Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-06 / 18. szám
III. évfolyam Nagysomkut, 1906. május 6. 18-ik szám. Egész évre ...................8 Fé l évre........................4 El őfizetési ár: K Negyed évre Egy szám ára 2 K 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkeszt^: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEQJELEN HINDEN VASÁRNAP. A mélyen, tiszteli olvasóközönséghez! Lapunk a lefolyt válasz» tásnál annyira igénybe volt véve, hogy lapunk csak két napi késedelemmel, tehát kedden jelenhetett meg most kivételesen, a miért őszintén bocsánatot kér a szerkesztőség. Képviselőválasztás a nagysomkuti kerületben. A hét legnagyobb eseményét mindenesetre a képviselőválasztás képezte. Gróf Teleki Pál alkotmánypárti jelölt állt Dr. Vajda (Vojvoda) Sándor nemzetiségi jelölttel szemben. Óriási hullámzás indult meg a kortesterületeken, mindkét részről. Az eredmény gróf Teleki Pál alkotmánypárti képviselőnek juttatott győzelmet és mandátumot. Mi, a kik távol állunk minden politikai pártállástól, a legintenzivebb bizalommal viseltetünk megválasztott képviselőnk kiváló személye iránt és megvagyunk győződve arról, hogy a választó közönség az ő jövő működéséhez fűzött reményeit nemcsak megvalósulva fogja látni, hanem képviselőnk az ő agilitása és összeköttetései révén a járás választóközönségét egy táborba fogja összehozni, mely neki a mandátumot minden időkre biztositandja. A választás előtti nap. Mint lapunk legutóbi számában már jeleztük, a választást megelőzőleg tiz nappal érkezett községünkbe a cs. és kir. 5. gyalogezred egy százada mint kirendelt karhatalom. ✓ Április 30-án ugyancsak az 5. gyalogezrednek egy százada érkezett meg Egerből, egy század gyalogság a 65. gyalogezredtől Munkácsról, egy század a m. kir. 10. honvéd gyalogezredtől Egerből. Május 1-én d. e. 8 érakor vonult be községünkbe a cs. és kir. 15. huszárezred egy százada, később a délelőtt folyamán ismét a m. kir. 5. honvéd huszárezredtől 2. század huszár 16 tiszttel. Május 2-án a választást megelőző napon érkezett 1 meg az 5. gyalogezrednek még egy százada Egerből, azonkívül 60 lovas és 60 gyalog csendőr. A választás napján tehát nem kevesebb mint 825 főből álló katonaság volt községünkben összpontosítva. A választók bevonulása. A választást megelőző napon, május 2-án a délutáni órákban már nagy élénkség mutatkozott a község utczáin, miután hire járt, hogy külön vonattal érkeznek a nagybányai járásból ezen választókerülethez tartozó községék választói, a kap- nikbányai bányamunkások a bányász zenekarral. A külön vonat megérkezését 6 órára számították és igy már ezen időre községünk lakói az érkezők fogadására a vasúti állomáshoz gyülekeztek. A külön vonat azonban 7 óra 30 perckor érkezett meg, magával hozva a gróf Teleki Pál pártjához tartozó mintegy 650 szavazót, a kiket községünk lakói lelkes éljenzéssel fogadtak s a kapnikbányai bányász zenekarral élükön az állami iskoláig elkísértek, a hová a kapnikbányaiak elszállásolva voltak. A választás előtti estén a Dr. Vajda Sándor pártjához tartozó választók is nagy számban gyülekeztek és vonultak be az e célra kijelölt özv. Papp Józsefné úrnő udvarára. A kora hajnali órákban és később is még mindig érkeztek kisebb és nagyobb csoportokban választók mindkét A „KOYÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA. Egy revolver emlékiratai.- Irta: Ifj. Incze Kálmán. — (Folytatás.) Idegesen járt fel s alá, nagyot rúgott máskor dédelgetett kedvencén, farkcsóválva hozzá közeledő hű kutyáján, földhöz vágott egy feléje kajánul mosolygó Lucifer-szobrot. „Nyomon vagyok, tudom, hogy megcsal, még pedig ezzel a nyomorult Sztanicsesal.