Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-07 / 40. szám
2 KOVARVIDEK 1906. október 7. Védekezés a száraz betegségek ellen. Megtanulhatjuk az alábbi utasításból, hogy miként óvhatjuk meg önmagunkat és gyermekeinket a ragadós betegségektől, főképen pedig a legtöbb áldozatot szedő száraz betegségtől (tuberkulózistól.) A száraz betegség is ragadós, úgy mint a torokgyík vagy himlő, csakhogy a ragályozást nem vesszük könnyen észre, mivel a betegség lassan fejlődik, mintegy belopódzik az emberbe. A száraz betegség gyógyulhat, természetesen addig, mig nagy mérveket nem öltött, de még ekkor is javulhat a betegség és munkaképessé válhat a beteg föltéve, hogy orvosa tanácsait követi. Minden ember, a ki magát betegnek tartja, forduljon idejekorán orvoshoz, tudja meg mihamarább, hogy mi a baja, igy nemcsak javulását, hanem gyógyulását is lehetővé teszi. A száraz betegség felnőtteken legtöbbször a tüdőt támadja meg, köhögést okoz és a betegek köpnek. Gyermekeknek sokszor a csontokban vagy mirigyekben fészkel a betegség. A test különböző helyein genyedő nyílások támadnak. Az a mit skrofula elnevezéssel szoktunk megjelölni; a legtöbb esetben szintén száraz betegség. A ragályozást egyik emberről a másikra a szárazbetegségben szenvedők köpére vagy genye közvetítése ragályozás egyik emberről a másikra történhetik frissiben, vagy úgy, hogy a köpés vagy geny előbb a padlóra kerül, ott beszáradt és porrá válva, leheltetik be; gyermekek gyakran úgy fertőzik magukat, hogy porral szennyezett kezűket és játékszereiket, sőt kenyerüket vagy egyéb ételt a szájukba veszik. A padló piszok veszedelmes voltáról mindig tartani kell. Hiszen az utcáról lábunkkal hozhatjuk oda a káros anyagot. Minden emberben legyen annyi kötelességérzet, hogy embertársát, különösen családja tagjait, a hol csak teheti, betegségektől óvja meg. Tüdőbeteg egyén, ha köhög, vagy ha tüsszent, tartson zsebkendőt szája elé, forduljon el, ha ugyanakkor másokkal szemben áll. Beszéd közben ne hajoljon nagyon közel máshoz. Köszönése egy háztartásban, jobban mondva, egy szobában se hiányozzék. A köpőcsészében állandóan legyen viz. A köpőcsészét 1-2 naponkint alapos, az óvatos tisztogatásnak vessük alá; legjobb, ha mielőtt kitakarításához fognánk, külön e célra szolgáló bádogfazékban kifőzzük. Az utcán se tartózkodjunk a váladék kiköpésétől, de ne köpjünk a járón szerteszét. Köpjünk a csatorna nyílásba vagy a zseb- ! kendőbe, még helyesebb, ha tüdőbeteg ember e célra szolgáló, zsebben hordható köpőüveget hord magánál. Egészséges | emberek hagyják el a köpés rossz és illetlen szokását. Száraz betegségben szenvedő egyén használjon külön evőeszközt, poharat, törlőkendőt, ágyneműjét a többi | családtagéval egy ágyba ne tegyük; szeny- ! nyes ruháját, zsebkendőjét külön főzessük és mosassuk ki. Ha tüdővészes anyának gyermeke születik, ezt ne szoptassa, mert árt vele önmagának a szoros érintkezés által és tejével gyermekét, ki egészségesen született, biztosan beteggé teszi. Legjobb tehát, ha a gyermeket ismerősökhöz, vagy megbízható egyénekhez dajkaságba adja. Egészséges anya szoptassa gyermekét, mert ezzel a betegségekkel szemben ellenállóbbá teszi. Tüdőbajban szenvedő í egyének, szülők, rokonok se gyermekeikkel, se mással szoros érintkezésbe ne jöjjenek, lehetőleg más szobában tartóz- j kódjának. Értjük ezek után a sok csókol- gatásnak káros voltát; nemcsak ezen, de más betegségek miatt is. Azok, kik gyermekeiknek dajkát, dadát vagy egyéb gondozót tartanak, ügyeljenek, hogy ezek ! gümőkorban ne szenvedjenek. Ha a családban csont, vagy mirigy bajos gyermek j van, igyekezni kell az orvostól mielőbb megtudni, hogy a betegség a száraz betegségnek nyilvánulása-e? Ha az és gennyszivárgás is van, úgy adjuk a gyermekeket a kórházba, a hol az ily betegséget néhány hét vagy hónap alatt a legtöbb esetben meglehet gyógyítani. Ha a beteg otthon marad, kövessük orvos tanácsait, a sebeket kötőszer mindig födje, a kötés ne ázzon át. A szennyes kötőszert mindig el kell égetni; megmosni és újból használni nem szabad. Az, a ki a kötést változtatja, mossa meg a kezeit gondosan a kötés alkalmazása után épp úgy, mint előtte. Ne fürösszük az ily beteget ugyanegy kádban vagy teknőben a többi gyermekekkel; fehérneműit főzzük és mossuk meg külön. Legyen minden gyermeknek külön zsebkendője, külön ivópohara, evőesz- höze. Az ételt a melyet a gyermek kap, fogyassza el egy ülőhelyben, nehogy szennyeződhessék. Ne engedjük, hogy a gyermek miután jóllakott, kenyeret, vagy csontot még órahosszat