Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-23 / 38. szám
III. évfolyam Nagysomkut, 1906. szeptember 23. 38-ik szám. Egész évre Fél évre . KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP Előfizetési ár: . . 8 K Negyed évre . . . . 2 K . . 4 „ Egy szám ára . . 20 fillér , A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. Felelős szerkesztő: Barna Benő. meqjelen hinden vasárnap. Vármegyei központi községi takarékpénztár. Járásunk jegyzői kara e hó 3-án Dr. Péchy Péter járási főszolgabíró elnöklete alatt tiszti értekezletet tartott, amelyen Rácz Dezső hosszufalusi körjegyző előadó bemutatta, egy a vármegyében létesítendő „Szatmármegyei Központi Községi Takarékpénztár“ szabályrendelet tervezetét. A szabályrendelet tervezetet amelyet módunkban van egész terjedelmében alább közölni, a tiszti értekezlet egyhangúlag és örömmel elfogadta és fölkérte Dr. Péchy Péter főszolgabíró elnököt és Rácz Dezső előadó tiszti értekezleti jegyzőt, hogy azt kellően indokolt előterjesztés kapcsán, hozzájárulás végett alispán úrhoz terjesszék fel. Ezen megbízás folytán nevezettek a szabályrendelet tervezetet személyesen adták át Ilosvay Aladár vármegyei alispánnak, aki megvizsgálván, megígérte, hogy létesítése érdekében minden lehetőt elfog követni. A bemutatott tervezet megvitatása fölött mindjárt bizalmas értekezlet is volt, amelyen Ilosvay Aladár vármegyei alispán, Dr. Péchy István vármegyei főjegyző, Dr. Kovács Dezső tb. vármegyei főügyész, Á „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA. Az én örökségem. Irta : Négiusz. Tis-Terpényen volt egy nagybácsim és van egy nagynénim. A bácsi azért volt, mert meghalt, a néni azért „van,“ mert él. Egyikük sem házasodott, noha módjukban lett volna. A bácsim (Isten nyugosztalja szegényt) az édes semmittevéstől ugyancsak neki gömbölyödött, kövérsége félelmetes arányokat öltött, úgy, hogy állandóan a gutaütés eshetőségének volt kitéve. Orvosai sok testmozgást ajánlottak neki és ez okozta korai vesztét. Amitől jobbára félt, nem az lett halála, nem a guta ütötte meg, a túlzásba hajtott testmozgás szólította el őt az élők közül. Egy estén az udvara végében álló százados fa egyik vastagabb ágára kapaszkodott s ezen mind elszántabban mind vakmerőbben himbálta potrohos testét. Addig-addig lóbálód- zott, mig a nagy súly alatt zörgött, recsegett az ág és bácsim röpült egy vizes gödörbe. Oda puffant, nagyot loccsant s mire kiáltozásaira segély jött, megfulladt. Néném ezek után jó sokáig visszavonultan éldegélt. Bátyja (a rossz nyelvek szerint: öcscse) halálával, én, mint egyedüli rokona, dédelgetett Dr. Péchy Péter járásunk főszolgabirája és Rácz Dezső hosszufalusi körjegyző a tervezet készítője vettek részt. A megbeszélés eredménye az lett, hogy általánosságban az eszme örömmel fogadtatott és igy vármegyei alispán a tervezetet a legközelebbi törvényhatósági közgyűlés elé terjeszti és annak újabb és beható részletességű megvitatása iránt egy bizottság kiküldése iránt fog indítványt tenni. Amennyiben a közjónak kívánunk szolgálatot tenni az által, hogy a létesítendő vármegyei központi községi takarék- pénztár intentióját lapunk t. olvasóival megismertessük a szabályrendelet tervezet indokolását tartalmazó felterjesztést is egész terjedelmében itt közöljük: „A járásom jegyzői karával e hó 3-án megtartott tiszfi értekezleten elkészítettünk egy a vármegye által létesítendő pénzintézet szabályrendelet tervezetét, amelyet alispán úrhoz megvizsgálás és hozzájárulás végett mellékelten tisztelettel felterjesztünk. Szatmárvármegye közönsége régen érzi hiányát egy oly jellegű pénzintézetnek, amely a közigazgatási tisztviselői kar közreműködésével, tehát úgyszólván hivatalos