Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-13 / 19. szám
11 Nézzük csak tavaszokon a gazdaságban és a konyhakertben a bevetett területeken a lesben álló embert, kapával vagy ásóval felfegyverkezve — vagy a parkban a már frissen bevetett pázsiton mint lesi, hogy agyonüsse, csupán azért, hogy túrásaival tönkre teszi a bevetett területeket. Természetesen többször méltán boszanthatja a foglalkozót túrásaival, különösen mikor drága pénzen vett magágyainkon nagyobb rakás túrásokat hány; vagy a diszkertben a virágágyakból a növényeket kitúrja. Azonban tekintve más oldalról jó tulajdonságát, kár a hasznos állatkát pusztítanunk, mert e helyeket is csupán a férgek üldözései miatt keresi fel, tehát ha kárt okoz is, de kétsze- annyi hasznot tesz. Azért inkább jó munr kásnak tekintsük, mint ellenségnek. A vakondot, ha nekünk nem tetsző helyeken működik, vigyázva fogjuk ki és oly helyre eresszük kertünkbe, a hol nincs terhűnkre, de ne öljük meg. Igen sok helyen a melegágyakban is nagyon el van szaporodva a lótetü, hogy tudnók mi ettől megszabadulni, ha a vakond nem volna? Nálam ez idei siker teljesen precíz felhatalmazást nyújt arra, hogy t. olvasóimmal közöljem emö czélszerü vadászatot, melyet csak nem régen rendeztem. Ugyanis a melegágyak környékén rém módon el volt szaporodva a lótetü, a kertész leggyilkosabb ellensége. Ezelőtt három héttel öt vakondot eresztettem a melegágyak közé, s ma? észrevehető hiányt tapasztalok a lótetük jelentkezésében. Sértetlenül kifogom, egy virágcserépbe teszem és egy ruhával letakarom és a melegágy szélén elengedem. Másodsorban különösen a gyümölcskertész megbecsülhetetlen munkásait a madár-világ képezi. Ezek között is vannak ugyan kártévők, de ha az egyes madárfajok hasznosságát tekintjük, ezeknek száma aránylag véve igen elenyésző csekély. Nézzük csak a fecskét; párjával naponta mennyi rovart pusztít el. Van-e jobb hernyópusztitó mint a cinke avagy 1906. május 13. _____________________ dolgoz ni: mosást, vasalást vállal. Ért hozzá. Vaszi pedig napszámra fog járni. Egyik darab vászonból tarésznyát varr, abba teszik a hagymát, málé-kenyeret, olykor egy kis szalonnát, sót és minden alkonyaikor Anikóval ott fogja a ház előtti lócán várni a „tátikát“ Anika és a .„hites urát“ Marije. Vaszi pedig az asszonya tenyerébe leolvassa a pénzt, a napszám bérét. Sok sok pénzt, mert tavaly is 70 — 80 krajcár volt napszám. Beh jó is lesz! És együtt olvassák meg, hogy hányszor fesz vasárnap addig és hányszor feküsznek le, keltnek fel addig. Beh jó is lesz! — és az öröm könnye ott ragyog a szemükben. De nem lett jó — hanem éppen, hogy rossz lett — mert „a szegény ember sorsát boldog Isten bírja.“ Már éppen csak egy vasárnap hiányzott. A Vaszi anyja kellemes meglepetést tartogatott a gyermekei számára, „laskát gyúrt“, széles, ropogós laskát, a hogy az egész faluban egyedül csak ő tudta. Sem nem kemény, sem nem puha. Nem is vastag, hogy ragadós lenne, nem lágy, hogy ragadjon; csak jó; olyan jó, hogy kívánatos mindig enni. Ez volt a faluban a hire, volt is érette elég irigye, meg ellensége. To- gyerék, Mitruék, Vomicék sokszor vetették ezt .a feleségük szemére. És ilyen pompás laskát gyúrt Szafie néni az ő szerettei számára. KOVARVIDEK más zenér! egy parányi ökörszem párjával együtt naponta több ezer levéltetüt vagy más hasonló rovart pusztít el. Egy cinke évente 3—4 százezer különféle fejlődésü fokozatokban lévő rovart emészt meg. Miután pedig egy gyümölcsfa lerágásához 3—4 ezer hernyó elég, hogy teljesen megkopaszodjék. Könnyen kiszámítható, hogy egy cinke is mily óriási hasznot hajt. A cinke ez áldásos működése dacára nagyon szomorú sorsban részesül; minden gyermek ellenségnek tekinti e hasznos madárkát — különösen őszszel a gyümölcsfákra kitett érett tökből készült kelepcébe fogdossák s igy spárgára kötve agyon kínozzák. Pedig egy cinke aranyat ér a gyümölcsösben; az emberi kéz távolról sem elegendő a rovarok kipusz- titására vagy tulszaporodásának korlátozására, ezt csakis a természet saját fegyvereivel teheti meg, a rovarok természetes ellenségét valamint a gyümölcskertész kisegítőjét, mint tudjuk, a madárvilág képezi azért kíméljük meg az éneklő madarakat. A fönnebb soroltakon van még nekünk több éjjeli jó munkásunk is, ezek az éj csendjében igen áldásosán