Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-27 / 21. szám

1906. május 27.

KOVARVIDEK

féle növény bizonyos gömb, gúla, terebély, lecsüngő vagy kúszó alakot fejleszt, mely növényi jelleg; nyesés által más alakra idomítani legfölebb rövid időre, de tartósan a növény különféle szerveinek mint virág és gyümölcs stb. megrongálása, megzavarása nélkül eddigelé nem sikerült. A kemény rózsafélék nyesése tavaszkor legföllebb abból áll tehát, hogy a korona egyes kiemelkedő, a típust megzavaró vesszői a meghatározott alak szerint vissza nyesetnek, mig a korona belső tömött vagy kuszáit vesszői, gályái teljesen eltávolíttatnak. A puha rózsafélék pedig miután tavasztól őszig folyton minden irányban, többnyire lehajló és megújuló lombot és virágot fejlesztenek, inkább szétterülő terebélyes jelleget fejlesztenek ki, mely sajátság természetileg arra utal bennünket, hogy csakis azon vesszők és gályák nyesettessenek le, melyek a tél fagya vagy rothadás által támadtattak meg.

8. a jól kifejlődött kemény rózsák elvirágzásuk után a virágos hatások virágzott részei 1—2 levéllel együtt vissza nyesheíők, hogy általa egy másodrendű, gyengébb virágzás is létrejöhessen.

9. A rozsda vagy más gombáktól ellepett rózsáknak úgy lehetünk segítségükre, ha azokat konyha-só oldattal permetezzük; még pedig ]/4 htl. vízbe 20 gramm konyha-só oldandó fel. E nagy baj ellensúlyozásául tanácsos minden ősszel a rózsa talaját növényenként 5 gramm finomra tört konyhasóval behinteni.

10. A rózsák tél ellen való befedésére vonatkozólag miután éghajlatunk téli idejében nemcsak a puha, de a kemény rózsák nagy része is ki van téve az elfagyásnak, szükségessé válik azokat a tél beállta előtt, úgy november hónap elején száraz falombbal a föld alá helyezni. Nem mulasztandó el ez alkalomkor a rothadás miatt különösen a puha rózsák leveleit is eltávolítani, valamint az éjeli fagy és a

társainak és engem a következő pillanatban vagy három pincér kisért a lépcsőkön fölfelé. Egyik előttem, másik utánam ment, dacára a ragyogó villanyvilágításnak, mindkettő égő gyertyát tartva kezében. A díszes felvonulást egy kicsiny termetű, de nagyreményű pikkoló zárta be, ki embertelenül lerántva köpenyemet és kiragadva kezemből pálcámat tipegett a lépcsőn fel. Felvezettek a második emeletre és mély hajlongások között nyitottak ajtót.

Beléptek a nászutasok szobájába. Egy az előcsarnokhoz hasonló íénynyel és kényelemmel berendezett terembe találtam magamat. A parkettet ép oly díszes szőnyegek, a falakat a szoba céljának megfelelő remek allegorikus képek ékesiték. Egy sarokban zongora, a másikban czimbalom, a harmadikban hárfa állott, a negyedikben egy hatalmas, XIV. Lajos korabeli alkoven. „Parancsol valamit méltóságos uram.“ Kérdezték hű kísérőim, miközben felnyíltak a szoba rózsaszínű villamos körtéi. „Semmit“ felelém szerényen. Mély hajlongások közt, a jó éj kívánásában egymást túllicitálva, hagytak magamra.

Krajcárokkal takarékoskodni nem igen szoktam, de a jelen esetben érthető kívánságom oda irányult, hogy vájjon mi igaz az előcsarnokbeli szőnyegek vésztjósló fenyegetéséből. Az ajtó felé tartottam és egy pillantás az ajtó mellé kifüggesztett számlára elég volt, hogy majd sóbálványnyá merdjek ijedtemben. Megtántorodtam és csak erőteljes testalkatom őrzött meg egészségem hátrányos veszélyeztetéséből.