felügyelet alatt, a vármegye önkormányzati létének kidomboritása mellett, mint vármegyei intézmény jön lakosságának a hiteligények gyors és olcsó kielégítésével segítségére. Köztudomású tény, hogy a gazdaközönség részére az olcsó hitelnyújtás, mily nagy fontosságú szociális és gazdasági érdek, és a lakosság ezen érdekeinek istápolására, valamint annak kielégítésére, első sorban a vármegye törvény- hatósága van hivatva. Az általunk javasolt takarékpénztár létesítése azonban nemcsak a gazdaközönség hiteligényeinek olcsó kielégítésére volna hivatva, hanem módot és alkalmat nyújtana a vármegye tulajdonát képező és a keze alatt álló alapok, valamint a takarékpénztári kezelés alatt álló községi törzsvagyonok és alapok jövedelmezőségének fokozására, mert mig jelenleg a vármegyei pénzek 3V2 %:os kamatozás mellett vannak a vármegye területén levő pénzintézeteknél elhelyezve, addig saját takarékpénztárában azokat 5%, tehát IV2 %-al magasabb kamatláb mellett gyümölcsöztethetné. Kiemelendő jelentősége lenne ezen ténynek azon gyámoltak és gondnokoltakra nézve, akiknek készpénz vagyona árvaszékileg kezeltetik mivel kamatjövekedvence lettem. Már annak előtte is kedvelt, a szomorú eset óta a leghatározottabban a szivéhez nőttem. Szeret engem én is őt. Ő azért szeret különösen, mert élces leveleimmel földeritem sötét kedélyvilágát, én meg azért szeretem, mert kinéz onnan valamelyes pénzecske és néhány holdacska. Valahányszor kapok tőle levelet abból kimaradhatatlan e mondat: „Oh miért születtem, vagy ha már élek, miért nem halok meg?!!! Az egy kérdő és három felkiáltó jellel végződő panaszos hangokból a néni fájdalomteli, búbánatos múltja zokog elő. Ilyenkor kötelességem a vigasztalás. Fiatalabb éveiben nyakra főre kosarazta ki kérőit. Attól rettegett mindig s nem minden alap nélkül, hogy valamennyien nem éppen saját becses személyének, mint becsesebb százezer forintjának és négyszáz holdjának udvarolnak. Ez a hősies, nagy energiára valló lemondása az élet örömeiről mindenkor igaz tetszésemmel és végtelen csodálatommal találkoztak. Az esztendők rohamos suhanásával megmozdult benne valami. Lehetne úgy nevezni, hogy: élet ösztön, mondhatnék, hogy: az öntudat ébredése de én egyszerűen rögeszmének hivom. Mert az volt. Asszony akart lenni minden áron. Ez a gondolat bántotta, marcangolta és sorvasztotta. De hát miért is ne mehetne férjhez, mikor még csak 54 éves. Szebben cseng: fiatal asszony, mint: vén leány. Derék jó néném, hogy is jutottál eszembe? Igaz farsang volna. Mindenfelé gondtalan mulatozás, táncvigalom, bohókás jókedv, csupán én gubbasztok mogorván, szerényen, rideg szobámban. Tanakodom magamban, vájjon kit lehetne megpumpolni. Akad-e olyan ismerős? Kiknek tartozom, nem adnak kiknek nem tartozom, nem adhatnak, mert nincs nekik sem. Kopogtatnak. Belép a sürgöny kézbesítő. Táviratot hozott. Izgatottsággal, vegyes kíváncsisággal bontom föl. így hangzik: Ha még élve akarsz látni, jöjj azonnal. Elvira. — A néni, a néni! — kiáltok fel csaknem fájdalmasan. — Elvira néném halálos ágyán fekszik. Nincs vesztegetni való időm. A sürgöny alapján lakásadónőmtől pénzt kapok kölcsön. És már a következő percben száguldók kocsin a vasúthoz s rá nemsokára utazom. A vonaton ülve szövöm fonom a szebbnél- szebb terveket, hogy mit fogok csinálni a rám szállandó örökséggel. Nem illenék ilyesmiről ábrándozgatni; de hasztalan hesegettem el a csúnya gondolatokat, annál jobban körül- rajzanak . . . Veszek a fővárosban három emeletes bérházat .... nem .... telket vásárolok és arra építtetek egy ragyogóan fényes palotát a legdivatosabb kivitelben. Estélyeket adok fejedelmi termeimben. Járok kaszinóba; lovakat tartok. Futtatok; színházban páholyt bériek;