működnek. Ezek közül kiemelendő a nagyfülü denevér (Plecotusanritus) de több faja is megfizethetetlen hasznot nyújt a kertészkedő közönségnek. A denevérek tagadhatatlanul a növények ellenségeinek legfalánkabb pusztítói közé tartoznak; a denevérek éjji kalandozásaik alkalmával oly helyeket keresnek fel, hol a pusztitandók száma legnagyobb. Egy denevér képes körülbelül óránként 20, 25, nagyobb rovart elpusztítani. Ha most hozzá vesszük még a baglyok és éjjeli fecskék szintén ezrekre menő pusztításait, bátran mondhatjuk, hogy kiegészítik az éneklő madarak érdemeit. Pedig, az érdem jelentőséggel bir. Miután az emberi munkásság éjji elenségei veszélyesebbek, mint a nappaliak, melyek sokszor figyelmünket is kikerülik. Végre mégegyszer visszatérve az Mikor már megfőtt a laska és levette a fazekat, hogy leszűrje a tésztát, az udvaron éktelen lármát csapott az egyik kotló, a melyik a csupa fehér csirkéket költötte. Az öreg asz- szony kapta a nyirág seprüt s azzal rohant ki; biztosan a szomszédék macskája kerülgette az apró csibéket s fegyverkezve indult a meg- kergetésére. Anika ott somfordáit a laska körül megkerülgette a fazekat. Egyszerre csak rettenetes visítást hallott Szofie néni. Rémes sejtelemmel szaladt vissza a házba. Iszonyú volt, a mit ott látott. Anika a fazék forró vizet magára borította, az egész kis patyolat-testéről lemálott a bőr. A szőtt álmok országa helyett a Kálváriát járja Marije; az esti nyugalom helyett beteg gyermekét ápolta, azokat a láztól cserepes ajkakat csókolta, sebektől eltorzult arcára tapasztotta életerős ajkait és még sem menthette őt meg. Anika meghalt . . . Nem az a szép mosolygó arcú, patyolat fehér Anika, hanem a sebektől eltorzult kis halott fekszik a ravatalon. Marije csak bámul, folyton bámul a kicsi halottra . . . Nem ismeri benne az ő Anikóját . . . apró éneklő rovarpusztitó madarakra, mindnyájunknak még télen is hasznára vannak. Ha szerét tehetik, hogy a növényházba belopózhatnak s mint hívatlan vendégek, különösen oly helyeken, a hol nem bántják, otthon érzik magukat s tanyát ütnek, aztán egész télen át vidáman röpködve, csicseregve fogdossák össze a növények ellenségeit a számtalan különféle rovarokat melyek igen sokszor kellemetlenséget, sőt bosszúságot is okoznak mindnyájunknak. A múlt évben azaz 1905. évben Pribékfalván, Teleki Géza gróf v. b. t. t. ur kertészetében lévő virágházban egy pár ökörszem tanyázott, sőt egy amygdalluson fészket rakott és költöttek is. Egészen, otthon érezték magukat. Ki s be röpködtek; ha szép idő volt, csicseregve énekelve nem képzelt fürgeséggel fogdosták össze a rovarokat — de többször egyes virágbimbókat sem kíméltek meg, mit azonban, tekintve hasznosságukat, elnéző voltam. A rovarevő madárkák tehát bebizonyult tény, növényhazainkban télen is hasznunkra foglalkoznak, mert szárnyaik segítségével minden galyra, minden levélre eljuthatnak, miáltal növényeinket ellenségeiktől megoltalmazzák. Mindenesetre feletteiüdvös és célszerű volna a rovatirtó madárkákat télen növényházakban, leüvegelt fedett verandákban, kertszobákban meghonosítani. Hasznos munkálkodásaikat a kertészek előtt már millió esetben bebizonyították. ________________________________________3 Dr . Falnssy Árpád uj főispánunk beiktatása, Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága e hó 8-án iktatta be uj főispánját dr. Falussy Árpádot főispáni méltóságába. A beigtató ünnepi közjgyülést, melyre a bizottsági tagok s a vármegyei küldöttségek óriási számban jelentek meg, délelőtt 11 órakor tartották meg. A rendkívüli közgyűlést Ilosvay Aladár vármegyei főjegyző alispán helyettes nyitotta meg és indítványozta, hogy az uj főispánt küldöttség utján hívják meg a közgyűlésre. A küldöttség Domahidy Sándor vezetése alatt Kende Zsigmond, Jékey Móricz, Jékey Zsigmond, nemestóthi Szabó Antal, nemestóthi Szabó Albert, Kovács Dezső, Pap Béla és gróf Károlyi István bizottsági tagokból állott. Viharos, meg-megujuló s szűnni nem akaró éljenzés hangzott föl, midőn az uj főispán magyar díszruhában megjelent a közgyűlési terembe. Az eskümintát Mangu Béla vármegyei aljegyző olvasta fel, melyet a főispán érces hangon mondott utána. Az eskü letétele után Ilosvay Aladár vármégyei főjegyző alispán helyettes bármilyen nagy mennyiségben kapható Nagysomkuton Ecker Béninél.