A számlában egyszerűen az állott, hogy a 85. sz. szoba ára naponként 100 frt. Nem akartam először hinni szemeimnek, azt gondoltam, hogy talán én láttam többet egy 0-val. Még 10 forint is sok egy szobáért, gondoltam magamban, én rendesen 2 — 3 forintosokba szállottam és semmiféle nemzetiségem se hallott

nappali felengedés kártékony folyamata ellen vad alanyait szalmával vagy egyébbel befödni. Megjegyzésre méltó még hogy a kemény, magasan oltott rózsáknak a síkon egyáltalán az a tulajdonságuk, hogy talajuk bármily termékeny is — miután mint érintve volt — a nyár közepétől őszig csaknem szünetelnek. Ha azok lazább minőségű talajban és napos helyen élnek, aránylag gyengébb fejlődésüek és rövidebb életűek; ellenben ha nehéz s porhanyó és tápdús talajban és félig árnyas helyen állhatnak, különösen oly épületek mellett, a hová a nap reggeltől csak délig hatol: évi hajtásai erősebbek és életük tartósabb, miután a puha rózsák tavasztól késő őszig folyton uj lombot és uj virágot fejlesztenek, ennélfogva lazább, homokosabb, jó talajban tökéletesebbek is. Azonban napos helyet igényelnek.

Végre nagy a különbség még a kétféle rózsa közt abban is, hogy mig a magasan oltott rózsák a vad alanyt kedvező körül- 1 inények között is csak gyéren, addig a puhább fajták: különösen az Aimi, Vibert, a Maréchal Niel és a legtöbb csüngő rózsa — miután tenyésztésük nem szünetel — oly erővel képesek táplálni, hizlalni, hogy a fennebbiekhez hasonlítani nem lehet.

A tápszerek hygieniája.

Az emberi testnek egy részét azon okból, hogy az élet fenntartására szükséges működéseket (mozgást, vérkeringést, lélekzést, gondolkodást, érzékelést, anyagcserét) zavartalanul végezhesse, másrészt pedig, hogy a maga anyagából ne veszítsen — tápszerekre van szüksége. Ezek fehérjékből (hús, sajt, hüvelyes magvak), széntartalmu anyagokból (cukor, ételek, gyümölcsök) zsírokból, vízből és sókból állanak.

Hogy egyszerű hasonlattal éljünk amint a gőzgépeknek tözelő anyag kell, mely elégvén — eleven erővé alakul át s a gépet mozgásba

10Ü forintos szobáról. Ilyenre nálunk még a legöregebb emberek se emlékeznek. Pedig való volt, én még fiatal vagyok és már is lefőztem az öreg urakat, én már láttam 100 forintos szobát, sőt laktam is benne és véres verejtékkel drukkoltam ki az árát.

„Jó csávába kerültem“ gondoltam magamban, de hiába, ezen már Salamon úr bölcsessége se segít. Leültem egy nagy karosszékbe, elővettem pénztárcámat és megolvastam pénzemet. Még volt szerencsémre 400 forintom. Valahogy csak kilábalunk ebből a bajból, most elmegyek innen valami olcsó helyre vacsorálni és reggel első dolgom lesz felszedni a sátorfát. Felkeltem, kinyitottam az ablakot és kinéztem. Az orkán még mindég dühöngött, az eső még mindég szakadt. Az utca sötét és néptelen volt, sehol egy ember, sehol egy lámpa, de hát kinek is volna kedve egy ilyen ítéletidőben a jóleső séta örömeit végezni. Hatalmas villám cikkázott át a légen, rémes menydörgés reszkettette meg a ködbe burkolt csúcsokat és én sietve becsaptam az ablakot. Egy ilyen Ítéletidőben egy ismeretlen városba éjnek idején istenkisértés kimozdulni, ebbe a hires hotelban vacsorázni több a könnyelműségnél. Hol egy szobáért 100 forintot vesznek, ott egy bécsi szelet is van 50 forint, én pedig akkor mehetek haza gyalogszerrel, szegény vándorlegény gyanánt őseim honába.

Egyszerre egy mentő gondolat villant át agyamon. Hátha találok valami harapni valót kufferemben. Felnyitottam, tűvé tettem mindent, végre azon szomorú tapasztalatra jutottam, hogy semmi sincs, mivel már nagy arányokat öltő éhségemet csillapíthassam. Körülnéztem a szobában, felkutattam minden fiókot, hátha valami nászutas elődöm ott felejtett valami ennivalót. Megelégedtem volna egy száraz zsemlyével is, de hiába, véletlenül ott felejtett pomádéknál, szétszaggatott szallagoknál és más

hozza és tartja, épigy a bevett tápszerek a gyomor és bélben megemésztődvén — a vérbe mennek át, mely aztán az összes szervekbe lerakja azokat és igy a szervezet élettevékenységét biztosítja.

