Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-27 / 21. szám
2 KŐVÁRVIDEK 1906. május 27. úgy azonban, hogy az kedvező rétegzés esetén folytatható legyen. Egy ily fúrás költsége 4”-es csövekkel 3500—4000 koronában irányozható elő. A fúrás kivitelére vonatkozó árlejtési felhívást és szerződés mintát abban az esetben, ha az előirányzott összeg a község rendelkezésére fog állni, készséggel megküldi az elöljáróságnak. A mennyiben pedig a község anyagi viszonyai ily összeg befektetését sem bírná ki s a vármegye erre a czélra pénzalappal nem bírna, a község segélyért a m. kir. belügyminiszter úrhoz fordulhat. Hogy az artézi kút mennyi előnyt nyújtana községünknek közegészségügyi, de még tűzrendészed szempontból is, — azt hisszük, felesleges részleteznünk. Dacára azonban azon előnyöknek, melyet az ártézi kút nyújt — mi, a kik a község anyagi viszonyait jól ismerjük, nem mondhatjuk azt, hogy a község bármily anyagi megerőltetés mellett is létesítsen ártézi kutat. De akkor, a midőn némileg már kilátásba van helyezve, hogy a község e célra segélyt kaphat, nem mulaszthatjuk el, hogy annak szükséges voltára reá ne mutassunk. Nem hisszük, hogy ily körülmények között akadna valaki, aki annak ily utón való létesítését nem csak ellenezné, de annak útjába a legcsekélyebb akadályt is gördítené. Hisszük és biztosan reméljük, hogy a jelenlegi viszonyok között a szükséges és megkivántató költségeket államsegély utján kieszközölni feltétlenül sikerülni fog. Foglalkozzunk tehát az eszmével, tegyünk lépéseket ez irányban és keressünk módot ezen terv keresztülvitelére. Rózsa művelésről. Közli: Csávolszky Mihály, a „Kővárvidék“ közgazdasági rovatvezetője. Ki ne ismerné a rózsát? a virágok királynéját! ezt a mindenekfelettlegigézőbb szépséget, amely impozáns tartósságával lebilincseli sziveinkben azt a tudatot, hogy más virág csak szolganépe a büszke királynénak, De hogy ezzel bővebben foglalkozzam, helyén valónak tartom a rózsáról megemlékezni, a művelésben való szelvényeit t. olvasóinknak ajánlani. A rózsanövény hogy jól tenyészszen, tartós életű legyen és aránylag elég virágot fejleszszen, a következő általános szabályok tartandók szem előtt: 1. A rózsát kertjeinkben lehetőleg olyan helyre ültessük, hol a nap a talajt reggeltől délig melegíti, de ahol egyszersmind elegendő a légcsere is. Nap! szorult helyen csak kevés számú rózsa él j tökéletesen, tűrhetően a Tea-, Noisetta- I és a Bengáli-rózsafélék, mert minél nap- ! szorultabb a hely, a rózsák levelei csakhamar penészesek lesznek, úgyszintén különféle rovaroknak esnek áldozatul. 2. A rózsa kedveli a nehézkes, de porhanyós, lyukacsos szerkezetű, csapadékos s kevés mészszel vegyes és korhadt trágya-agyagtalajt. Hol kertjeinkben ilyen talaj nem áll rendelkezésünkre, ott ha módunkban van, feltétlenül egyébb helyről szerezzük be a fennebb említett keveréket. 3. Minden egyes rózsa részére két- három láb átmérőjű és két láb mélységű gödröt kell ásni, a kihányt talajba keverni egy negyedrész korhadt trágyát, egy lapát fahamut és fél lapát pirított oltatlan meszel A rózsa helyeit nyáron folyton tisztán kell tartani. A gyökerek mellett folyton tisztán tartani s a rózsa tányérját trágya vagy más hulladékkal befedni. Szárazabb időjáráskor hetenként egyszer megöntözni. 4. A kemény rózsák legtöbb faja éghajlatunkban miután különösen a melegebb síkságon a nyár közepétől őszig tenyészé- siik szünetel, ez időben természetszerűleg kevesebb nedvességet igényel. A rózsa hogy dús rostgyökereket fejleszthessen, legyen az vad-alanyra oltott vagy szem- zett vagy dugványról való. A gyökértő mindenkor csak 4—5 cmt.-rre ültetendő azon okból, hogy a gyökérhálózat minél közvetlenebb érintkezésben legyen a levegő elemeivel. 5. A rózsa hogy elegendő virágot fejleszthessen, évenként a növény állapotához képest ló vagy szarvasmarha trágyában részesitessék, mely nyáron hig, őszkor pedig hamus alakban adandó. A ló és szarvasmarha trágyában van a legtöbb phosphor, mely anyag pedig a virágot és gyümölcsöt produkálja. A phosphorsavas műtrágya csakis előirt adagokban ajánlható. 6. A rózsanövény azon tulajdonságánál fogva, hogy a leggyengédebb korban is virágot fejleszt, felfedezésünk folytán azon hátrányban szenved többi cserje társaival szemben, hogy ez által egy bizonyos erőképesség pazaroltätik el s igy a növénynek több idő kell az általunk óhajtott kifejlődésre. Ezt megakadályozandó, sokan úgy járnak el, hogy a még gyönge növésű rózsát virágozni nem engedik. Ezen elméletet azonban megdöntötte a gyakorlatibb tapasztalat, mert a gyakori kifejlődő virág eltávolításánál a a hajtások csak vékonyan és tultömötten fejlődnek, mi által a rózsanövény valódi teljes virágot nem fejleszthet ki, ami azt bizonyítja, hogy a növény ez által elgyengül. 