Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-13 / 19. szám
2 KŐ VÁR VIDÉK 1906. május 13. vés. A lövések még mintegy buzditólag hatottak a támadó tömegre. A csendőrség látva, hogy már-már minden oldalról körül vannak fogva és tovább védekezni fegyverük használata mellett sem tudnak, visszavonultak, közben meg-megállva és az útonálló népet fegyverrel féken tartva, előfogatra ültek és elhajtották Kővárremetéig ahonnan a rend helyreállítása céljából egy szakasz huszár vonult be a községbe több csendőrrel és a rendet helyre is állította. A csendőrség fegyverhasználati ügyének megvizsgálása végett a helyszínére kiszállott Szerdahelyi László százados hadbíró és egy csendőrfőhadnagy. A helyszínére kiszállott orvosszakértők az elhaltak és megsebesültek megvizsgálásáról az alábbi szakszerű véleményt mondták: 1. Honcz Juon 40 éves egyént a golyó mellbe találta és a bal tüdőt átlyukasztva hátul a kilencedik bordánál jött ki. A halál egy órával a sérülés után következett be. A sérülés feltétlenül halálos volt. A halál oka belső elvérzés. Orvosi vélemény szerint a sérült egyén alig 1—2 lépésnyire allhatott szembe a csendőrökkel a mikor a golyó érte. 2. Pap Kosztán 40 éves egyént a lövés a bal borda iv alatt érte és a has üregbe hatolt, megsértve a hashártyát és több bélkacst átlyukasztva, hátul a borda iv alatt hatolt ki. Halála a sérülés elszenvedése után 24 órával következett be. Orvosi vélemény szerint a sérült a csendőrrel szemben állott a lövés alkalmával. Ezen egyénen több jelentéktelen szurony szúrás találaltatott, a mi arra követkéz- ! tét, hogy a csekély sérülés elszenvedése után még támadott. A halál oka részben belső elvérzés, részben hashártyalob. A sérülés feltétlenül halálos volt. 3. Pap Zaharia 53 éves szintén lövést szenvedett el a bal combon a tompor táján. A golyó a combján áthatolt és elől az alhastájon hatolt ki, a hol a bőrt tenyérnyi terjedelemben felhasitotta. A golyó a hasüregbe nem hatolt és nemesebb részeket nem is sértett, tehát felgyógyulásához biztos remény van. Orvosi vélemény szerint sérült a lövés alkalmával félig szemben állott a csendőrökkel. 4. Bores Kosztán 43 éves szintén lövést szenvedett el a jobb alkaron, a golyó az alkar feszitő oldalán hatolt be és a sing csontot törve az alkar külol- dalán hatolt ki. Miután nemesebb részek nem sérültek, felgyógyulása feltétlen. Orvosi vélemény szerint a lövés alkalmával szembe állott a csendőrrel. 5. Kosztim Juon 30 éves egyént | szurony szúrás érte a bal láb ikra táján, j mely mélyen az izmok közzé hatolt. Felgyógyulása biztos. 6. Bretán Danila 45 éves egyént szin tén szurony szúrás érte a jobb térd kalács fölött. A szúrás csakis a bőr rétegeken hatolt át, az izomzatot is alig sértette. Felgyógyulása rövid időn belül várható. Ezek szerint tehát két halottja van Karulya községnek és 4 súlyosabb sebesültje a választásból kifolyólag. Szenvedtek még számosán csekély szurony szúrást vagy karcolást, de nem is jelentkeznek, félve a bajtól, a mely őket érheti. „Egy szorgalmas munkásnak.“ Közli: Csávolszky Mihály a „KSvárvidék“ közgazdasági rovatvezetője. Míg a gazdát és kertészt több észre nem vett oldalról fárasztó munkájában támogatják, addig más oldalról ellenségei mintegy alattomban rontnak reá, s a hol csak tehetik, pusztítják munkájának gyümölcseit. Elsősorban a legjobb munkásunk a vakond, különösen a konyhakertésznek, mivel mindenki ismeri, fölöslegesnek tartom leírásával foglalkozni; csupán hasznos munkálkodására szorítkozom. A vakond minden kertben megjelenik és mint egy lelkiismeretes napszámos, reggeltől késő estig, kora tavasztól késő őszig — mig a föld be nem fagy — folyton dolgozik, sőt nem ritkán lanyha télen is láthatjuk működését. E pici állatt a házi kertek, gyümölcsösök stb. stb. megbecsülhetetlen munkása; a mely kártévő férget az ember szeme fel nem fedezhet a föld alatt, azt a vakondok a legnagyobb pontossággal keresi fel, t. i. a kukacok, pajorok, csigák, giliszták, lótetvek, földi hernyók, drótférgek s még számtalan itt fel nem sorolt férgek pusztításaitól menti meg növényeinket; a férgek részint a növények gyökereit, részint pedig annak levélzetét és annak hajtásait rágják el, mi által a növény menthetetlenül elpusztul. A vakond nem tartván téli álmot, télen is szüksége van rovarokra és gilisztákra, hogy megélhessen, minthogy azonban ezek télen mélyebbre vonulnak, a vakond is mélyebbre ássa télen az ő járásait. Mivel a föld fagya úgy sem engedi, tehát a vadászatban télen nem telik kedve és igy gondja van rá, hogy friss élelmi szerekből