A huseledel a testben felbomolván, a szervezetből a vizváladék kiválasztása utján távozik. A zsírok és tésztanemüek szénsavvá égnek el és a lélekzéssel légvételkor küszöböltetnek ki Viz és só változatlanul hagyják ugyan el a szervezetet, de a test fenntartására mégis szükségesek. A táplálkozásnak, az anyagcsere egyensúlyának az éhség és szomjúság érzete a legmegbízhatóbb őrei, éppen úgy, mint a lelki élet forgalmának a közérzet az egyedüli mérlegképes könyvelője, hogy üzleti kifejezéssel éljünk. Hogy a bevett táplálék testünket eredeti állapotában fenntarthassa, a tápanyagok egy bizonyos mennyiségére van szükségünk. Hogy pedig a táplálék mennyiségének kiszámításánál a különféle tápanyagokra egészséges mértékünk legyen, azon hőmennyiséget használjuk fel, amely a tápanyagok szervezetbeli emésztésekor, illetőleg bomlásakor keletkezik s amelyet az anyagcsere modem búvárai zseniális kísérletekkel állapítottak meg. Egységül arra, hogy melyik étel mennyi meleget tud a testben szétbomlásakor kifejleszteni azon hőmennyiséget vesszük, amely szükséges arra, hogy egy kilogramm vizet 0 fokról egy fokra melegítsen fel, ezt a hőmennyiséget tudományos nyelven „calorianak“ nevezik. Ily módon az egységérték meglévén állapítva, az a legközelebbi kérdés, hogy a tápszerek közül egy-egynek egyforma mennyisége mennyi meleget, mennyi caloriát tud fejleszteni, továbbá hogy egy embernek mennyi húsra, zsírra van szüksége egy nap, hogy szervezetének fentjel- zett kettős irányú egyensúlya fennmaradjon, szóval hány caloriára van szüksége ?

Dr. Klemperer berlini egyetemi tanár vizsgálatai szerint

1 gr. fehérje

..................................= 4'1 caloriát

1 gr. zsir.......................................= 9‘3 „

1 gr. cukor (kenyér) . . . . = 4'1 „

1 gr. alcohol..................................= 7'0 caloriát

__

__________________________ 3

ha

sonló toilette cikkeknél egyebet nem találtam.

Dühömben leültem a zongora mellé és sikerült oly szívfacsaró hangokat kicsalnom a nászutasok lágy zenéjéhez szokott zongorából, hogy a jó habsburghofos még talán ma is keresi azt a zongora hangolót, ki elég merész lesz és vállalkozik reá jobbsorsra érdemes hangszerét megint méltóvá tenni a büszke zongora névre.

Végre elálmosodtam és lefeküdtem. Almomban sok vidéken utaztam keresztül. Voltam Selmecbányán, voltam otthon és előszeretettel kerestem fel úti emlékeimből azokat a helyeket, ahol igen jól főztek és ritka következetességgel seholsem a vidék szépségeit, hanem mindenütt az elémbe tett sülteket élveztem.

Rettenetes éhségre ébredtem fel. A szülei ház egyszerű ebédlője után igazán kellemetlen volt a nászutasok fényes szobája. Gyorsan felöltöztem és kinéztem az ablakon. Gyönyörű reggel képe tárult elém. Mintha örömünnepet ült volna a nagytermészet a tengeri zivatar után. Friss, üde tiszta volt minden. A kelő nap sugarai bearanyozták a hóval fedett bérceket, kristályként ragyogót az örök hó minden kis porszeme. Bámulatomból azonban hirtelen magamhoz téritett a legsivárabb próza, az éhség.

Nagy szerénytelenül tudtomra adta, hogy tegnap dél óta nem járt falat a számban és én megvetve a természet szépségeit, a legnagyobb realizmussal számolgatni kezdtem. Egy kis kávé rendes körülmények közt 16, nagykávé 20 kr. Megiszom egy kiskávét. Itt tehát a tízszeres árt fogják számítani, az még nem tesz tönkre, gondoltam magamban és merész elhatározással nyomtam meg a villanyos csengettyű gombját.

Pár pillanat múlva egy pincér jelent meg az ismert testmozdulatok és jóreggel kiváná-