Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-25 / 47. szám
2 KŐVÁRVIDÉK 1906. november 25. nyomban megszűnik. A gyanús gyermeket az orvos hazaküldheti, a többieket nyomban fertőtleníti s ezáltal sok, nagyon sok katasztrófának van az útja elvágva. Fontos és kívánatos sok, mennél több ilyen óvoda felállítása, hogy egy rendszerint kis helyen mennél kevesebb gyermek gyűljön össze. Az elmondottak látszólag kis dolgok, alapjában véve azonban igen komoly és mélyreható következményű bajra képez orvosságot. Egyedül az ezen ügyeket intéző szakkörökön múlik, hogy a statisztika adatai a jelen szomorú képét többé elénk ne tárja s képtelenek vagyunk azt hinni, hogy ez ügyben rövidesen intézkedés nem történik. A baj komoly és előrehaladott, magunkra vessünk, ha igy folytatódik továbbra is. A társadalom a tanítókért. Harmincezer ember forrong Magyar- országon. Harmincezer tanító követel tisztességes munkája után tisztességes fizetést, melyet immár 38 éve csak úgy mutogatnak ennek a számra és intelli- gentiára nézve tekintélyes tábornak, a hatalom emberei, mint egykor a Jehova mutatá Mózesnek a Nébó hegyéről az Ígéret földjét. Ámde Magyarország harmincezer tanítója torkig van már az Ígéretekkel. A mérték betelt és most alamizsna helyett fizetést követelnek, mely képzettségüknek, szakmabeli és társadalmi munkájuknak megfeleljen. Azt akarják, hogy szűnjék meg végre az a szégyenletes állapot, mely példátlan a kulturállamok- ban, hogy a tanító anyagi ellátása igen sok esetben messze alatta állanak, amit az életben olyanok élveznek, kik a népiskola által nyújtott szellemi kincsek után nyertek tanítóikhoz mérten fényes jövédelmü hivatalt, hogy ne is szóljunk vendég került és a vén s jó nyelvű tulajdonosnőtől, Dénes is nem sokára megtudta, hogy a leány szeretett egy előkelő bankhivatalnokot, ki elcsábította és aztán sietve a faképnél hagyta. Szegény leányt elűzték hazulról és Erzsébet bolond, meggondolatlan fővel rálőtt a kedvesére. A lövés nem ejtett halálos sebet és Horváth Erzsébetre a bíróság, — az enyhítő körülményeket tekintetbe véve, mind össze csak egy esztendei fogházat mért. És azóta a leány oly szomorú, él anélkül, hogy tudná miért. A rombadőlt reményei, nagy tragédiája kiölt szivéből minden élet örömet. Ajka körül a fájdalom vonása, szeme nem ragyog s üres, egy kedvű tekintettel néz a semmibe. Olykor-olykor ha a vendégek szólnak hozzá immel-ámmal felel; azért mégis dédelgetett kedvence ő a kávémérésnek. Hisz mindenki akar a mélabus Erzsiké kedvében járni. Dénes megszerette a leányt, igazán, tiszte- séges szándékkal. De vallomásával nem akart előhozakodni, mert hisz tudta, hogy a leány örökre leszámolt a szerelemmel. Nem tépte fel vérző sebét; várta nyilatkozását. Pedig a kávémérés vén dijnoka gyakran mondogatta neki: Lássa öcsém jó volna magának feleségül az Erzsiké; maga minden bizonynyal megbecsülné. Erzsébet ha nem is szerelmet, de mindenesetre rokonszenvet érzett Dénes iránt. Hisz annak is olyan fájdalmas volt az arca, hiszen annak is nyomta valami erkölcsi folt a lelkét. a középiskola négy, vagy nyolcz osztályát végzettekről, akiknek előhaladása, tisztes megélhetése minden pályán jobban van biztosítva, mint a felettük vagy velők egy színvonalon álló tanítóé. A tanítók ez abnormis állapotok megváltoztatására mindent megtesznek, ami módjukban áll és ezzel sok van mondva. Minden újságolvasó tudja, hogy a napi sajtó elismerésre méltó módon küzd igazaikért, ami szintén nagyfontosságu tényező ebben a társadalmi forrongásban. Megtörténhetik azonban, hogy ezen intenzív küzdelem daczára az eredmény vagy egészen elmarad, vagy ha lesz is valami, a tanítók megint csak alamizsnát kapnak jogszerű fizetésrendezés helyett. Mi lesz akkor? Ismeretes a közelmúlt politikai küzdelmeiből a passzív re- sistencia. Erre helyezkedik a keserűség és a bizalmatlanság hatása alatt a tanítóság is. Elvégzi úgy a maga kötelességét, hogy fegyelmit ne lehessen a nyakába akasztani, de nem is tesz ám egyebet. És ki fogja ennek kárát vallani elsősorban? A társadalom s abban a szülők, kiknek gyermekei nem részesülhetnek többé a nevelés-oktatás oly mérvű áldásaiban, minőt a kor szelleme tőlük megkövetel. Szóval a tanítóság napszámos bér mellett