Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-06 / 18. szám
1906. május 6. 2 KŐ VÁR VIDÉK párt részére úgy, hogy a felvonulásból az eredményt előre megállapítani vagy legalább feltételezni lehetetlen volt. A választók elhelyezése. A választók gyülekező helyét a választást megelőzőleg már a választási elnök a két párt együttes beleegyezésével akként állapította meg, hogy azok távol egymástól helyeztessenek el úgy, hogy a legkisebb rendzavarás is ki legyen zárva és ezért a gróf Teleki párthoz tartozókat a vármegyeháza bekerített udvarán, a Dr. Vajda pártiakat pedig a piactéren állíttatta fel. A választás megnyitása. A választási eljárás május 3-án d. e. pont 8 órakor vette kezdetét a választás helyiségéül kijelölt vármegyeháza nagytermében. Ekkor hirdette ki Nemestóthi Szabó Antal választási elnök a nagy számban jelen volt választóközönség előtt, hogy a nagysomkuti kerület választói által két jelölt ajánltatik és pedig Dr. gróf Teleki Pál és dr. Vajda (Vojvoda) Sándor. Eskütétel. A választási eljárás megnyitása után felhívta Nemestóthi Szabó Antal választási elnök a küldöttségi tagokat a törvényben előirt eskü letételére. A megjelent Vesz- prémy Sándor rk. plébános küldöttségi elnök, Brunner Károly birtokos és Syllaba Ernő uradalmi főerdész helyettes elnökök, Veress József áll. isk. igazgató, Sándor Vilmos vasúti főmérnök jegyzők; Barna Benő közs. jegyző és Buttyán János közs. pénztárnok mint a választásra kiküldött helyettes jegyzők az előirt eskütletet- ték. Az eskü letétel után a választási elnök az első bizottságba helyettes elnökül Brunner Károlyt, jegyzőül Veress Józsefet, helyettes jegyzőül Barna Benőt, a második küldöttséghez pedig Veszprémy Sándor küldöttségi elnök helyetteséül Syllaba Ernő uradalmi főerdeszt, jegyzőül Sándor Vilmos főmérnököt és helyettes jegyzőül Buttyán János községi pénztárnokot küldte ki. Bizalmi férfiak. A szavazás megkezdése előtt felhívta választási elnök mindkét párt megbízottjait, hogy mindkét szavazatszedő küldöttséghez bizalmi férfiaikat jelentsék be. A jelöltek, illetve megbízottjaik az elnökhöz írásban beadott jelentés szerint bizalmi férfiakul az alábbiakat jelentették be és pedig: A gróf Teleki Pál párt az első küldöttséghez gróf Teleki Géza v. b. t. t. és Goldstein József vállalkozót; a második küldöttséghez pedig gróf Teleki Sándor birtokost és Mán Lajos takarék- pénztári vezérigazgatót; a dr. Vajda Sándor párt pedig az első küldöttséghez dr. Drágos Teofil nagybányai ügyvédet és Drágos Gusztáv pusztahidegkuti birtokost; a második küldöttséghez Nyilván Miklós takarékpénztári vezérigazgatót és dr. Nyilván Viktor ügyvédet. Szavazás. Pontban 9 órakor miután a küldöttség és bizalmi férfiak helyeiket elfoglalták, mindkét küldöttségnél sorshúzás által állapíttatott meg, hogy melyik párt kezdi meg a szavazást. A sorshúzás eredménye szerint az első küldöttségnél a gróf Teleki Pál párt, a másik küldöttségnél a dr. Vajda Sándor párt kezdte meg a szavazást és pedig az első küldöttségnél Kapnikbánya, a második küldöttségnél Nagysomkut község. A szavazás az egesz idő alatt mindvégig a legnagyobb renden folyt le és eltekintve az előfordult kisebb incidensektől, példás csend és rend uralkodott, ami mindenesetre a nagyszámú karhatalomnak tulajdonítható, habár annak igénybevétele szükséges nem volt. A szavazás eredménye. D. e. 11 órakor: gr. Teleki ..........................266 dr . Vajda......................... 76 12 órakor: gróf Teleki..........................345 dr . Vajda......................... 76 d. u. V2 1 órakor: gróf Teleki..........................520 dr . Vajda...............................125 d. u. 2 órakor: gróf Teleki..........................671 dr. Vajda...............................207 d. u. 72 4 órakor: gróf Teleki..........................722 dr . Vajda...............................346 eg y szomorú könnycsep is vegjdilt. Úgy rém lett előttem, hogy e szerencsétlen kis emberben ádáztusát viv a szerelem a bosszúval, a jog a becsülettel. Idegesen harapdálta ajkait, orr- cimpái trombitaszerüleg tágultak ki, felugrott, kebléből mély sóhaj tört ki és rémes elváltozott hangon orditá: „Lenke megcsalt engem, a ki könyörületből emeltem magamhoz, midőn atyja már a tönk szélére jutott, ki befogadtam pogányverő őseim csarnokába, kiért meghasonlottam egész családommal. Jöjjön a minek jönni kell. Ám Ítélt közöttünk Isten sújtó kardja“ szavalta tovább elkeseredetten Pókaynéból. Gépiesen kelt fel és imbolygó léptekkel tartott neje szakosztálya felé. Bejelentés nélkül belépett. Egy csinos komorna fogadta. „A méltóságos asszony bevásárolni.. ment“ mondá kérdezés nélkül a szobalány. Ügyet se vetve rá, a gróf következő- képen förmedt rá a meglepetéstől és félelemtől halálra ijedt komornára: „Meghalsz, nyomorult, ha kérdéseimre nem adsz igaz feleletet. Melyik ruhában szokta Lenke Sztanics urat fogadni ?