Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-27 / 21. szám
21-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ Hl&fttós KÖZLÖNYE. XSlóflzetésl ár r Egész évre ...................8 K Negyed évre .... 2 K Fé l évre........................4 „ Egy szám ára . . 20 fillér Fő szerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Az ártézi kút kérdéséhez. Nagysomkut község mint tudjuk, már évekkel ezelőtt foglalkozott azon eszmével, hogy Nagysomkuton ártézi kutat létesít. A tervbe vett ártézi kút létesítésének kérdése az annak idején megtartott képviselőtestületi gyűlés alkalmával levétetett a napirendről, mert a képviselőtestületnek egy néhány tagja azt létesíteni szükségtelennek tartotta. A mint a debreceni m. kir. kultúrmérnöki hivatalnak f. évi március hó 24-én kelt és a községi elöljárósághoz intézett átiratából kitűnik, nevezett kultúrmérnöki hivatal azon hiszemben, hogy nagysomkuton ártézi kút létezik, felhívta a községi elöljáróságot, hogy a létező ártézi kút mélységét, annak óránkénti viz mennyiségét, és annak idejét, hogy mikor épült — tudassa. A községi elöljáróság a kapott felhívásra bejelentette, hogy ez idő szerint még ártézi kút nincsen, azonban annak i létesítését már egy Ízben tervezte. De | tekintettel arra, hogy a község nincs í olyan anyagi viszonyok között, hogy arra nagyobb áldozatokat hozni képes legyen, megkérdezte, hogy nem volna-e kilátás arra, hogy az államsegélylyel létesittessék. Annál is inkább, mert annak létesítése közegészségi szempontból nagyon kívánatos volna. A községi elöljáróságnak eme kérdésére a debreceni m. kir. kultúrmérnöki hivatal a f. évi április hó 24-én kelt átiratában utasította a községi elöljáróságot, hogy az ártézi kút ügyében forduljon az országos vizépitészeti igazgatóság közegészségügyi osztályához, illetve a nagy- méltóságu földművelésügyi m. kir. miniszterhez. A községi elöljáróság a nyert utasításhoz képest a f. évi május hó 8-án a m. kir. országos vizépitészeti igazgatóság közegészségügyi mérnöki osztályához fordult, előadván a község óhaját és vagyoni helyzetét, az ártézi kút mikénti létesítésére felvilágosítást kért. A nevezett igazgatóság osztályvezető miniszteri tanácsosa a községi elöljáróság feliratára körülbelül a következőket válaszolta : A községben tervbe vett ártézi kutak tárgyában f. hó 8-án 438—906. sz. alatt kelt megkeresésére a következőkben adok felvilágosítást: A község a „Berszó“ patak völgyében átlag 197 méter Adria feletti magasságban terül el; a völgy a Szamos völgye felé erőssen lejt, úgy, hogy ha meg is vannak a község területe alatt a vizet vezető homok- és kavics-rétegek, nem valószínű, hogy az azokból nyerhető viz saját nyomásával a terep fölé emelkedjék, hanem a viz esetleg szivattyú segélyével lesz kiemelhető. Minthogy továbbá sem a községben, sem annak környékén oly mély fúrás, mely a talajrétegezést mutatná, mindeddig nem eszközöltetett, az elérendő mélység sem irányozható pontosan elő. Ezért javasolja, hogy a község egyelőre egy 150 méter mélységű mély fúrást készíttessen, A „KÖYÁRYIDÉK" TÁRCÁJA. JJ Szép Ágnes. Szép Ágnesnek napról-napra halaványabb arca. Fáj a szive, fáj a lelke, nagy a keble harca. Ejelenkint nem alhatik, — nem fogja az álom. Ide - s oda mozog a kis tulipános ágyon. Rózsaszinű párnáira annyi könnyet hullat. Félve tekint a jövőbe, siratja a múltat. „Oh Istenem! Mit tettem s mily szerencsétlen lettem?! Édes anyám, ha megtudja, mindjárt elűz engem! Kigunyol az egész falu ... Óh milyen nagy szégyen! A bálokba s fonókákba nem járhatok télen ! „Drága gyöngyöm! Gyöngyvirágom I Gyönyörű kis [lányom! Sötét selyem pilládon a könnyet miért látom ? Tán a tüske összetépte uj selyem ruhádat ? Csak ne sírjál, veszek én mást! Veszek neked százat!