majszoljon. A tejet mindig gondosan fel kell forralni, nyers tejet sohase adjunk, a hús főtt vagy sült legyen. Hűtsük le az ételt át- öntéssel, vagy úgy, hogy állani hagyjuk, de ne fujjuk és ne kóstolgassuk, különösen, ha köhögésben szenvedünk. Mindenki elképzelheti, hogy az ételnek előre való megrágása mennyire káros lehet. Bor, pálinka vagy bármily szeszes ital gyermekeknek nem való, legföljebb orvosság alakjában, különben káros és legkisebb mennnyiségénék tartós élvezete a szárazbetegség iránti fogékonyságot épp úgy fokozza, mintha a felnőtt a szeszes itallal vissza él. Tehát a szeszes itallal való visszaélést ez okból is kárhoztatni kell. Doktor. Mezőgazdáink téli jövedelme. A magyar ember, kivévén a nyári nagy dologidőt, amikor túl tesz a világ valamennyi hasonló foglalkozású népén, nem igen erőlteti meg magát a munkában. Nem mintha lomha természetű volna, a világért sem, hanem nem talál elfoglaltságot. Erős két keze pihenni kényAz arckép. Egy szép tavaszi napon, komoran, kedvetlenül állított be Ahnássy Gida a legjobb barátjához, Szecsőy Gézához. — Hát veled mi történt? — kérdezte Szecsőy. Olyan keserves blattod van, mint egy áldozatra készülőnek. Gida urfi eldobta a cigarettáját és szótlanul levágta magát a kerevetre. — Beszélj már! — nógatta Szecsőy. — Eh! Hagyj békében. — Mi a bajod? — Semmi. — Te, tán becsiptél? — Ej, dehogy! — Hát akkor mi van veled? Semmi felelet. — Nos, kedves barátom, ha belőled harapófogóval kell a szavakat kihúzni, úgy én nem buzgólkodom tovább. Ezzel nyugodtan megfordult s félbehagyott olvasmányát folytatta. Most már felugrott Gida urfi. — Édes egyetlen Gézám, ne hagyj el. Te vagy a legjobb barátom: segíts rajtam. — Mi hát a bajod? — Szerelmes vagyok ... — Hm. És ez olyan nagy baj? — Hát persze! — Talán reménytelenül szeretsz? — Igen is, meg nem is .. . Neked meg- vallhatom: Iványi Dzsinát szeretem. — Nagyszerű! — Dehogy is nagyszerű. Én olyan őrült szerelmes vagyok Dzsinába, meg olyan különös leány; néha azt hiszem, hogy nagyon szeret, máskor már úgy látom, hogy nem szeret . . . És különösen tegnap óta nagyon el vagyok keseredve miatta. — Miért? — Könyörögtem tőle egy arcképet s ő megtagadta. Azt mondta, az udvarlóinak elvből nem ad arcképet. Pedig én meghalok, ha nem lesz arcképem tőle. — No, no. — De igen. Te nem is gondolod, hogy milyen őrült szerelmes vagyok. Olyan boldog volnék, hogyha már nem lehetek vele mindig együtt, legalább a képe másában gyönyörködhetnék. Nekem a Dzsina ‘arcképe kell. Érted? Kell, mert meghalok különben . . . Segíts rajtam, Géza. — Segítsek?! De hogyan? — Ha én azt tudnám! — Hát várj csak egy kissé, majd gondolkozom. Szeretnék rajtad segíteni, ha olyan nagyon sziveden van az az arckép . . . Hát nézd én azt hiszem, hogy Dzsina nekem adna arcképet. — Adna? . . . Neked?. . . — Azt hiszem. Már csak azért is, mert én nem vagyok oly nagy imádója,^ mint te s nem is tartozom az udvarlói közé. Én a húgát szeretem, az édes kis Gabyt. — Azt a gyereket? — Kérlek, ne beszélj oly könnyedén az én kis barátnőmről. Különben megjegyzem, kikaparná a szemedet, ha tudná, hogy róla, mint gyerekről beszélsz. No, de folytassuk a tárgyalásunkat. Ne busulj, Gida, majd találok módot, hogy megszerezzem a Dzsina arczképét, aztán majd neked adom. Bizhalsz bennem. — Édes, jó Gézám! Tudtam, hogy te nem fogsz cserben hagyni! Tudtam, hogy megsegítesz! Ezer köszönet érte! — Várj még a köszönettel. Arról azonban meg lehetsz győződve, hogy mindent el fogok követni, csakhogy kézrekerithessem azt az arcképet s megvigasztaljalak vele. * — Nem. Hiába állítja, nem hiszem el — mondja a szép Iványi Dzsina a mellette haladó magas, barna ifjúnak, Szecsőy Gézának. — Pedig hasztalan kételkedik. Igazam van. — Lehetetlen. Egy gyermek és féltékeny! Óriási ellentétek ezek én előttem. — Csalódik. Ez a két fogalom megfér egymás mellett Megmaradok előbbi állításom mellett: egy 15 éves gyermek is tud már íélté- kenykedni. Be fogom magának bizonyítani. — Igazán? — mondta a leány élénken. Tehát bizonyítani fogja állítását és mikor? — Akár holnap - s mosolyogva tette hozzá, még pedig a maga kis hugocskájával. — Ah! - csodálkozott Dzsina, az én kis húgommal, a Gabyval? — Igen. Az tudja ugyebár, hogy a kis Gaby vonzódik hozzám. — No igen. Gyermekálom az egész. Meg fogom mutatni, hogy az a 15 éves gyermek nagyon féltékeny lesz. — Nem hiszem. — Úgy, hát fogadjunk. — Ha megnyerem a fogadást, kapok magától egy arcképet? Jó? — Miért épen arcképet? Ismeri elveimet? — Nagy tisztelője vagyok a szigorú elvei-