robot munkát fog végezni. Adja Isten, hogy erre ne legyen szükség, ezt kívánja a haza és nemzetszeretetünk, de ha meg kell lennie, fájó szívvel bár, de ettől sem fogunk visszariadni. Hogy ez a szomorú jövő be ne következzék, a tanítóság küzdelmét mágán a tanitóságon és a sajtón kívül egy harmadik tényezőnek is támogatnia kell és ez a harmadik tényező maga a társadalom. Udvarhely megye törvényhatósága fényes példát adott erre, midőn felirt az országgyűléshez a tanítói fizetések méltányos rendezése tárgyában. Tegye meg ezt minden törvényhatóság. Sőt tovább megyünk: tegyék meg a rendezett tanácsú városok, a nagy és kisközségek. Mert ha bár felirati joguk csak a törvényhatóságoknak van is, de a kérvényezési jogot megadta a törvény mindenkinek. Hisz az is száműzve volt abból a világból, melyben ezelőtt élt. És a leány lassankint felvidult, ha az exkatonatiszttel beszélt. Arca már nem volt bánatos, sőt még nevetni is megtanult, szinte csengett belé a kávéméres . . . S úgy látszott, hogy a pajkos ámor készült valamire ... az akác már javában virágzott s a buja, nehéz virágai nagy fehér fürtökben csüngtek alá, a kávémérésbe láthatatlan kezek virágot csempésztek, hol ibolyát, hol orgonát, úgy, .a hogy jött. És a virágillattól a pipa és a szivar füstje se volt már oly orrfacsaró. Erzsiké hajába is mindennap friss virág került. Az öreg dijnok oda szólt kártyapartnerének, a cseh előmunkásnak: — Meglássa, itt még történik valami, Erzsiké menyasszony lesz. És talán igaza volt a dijnoknak mert a napsugár Erzsiké szivébe is belopta a tavaszt, a feltámadást. A zárás után Dénes rendszerint hazakisérte a leányt. De csak mindig a kapuig. Illattal telt volt a levegő, künn a házak előtt emberek, asszonyok álldogáltak és a legények harmonikája szívhez szólóan, szerelmesen szólott. A leányok hármasával, négyesével sétálgattak s ha a legények mellett vezett el utjok nevetgélve összebújtak, a kültelken forrón csörgedezett a vér az erekben . . . Dénes, ma _ pár szóval elmondta múltját Erzsébetnek. És a leány A tanító a társadalomban él, tehát a társadalom ismeri legjobban munkája értékét, a társadalom tudja legjobban mily hitványul van ezért fizetve, legnagyobb sulylyal fog tehát a mérlegbe esni a most folyó országos küzdelemben, ha maga a társadalom mozdul meg az egész országban, kérve, követelve a tanítói fizetéseknek, a kor kívánalmaihoz mért egyöntetű rendelését! Imre Károly tanító. Miért hálátlan a világ?*) — Irta: Szitnyai Elek gimn. tanár. — Az emberek mindig nagyon sokat beszéltek és beszélnek a hálátlanságról. Nem egyszer halljuk, hogy az apa a fiút, a jóltevő fölsegitett embertársát, a mester tanítványát, a barát barátját vádolja háládatlansággal, Kérdjük már most, úgy van-e ez valóban, és ha úgy van, mi ennek az oka? A mindennapi élet ezer példája igazolja, hogy a világ csakugyan igen sokszor hálátlan. így tehát most csak afölött kell elmélkednünk, hogy miért nem háládatosak az emberek? Az emberek háládatlanságának főbb okai a következők: Az első és legfontosabb ok a belátásnak hiánya. Ez értelmi hiány, amelynél fogva műveletlen eszünkkel nem látjuk be, hogy mások velünk csakugyan jót tettek, hogy erre a cselekvésre kötelesek nem voltak. Bizonyos tekintetben értelmi vakságnak is nevezhetjük, amely nem tudja a jót a rossztól megkülönböztetni. A második is szintén lényeges ok: a feledékenység. Mint minden benyomás, úgy a jótéteménynek érzete is idők múltán elgyengül. Mindig kevésbbé érezzük a jótéteményt sőt a megszokás folytán közönyösekké is válhatunk, mig végre az új tapasztalatok, ismeretek elgyengítik a vett jótéteményekre való visszaemlékezést. Látszólag tehát saját hibánkon kívül elfelejtjük, hogy velünk mások jót tettek. E feledékenység tehát lényeges eleme a háládatlanság- nak. Sok esetben az egyes ember büszkesége is hozzájárul a hálátlanság kifejlődéséhez. A vett jótétemény ugyanis az elfogadóra nagyon természetesen bizonyos kötelezettséget, tartozást ró, mely lehet viszontszolgálat, lehet köszönet, vagy csak hálás visszaemlékezés. Ezt a természetes *) E cikket szerző szives engedelmével vettük „Tanulmányok“ czimü művéből melynek második kiadása most jelent meg. megilletődve, résztvevőleg hallgatta a férfi Sznvoit