“ „Édes anyám, selyem ruhám tüske el nem tépte . . . Szivem, lelkem s becsületem lett semmivé téve! Tiszttartó ur szép szavakkal addig csalt a rétre Mig én szegény kisded madár rá mentem a lépre.“ „Távozz tőlem elvetemült s elkárhozott lélek! Lakásomba lábaidat be ne tedd mig élek! Hogy kértelek, s hányszor mondtam : hallgas a jó szóra! Óh mily gyakran intettelek a szépre és jóra! Soh’se hittem, hogy ősz fejem ily nagy szégyen érje! Bár soha se jöttél volna a világra élve! Nincs a földön, a világon nagyobb bűnös mint te! Nem messze van a Latorca . . . Öld magad a vízbe!“ Koromsötét az éjszaka, csillag sincs az égen. Szegény Ágnes megőrülve most rohan a réten. Hull a zápor, jajgat a szél . . . Oly rémes a hangja! Szép Ágnesnek a ruháját ide-oda hajtja. Összezilált sötét haját cserje s bozót tépi. Fehér bársony lábacskáit szúró tövis vérzi. Nem hallja a szél zúgását s fájdamát nem érzi. Csak fut s rohan addig, mig a folyót el nem éri. * A Latorca nagyon árad . . . Úgy zuhog az árja! Sötét örvény, tátongva már Ágnes testét várja . . . Szegény Ágnes berohan a tátongó örvénybe . . . A Latorca bősz hulláma fellocscsan a légbe. * Szép Ágnesnek a holttestét viszi a viz árja . . . A tiszttartó háza előtt megakadt a gátba. Nagy Tamás. Szana-széjjel.- Irta: ifj. Incze Kálmán. (Folytatás.) Igazán jól választottam, hol a kocsi portása ilyen alázatos, ott jó kiszolgálás lehet és kellemes otthont talál az ember, gondoltam magamban. Beléptem a felnyitott ajtón a kocsiba, leültem egy üresen hagyott helyre. Kuf- feremet, nehogy átázzon, magammal vittem és hely hiányában kénytelen voltam ölembe venni. Nem tudom, kiváncsiságból-e, unalomból-e, de mindenesetre első kötelességemnek tartottam utitársaimat szemügyre venni. Igazán fényes társaságban találtam magamat. Választékos öltözetük élénk ellentétben állott viharedzett, egyszerű utiruhámmal. Az előkelő társaság is hamar rájöhetett erre a gondolatra, mert alig foglaltam helyet a kocsiban, minden szempár egy lenéző pillantást vetett rám és kufferemre. Én mégis jobban megnyerhettem tetszésüket, mert lenéző pillantásaik súlya oly erővel omlott kufferemre, mintha legalább is rablott ékszerekkel vagy dynamittal lett volna tele. Hű kufferem sértett önérzetén ejtett csorbát kiköszörülni akarván, már-már lovagias útra akarta terelni az egész ügyet. Én sokkal nyu- godtabb természetű lévén, latba vetettem ékesszólásomat. Igyekeztem fölvilágosítani, hogy szenvedélyes, bár jogos kitörése minő veszélyeket kozhat ránk. Tegyen úgy mint én, mert kedves utitársaink lenézésének a hideg nyugalom a legméltóbb felelet. Végre sikerült megnyugtatnom és én megkönnyebbülve folytathattam tovább megfigyelésemet. Á társaság tényleg fényes volt. Velem szemben egy őszbe csavarodott katona ült két fiatalabb tiszt kíséretében. A katonai hie- rachia mivoltát bármennyire híven is tükrözted vissza az illető úr toilettje és különösen gallérja, előttem, mit sajnálattal vagyok kény-