7. A rózsa nyesését illetőleg, igen sok kertben nemcsak a kemény Remontant, Muscosa, Centifolia, Hibrid, de a puha Tea, Noisette és Bengáli, Cramoisi superior-féléket is évenként tavaszkor megnyesik: a gyengébbeket kurtábbra, az erősebbeket hosszabbra hagyva. Itt is újabb tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a rózsafélék is mint minden fa- és cserjetelen bevallani, ma is terra incognita. De látva a két fiatal tiszt alázatos hajlongását, az öreg úr aranygallérját, a nyakából kikérezkedő és mellén ragyogó sok érdemrendet, ama gyors meggyőződésre jutottam, hogy kedves úti társam igen nagy úr lehet és az oldalán levő kardját nem egyszer villogtathatta győztesen a harc mezején. Mellettem egy kockás ruhájú, hasonló szinü plaidbe birkoíózó úr ült, kinek kiborotvált szakálla, naptól barnított arca, szürke angol sisakja s az a nyugalom, melylyel piros kötésű Baedeckerét lapozgatta első tekintetre angol touristát árultak el. Szomszédja egy fiatal, előkelő megjelenésű úr csak annyiban hasonlított angolunkhoz, hogy szintén egy piros Baedeckert tartott kezében, melybe azonban csak fél szemmel pislantottl e, míg másikkal fürkészőleg tekintett rám. Mosolyogtam és viszonzásul mindkét szemem sugarait irányoztam felé. Jó ideig néztünk igy farkasszemet, ő egy szemmel, én kettővel, de egyszerre halk köhécseiés más irányba terelte figyelmemet. Az említett hang a kocsi túlsó szegletéből jött, csakhamar felismertem a hang tulajdonosát egy elég csinos, nehéz fekete selyem ruhába öltözött és ragyogó ékszerektől borított hölgy személyében. Onagysága származása iránt kezdetben nem valami vérmes reményeket tápláltam, mert nálunk, Mugyarországon útra csak azon tiszteletre méltó népfaj hölgyei aggatják magukat tele ékszerekkel, kiknek révén valamennyi kőbányai és belgrádi disznókereskedő legfeljebb Mózes apánk előtt lett volna milliomossá. Legnagyobb csodálkozásomra azonban a következő pillanatban kénytelen voltam teljesen ellentétes irányba terelni véleményemet, mert ékszereshölgyünket kísérője nagy alázattal és méltóságos grófnő címmel illette. Megtapogattam füleimet, hogy lassan nem történt-e valami bajuk és csak miután az ellenkezőről meggyőződtem, ismertem el, hogy velem szemben egy valódi grófnő trónol. De még ezután is inkább voltam hajlandó arra, hogy egy rohamosan meggazdagodni vágyó ékszeres utazó ügynökének tartsam. Alig fejeztem be ez irányú logikus elmélkedésemet, a bárka hirtelen nagy zökkenéssel megállóit, a portás mély alázattal nyitott ajtót és én beléptem a szálloda előcsarnokába. Gyermekkori álmaim végre teljesültek, megtestesülve láttam magam előtt az Ezeregy éjnek keleti phantasiátói ragyogó meséit. Ilyen lehetett a világverő, bagdadi kalifáknak a kelő nap mindenikéből és kincseiből ragyogó csarnoka, ljjesztő márványoszlopok me- redeztek előttem magasra, a falakat szebbnél- szebb freskók, a parkettet kincseket érő perzsaszőnyegek borították. Legalább egv tucat talpig frakkba, klakkba és lakkba öltözött, borotvált képű pincérek balkezükben nagy, karos ezüst gyertyatartót tartva mély alázattal földig borulva fogadtak. Egy tisztességes kozákrohamot könnyebben eltűrtem volna, mint e szolgálatkész pincérhad lelkesedését, mely arra irányult, hogy kufferemtől megszabadítson. Végre egy athleta termetű Ganymedes utód merész elhatározással, élénk taglejtések I kíséretében eltávolitván vetélytársait az útból, ; viperaként vetette ránk magát és szegény, jobb | sorsra érdemes kufferemet kezemből kiragadva, í rohant vele feleletet sem várva a márványlépcsőkön fölfelé ! Alig bírtam szóhoz jutni. Első pillanatban megbflvöive állottam e tündérkertben. De csakhamar egy sötét gondolat rezzent át agyamon és mintegy varázsszóra eltűnt előlem a kalifák minden szépsége. Úgy éreztem, mintha e nagy márványszobrok minden pillanatban ledülésel fenyegetnének, kajánul mosolyogtak rám a falak, freskói, hallottam, mintha a bíborvörös perzsaszőnyegek, minden lépésemre azt suttognák, szegény fiú, sajnálunk, mert itt vér nélkül vágnak az emberen eret. Gondolataimat egy termetre és korra nézve tekintélynek örvendő borízű hang szakító meg. Szobát parancsol méltóságos uram. „Igen“ felelem halkan, de annál határozottabban. „Erkélylyel, utcára, vagy kilátással az Adametló-felé.“ „Egyiket sem, pihenni vágyom, egy olcsó szobát kérek.“ „Úgy legjobb lesz, í ha a nászutasok lakosztályában nyittatok egy í szobát, ott mélységes csend honol és kedvére kipihenheti magát.“ Megunván tovább folytatni az eszmecserét, azt felelém, hogy bánom is én akár hol, csak adjon már egy szobát. A termetes úr morgott valamit karcsúbb kicsinyben és nagyban kapható: Bocsánczy Tivadar és Fia cégnél