készletet tartson. Rendesen főeledele a gilisztákból áll, melyeknek fejeit megcsonkítva, fészkében csomókba hordja s mig a föld ki nem enged, ezzel táplálkozik. E kis állatot, dacára hasznos szorgalmának, igen sok ember üldözi, mint alkalmatlan jószágot, agyonütik. Az ő játékuk szomorú tragédia lett. És apró hantok alatt nyugvó kicsi teremtésekkel népesítették ezt a tragédiát évről-évre. Anika már három éves volt. És a szülei még mindig nem értek el a jegyzőig és a papig. A mit kerestek, elvitte a sok szomorúság. Még mindig a kezdet kezdetén tűnődtek. Az asszony arczának piros rózsáit el- hervasztotta a bánat és a szégyen. Igen, mert Marije szégyenkezett, hogy ő hitetlenül él az urával. Álmatlan éjjeleken fáradtságtól eltörődve sem volt képes aludva pihenni, mert a leikébe fészkelődött a többi cseléd asszonyok gúny szava, hogy ők hitetlenül élnek és Vaszi akkor hagyja őt el, a mikor reá un. Nem, ezt Marije nem hiszi, szive annyira telve hittel és szerelemmel, mely kiapadhatat- lanul lángol minden izében, hogy a Vaszi hűségében nem kételkedik, aggodalom emiatt nem gyötri a lelkét, csak azért sajog a szive, mert a többi asszonynak ,,ura“ van, neki csak Vaszija. És ezeken az álmatlanul elcsigázott éjjeleken nagy terveket szőnek. Házikót bérelnek, tulipános ládát, festett lócát, négy lábú asztalt vesznek. Egyelőre csak hárságyat vehetnek, de mindenre sor kerül. S akkor mind a ketten felveszik a tiszta ruhát. Marije fánkot dagaszt, a hogy az urasági szakácsnőtől látta. Vaszi édes pálinkát hoz a mézeskalácsostól és aztán elmennek a pópához. Tovább nincs az álom. Azután ismét a valóságnak élnek, a bért kiérdemlő, munkás szolgálatnak. A becsületes kezii cselédeit megbecsülő gazda, mindezeknek a terveknek valósulására segítséget nyújtott s pár havi bérüket előlegezte. És ők csakugyan berendezkedtek, megteremtették az otthonukat, egyelőre csak a Vaszi anyja számára, a ki beköltözött a fiához, az unokáját gondozni. A Vaszi anyja nem jött ingyen, 10 forintot Ígértek neki Szent Mihály napjától, Szent György napig, hogy hagyja oda faluját és költözzék hozzájuk. Viselje gondját a háznak, Anikának, a malacnak, a két búbos tyúknak, meg a kakasnak. Erre ismét 5 forint kellett, mert az öreg asszony előleg nélkül nem akart kimozdulni az ő megszokott otthonából. Hanem aztán vasárnaponként, mikor mosogatás után kimenője volt Marijának, sietett lihegve, hogy az arca rózsái ismét kivirultak és Vaszi alig bírta nyomon követni egész hazáig. És dalolástól elszokott ajaka vidám, csengő nótába fogott, mig átfésülte Anikát, megtöröl- gette a bútorokat, a tulipános láda fedelét felnyitotta és azokat a csikós, kék és piros sávos kendőket, abroszokat újból és ismét átrakosgatta a láda fenekén. Istenem, mekkora mód férne még el abban a ládában és mégis Mári- jének mennyi kevés az, a mi henne van. Elhasznált színes kredeve papírokkal diszit fel egy faládát, a melyen csonka tányérok, tal- patlan poharak, füleden csészék, ragyogó tisztaságban sorakoznak egymás mellé. Oh! azok mind a Marije kelengyéjéhez tartoznak. Mikor a szakácsnő és a szobaleány valamit eltörtek, azt Marije nem engedte a szemétdombra hajtani, összegyüjtögette. Mennyi fényesre súrolt szardénás dobozzal' van kidiszitve a fal, közte egy-egy vikszos skatulya is, mind fényes és ragyog. Mig Anika ugrál és táncolva, mint a kis cica, ott duruzsol kettőjük között: „májkuse dráge, tátuke dráge“, boldogan majszol egy darab tésztát, melyet az anyja a vasárnapi ebédtől tett el a gyermeke számára, addig oda kint a benyílóban sistergő lángok felett Vaszi egy rostában kukoricát ráz és abból csipkés szélű, pattogó, fehér szemek ugrálnak ki. Hogy örül annak Marije is, Anika is. Mind a négyen körül ülik a rostát és a ki a legszebb, legnagyobb szemet leli, a másiknak kínálja és mégis Anika eszi azt meg. Hol a tésztába harap, majd meg teli marokkal dugja a kukoricát a szájába, úgy kipöffed az arca, hogy a szeme is alig látszik. S a mig haza kell menni a gazdájukhoz, ismét szövik az álmukat tovább-tovább. Már csak pár hét választja el őket a tavasztól, akkor mindkettőjüknek le telik a szolgálata és az asszony az otthonában fog Tavaszi újdonságok! Tisztelettel értesítem a nagyérdemű vevőközönséget, hogy a szokásos tavaszi bevásárlási utamról hazaérkezve, divat=, vászon=, diszmű-, rövid- és pipereáru üzletemet remek szép női ruhakelme újdonságokkal láttam el, mit meglepő olcsó árak mellett bocsájtok a nagyérdemű közönség rendelkezésére. . . . — Tisztelettel SZAPFiAÜNTYOSI «TE33>J‘C>, NSOmlitltOll, (Városház-épület.)