“ Kígyó, kit keblemen melengettem, kit szeretetemmel halmoztam el, kit én tettem emberré: Őseim megfordulnának sírjukban, ilyen szégyen még nem esett meg a Ráthonyi grófokon, mióta a keresztes háborúban boldogult, de gyalázatos emlékű Endre királyunkkal együtt fürödtek a Jordánban. Ma jubilálni fogok, ma van házasságunk évfordulója, de ítéljen felettem Isten, vessen a poklok mélységes fenekére, becsületemet csak vér mossa tisztára. így bünteti egy Ráthonyi gróf boldogsága megrontóját. E szavakra olyat ütött rám, hogy megijedve bújtam vissza zsebe mélyébe és fogaim is vacogtak a nagy félelemtől. Lassanként lecsendesedett, leült egy karos székbe és csendesen szőtte tovább gondolatait. Felkelt és becsengette inasát. Apró szemű, pocakos kis emberke gurult be az ajtón díszes kosztümben. „Ki volt itt tegnap, mig távol voltam?“ lcérdé nyugodtan. „Senki“, felelt j hidegen, de annál ravaszabbul a kérdezett. „Itt van egy arany, ki volt itt?“ „Senki,csak Kendeffy ur.“ „Csak ő volt?“ kérdé türelmetlenül a gróf és kérdését egy újabb aranynyal toldotta meg. Sokáig gondolkozott az inas, úgy látszik mérlegelte, hogy szive, talán inkább a zsebe, hová huzza. Hol a grófra nézett, hol a kezében szorongatott aranyokra, sokáig küzdött benne valami, végre fájdalmasan kinyögte: „Ha jól emlékszem még Sztanics ur is volt.“ Hatalmas pof lett erre a válasz, a gróf fúriaként ugrott fel és fojtogatni készült halálsápadt inasát. „Ha mindent el nem mondasz, a mit láttál és tudsz, meghalsz, nyomorult“ kiáltá magánkívül. „Kegyelem, orditá a megrémült legény, elmondok mindent, a mit tudok.“ „Rajta, de ne titkolj el semmit, mert menten lelőlek“ üvölté még hangosabban a gróf. Dacára a méltóságos asz- szony és Sztanics ur feltételezett dús borravalóinak, a halálra rémült Pista minden felvilágosítást megadott. Valószínűleg életét többre becsülte a dús borravalóknál, e gondolatra úgy hiszem, a gróf ur hatalmas tenyerei vezették, melyek nagyon vészjóslóan tapadtak Pista barátunk nyakcsigoláira. Elmondta, hogy Sztanics ur mindennap megjelenik és tiszteletét teszi a méltóságos asszonynál. Nem tudni mi okból I azonban, előszeretettel választja azt az időt, midőn a gróf ur a kaszinóban tarrokkozik és túlságos szerénysége tiltja a főkaput használni, hanem a kerti kőfalon szokott átmászni. A derék Pista ennek okát csak abban látta, hogy Sztanics ur ereiben csak közönséges piros és nem kék vér folydogál. Elmondta, hogy látta Sztanics ur vérét, mert a múltkor véletlenül elvágta a kezét, oly közönséges piros vér volt a mely kifolyt, akárcsak az övé. Egyáltalában nagy csodálkozásának adott kifejezést, hogy a főrangú gróf nem hogy örvendene annak, hogy a közönséges származású Sztanics ur nem a főúri vendégek számára fentartott főlépcsőn, keresztül teszi tiszteletét a méltóságos asszonynál, hanem nagy szerényen a kőfalon át. A méltóságos asszony se fogadhatja alacsony származású vendégét saját főúri szalonjában, hanem a kertben a szomorú fűzek alatt. Pista logikus elmélkedésének a gróf elutasító kéz mozdulata vetett véget. „Elmehetsz, eleget tudok“ förmedt rá a gróf. Visszaült az öblös karosszékbe, Pista nagy hajlongások közt nyakát tapogatva, távozott. Sötét gondolatok kergethették egymást a gróf ur felingerült agyában, kövér homlokán kidagadtak az erek, noha a hőmérő csak 16 fokot mutatott, nagy cseppekben hullott arcáról a verejték, melybe változatosság kedvéért egy-
