hogy ő elvből nem nősül. — Elv, cvelv .... - feleltem neki és ott hagytam. A másik, a szemem közé nevetett és úgy oldalba lökött, hogy eltántorodtam. De azért én eltántorithatatlanul folytattam a férjkeresést. H. Sándor. I an-inhti Ajqrr/Wanalr kaphatók kedvező részletfizetésre Vertheimer Lipót-nál LCgjUUD VdliUgepeK Szatmár Kazinczy-utca 17. (A zárdával szembe). Árjegyzéket ingyen és 'bérmentve KnldöLt bárKínels.. _____