“ A komorna szép volt és fiatal és igy nem igen lehetett szándékában éltét, melytől még sok szépet várt, úrnőjéért feláldozni és a gróf dúlt vonásai nem sok jót árultak el, vérben forgó szemei sejteni engedték, hogy fenyegetését beváltja. „Á barna pongyolában, Pompadur kalappal“ nyögte ki hosz- szas gondolkozás után. „Ádd ide a pongyolát“ üvölté a gróf. A komorna szégyenkezve nyitott ki egy nagy szekrényt, mely úrnője toilettjeinek titkát tartalmazza, hosszas keresés után megtalálta a kivágott ruhát és pirulva nyujtá át a grófnak. „Segíts felöltöznöm“ orditá tovább a gróf. Nagy nehezen, sok fáradtság és szakítás után magára vette, a termetes alakjára épen nem szabott slafrogot, fejébe nyomta a Pompadur kalapot. Bármily komoly is volt a helyzet, amint a nagy állótükörbe belepillantott, nem állotta meg mosoly nélkül. O a komoly és büszke Ráthonyi gróf kétségbeesésében Fregolinak csap fel és neje ruhájában igyekszik megtorolni neje bűnét. Mélyen arcába huzva a Pompadur kalapot, beburkolózva egy hatalmas felöltőbe sietett le a lépcsőkön. A cselédség udvarias, de kétértelmű mosollyal üdvözölte. Végre leért a kertbe és megkönnyebbülve ült le egy hatalmas szomorú fűz alá. Gyönyörű májusi est volt. Úgy tűnt fel, mintha a nagy Isten mindent, az egész természetet szerelemre teremtette volna. A virágok illata, a csillagok milliardjainak fénye, a madarak éneklése, a szellő lágy zenéje, szóval minden szerelemről beszélt. Szerelmes csicsergés közt simult egymáshoz egy fülemile pár. Szerelmesen kergette egymást két színes lepke, szerelmesen bólintgatá ágait az enyhe szellőben a szomorú fűz. Mily édes a szerelem, de mennyivel édesebb ennél a bosszú gyönyöre. Egy anyától származott mind a kettő, de mily kedves az egyik, ép oly rettenetes a másik. E szép májusi est, mely oly erővel tudja élőnkbe varázsolni a szerelem mosolygó angyalát, ép oly hatalmasan állítja élénkbe a bosszú rettenetes ördögét. Ilyenforma gondolatok kergették egymást a gróf agyában, midőn a kőfal mellől egy fülemile hosszú elnyújtott dala hallatszott át. „Dalolj kis madár dalolj, hattyúdalodat énekled.“ Ördögi mosoly ült a megcsalt férj ajkára, e gaz csábitót végre eléri sorsa, ölelő karok helyett nyomorult halál vár rá, dörmögé magában, miközben jelentőségteljesen ütött rám. A fülemile megismételte énekét. „Talán feleletet vár“, gondolta magában és jól rosszul adta vissza a reíraint. Nemsokára zaj hallatszott a kőfal mögött. A gróf zsebébe nyúlt, óvatosan kezébe vett, megelégedéssel legeltető szemeit rajtam. A kőfal tetején előbb egy nagy karimáju kalap tűnt föl, - lassanként előbukkant a kalap tartozéka is, egy elég csinos fej, később egy hatalmas váll, majd egy egész ember körvonalai. Óvatosan nézett körül, végre meglátta a szomorú fűz alatt szive bálványát. Már le akart ugrani a falról, midőn a gróf „Végórád ütött nyomorult!“ kiáltással reá irányzott. Ha valaki azt hiszi, hogy a májusi éj csendjét e pillanatban egy lövés zaja zavarta meg, hogy Sztanics ur vérbe fagyva hullott a megcsalt férj lábaihoz, nagyon téved. Én mint jó nevelésű revolver harcolok az utolsó csep vérig is a gyilkosok és más gazemberek ellen harcolok, midőn legfelsőbb hadurunk, vagy a haza becsülete zászlók alá szólít, de képtelen vagyok vért ontani akkor, mikor a lovagiasság és a párbaj codex szabályai ellenér akarnak e sorompóba állítani. Én mint lovagias revolver, megtagadtam közreműködésemet e bűntényben és az illő pillanatban csütörtököt mondtam. Sztanics ur ritka ítélőképességgel azonnal fölismerte a megváltozott helyzetet és csakhamar rájött arra a fontos és legújabban Kuropatkin, Jellacic és más hasonló urak által is előszeretettel kulti- vált elhatározásra, hogy szégyen a futás, de hasznos. Macska ügyességgel ugrott le a falról és lóhalálában elrohant. Gazdám sem volt rest és telt idomai dacára, fölkapaszkodott a falra és teljes erejéből utána ugrott Sztanics urnák. Én mint hálás revolver, jó bánásmódját és jobb Tavaszi újdonságok! kelme újdonságokkal Tisztelettel Tisztelettel értesítem a nagyérdemű vevőközönséget, hogy a szokásos tavaszi bevásárlási utamról hazaérkezve, divat-, vászon-, diszmű-, rövid- és pipereáru üzletemet remek szép női ruhaláttam el, mit meglepő olcsó árak mellett bocsájtok a nagyérdemű közönség rendelkezésére. JE3VŐ, 1STagysomKUton, (Városház-épület.)
